Lyó…lyó….lyóó…..

Noshát, Barátaim az Úrban… Leírom a tegnapi napom, ami csúcsvilágraszóló nap volt… especially for me….

Reggel angol óra. Az volt a házi, hogy egy általunk választott grafikonelemzést kellett  előadni kiselőadás formájában… Nos, én voltam az első „előadó”…. kielemeztem… csúcsponttal, erőteljes eséssel, lassú emelkedéssel, kritikus ponttal…stb…. fejből… Nem szoktam magam fényezni de szerintem határozottan jó volt.
A többiek kiálltak és felolvasták az elemzéseiket. A végén  A.(tanár) nagyon megdícsérte X-et meg Y-t, hogy milyen nagyon jók voltak, és csúcsszuper meg minden… Ésnekem meg eléggé rosszul esett, hogy nem mondott semmi jót… Mondjuk túltettem magam rajta, de mikor visszaértünk a helyünkre (az irodába) G., ez a drága ember, közölte, hogy : – Szerintem Eliana, a tiéd volt  a legjobb ! És ráadásul te nem úgy olvastad fel…
– Mindegy… nem lőnek ezzel nyulat….
De azért elkezdett persze birizgálni a dolog, mert az lehet, hogy én elfogult vagyok magammal szemben, de hogy  G.  nem az velem az tuti… Példa rá, hogy 5 év alatt 1 (azaz egy) pontot sikerült nála összegyűjtenem és közölte, hogy az 5 az SOHA nem fog összegyűlni!  Aztán hagytuk is a dolgot, mert mondom mi a fenének hergeljem magam ilyen hülyeségen, DE!  G. pár perc múlva megint közölte, hogy
– Pedig akkor is igazságtalan volt!
Szóval ez a TündérBongyorka még mindig ezen rágódott (Jesszus! Kiugrana az ablakon ettől a jelzőtől J )
 Mondtam neki, hogy A.-nak mostanában valami baja van velem, már észrevettem, csak nem igazán értem, hogy miért változott így meg…
Erre G. közölte, hogy azért mert én mindig ellentmondok neki !
Na, néztem nagy szemekkel, hogy mikor a búbánatkor mondtam én ellent A. nak….
G. szerint az volt az ominózus eset (amire valóban én is emléxem), mikor volt egy ismeretlen angol szó és le akartuk írni, A. ránk szólt, hogy ne írjuk le, mert akkor tuti, hogy nem tanuljuk meg ! Néééztünk rá nagy szemekkel, hogy mi…meg mé’… Ésakkor mondta, hogy nem kell a szavakat leírni, mert azzal, hogy leírjuk, azt az üzenetet továbbítjuk az agynak, hogy ezt nem kell megjegyezni mert már le van írva….
Ésakkor itt valóban kicsúszott a számon, hogy  – Ez mekkora hülyeség…
De mondjuk nem csak én „vitáztam”… és nem Vele, hanem ezzel az elmélettel… Tudom, hogy mostanra már minden elavult és poros ami régen volt és aki nem tud megújulni az ássa el magát… de hát ezzel az elmélettel az elmúlt mittomhány évemet kérdőjelezték meg…
Én mindig úgy tanultam MINDENT, hogy leírtam… a törit is…
(Jó, lehet rá mondani, hogy igen, hülye is maradtál… !)
Na, szóval nem írtuk le a szót, ergo már azt sem tudom, melyik szó volt az, ha meg leírtam volna, most meg tudnám nézni…
Szóval ez volt az ominózus eset, ahol „ellentmondtam” … Bár inkább csak a véleményemet hangoztattam…

Aztán tegnap volt az is, hogy jól megbántottam Brunit… Aszonta vitriolos volt amit írtam…
Azóta is furdancsol a lelkiismeret, mert nem akartam bántani és mind a ketten csak mondjuk a magunk igazát… Nem hagyom magam szeretni….
Asszem menthetetlen vagyok !

Aztán dél körül rámtelefonált SzerelőZsolti, hogy kész a kocsim és mindjárt ott van a cégnél vele, csak haza kéne vinni Szomszédmálnásba! Mondtam, hogy nem gond, úgyis kb. ebédidő van… Ésakkor jött, énmeg vittem…. Ahogy hozzájuk értünk, papíroztunk, meg fizettem, meg kipakolta a cuccát és húztam vissza a céghez. Ahogy beértem, kiszedtem a táskám, nyúlok a kabátomért ééééésss…….. az biza nincs a hátsó ülésen…. Még az ülések alá is benéztem, hogy miapi*a..?!?…. tuti, hogy volt rajtam kabát… tuti…. Felhívtam Zsótit, hogy figyu, emberke, nem pakoltad ki a kabátomat is?
– Éééénn ??! Nem !
Nna, megnéztem a csomagtartót is… asztán mégeccer a hátsó ülést… Dehát Borisz nem akkora hodály, hogy ne lehessen ½ perc alatt A-tól Z-ig körbenézni…
No, mondom, a kabátom eltűnt menet közben… vagy dimenzióváltás volt, vagy időugrás, vagy fekete lyuk…. vagy valami…
Kb. 2 perc múlva hívott Zsóti, hogy „Bocsi, bocsi, bocsi…. Itt van a kabátod! Kivettem az enyémmel együtt!”
Megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen hülye és mondtam neki, hogy tegye el, majd valamikor kimegyek érte! Remélem azért nem fogja be olajosrongynak J

Aztán ezután még az vót, hogy 5 óra lévén, akartam hazajönni, kabát nélkül de törve nem, viszont frissen műszakizott Borisszal…. Ééés cseng a telefon… Az egészségizéből hívott K., hogy nem tudja elindítani az egyik belgyógyásznál a progit…. Kiírja, hogy nem talál egy fájlt… Mondtam neki, hogy nyoszorgassa meg  a zsinórokat… mert ez szokott használni… (Néha a takarítónő kitakarítja a hálókábelt a gépből) Nnna hiába nyoszorgatta, nem jött össze… úgyhogy átmentem… És igen ! A régi szerverünkön volt az a fájl amit keresett és amikor az összeomlott, az újra nem lett feltéve… Node azt gondoltam, hogy nem baj, mert nálam van pendrive-on… Bedugom a pendrive-ot…. nincs rajta… Hát persze, mert a múltkori Nagy Delete napon, arról is letöröltem minden sz*t…. Még mindig nem estem kéccségbe, felhívtam T2-t, mert őt még otthagytam a melóhelyen, hogy tenné-e fel nekem a szerverre a fájlt, hogy én azt ottan leszedjem… Erre mondja, hogy most gurult ki a kapun…
Ésakkor itt azért már kicsit kéccségbe voltam… mondtam K.-nak, hogy úgy emléxem az ő gépén is fent van ez a file, majd onnan lelopom és átteszem erre a belgyógy gépre… Bedugom K. gépébe a pendrive-omat ééés puttty totál elsötétül a monitora… De úúúgy, hogy semmiféle nyoszorgatásra nem jön vissza…. Öööö… itt már eléggé ideges lettem… Mondtam K.-nak, hogy menjen át valamelyik rendelőbe, ahol nincs rendelés és lopjon egy monitort magának én meg visszamegyek a helyemre a fájlért… És így történt…. Visszamentem, újra elindítottam a gépem, feltettem a fájlt a szerverre…. Visszamentem a belgyógynénihez aki mélán ült a helyén… Lehet, hogy ideges volt de nagyon nem látszódott rajta…
Ésaztán így elindult a progi… És K. monitorába pedig visszatért az élet, zsinórnyoszorgatások után…
Ésakkor hazajöttem…. És megint majdnem 6 óra volt….