Mákmorzsás, tűleveles szép napot kívánok !

Nnnna… ez is megvolt….
Átrobogott felettem, túléltem….
Szinte utolsó napig meló volt. Közben azért ajándékok után futkosás…. Hááát… ez a marcilikőr… Lehet, hogy sokat vártam tőle… Azt hittem, sokkal marcibb íze lesz. Két napig érleltem, aztán átszűrtem egy direkt erre a célra vett, nagyon apró lyukú szűrőn, de mikor tegnap öntöttem belőle Annának, megint voltak benne ilyen apró vackok… Nemtom, hogy a tejszín, vagy mi a fene… Elméletileg a marcipánnak fel kellett olvadni benne…
No mind1.
Szépen szétporcióztam és szétosztottam… Remélem mindenki kibontotta, még aznap vagy másnap megitta és nem várta meg míg ilyen izék lesznek benne…. T2 felhívott 24.-én délután, hogy megkóstolta mielőtt nekikezdett a fa befaragásának, de „nagyon női ital ez”…. J  Na jó! Hát megvadulni nem lehet tőle az tény !
Mivelhogy senki nem dörömbölt a receptért, azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy marcilikőrt csináltam. Eccer azért ki kellett próbálni.
Nem?
De!
Arccal az ibolyalikőr felé! Mert nem adjuk fel !! J
  Megaztán még az is volt, hogy Bruni elautózott StümerMarciékhoz egykis nyalánkságért… Testi épsége kockáztatásával a mintaboltban be is szerzett finomságokat, amiből belegyömiszkölt szaloncukrokat meg trüffeles csokikockákat egy buborékos borítékba és elküldte nekem… Hmmm… Nagyon finomságosak voltak….  De még jó, hogy szólt, hogy nézzem már meg a postaládám, mert biza én nem szoktam azt naponta nyitogatni. Úgyis csak Gazdaságosbóti prospektusokkal meg a cimboráival van tele… Szóval így esett meg, hogy Bruni lázálmában megjelent a boríték, amit a postás nem tud belegyömiszkölni a ládámba, így  felcsap a ládák tetejére és ott ázik az egész, vagy ami még rosszabb, elviszi a cunami…. Ezzel szemben „csak” az történt, hogy 1 napot és egy éjszakát töltött a csokikupac a minuszos hidegben a katalógusok között és mikor felvittem, ott álltam kétségbeesve egy halom, csonttá fagyott finomság fölött….
– Micoda capász…. Micoda capááász…. L   -mondta az oroszlán, mert pont akkor kapott ajándékba egy óriási sonkacsontot, mikor a Radírpók kiradírozta a fogait….
De nem kellett ám beleesni a kétségbe. Másnapra kiengedett éééés már csak egy kóbor emlék az egész… Köszönet érte Brunellának !  És bizony ismételten mondám néktek, az étcsokis, trüffeles, StümerMarcika  verekszik az első helyért a listámon a Lindt-es narancsos étcsokival…
Na jó! Lapozzak már… Basszus, annyi csokit ettem az elmúlt napokban, hogy…hogy…. Ne is forszírozzuk….
  Ésmég jódógombaság volt az is, hogy a főnök megint hozott nekem kocsonyát! (na tessék, megint a kaja…) Szóval kaptam kocsonyát éssss az is tök jó volt, mert pont olyan ízűt csinál, mint amilyen otthon szokott lenni. Nyami-nyami…
  Múlthét szerdán megtartottuk bent a szokásos karácsonyt, meg a névnapomat. Csináltam gesztenyés kosárkákat éjjel, meg tiramisut reggel 7-kor… A hülye időpontok ellenére mindegyik fini lett és el is fogyott.
 23.-án szabin voltam és reggel héttől –mikoris velem nyitott az Intermicsoda- egészen éjfélig pakoltam, takarítottam.
 24.-én délelőtt Anikóék ajándékát „csináltam”. Kitaláltam, hogy kapnak egy fotóalbumot és mivel az idén elég sok helyen voltunk együtt, előhívatok bele annyi képet, amivel tele lesz. Nnna, így is lőn… úgyhogy 200 képet kellett szépen sorba raknom, némileg megkomponálnom. Olyan volt az album, hogy a képek mellé lehetett írni éshátugye tudvalevő, hogy az üres, vonalas helyek engem írásra ingerelnek, ezt is teleirkáltam hülyeségekkel… Aztán + 1 óra, míg nagy műgonddal becsomagoltam…
Délután 4re értem hozzájuk, de nagyon kellett kapkodnom, hogy elkészüljek. Mondjuk simán mehettem volna 6ra is, mert ők is meg voltak csúszva. Fát díszítettünk, vacsiztunk, ajándékot osztogattunk, majd hazavittem Anikó anyósát és még visszamentem, mert úgy volt, hogy ott alszom. Aztán úgy éjfél fele, mikor már lefeküdtünk volna, kitaláltam, hogy hazajövök. Tök felesleges ott aludnom… szét kell cincálni az ágyat, ágyneműt húzni…. Közben meg 10 perc alatt hazaérek és mindenki kényelmesen elvan a saját ágyában, reggel pedig a saját tempójában kel… Úgyhogy ez lett…
25.-én délelőtt húslevest főztem (nagyon jó lett) délután elmentünk moziba a csajokkal. Megnéztük az Aranyhajat. Ez is jóvót. 8 körül értem haza és ekkor álltam neki töltöttkáposztát főzni…. Merthogy ezt találtam ki. Már időtlen-idők óta akartam enni és kitaláltam, hogy ezt főzök… Hát megint éjfél lett mire lefeküdtem, de jól sikerült a káposzta, a gombócok sem estek szét és nem lettek kemények sem… Szóval fini lett életem elsője…!
26.-án jött Anna…. Jót traccsoltunk, ettünk-ittunk és olyan igazi tök jó karácsonyi kupit csináltunk…. Minden tele volt csomagolópapírral, meg díszekkel, meg ajándékokkal…
Tök jó volt…
A magvasabb gondolatok meg a fene tudja hova lettek…..