Esik a hóóó… az ónos eső…. hideg van….
ÉS
ma megettem az első szaloncukrot, majd rögtön a másodikat is… K1 kapott paraszolvenciába egy naaagy zacskó mindenféle szaloncukrot és megfenyegettem ugyan, hogy azzal be ne merje tenni a lábát a szobába, azért csak bejött vele… És hagyján, hogy bejött, még osztogatta is. Éspersze addig nyoszorgattuk míg találtunk zselést is…szóval azt meg kellett kóstolni megmég a tejkaramellásat or vajkaramellásat is…. Ésakkor még itt figyel az asztalomon is egy, eltéve ínségesebb holnapra… Ráadásul az a probléma, hogy találtam a Spárolósban egy olyan de olyan finomságos csokit, hogy ihhhaj… És mindig veszek belőle 2-3 db-ot. Trüffelkrémes étcsoki. (Pici kis szeletke, sötétbarna csomagolásban és az van pirossal ráírva, hogy Stühmer -ez itt a reklám helyeJ ) Már arra is gondoltam, hogy el kéne dugni a polcon valahova jó hátra az egész dobozzal, nehogy más is rákapjon…
Hétvégén előszedtem az ünnepi díszeket otthon. Na nem sokat…csak módjával. Előszedtem a mécsestartót meg az organza zacskót, amibe tettem egész fahéjakat meg szegfűszeget és fellógattam a radiátorra. Annyira jó illatot áraszt…
Valahogy meg kellene szerveznem ezt a decembert, hogy ne utolsó pillanatban kapkodjak össze-vissza. Az ajándékok nem nagyon körvonalazódnak. Ahhoz, hogy valami ötletem legyen, be kéne menni többször is a városba nézelődni, csellengeni… hátha megszáll az ihlet… Anikó emlegette, hogy tudom-é, hogy tervbe vettük a forraltborozást…
Nanáhogy emlékszem…
Sőt! Az jutott eszembe, hogy jó lenne csinálni marcipánlikört… (hamár tavasszal lecsúsztam az ibolyalikőrről )
Nemtom.
Valahogy úgy várom az ünnepet. Csak azt nem tudom, hogy miért…
Csinálok ma valami ütemtervszerűséget… Na persze ahelyett, hogy itt pötyögök, bemehettem volna a városba, kihasználva, hogy nem esik az égből semmi és körülnézhettem volna…
Na mind1. Már nem megyek. (Hogy én mennyire úúútálom ezt a korai sötétedést…)
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nekem a Stühmer Marcika a kedvecem, az egy tejcsokis-marcipános csoda. Ismered? Sajnos csak kevés helyen kapható (de az én nagy szerencsémre), különben nem bírnám ki, hogy ne egyek belőle minden nap. A szaloncukrot azonban nem szeretem, így az biztonságban lenne a háztartásomban (a zselést egyenesen ki nem állhatom). Puszik