Szöszmókjaim....

Nem is tudom, valahogy nem volt   igazán kedvem írni. Így tél végére, tavasz elejére eléggé kipurcantam… Elmentem egy ilyen elektromos-akupunktúrás állapotfelmérésre, ahol kideriválták, hogy 84%-osan működöm… Hát, ez egyrészről jó, mert ha meg kellett volna tippelnem, 60% fölé semmiképpen nem fogadtam volna, másrészről meg azért annyira mégsem jó, mert ugyan valószínűleg senki sem 100as, de a 84 azért kevés. 

A múltkor mikor labort  csináltattam, sok baktériumot találtak és gyulladásra utaló jelek is voltak. A háziorvosom szerint… És annyit mondott még, hogy ennek utána kéne járni… No és ennyiben maradtunk. Nem küldött sehova… Igaz, én sem erősködtem…
Reggelente viszont mindig tökre bedagadnak a szemeim, meg fújom az orrom egy darabig és állandóan be van gyulladva az orrmandulám…
No szóval elmentem ehhez a dokihoz, aki orvos-természetgyógyász és csinált ilyen baktérium szkennelést is és kijött, hogy „csak”  felsőlégúti baktériumaim vannak. És kaptam 3 db félórás kezelést, meg ilyen gyógynövénybogyókat és ELMÚLT az évek óta meglevő orrmandula gyulladásom és a szeme sincs annyira bedagadva reggelente… Most fogok majd visszamérésre menni, hogy elpusztultak-é ezek a dögök… Aztán megkezeli a szint alatt működő szerveimet is… szív, vese, gyomor…. Mondjuk a gyomron kiakadtam, mert szerintem azzal semmi gond… de azt mondta, hogy lúgosítani kellene… Hja… Ha csoki nem vóna a világon…
Na szóval most ilyen e.ü. projektben vagyok.

Emellett még mindig fogynom kéne legalább 3-4 kilót… Gondoltam teszek is az ügy érdekében, de még csak addig jutottam, hogy mostmár a szobabiciklin eszem a csokimat…

Aztán jön a szokásos éves angol vizsga… kb. 2 hét múlva írásbeli, majd szóbeli… Igyexem…

Jó lenne eljutni ibolyát szedni, mert az idén is elvirágzik mire likőr lehetne belőle….

Nagyon jó pszichológiai előadásokon voltam, fantasztikus előadókkal… köztük Ranschburg Jenővel, akit halála előtt pár héttel hallgathattam és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem.

Meghalt az egyik volt kollegám… Harmincakárhány évesen rákban… Egy helyes, sportos, jófej srác volt… 5-6 évet küzdött… kigyógyult, visszaesett….
Meghalt G. testvére…. G.-nek gyerekkorában meghaltak a szülei, csak a két bátyja van, illetve mostmár csak egy.  G. napokig nem beszélt, még az átlag 2 mondatát sem…
 Rossz amikor az ember tehetetlen…

Szóval ezek vannak…
Nem volt kedvem írni… de fogok, mert azt hiszem a lételemem… csak még kell egy kis idő, most úgy érzem…
Ide pedig beszúrok egy kis jódógombaságot…
Csak hallgatni kell, nézni első körben nem, mert a kép eltereli a figyelmet a zenéről…
Használati utasítás: Ülj le egyedül, hogy rád süssön a nap, fogj egy habos capuccinót, csukd be a szemed és élvezd…. Nincs rá más szó. Egyszerűen csodálatos !

http://www.youtube.com/watch?v=qjfqu4mFT_g

Hétfőn este egy fantasztikusan jó hangversenyen voltam. Annyira kellett már a lelkemnek.. Legszívesebben még most is ott ülnék….
Nagyon szeretem ezt a bérletsorozatot. 3 előadásból áll, 3 különböző helyszínen így nem helyre szólnak a bérletek, hanem érkezési sorrendben lehet leülni.
A színházban  azt szoktuk csinálni, hogy beülünk a legutolsó sor közepére… körülöttünk általában senki, mert oda nem másznak fel a népek … kényelmesen elterpeszkedünk, besötétítenek és csak élvezni kell a zenét…. 
Bach volt műsoron,  egy, a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult kamarazenekar előadásában,  és Érdi Tamás  zongorázott. Őt most hallottam élőben először. Annyira fantasztikusan jó ez a fiú… A közönség nem engedte le a színpadról, így játszott még egy kis Lisztet és Bartókot is. Bartóknál közölte, hogy „Na de ez már tényleg az utolsó! J”
*
Nőnap…
Kaptam tulipánt, ferrero rocher-kat, (mondomén, hogy nem lehet fogyózni), két cserép primulát, egy cserép gerberát  ééss  M is meglepett egy sms-sel…
A telepátia azért még jól működik közöttünk. Délután pont arra gondoltam, hogy mégiscsak írni kéne neki egy emilt, hogy mi az ég van vele de arra jutottam, hogy nem nőnapon írok neki, nehogy azt higgye, hogy ki akarom provokálni, hogy felköszöntsön… Szóval pont itt jártam a gondolattal, mikor megjött az sms-e… Nna.
Szóval él… ez megnyugtató…
Még nincs lomb az ablakom előtt álló fán, így ha kinézek az ablakon néha látom, hogy ég a villany a konyhájában. Egyik nap arra gondoltam, hogy írok neki egy sms-t, hogy „Csak nem főzöl?” – de aztán persze sec-perc letettem róla…
*
Tegnap este átjöttek Anikóék és kaptam a fiúktól virágot. Émmeg csináltam tegnapelőtt  vendégváró gesztenyegombócokat….
Mondjuk volt benne egy csavar, mert mikor megvettem a hozzávalókat, meg voltam győződve róla, hogy van otthon darált kex….  És azt, hogy az inkább zsemlemorzsa mint kex, csak közvetlenül az összekeverés előtt (este 9-kor) derítettem ki… Ott álltam földbegyökerezve a konyha közepén, tálamban a csoda-robot-masinámmal megpörgetett, rumaromával meglocsolt gesztenyemasszákkal…. ÉS akkor belémcsapott a felismerés, hogy van otthon babapiskóta… J tadammm… Örültem nagyon !! Főleg, mikor azt is kideriváltam, hogy a masinámmal megpörgethetem és kész lesz a darálék ½  perc alatt….
Szóval tökéletes golyócskákat hömbölgettem és utána még belemártogattam olvasztott étcsokiba is, oszt be a sütőbe  hűtőbe….
Jó lett !
Ették !
*
Végezetül pár morzsa  G.-ből ….

Ablakot nyit, szellőztet… hogy úgy mondjam ez a mániája… Mert persze garbóban ül az asztalnál (alatta póló) és folyton melege van… émmeg folyton nyöszmörgök, hogy csuuukja má’ be !!!

E:- Még a virág is megállt a fejlődésben ott melletted !!! Mert hideg van !!! Mert rányitod az ablakot !!!

G.:-  Fejlődik ez, csak most nem a levele, hanem a tönkje…

E.:-  Hát ezt mondom…!! Tönkre megy!

—–

G.: – Nagyon nő a hajam, nem?… Már olyan furcsa vagyok…
E.: – Az nem a hajad miatt van ! J

Szóval mint már mondottam volt, az én drága kollegám, szobatársam, napjaim felének bearanyozója, szellőztetőbajnok, izomkolosszus és virágkertészek gyöngye, nem egy szószátyár ember… Enyhén szólva….
Azért néha megszólal és akkor felragyog a nap….vagy csak simán tökön tudnám rúgni….. J
Alább közreadom szóváltásaink néhány gyöngyszemét….
*
E.: – Szendereg a szakadás álmában csenget egy kicsit,,,,

G.: – Honnan veszel ilyen sületlenségeket?

E.:  – József Attilától…
G.: –  Nna egyik bolond a másiktól….

*
Az előző napi kondizástól fellelkesülve meséli:

G. – Képzeld Eliana! Tegnap 90 kg-val csináltam….!!
E: – Ahelyett, hogy egy nővel csináltad volna….

*
Csendben dolgozik, majd eccercsak felugrik és felkiált:

G.: – Bűbájos, gyilkos, hős, gólemrobot  vaaagyoook !
E.: ……..?!?……
G.: kicsit halkabban:  – Ha nagy leszek robot leszek…

E.: – Igen…! De addig még sokat kell aludnod…. J

*
A pálmánk (ill. az Ő tetves pálmája, amit ÉN tartok szóval) szóval ez a pálma alulról kopaszodik, fölülről viszont tök Hawaii van neki, mert non-stop hozza az új leveleket és a virágokat…
A virágait úgy kell elképzelni, mint egy naaagy fej szőlőt, amin a szemek ilyen sárga ragacsos valamik és kb. akkorák, mint egy negyed borsószem… Nna ezek a virágok egy darabig sárgállanak, majd putty lepotyognak, beterítve az egész környéket… G. elkezdte letépkedni a bogyókat a fürtről és azzal dobált, ezek a vackok meg beleragadtak a hajamba…
Persze szóvá tettem a nap végére egyre emelkedőbb hangon…
Erre G. tök értetlenül:
– Most mi bajod?! Egész nap VIRÁGGAL dobállak ….

*
Jobbkezét magasba tartva (mint Superman) felugrik és felkiált:
– Ééééén vagyok az élet császára !!!!
E.: – …ja…. császármorzsácskája…..

*

G. szinte egész nap, nagyon halkan,  önmaga felé fordított hangszóróból heavy metalt hallgat..
Átjött a HR-ről az egyik csaj és látta az asztalomon a dobozt amiben a vastablettáim (like PEZ cukorka) vannak…
Megbeszéljük, hogy vashiányom van …
Miután a csaj elmegy G. megszólal:
– Mééénem szóltál, hogy vashiányod van? Felhangosítom… !!!

*

Nyomtatót szerel, mérgelődik veszettül. Miután az erdeti kínai műanyag evőpálcikámat összekente már tintával, javasoltam neki,

hogy tán csavarhúzóval kéne tovább birizgálni az egységet…
Szóval csavarhúzózgatja de nem jut vele dűlőre, végül nagy mérgesen leül:
G.: – Kész… nem érdekel ! Mindig is utáltam a műanyagot !
E.: – Mé’  miből kéne lennie? Fából?

*

Ez a nyomtató ronda fekete… már jó ideje nyoszorgatja…. eccerűen nem lehet hozzáférni a nemesebb részeihez:
E: – Addig piszkálod míg kiugrik belőle valami szörny és jól elagyabugyál…
G.: – Miiilyen szörny…. Inkább egy  királykisasszony….
E.: – Ilyen ronda fekete izében nem laknak királykisasszonyok…
G.: – – De! A sárkány tette bele !

*
Ma reggel vigyorogva ültem az asztalnál és vigyorogtam rá is mint a vadalma…

G.:   – Minek örülsz.. ?!?
E.:   – Hogy látlak…. J
G.:   – Fogadjunk, hogy ettél már csokit ! Basszus, hajnalban benyomtad az adagod? 

 Kedden elkezdődött az Új Év ! A BOLDOG új év, természetesen… Ahelyett, hogy pezsgőt bontottam volna, eszembe sem jutott, úgyhogy megkésve, kívánok mindenkinek szépséges, vidámságos új évet.  
Remélem a látszat csal és jó év lesz ez azértis ! Nem teszek fogadalmakat, tán csak annyit, hogy nem nézek híradót (sem) mert roppantmód fel tudom húzni magam, egy adáson belül akár négyszer is… Most az m1 híradóiról van szó, mert a ker. csatornáké gyakorlatilag a régi „Kékfényt” helyettesíti…
Nnna hagyom is ! Nem írom le juszt sem, hogy éppen min hergelem magam….. csak vinné az energiát.

Egyébként semmi különös…
Több kevesebb sikerrel próbálom elüldözni magam mellől az embereket…. 🙁
Pl. egyik este felhívott Anikó barátném…
Kb.:
A: – Szia! Mizu?
E: – Velem semmi… és veled?
A: – Velem se…
E: – Na, ha veled se történt semmi, meg velem se, akkor ne nyektessük egymást tovább. Tegyük le! Szia !

Ésakkor letettem…. Állítólag úgy meredt a telefonra, hogy Hitesura megkérdezte tőle, hogy :
-Mi van? Lekoptatott?
Ésőmeg azt mondta, hogy „-Hát le!”

Namost… így konkrétan emléxem az esetre…. Szóval tényleg olyan tököm tele állapotban voltam és tényleg arra gondoltam, hogy ha nem történt semmi, akkor…..
Na jó ! Azért elő szokott fordulni, hogy egy ilyen kezdet után még traccsolunk fél órát, mert kiderül, hogy mégiscsak van valami valamelyikünknél…. De úgy látszik akkor éppen nem voltam eléggé nyitott…. J De mondjuk ezt nem hülye hangsúllyal vagy undokul mondtam, hanem mint tényt megállapítottam….. Csak nem szoktam ilyet….
Aztán rá 3 napra felhívott és így tök félve megkérdezte, hogy : – Most akarsz velem beszélni?
Énmeg nem értettem, hogy méééne akarnék…. Erre elmesélte, hogy mi volt 3 napja… hogy én úgy pitty-putty letettem a telefont…
Szóval mostanában ilyen b*ó vagyok as you can see….
Elhagyhattam valami alkatrészemet valahol…

Jah! Azért közben megtaláltam a tutit, hogy hogyan kell megmilliomosodni…. (úgy, hogy közben ne forduljon ki a gyomrod magadtól ld. politikusok)
Egyik nap szabály szerűen RÁMEREDTEM a kiírásra a Spárolósbót zöldséges részénél, aholis azt fixíroztam, hogy nehhogymár kínai fokhagymát vegyek, vazze…. Szóval nééézem-néézem és majdnem gyökeret vertem (nahogy azis miiilyen drága!)…
Ez volt kiírva: Fokhagyma 133.- Ft / db
D a r a b j a ! Basszus! Nem kilója ! Jó, azt tudom, hogy sosem volt olcsó… nade hogy darabja 133 Ft legyen… az azért már perverzitás…. És nem volt ám naaagy, csak olyan normális méretű… Mert volt mellette kínai is, ami jóval nagyobb, de az is csak egy kicit vót ocóbb…
Szóval 10 db= 1330 Ft és hol van az az 1 kilótól… Mondjuk 1 db= 3 dkg, akkor 1kg=33 db vagymi… 33*133=4389= 4400 Ft  1 kg fokhagyma….
Egyik szememben a dollár jelekkel, a másikban a fokhagymával felhívtam Judit barátnémat, hogy félre sirám, félre nyöször…. Megmilliomosodunk és van „B” tervem a lottó mellé…
Kerítsen egy fickót, aki felszántja az egész kertet a teraszajtótól a templomkertig, mert fokhagymát fogunk dugványolni… Addigis küldje ki a Gabeszkát, hogy mérje le milyen hosszú és milyen széles a telek, hogy ki tudjuk számolni hány fej fokhagymát kell megszoroznunk 133 –mal….
Ésakkor mikor ezt így tök lelkesen előadom… és azt hiszem, hogy istenkirálycsászár leszek az ötletem miatt, aszongya ez a drága lélek:
– Mooost szántassam föl? Mikor már olyan szééép végre a füvem?
Nnna… Ennyi….
Most komolyan…
Mondom neki: – Hát most ! Hát most! Segíts magadon, Isten is megsegít… Két évig hagymázunk, aztán majd kapsz rá gyeptéglát, gyepszőnyeget, gyepgyepet…. mittomén… Erremeg kiröhögött….
Pedig ez lett volna a tuti….

 (Az alábbi írás Müller Péter írása és a life.hu-ról másoltam ide.
 A kép forrása : AFP )

Szóval MP-írásai után kotorászva találtam rá és annyira…pont olyan….hát igen…. 
Olvassátok…

************************************ 

Te milyen pasira vágysz?

Szemünk nemcsak lát, vetít is. Vagyis nemcsak azt látjuk, aki előttünk van, hanem azt is, akit magunkból rávetítünk.

Valaha a férfitekintet legnagyobb erénye a tisztánlátás volt. A tisztánlátás azt jelentette, hogy a férfi a szemével nemcsak nézett, hanem látott is. Nem vetített semmit, mert vetíteni másra csakis olyasmit szoktunk, amit magunkban elfojtunk, vagy nem óhajtunk észrevenni, és az igazi férfi önmagával tisztában van – nincs mit vetíteni. Ez a tisztánlátás lélektani értelme. (Tudom, mit gondolsz! Hogy ilyen ma nincs. Persze, hogy nincs. Én az igaziról beszélek.)

Az ilyen emberi tekintetben van valami sugárzó napszerűség. Ha valakire ránéz, az úgy érzi, rásüt a nap. Hogy alaposan “rá van nézve.” Arca vakító fénybe kerül, és a világosság behatol nemcsak a lelkébe, de még a csontjaiba is.

Walt Disney Bambi című filmjében van egy gyönyörű jelenet. Azért láttam már százszor is, mert Veronika, a kisunokám (lány!) mindig ezt követeli.

Feltűnik az erdőben egy agancsos Szarvas. Pompás, mint egy mitikus király. Nagy, domború mellkasa van. Tartása egyenes, agancsa szinte a csillagokat éri. Az őzikék mind elnémulnak. Még a pici Bambi is. Csend lesz a mezőn. Megszűnik a nőstények és a kicsinyek karattyolása. És jön-jön az erdőből a királyi Szarvas, lassú, méltóságteljes léptekkel. Domború mellel, büszke, fölemelt fejjel. Agancsa királyi korona. Lassan közeledik a kis Bambi felé. Nem siet. Megáll előtte. Messze néző tekintetét lassan elfordítja a mező távoli horizontjáról, s lenéz a kis őzikére.

Nem lenéz rá, hanem “rátekint”. Hosszan. Áthatóan. Mélyen. Óriási, barna szemei moccanatlanok.

Ettől a pillantástól a kis Bambi megszeppen, fülei lelapulnak, s mellső lábacskái kissé megroggyannak, mint aki térdre akar hullani. Mellbe löki egy sohasem tapasztalt erő.

Tátott szájjal bámulja a magasban ezt a büszke, isteni jelenséget, aki most elfordítja róla szemét, és lassú, ringó léptekkel továbbmegy.

Jön Bambi anyukája, s odaáll az ámuló kicsinye mellé.

– Mama! – mondja a kis Bambi. – Rám nézett!
– Tudom – feleli halkan a mama. 
– Még így sohasem nézett rám senki… Miért?
– Mert ő az apád.
– És Mama… miért hallgatott el itt mindenki?
– Mert őt mindenki tiszteli.
– Tiszteli?… De miért?!
– Mert bölcs. Erős és bátor.

A királyi hím már egyedül áll az erdő közepén. Fölpillant az égre, látja a vijjogó, fekete madarak közeledtét. Tudja, hogy jön a veszedelem, vagyis az Ember, a Vadász – elindul hát vágtatva, hogy megmentse az övéit.

Az Örök Férfiről s az Örök Nőről szebbet és pontosabbat nem lehet mondani. Mert Bambi anyukáján még azt is látszik, hogy boldog “asszony”. Hiába lehetett – s bizonyára volt is – a Papáé az egész csorda valamennyi őzikéje, azért mégis az ő Ura és a kis Bambi atyja.

Valami csodálatos intimitás van a mama tekintetében, amikor királyi párját megpillantja, s a kis Bambi ebből a találkozásból azonnal megtanulja, milyen anyának, apának és gyereknek lenni.

A csorda menekül. Dübörög a tisztás. Lövés dörren… Az anya kétségbeesetten hívja elveszett kicsinyét: Bambi!… Bambiiii!…

Elveszett.
 
Az apa az, aki élete kockáztatásával visszafordul, s megmenti a gyermekét. A pompás Szarvas még menekülés közben sem veszti el királyi tekintélyét. Feltartott fejjel vágtat. Hátra-hátra pillant, és futásra ösztönzi a kis Bambit, aki egyre sebesebben kaptat atyja nyomában.
 
Mögöttük valahol jön a fegyveres Ember. Azaz, mi. A királyi Szarvas tekintetét tanítani kellene az iskolában. Igazi, ma már sehol sem látható apatekintete van.
 
A mi tekintetünk gyáva. Ideges vagy agresszív. Gyakran sunyi és erőtlen. Ritkán őszinte. Néha gyilkos és könyörtelen.

De ennek a hímnek a szeméből mintha az Isten nézne ki. Egyszerre szigorú és gyengéd. Erélyes és szerető. Bölcs és megértő. És nagyon-nagyon erős. Nemcsak néz, hanem lát is. Felelősséget vállal önmagáért és a világért. Azon kívül méltóság sugárzik belőle. Valódi tekintély.

A kisunokám ül az ölemben, és rebbenetlen szemmel bámulja a filmet. És számtalanszor kéri, újra és újra: A Papaszarvast akarom!… A Papaszarvast!
 
Persze, persze, Veronika – gondolom. – Minden nő ezt akarja. Majd ha nagy leszel, te is ezt akarod. Egész életedben ezt akarod. De nem kapod meg, kicsikém! Mert ilyen már nincs. Csak a mesében.

********************************************************
De  ugye van?
Ugye van….?!
Valahol lennie kell……somewhere over the rainbow….