Hogy Nektek is jusson G.-ből :)

 G., hazafele menet, kocsival állt a körforgalom előtt és hátulról belementek… Másnap elég későn jött be mert biztosítós ügyeket papírozott.. Nagyon sajnáltam szegényt, mert mostanában nagy a béke köztünk, tök jól elvagyunk, normális…. imádom a göndör haját és ha még a pampásbikás pólójában is van, néha kicsit olvadozok tőle J
(Néha Bongyikának hívom –ettől külön rosszul van J)  és  5 év alatt ez már a 3. kocsija… 1 szimplán „szétesett”, 1 totálkáros lett, erre most ez is összetört…. (azóta ezt is totálkárosra vették, mert annyira megroggyant az alváz, hogy nem lehet pl. kinyitni a hátsó ajtókat) Szóval össze-vissza gügyörögtem neki, hogy így Gabojsza, meg úgy Gabojsza… (ettől is rosszul van, de gondoltam feldobom kicsit…)
Na szóval, ebbe az áldott, szent békébe azért eljutottunk odáig, hogy délután 4kor már nem bírtam tovább a zöldségeit és rámordultam, hogy  „Gábor !!”
Erre megszólal tök ártatlan pislogással, duzzogva…:
 – Persze… már nem Gabojsza, mi?!

*
Visszajöttek ebédből…

G.- Brrrr de rosszat ettem…
E: – Émmeg Karalábés tésztát ….
G: – Fúúújjjj… akkor nem is én ettem sz*t…
E: – Nem volt rossz….
G: – De hát az csak köret…. Ráadásul a karalábé nem is kaja…
E: – Hanem..?
G: – Fűszer a levesbe…

Ehhez csak annyit, hogy ezt a gasztro-bungee-jumpingot nem én követtem el (bár így első blikkre én is lehettem volna), hanem a szemben levő folyosón egy hölgyemény… Én meg arrafele csellengtem, mikor ettek és jól megetettek… Pöttyet ugyan tiltakoztam, de aztán megkóstoltam és tök jóó volt…. Like képosztáscvekkedli…
Pedig a karalábét nem annyira kultiválom…. (mint mondjuk a lilakáposztát J )

*

 Nézegetem G.-t….

E:-  Fekete göndör haj, kék szem, dagadó izmok… Vazze, lassan kiraklak a Vaterára… J
G: – Milyen kék szem?

E: -Hát a tied!!  -nézek rá hunyorogva..    –Vagy nem kék?
G: – Nem !
E: – De!

G: – Nem!
E: – Akkor milyen?
G: – Zöld!!  Különben is, fekete hajúnak nem lehet kék szeme…
E: – Dehogynem !
G: – Nem !

E: – De !

G: – Nem !

E: – De…. például Hófehérke…. !!!

Hhhhmmmm…. Meg se’ tudott szólalni az érvemtől ! J
Kb. 2 perc múlva, morcosan:
– Különben se fekete a hajam… !

*

Kezében a megcsócsált rágója, csak úgy lazán:

G: – Kéred a rágómat?
E:  – Szerinted…?