Jáááájjjjj…..
De már megfigyeltem, hogy év végéhez közeledve, van egy periódus, amikor úgy ömlik a nyakamba a szutymák, hogy csak győzzem kapkodni a fejem…
Tegnap kiautóztam SzerelőZsoltihoz újfent, merthogy még mindig beázik Borisz valaga. Erre rápillant, mint az ecceri bőrgyógyász, oszt közli, hogy kell venni egy lámpát…
Na basszus, majdhogynem fölöslegesen autóztam ki hozzá, Szomszédmálnásba… Végülis ócsó a benzin és van annak, aki el nem issza…
Nem?
De!
Ma felhívom, hogy na mizu? Van lámpa? Erre azt mondja, hogy küldjem el neki smsben az alváz meg a motorszámot…és lehet, hogy csak gyári lámpa lesz…
Nnna ba*ódjon meg ám az összes japán… Ezexerint az idén tojotalámpát kapok karira…
Óóóóde bódog vagyok….
Mondjuk úgyse tudtam mit kitalálni magamnak…. Meg különben is az összes barinőm azzal nyúz, hogy mondjam meg mit szeretnék névnapomra meg karácsonyra. Eddig mindig bort, búzát, békességet kértem….hát a zidén tojotalámpa lesz…
Nemám…
Nem verem őket ekkora költségbe. Csak magamat.
De ne rinyáljak előre…Igaz?
Az eső meg csak esik…csak esik…. csak folyik…. a tököm meg tele….
Mert mééénincs eccer…csak eccer az életben úgy velem is, mint más normális emberrel… Bemegy, megveszi, felrakja, továbbál…. Miiii a bánatos francért kell nekem minden miatt 12 dupla kört futnom???
De különben meg lesz*rom…. Velem aztán nem fog kibabrálni semmiféle hülye bolygó…
Ésaztán meg tegnap hazafele bementem a városba. Oly kellemes tavaszi idő volt (állítólag tegnap megdőlt a melegrekord is 18,5 fokkal ) Mondom: megnézem a karácsonyi kirakodót a főtéren…
Nade!
Nem számoltam ama ténnyel, hogy nem vagyok túl jó hangulatban és ilyenkor úgysem fog meg semmi..… Hát így is volt. Nemhogy megfogott, hanem inkább menekülésre késztetett a SZAG… Pár éve van ez az újfajta „hagyományos” magyar étel, amit lépten nyomon sütnek éss olllly erős hagymaszagot áraszt, hogy boooaaa…. Elnyom mindent… még a kürtöskalács fahéj-vanília illatát is… Szerintem abszolút nem étvágygerjesztő.
Egyébként meg szinte minden kis faházban borozó van meg kajálda, meg borozó, meg kajálda, meg pálinkázó meg kajálda… ééés így végig… Na jó ! A végén van mézes, meg szappanos is… J
Bementem a rövidárú boltba, gondoltam veszek ilyen karácsonyi organza szalagokat az ajándékok csomagolásához…
Hát basszus…. Ennyi savanyú, öreg eladót egy határon…. De most tényleg… A plázában meg egy csomó boltban az a baj, hogy igen dekoratív, ifjú hölgyek az „eladók”, akik gyakorlatilag (többször bizonyosságot nyert) soxor azt sem tudják mit árulnak… Nade ez meg a másik véglet volt… Én elhiszem, hogy már a hómamuszuk tele van az emberekkel, és már délután 5 óra volt…. De akkor is! Legalább egy mosoly… vagy egy kedves gesztus, vagy, hogy ne nézzen el a távolba unottan a fülem mellett, ha előtte állok és kérdezek….
Mondjuk az is lehet, hogy PONT mielőtt bementem, akkor ették meg a kötelező napi védőételüket, ami ecetesuborka volt….
Azért már nem is szóltam, hogy az organzaszalag az átláccó és nem selyem…
És ilyenkor belegondolok abba, hogy basszus 62 évesen is dolgozni kell(ene)…. Mikor a legtöbb ember 50 éves korára totálisan kikészül…. Vagy fizikailag, vagy lelkileg, vagy mindenhogy….
Védőétel, hehehe! Tényleg olyanok. :o)
A rövidáru boltosok pedig valamiért (Mo-n) mindenütt ilyenek, nem kell velük törődni. Én még kedvessel csak a kínai rövidáru-, (öngyújtótöltő és szivar- és kulcstartó-)boltban találkoztam, ő mindig mosolyog és kedves. :o)
Valahogy ahogy öregszem, teljesen elvesztették a vonzerejüket ezek a bodegás vásárok. Mindig az az érzésem, hogy palira vesznek. Odaállok a kerámiás elé, kérdezem, hogy ólomtartalmú-e a máz a bögrén (vagyis dísz- vagy használati tárgyat árul) és úgy néz rám, mintha nem is tudná, miről beszélek…
Pedig tavaly dobtam ki egy bögrét a vidéki házban, mert mindig utáltam kakaót inni belőle, mert rossz volt az íze. De a múltkor pestről vitt tejjel és kakaóval készült, mert este mentünk és vittünk le, mert zárva volt a bolt és abból is vacak lett. Erre kiműveltem magam és rájöttem, hogy évek óta díszbögréből iszok, aminek ólmos a máza és nem igazán jó benne a mikrózott kakaó…
Karácsonyi hangulat…. na igen. Erről annyit, hogy az idén még EL SEM JUTOTTAM a karácsonyi vásárba.Tudom, hogy gagyi a vásárban minden, nem nagyon szoktam ott vásárolni, de a kivilágítás meg olyan szééééép…. -.-
És majdnem sírva fakadtam, hogy csilingelős zene megy a rádióban, én meg ma kezdem az első vizsgámra a tanulást… Már megint ez van, hatodjára….egy darabig biztosan utoljára… :S
Különben az október végi karácsony kezdettel elrontják az egészet… elvész belőle valami jóóóó.
Jesszusom kisdinnye…
Te már megint ?!…. A végén még túlérett leszel a dinnyeföldön… :o)
drukkolok neked. Kitartás…
Először is köszi 🙂
Másodszor: lassan nem túlérettnek, hanem kirohadtnak érzem magam a dinnyeföldön 😀 biztos a sok eső…. :S Na, de egy Dinnye mindent túlél 😛
hát a rövidárusok itt pesten mosolyognak. de a nőnek sem volt fogalma arról, hogy mit árul. illetve nem volt benne teljesen biztos, hogy azt adja el nekem, amit én keresek. nem is azt vettem! 😀 30 pénz volt, majd felhasználom másra.
a karácsonyi hangulat nekem is ott veszik el valahol, amikor az összes bevásárló-hiper-szuper már november 1-én karácsonyi díszben áll.ami szép, szép, én nem mondom, hogy nem, de novemberben?? nemá! 🙁
és egy hiperszuper ölelés Neked a nagyvárosból! :))
Te nálunk élsz?Itt dettó hagymaszagú minden, a sarki rőfösnél is csak és kizárólag életunt embereket látni.Egy valami nem igaz,igenis átütő a kürtős kalács illata,és még a több kilométeres sort is kivártam egy ezresért.Megérte!
Hangolódj rá Királylány…tudom…tudom…de akkor is…
Eliana, várnálak a blogomban némi szeretetteljes játékkal, ölellek Lili