Szöszmókjaim....

És kihez
képest? 
És mikor?
Mert van aki normális…normális…..eccercsak putty…megzizzen….. aztán
visszanormálisodik majd megint megzizzzen…. 

Mert pl. Nooormális az a  $Łß¤ , aki a
kedvenc győri(madeinPoland -hökk)édes zabfalatjaimat bebüdösíti zöldalma
illattal ?
Miért gondolja, hogy jó az, ha:
 – kibontom a zirodában és simán
helyettesíti a légfrissítőt…
 – a zöldalmább az íze mint az almának
amelyik ződ….
 – miután megettem belőle egyet (pffff…)
még 10 perc múlva is érzem az ízét a számban…
 – miért kell, hogy az almalén kívül
bármi másnak is alma íze legyen??
No és, hogy miért vettem meg?
Mert én vagyok a hülye vásárló! Tuuudod, aki bemegy a boltba, lekapkodja a pócról
a szokásos zöldet, sárgát, kéket oszt megy fizetni…. Hát…gondolták móresre
tanítanak…
Mert tudták, hogy magamtól a zistennek se kóstolnám meg az almaízű zabot.
Így betették a csokis mellé… és akkor látom, hogy az ott a csokis…abból NEM
(mondom, hogy NEM!!) veszünk, mert zsírosít….akkor mellette van a sima….
Ja! Vót régen ! Míg meg nem újultak …. Mer’ azóta van ződalmás és kókuszos is…
Az ára meg a tanulópénz volt… miszerint ne úgy vásároljak mint a vakló.
Basszus…majd kirakom a Vaterára… hátha…. Csak már hiányzik belőle egy !!

Mondjuk ennél sokkal katartikusabb élmény volt anno, mikor először megláttam a
sajtos párizsit… Emléxem, kollegám reggelizett ilyet… Kibontotta a
csomagolásból és így húúúúúúzta konkrétan a parizert, a sajt meg ragaszkodott a
papírhoz…. Merthogy az állaga lágyabb volt mint a mit a helyzet (meg az éhes
ember) megkívánt… Akkor úgy elgondolkoztam, hogy mekkora bátorsága volt a
kreatív managernek aki ezt megálmodta… Mer’ én azt mondtam volna, hogy „Ember,
nem lesz aki ezt megeszi….”  És de !
Ebből is láccik, hogy de !
Mondjuk az legalább gazdaságos vót, mert aznap azzal a 10 dkg parizerrel az én
ebédem is megoldódott… Konkrétan úgy felfordult a gyomrom, hogy az evés
gondolatára is sajtosparizer szeletek 
nyúlottak a szemem előtt…
Ésakkormég nem írtam a zöldborsós, répás felvágottról, ami tutira akkor
keletkezett, mikor a húsgyári kreatív team,  csapatépítést tréningelt  egy házibuliban… Mellesleg 5letelniük
kellett  valamin, ami übereli a
téliszalámit….
Gondolkodtak, ittak, gondolkodtak, ittak, ittak, ittak…… reggel kiették a
házigazda hűtőjét, oszt hánytak egy jót….. Miután imígyen távozott belőlük az
alkohol (is) széépen hazamentek, viszont a másnapi „new product presentation”
alkalmából csak álltak mint az a bizonyos a lakodalomban. Deaztán  Nagyivó /legbátrabb/ Béla előkapta a buliról
készült képeket… éééésss ott volt premier planban a zalahús-zöldborsóleves
mix…  Innen már csak bátorság kérdése
volt…
Éss bejött!
Ésss veszik !
Éssss eszik!
 
Öööö…. Mellébeszélek??
Nemtom… Azt hittem megtalálom önmagam de nem találtam semmit…. (ergo, lehet,
hogy megvagyok…vagy el sem vesztem)….
Eléggé kevésnek érzem magam…
Nem írtam volna még, mert elhatároztam, hogy majd ha valami irányt találok….
majd akkor….  de Sicc (az a drága J) már emailben is
lecseszett, hogy mi vaannn… ésakkor arra jutottam, hogy tényleg milyenezmár…
Milyen rossz ha az ember nem hall azok felől semmit akik fontosak a számára…. legyen
az virtuális ismerős vagy igazi…
Híztam pár kilót, dupla karikák vannak a szemem alatt és per pillanat zsíros a
hajam…
Szóval nem állok éppen nyerésre….
DE kedden kezdődik az új év, ééésakkormajd …..

 Nem mondok csütörtököt,
együnk egykis sütőtököt….

J  ezt most költöttem… J


Fickó bemegy a zöldségeshez…
– Sütőtök van?
Mire a zöldséges leordítja a fejét: – Ne tegezzééé, vazze, ne tegezzéé…!! És ez különben is egy zöldséges !!! Nem lácc??

Najó! Tökmizéria lecsengetve…

Valami bolondbogyót ehettem, mert valami oltári tettrekészség van bennem… Most olyan jó lenne mondjuk meggyurmázni egy köcsögöt, vagy varrni valamit…. Vaaagy mittomén csak olyan legyen ami megmarad… Na persze, lehet, hogy mire hazamegyek és levezethetném a zenergiát mondjuk egykis porszívózásban or / and vasalásban, addigra írmagja sem marad a lelkesedésemnek…
Tegnap elmentem soppingolni… merthogy nagy téli sale van… ésakkor gondoltam, hamár a kabátomtól megszabadultam legalább csizmám legyen…
Ésakkor igen !
Féláron (csilláron)… sikerült beszereznem egy fekete bokacsizmát aminek pöttyeteget magasabb a sarka mint az én tűréshatárom… Mondjuk az üzletben  felvéve tök kényelmes volt, de ma abban jöttem… (na jó, abban mentem le a kocsiig, majd be a parkolóból) Szóval ma abban vagyok ! Hááát…. Nem mondom, hogy nem jelent már meg előttem a mai nap folyamán egy jóóókis mamusz…. Olyan bordó, lapos, szörmével a tetején…

Noshát, Barátaim az Úrban… Leírom a tegnapi napom, ami csúcsvilágraszóló nap volt… especially for me….

Reggel angol óra. Az volt a házi, hogy egy általunk választott grafikonelemzést kellett  előadni kiselőadás formájában… Nos, én voltam az első „előadó”…. kielemeztem… csúcsponttal, erőteljes eséssel, lassú emelkedéssel, kritikus ponttal…stb…. fejből… Nem szoktam magam fényezni de szerintem határozottan jó volt.
A többiek kiálltak és felolvasták az elemzéseiket. A végén  A.(tanár) nagyon megdícsérte X-et meg Y-t, hogy milyen nagyon jók voltak, és csúcsszuper meg minden… Ésnekem meg eléggé rosszul esett, hogy nem mondott semmi jót… Mondjuk túltettem magam rajta, de mikor visszaértünk a helyünkre (az irodába) G., ez a drága ember, közölte, hogy : – Szerintem Eliana, a tiéd volt  a legjobb ! És ráadásul te nem úgy olvastad fel…
– Mindegy… nem lőnek ezzel nyulat….
De azért elkezdett persze birizgálni a dolog, mert az lehet, hogy én elfogult vagyok magammal szemben, de hogy  G.  nem az velem az tuti… Példa rá, hogy 5 év alatt 1 (azaz egy) pontot sikerült nála összegyűjtenem és közölte, hogy az 5 az SOHA nem fog összegyűlni!  Aztán hagytuk is a dolgot, mert mondom mi a fenének hergeljem magam ilyen hülyeségen, DE!  G. pár perc múlva megint közölte, hogy
– Pedig akkor is igazságtalan volt!
Szóval ez a TündérBongyorka még mindig ezen rágódott (Jesszus! Kiugrana az ablakon ettől a jelzőtől J )
 Mondtam neki, hogy A.-nak mostanában valami baja van velem, már észrevettem, csak nem igazán értem, hogy miért változott így meg…
Erre G. közölte, hogy azért mert én mindig ellentmondok neki !
Na, néztem nagy szemekkel, hogy mikor a búbánatkor mondtam én ellent A. nak….
G. szerint az volt az ominózus eset (amire valóban én is emléxem), mikor volt egy ismeretlen angol szó és le akartuk írni, A. ránk szólt, hogy ne írjuk le, mert akkor tuti, hogy nem tanuljuk meg ! Néééztünk rá nagy szemekkel, hogy mi…meg mé’… Ésakkor mondta, hogy nem kell a szavakat leírni, mert azzal, hogy leírjuk, azt az üzenetet továbbítjuk az agynak, hogy ezt nem kell megjegyezni mert már le van írva….
Ésakkor itt valóban kicsúszott a számon, hogy  – Ez mekkora hülyeség…
De mondjuk nem csak én „vitáztam”… és nem Vele, hanem ezzel az elmélettel… Tudom, hogy mostanra már minden elavult és poros ami régen volt és aki nem tud megújulni az ássa el magát… de hát ezzel az elmélettel az elmúlt mittomhány évemet kérdőjelezték meg…
Én mindig úgy tanultam MINDENT, hogy leírtam… a törit is…
(Jó, lehet rá mondani, hogy igen, hülye is maradtál… !)
Na, szóval nem írtuk le a szót, ergo már azt sem tudom, melyik szó volt az, ha meg leírtam volna, most meg tudnám nézni…
Szóval ez volt az ominózus eset, ahol „ellentmondtam” … Bár inkább csak a véleményemet hangoztattam…

Aztán tegnap volt az is, hogy jól megbántottam Brunit… Aszonta vitriolos volt amit írtam…
Azóta is furdancsol a lelkiismeret, mert nem akartam bántani és mind a ketten csak mondjuk a magunk igazát… Nem hagyom magam szeretni….
Asszem menthetetlen vagyok !

Aztán dél körül rámtelefonált SzerelőZsolti, hogy kész a kocsim és mindjárt ott van a cégnél vele, csak haza kéne vinni Szomszédmálnásba! Mondtam, hogy nem gond, úgyis kb. ebédidő van… Ésakkor jött, énmeg vittem…. Ahogy hozzájuk értünk, papíroztunk, meg fizettem, meg kipakolta a cuccát és húztam vissza a céghez. Ahogy beértem, kiszedtem a táskám, nyúlok a kabátomért ééééésss…….. az biza nincs a hátsó ülésen…. Még az ülések alá is benéztem, hogy miapi*a..?!?…. tuti, hogy volt rajtam kabát… tuti…. Felhívtam Zsótit, hogy figyu, emberke, nem pakoltad ki a kabátomat is?
– Éééénn ??! Nem !
Nna, megnéztem a csomagtartót is… asztán mégeccer a hátsó ülést… Dehát Borisz nem akkora hodály, hogy ne lehessen ½ perc alatt A-tól Z-ig körbenézni…
No, mondom, a kabátom eltűnt menet közben… vagy dimenzióváltás volt, vagy időugrás, vagy fekete lyuk…. vagy valami…
Kb. 2 perc múlva hívott Zsóti, hogy „Bocsi, bocsi, bocsi…. Itt van a kabátod! Kivettem az enyémmel együtt!”
Megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen hülye és mondtam neki, hogy tegye el, majd valamikor kimegyek érte! Remélem azért nem fogja be olajosrongynak J

Aztán ezután még az vót, hogy 5 óra lévén, akartam hazajönni, kabát nélkül de törve nem, viszont frissen műszakizott Borisszal…. Ééés cseng a telefon… Az egészségizéből hívott K., hogy nem tudja elindítani az egyik belgyógyásznál a progit…. Kiírja, hogy nem talál egy fájlt… Mondtam neki, hogy nyoszorgassa meg  a zsinórokat… mert ez szokott használni… (Néha a takarítónő kitakarítja a hálókábelt a gépből) Nnna hiába nyoszorgatta, nem jött össze… úgyhogy átmentem… És igen ! A régi szerverünkön volt az a fájl amit keresett és amikor az összeomlott, az újra nem lett feltéve… Node azt gondoltam, hogy nem baj, mert nálam van pendrive-on… Bedugom a pendrive-ot…. nincs rajta… Hát persze, mert a múltkori Nagy Delete napon, arról is letöröltem minden sz*t…. Még mindig nem estem kéccségbe, felhívtam T2-t, mert őt még otthagytam a melóhelyen, hogy tenné-e fel nekem a szerverre a fájlt, hogy én azt ottan leszedjem… Erre mondja, hogy most gurult ki a kapun…
Ésakkor itt azért már kicsit kéccségbe voltam… mondtam K.-nak, hogy úgy emléxem az ő gépén is fent van ez a file, majd onnan lelopom és átteszem erre a belgyógy gépre… Bedugom K. gépébe a pendrive-omat ééés puttty totál elsötétül a monitora… De úúúgy, hogy semmiféle nyoszorgatásra nem jön vissza…. Öööö… itt már eléggé ideges lettem… Mondtam K.-nak, hogy menjen át valamelyik rendelőbe, ahol nincs rendelés és lopjon egy monitort magának én meg visszamegyek a helyemre a fájlért… És így történt…. Visszamentem, újra elindítottam a gépem, feltettem a fájlt a szerverre…. Visszamentem a belgyógynénihez aki mélán ült a helyén… Lehet, hogy ideges volt de nagyon nem látszódott rajta…
Ésaztán így elindult a progi… És K. monitorába pedig visszatért az élet, zsinórnyoszorgatások után…
Ésakkor hazajöttem…. És megint majdnem 6 óra volt….

Ebéd utáni kávézás a konyhában….. (avagy számítástechnikusok, ha összegyűlnek)

– Helló! Mikrohullámú sütőtök van?
– Béélaa gyere már! Valami hülye, mikrohullámú sütőtököt keres !!!
*
– Fiam, állj el a hűtő elől, mert rád esik a margarin !
– Rám a margarin?
*
– Tanácstalan állatok?
– Mitévő legyek!?!
*
Megy a kismellű nő az erdőben, és találkozik az aggyal. Mondja neki:
– Agy, adjál nekem nagyobb mellet!
– Nem adok – mondja az agy.
A nő megy tovább, és találkozik a maggal. Mondja neki:
– Mag, adjál nekem nagyobb mellet!
– Jól van, tessék, itt van! 
 Mi ebből a tanulság?
Agy helyett mag ad mellet…
*
De egyébként nem csak móka és kacagás van… Sőt! Ez csak 5 perc volt…
Az igazság az, hogy az ablakunk előtti fán ülő rigó is a valagát mutatja erre befelé…
Próbálom összerakni dirib-darabjaimat…
Meg kell mondjam, nem eccerű… néha úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon vágtak…
Most nemtom…
Vagy HP leszek….
Vagy már az is vagyok….
Tudatosan fogom vissza magam, mert nem kell mindent kimondani…. Közben meg tudom, hogy úgysem marad bennem…. És majd rossz időben, rossz pillanatban, rosszkor….
Ráadásul még így le is írtam….
Különben is megmondta az aztromókus is tavaly, v. tavaly előtt, hogy ha nem szerzek be sürgősen egy (lehetőleg 7 évvel idősebb) fickót, meg nem lesz 3 gyerekem, akkor egy megkeseredett vén szipirtyó leszek…. Mert én csak egy nagy családban teljesedhetek ki…vagymi…
Na és ezt érzem…, hogy elszipirtyósodom…
Rossz irányba változtam az elmúlt hónapok során… Idegesebb, feszültebb, barátságtalanabb lettem…. No persze ok az bőven van… csakhát erősebbnek kéne lenni, viszont annyira úgy érzem, hogy elfáradtam… és, hogy semmi értelme semminek…..
És 10 emberből akikkel találkozom, 9 tuti, hogy mesél valami horrort…
Hogyan lehet kívülrekesztődni ezeken?!  Egyszerűen nem tudom azt csinálni, hogy ne legyenek hatással rám…
Mondjuk hétvégén még lépten-nyomon elbőgtem magam… Ennél szért már jobb… 🙂