Szöszmókjaim....

Nnnna… ez is megvolt….
Átrobogott felettem, túléltem….
Szinte utolsó napig meló volt. Közben azért ajándékok után futkosás…. Hááát… ez a marcilikőr… Lehet, hogy sokat vártam tőle… Azt hittem, sokkal marcibb íze lesz. Két napig érleltem, aztán átszűrtem egy direkt erre a célra vett, nagyon apró lyukú szűrőn, de mikor tegnap öntöttem belőle Annának, megint voltak benne ilyen apró vackok… Nemtom, hogy a tejszín, vagy mi a fene… Elméletileg a marcipánnak fel kellett olvadni benne…
No mind1.
Szépen szétporcióztam és szétosztottam… Remélem mindenki kibontotta, még aznap vagy másnap megitta és nem várta meg míg ilyen izék lesznek benne…. T2 felhívott 24.-én délután, hogy megkóstolta mielőtt nekikezdett a fa befaragásának, de „nagyon női ital ez”…. J  Na jó! Hát megvadulni nem lehet tőle az tény !
Mivelhogy senki nem dörömbölt a receptért, azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy marcilikőrt csináltam. Eccer azért ki kellett próbálni.
Nem?
De!
Arccal az ibolyalikőr felé! Mert nem adjuk fel !! J
  Megaztán még az is volt, hogy Bruni elautózott StümerMarciékhoz egykis nyalánkságért… Testi épsége kockáztatásával a mintaboltban be is szerzett finomságokat, amiből belegyömiszkölt szaloncukrokat meg trüffeles csokikockákat egy buborékos borítékba és elküldte nekem… Hmmm… Nagyon finomságosak voltak….  De még jó, hogy szólt, hogy nézzem már meg a postaládám, mert biza én nem szoktam azt naponta nyitogatni. Úgyis csak Gazdaságosbóti prospektusokkal meg a cimboráival van tele… Szóval így esett meg, hogy Bruni lázálmában megjelent a boríték, amit a postás nem tud belegyömiszkölni a ládámba, így  felcsap a ládák tetejére és ott ázik az egész, vagy ami még rosszabb, elviszi a cunami…. Ezzel szemben „csak” az történt, hogy 1 napot és egy éjszakát töltött a csokikupac a minuszos hidegben a katalógusok között és mikor felvittem, ott álltam kétségbeesve egy halom, csonttá fagyott finomság fölött….
– Micoda capász…. Micoda capááász…. L   -mondta az oroszlán, mert pont akkor kapott ajándékba egy óriási sonkacsontot, mikor a Radírpók kiradírozta a fogait….
De nem kellett ám beleesni a kétségbe. Másnapra kiengedett éééés már csak egy kóbor emlék az egész… Köszönet érte Brunellának !  És bizony ismételten mondám néktek, az étcsokis, trüffeles, StümerMarcika  verekszik az első helyért a listámon a Lindt-es narancsos étcsokival…
Na jó! Lapozzak már… Basszus, annyi csokit ettem az elmúlt napokban, hogy…hogy…. Ne is forszírozzuk….
  Ésmég jódógombaság volt az is, hogy a főnök megint hozott nekem kocsonyát! (na tessék, megint a kaja…) Szóval kaptam kocsonyát éssss az is tök jó volt, mert pont olyan ízűt csinál, mint amilyen otthon szokott lenni. Nyami-nyami…
  Múlthét szerdán megtartottuk bent a szokásos karácsonyt, meg a névnapomat. Csináltam gesztenyés kosárkákat éjjel, meg tiramisut reggel 7-kor… A hülye időpontok ellenére mindegyik fini lett és el is fogyott.
 23.-án szabin voltam és reggel héttől –mikoris velem nyitott az Intermicsoda- egészen éjfélig pakoltam, takarítottam.
 24.-én délelőtt Anikóék ajándékát „csináltam”. Kitaláltam, hogy kapnak egy fotóalbumot és mivel az idén elég sok helyen voltunk együtt, előhívatok bele annyi képet, amivel tele lesz. Nnna, így is lőn… úgyhogy 200 képet kellett szépen sorba raknom, némileg megkomponálnom. Olyan volt az album, hogy a képek mellé lehetett írni éshátugye tudvalevő, hogy az üres, vonalas helyek engem írásra ingerelnek, ezt is teleirkáltam hülyeségekkel… Aztán + 1 óra, míg nagy műgonddal becsomagoltam…
Délután 4re értem hozzájuk, de nagyon kellett kapkodnom, hogy elkészüljek. Mondjuk simán mehettem volna 6ra is, mert ők is meg voltak csúszva. Fát díszítettünk, vacsiztunk, ajándékot osztogattunk, majd hazavittem Anikó anyósát és még visszamentem, mert úgy volt, hogy ott alszom. Aztán úgy éjfél fele, mikor már lefeküdtünk volna, kitaláltam, hogy hazajövök. Tök felesleges ott aludnom… szét kell cincálni az ágyat, ágyneműt húzni…. Közben meg 10 perc alatt hazaérek és mindenki kényelmesen elvan a saját ágyában, reggel pedig a saját tempójában kel… Úgyhogy ez lett…
25.-én délelőtt húslevest főztem (nagyon jó lett) délután elmentünk moziba a csajokkal. Megnéztük az Aranyhajat. Ez is jóvót. 8 körül értem haza és ekkor álltam neki töltöttkáposztát főzni…. Merthogy ezt találtam ki. Már időtlen-idők óta akartam enni és kitaláltam, hogy ezt főzök… Hát megint éjfél lett mire lefeküdtem, de jól sikerült a káposzta, a gombócok sem estek szét és nem lettek kemények sem… Szóval fini lett életem elsője…!
26.-án jött Anna…. Jót traccsoltunk, ettünk-ittunk és olyan igazi tök jó karácsonyi kupit csináltunk…. Minden tele volt csomagolópapírral, meg díszekkel, meg ajándékokkal…
Tök jó volt…
A magvasabb gondolatok meg a fene tudja hova lettek…..

Kedves Jézuska !

Hol is kezdjem? Gyermek koromban hittanórán is kétkedve hallgattam, hogy a Paradicsomban az oroszlán együtt legel a báránnyal, mellettük gyerekek labdáznak, felnőttek falatoznak a piknikkosarakból és tarka pillangók repkedik őket körül…
Most sincsenek ilyen utópisztikus kívánságaim, meghát Téged sem akarlak zavarba hozni… talán nem is menne ez olyan ukk-mukk-fukk… (Mondjuk felfoghatnád egy szép kihívásnak is. A Föld mostani állapotjáról azért már szép nyerni J)
Naszóval…. Tudod „csak” azt szeretném, ha jövőre dolgoznál egy kicsit az egyensúlyon, ami valljuk be igencsak megingott mostanában. Jó lenne, ha gond nélkül meg tudnának élni az emberek a fizetésükből és mindenki dolgozhatna, aki akar. Jó lenne ha néha-néha a fejére koppintanál azoknak, akik másokat lenyomva, eltaposva, átverve, kihasználva, a becsületes munkával bajlódóakat kiröhögve menetelnek a jólét lépcsőjén felfelé…. 
Szerintem nem olyan nagy kérés ez, hiszen van olyan hely ezen a golyóbison, ahol ezt már elintézted…. Nekünk is jó lesz úgy, nem kell cifrázni….
Ha ezt megteszed, tulajdonképpen már nem is lenne olyan sok kívánságom. Kérlek, vigyázz a barátaimra, az ismerőseimre és rám is  –hamár a családomra nem tudtál…. (Bocs ! Nem akarok ünneprontó lenni, de hát a skorpióság …) Szóval legyen mindenki egészséges, ha nem nagy kérés…. Lécci…
Ilyen hülyeséggel, mint lottóötös, nem nyaggatnálak…. Tudom, néha hatalmas szerencse nem megkapni azt ami után áhítozunk, deeee miután már annyi csapást kipróbáltál rajtam, gondoltam felhívom a figyelmedet arra, hogy pont ez maradt ki….
Hát.. nemtom… Gondolkozz rajta…
Köszike !

Én

Gyön a karácsony ezerrel…. émmeg itt állok a síneken….
Ez az év vége se piskóta. Melóhelyen pöttyet ránk omlott néminemü trutymák és próbálunk kievickélni alóla, közben folytonosan átprogramozom a heti menetrendemet, amelyen pontosan be van táblázva, hogy melyik nap mit kell tennem ahhoz, hogy ne csússzak meg és ne 26.-án kezdjem díszíteni a fát… (apropó fa! Szerintem idén sem lesz… legalábbis most 85 %-on áll a nemre leadott szavazatom aránya )
Szóval elég nagy rohanásban voltam egész héten…. Néha jól kiakadva… Pl. mikor 5óra 5perckor, a hidegben, havasesőben loholok a főutcán, miközben mindkét bakancsomon kibomlott a cipőfűző és folyik a taknyom, akkor felkenődök az üzlet ajtajára, mert nem lehet bemenni…. Hát miért is nem? Mert 5ig van nyitva… !! Jó kérdés, hogy egyáltalán mi a fészkesért nyit ki… Na szóval az ilyen pillanatokban nem a szent áhitat jár a hajam alatt….
Na mind1. Azért nagyjából sínen vagyok…(mint már fent említettem…)
Az előbb öntöttem be a brandyt a marcilikőrbe…. Hmm… Mondjuk nem értem, hogy mi a francért ír a recept bárminemü cukorról mikor ez már így is tök édes… Szerintem nem kell ebbe egy gramm cukor se… Nna most úgyis érlelni kell 1-2 napig, oszt újrakóstolom… Valahogy a marciízt nem érzem benne annyira, pedig a 30 helyett 40 dkg jófajta szamos marcipánt tettem bele…
Tegnap megvót a céges karácsony…
Jóvót…
Túléltük a beszédeket, a műsort (különös tekintettel az operett egyvelegre –a másik mélypont a mátépéter mix volt…) és a vacsit is… oszt utána mehetett az ereszd el a hajam.
T2 felkért, émmeg nem mentem…..erre azt kérdezi ott üvöltve (a zene miatt)
 „De azé’ szerecc?”  J
Vigyorogva biztosítottam, hogy hátpersze… aztán fél óra múlva meg ott ültem megzuhanva, mert  mentem vóna de  T2 elhúzott táncolni, a többiek meg még nem voltak olyan maligánfokon, hogy ilyesmire rávehetőek legyenek…. Na és persze megint én voltam a józan… K.-t és G.-t is én vittem a tett helyszínére, hogy ihassanak.
Egyszer odajött a vezér hozzánk és a főnök mondta neki, hogy jövőre elmennénk ilyen zumba oktatásra, merthogy ezen az osztályon senki nem tud táncolni… a vezér meg azt mondta, hogy jó !! J Háát, hogy hogy’ fogjuk ezt behajtani…. Mondjuk úgyis kaptunk a mikroszoft-tól egy csomó kreditet, amit át kéne váltani zumbára…
Vagyis ez nem teljesen igaz, ugyanis T2 versenytáncos volt …. így Ő tud !
Úgy szokott lenni, hogy terített asztaloknál ülünk, minden osztály külön. Van kirakva bor, sör, üdítő meg ásványviz, töményet viszont csak a büfében lehet venni, úgyhogy a fiúk gyakran jártak „kávézni” és egyre jobban csillogott a szemük mikor visszajöttek…
Közben aztán előkerült T2 is, úgyhogy elmentünk táncolni, oszt később még a többi srác is erőt vett magán…. Szóval azért jó volt. ½ 2kor jöttem el. G. meg K nem jöttek velem, pedig akkor már nem lehetett tisztán látni, hogy melyik támogatja a másikat és csak vigyorogtak… viszont velem jött a szomszéd csaj, aki nem mert kocsiba ülni….(mármint a sajátjába)
Ámde nem bíírom émmá ezt az éccakázást… Reggel felébredtem 8kor…. kimásztam az ágyból, láttam, hogy szakad a hó, ettem egy kis csokit oszt visszafeküdtem… Sikerült ½ 12ig aludnom… Mi lett volna ha még iszom is ?!  Vigyorogva gondoltam K.-ra meg G.-re…hogy milyen sz*rul lehetnek, úgyhogy küldtem mindegyiknek egy-egy smst, hogyaszongya:
„Kumisz… ;o) „  
Az jutott eszembe, hogy mondani fogom a főnöknek, hogy vezesse be kötelező jelleggel a reggeli felest az osztályon… Szerintem határozottan jót tenne mindenkinek…
G. például ooolyan aranyosra tudja inni magát… Fekete öltönyben volt, fekete inggel és most eléggé hosszú a haja, ami fekete és göndör… a második „kávé” után pedig folyamatosan vigyorog…. Na és K sem piskóta az izmaival….


Aztán nekiálltam főzni valamit… Azt találtam ki, hogy sütök husit… meg közben telefonoztam Annával is és közben eszembe jutott, hogy innék egy kis vörösbort. No csapra vertem egyet a hűtőből deee…. Most fogjátok be a fületeket: az az eretnekség jutott eszembe, hogy kéne bele egy kis cukor…. De aztán belémvillant az isteni szikra: ettem hozzá trüffelkrémes étcsokit…. Hmmm… nyami-nyami…. Nem vagyok egy nagy piás, a bort sem kultiválom különösképpen, de a vörösbor trüffeles csokival, miközben bambulok az ablakban a hóesést bámulva….. az kifejezetten jóóó…
Szerintem…..
SŐT! Ez egy igazi jódógombaság !!
Közben eszembe jutott, hogy csinálhatnék a husihoz vörösboros mártást
„a la én” …
Nomost… eeez annyira rossz lett, hogy nem is írom ide miket rögtönöztem bele.
(Neeeem ! Ebbe nem tettem trüffelest…!!)
Úgyhogy a mai menü szimpla rizs volt sülthússal és kész..
Délután aztán …………    
Öööö… Jó vicc… Ma MINDEN délután volt…. J
Szóval nekiálltam megkutyulni a marcilikőrt és most olyan szag van itt, mint egy komplett kifőzdében.
Tervezgettem, hogy lemegyek kikotorni a hó alól Boriszt, de ez (is) holnapra tolódott…
Ezek mennek…
Meg a hófelhők….

Jáááájjjjj…..
De már megfigyeltem, hogy év végéhez közeledve, van egy periódus, amikor úgy ömlik a nyakamba a szutymák, hogy csak győzzem kapkodni a fejem…
Tegnap kiautóztam SzerelőZsoltihoz újfent, merthogy még mindig beázik Borisz valaga. Erre rápillant, mint az ecceri bőrgyógyász, oszt közli, hogy kell venni egy lámpát…
Na basszus, majdhogynem fölöslegesen autóztam ki hozzá, Szomszédmálnásba… Végülis ócsó a benzin és van annak, aki el nem issza…
Nem?
De!
Ma felhívom, hogy na mizu? Van lámpa? Erre azt mondja, hogy küldjem el neki smsben az alváz meg a motorszámot…és lehet, hogy csak gyári lámpa lesz…
Nnna ba*ódjon meg ám az összes japán… Ezexerint az idén tojotalámpát kapok karira…
Óóóóde bódog vagyok….
Mondjuk úgyse tudtam mit kitalálni magamnak…. Meg különben is az összes barinőm azzal nyúz, hogy mondjam meg mit szeretnék névnapomra meg karácsonyra. Eddig mindig bort, búzát, békességet kértem….hát a zidén tojotalámpa lesz…  

Nemám…
Nem verem őket ekkora költségbe. Csak magamat.
De ne rinyáljak előre…Igaz?
Az eső meg csak esik…csak esik…. csak folyik…. a tököm meg tele….
Mert mééénincs eccer…csak eccer az életben úgy velem is, mint más normális emberrel… Bemegy, megveszi, felrakja, továbbál…. Miiii a bánatos francért kell nekem minden miatt 12 dupla kört futnom???
De különben meg lesz*rom…. Velem aztán nem fog kibabrálni semmiféle hülye bolygó…
Ésaztán meg tegnap hazafele bementem a városba. Oly kellemes tavaszi idő volt (állítólag tegnap megdőlt a melegrekord is 18,5 fokkal ) Mondom: megnézem a karácsonyi kirakodót a főtéren…
Nade!
Nem számoltam ama ténnyel, hogy nem vagyok túl jó hangulatban és ilyenkor úgysem fog meg semmi..… Hát így is volt. Nemhogy megfogott, hanem inkább menekülésre késztetett a SZAG…  Pár éve van ez az újfajta „hagyományos” magyar étel, amit lépten nyomon sütnek éss olllly erős hagymaszagot áraszt, hogy boooaaa…. Elnyom mindent… még a kürtöskalács fahéj-vanília illatát is… Szerintem abszolút nem étvágygerjesztő.
Egyébként meg szinte minden kis faházban borozó van meg kajálda, meg borozó, meg kajálda, meg pálinkázó meg kajálda… ééés így végig… Na jó ! A végén van mézes, meg szappanos is… J
Bementem a  rövidárú boltba, gondoltam veszek ilyen karácsonyi organza szalagokat az ajándékok csomagolásához…
Hát basszus…. Ennyi savanyú, öreg eladót egy határon…. De most tényleg… A plázában meg egy csomó boltban az a baj, hogy igen dekoratív, ifjú hölgyek az „eladók”, akik gyakorlatilag (többször bizonyosságot nyert) soxor azt sem tudják mit árulnak… Nade ez meg a másik véglet volt… Én elhiszem, hogy már a hómamuszuk tele van az emberekkel, és már délután 5 óra volt…. De akkor is! Legalább egy mosoly… vagy egy kedves gesztus, vagy, hogy ne nézzen el a távolba unottan a fülem mellett, ha előtte állok és kérdezek….
Mondjuk az is lehet, hogy PONT mielőtt bementem, akkor ették meg a kötelező napi védőételüket, ami ecetesuborka volt….
Azért már nem is szóltam, hogy az organzaszalag az átláccó és nem selyem…
És ilyenkor belegondolok abba, hogy basszus 62 évesen is dolgozni kell(ene)…. Mikor a legtöbb ember 50 éves korára totálisan kikészül…. Vagy fizikailag, vagy lelkileg, vagy mindenhogy….  

 Csináltam „ütemtervet”, ami így rögtön első nap bele is dőlt a dugájába…
Mert mára volt beütemezve SzerelőZsolti, holnapra meg posta a rahedli csekkjeimmel, meg gyógyszertár –mert T1 ötlete szerint ott biztosan kapok ilyen kis üvegcséket, amibe a marcilikőrt porciózhatom….
Nade! Zsolti szólt, hogy holnap lenne inkább jobb, mert ma nagyon sűrű a napja… Mondjuk nekem mind1. Hamár eddig kibírta szegény Borisz, akkor még 1 napot kibír… (eszméletlen különben… feltekertem a csomagtartóban a szövetet, ami ugye tiszta víz… ÉS megfagyott! )
Na szóval 1 nap mostmár oly mind1!
Viszont nincsenek nálam a csekkjeim, úgyhogy nem tudok Zsolti helyett a postára menni… Pedig ma kéne mert legalább nem esik semmiféle égi áldás….
Egyre eltökéltebb leszek ezzel a marcilikőrrel…. Hmm… Megcsinálom juszt is…
És bisztosss jó lesz J
Szombaton –micsináátam??!  Ugye hetedhétágra sütött a nap és kitaláltam, hogy ki kellene menni a temetőkbe lekötözni a betonvázákat, nehogy szétfagyjanak…
Na ja! Frissen, fürgén 11-kor el is indultam… Aprajafalván a temető eléggé kint van a prérin, ahova egy földút (igaz, hogy totál kitaposott, betonkeménységű) vezet… Nomármost, mit ne mondjak… k*va jeges volt… Kiszálltam a kocsiból és majdnem seggre ültem. Akkor már nem csak sejtettem, hogy nem vagyok normális… Szombaton délben a végtelen hómezőn, sehol egy lélek…(legalábbis élő) émmeg ott botorkálok…. Azért beevickéltem, de természetesen tök feleslegesen, mivel úgy bele volt fagyva minden mindenhova, hogy ihhhajjjj… Szomszédmálnásba át se mentem. Örültem, hogy egészben visszacsúszkáltam a kocsihoz… Remélem azért nem fagynak szét azok a vackok…
Délelőtti „sikeremen” fölbuzdúlva, délután elmentem a Baubarkácsba, mert ott mindig olyan szép díszeket meg dekorációkat szoktak lenni. Gondoltam nézelődöm, meg hangolódom egy kicsit. Valamint nem titkolt szándékom volt beszerezni 2 csrép mikivirágot, amit 299ftos áron volt pofájuk reklámozni… Mondjuk mentségemre legyen mondva, ehhez nem fűztem talmi reményeket. Nos, hát díszek voltak is… a szokásosak… Mikulásvirág volt nagyon szép, 1200 ftért…. A 300ft os kb 15 centi volt cseréppel együtt és semmi színe… Vagyishogy zöld volt középen is, meg ilyen vajszínű… Nevetséges…
Majd veszek a virágosnál, csesszék meg !
Ellenben (ámdeviszont) vettem glitteres ezüst hópelyheket, amiket így fel lehet cuppantani az ablakra és olyan mintha potyogna a hó… meg ha rávilágít a nap, vagy a villany, akkor olyan mintha jeges lenne…. Szóval tök jó!
Gondoltam kombinálom műhóval lefújt hópihével…ésazmajd mennyire jó lesz. Úgyhogy vettem műhavat is !
Na igen!
Most megint megfogadom, amit már tavaly is és sztem tavaly előtt is ….
SOHA többet nem veszek műhavat! Mer’ most vagy én vagyok egy műhóanalfabéta, vagy nem műhóval csinálják az ablakra a fehér dekorokat. Merthogy ebből a szerencsés flakonból dőlt a cucc, mint a borotvahab… és tök dzsuva lett minden… és a minta se lett szép, mert ilyen domborzati térképhez hasonlított inkább a hópihém, mint hópihéhez… L
Aztán eszembe jutott, hogy ezt eljátszottam már tavalyelőtt is… és akkor is megfogadtam, hogy soha többet ilyet….
*
Spárolós parkolójában megint találkoztam a hajléktalan fickóval, ami csak azért volt meglepő, mert kb. 3 hete összefutottam vele és boldogan újságolta, hogy van munkája. Felvették a tejüzembe segédmunkásnak, meg bejelentkezett a szállóra is mert nem akar mégegy telet kint lenni… Na ennek örömködtünk egy kicsit, aztán otthagytam és tényleg 1-2 hétig nem is láttam, majd a napokban megjelent megint, ahogy pakoltam be a kocsiba… (esküszöm képes a föld alól is előbújni, mert eccercsak ott van)
– Visszatolhatom a kocsit?
– Visszatolhatja… Dehát mi történt? Mi van a munkahellyel?
– Áááá…. Táppénzen vagyok….
– Táppénzen? Miért?
– Eltört 3 bordám…
– Mit csinált? Elesett?
– Úgy is mondhatjuk….   J
Napersze ….. Biztosan nagyon nehéz visszakapaszkodni és tényleg igaz, hogy szegény embert az ág is húzza, de azért….
A fene tudja mit csinált. Talán verekedtek, fellökték…..
És akkor ő még legalább ki akar mászni –legalábbis szóban, mindenképpen….
*
Reggel küldtem M.-nek nevenapi  sms-t.
Megköszönte.
Ergo: még egyben van J
*
Valakitől kaptam tavaly ilyen télapócsizmácskát, piros posztóból, zöld és arany díszítéssel… Na én azt ma jól kiakasztottam a szekrényre a cégnél…..hátha megtölti a nagyszakállú… J
Ésakkor erre G. tett bele nekem egy szaloncukrot… J
Mégse legyen üres…. Meg ne várjam már potyára az Öreget….

Esik a hóóó… az ónos eső…. hideg van….
ÉS
ma megettem az első szaloncukrot, majd rögtön a másodikat is… K1 kapott paraszolvenciába egy naaagy zacskó mindenféle szaloncukrot és megfenyegettem ugyan, hogy azzal be ne merje tenni a lábát a szobába, azért csak bejött vele… És hagyján, hogy bejött, még osztogatta is. Éspersze addig nyoszorgattuk míg találtunk zselést is…szóval azt meg kellett kóstolni megmég a tejkaramellásat or vajkaramellásat is…. Ésakkor még itt figyel az asztalomon is egy, eltéve ínségesebb holnapra… Ráadásul az a probléma, hogy találtam a Spárolósban egy olyan de olyan finomságos csokit, hogy ihhhaj… És mindig veszek belőle 2-3 db-ot. Trüffelkrémes étcsoki. (Pici kis szeletke, sötétbarna csomagolásban és az van pirossal ráírva, hogy Stühmer  -ez itt a reklám helyeJ ) Már arra is gondoltam, hogy el kéne dugni a polcon valahova jó hátra az egész dobozzal, nehogy más is rákapjon…
Hétvégén előszedtem az ünnepi díszeket otthon. Na nem sokat…csak módjával. Előszedtem a mécsestartót meg az organza zacskót, amibe tettem egész fahéjakat meg szegfűszeget és fellógattam a radiátorra. Annyira jó illatot áraszt…
Valahogy meg kellene szerveznem ezt a decembert, hogy ne utolsó pillanatban kapkodjak össze-vissza. Az ajándékok nem nagyon körvonalazódnak. Ahhoz, hogy valami ötletem legyen, be kéne menni többször is a városba nézelődni, csellengeni… hátha megszáll az ihlet…  Anikó emlegette, hogy tudom-é, hogy tervbe vettük a forraltborozást…
Nanáhogy emlékszem…
Sőt! Az jutott eszembe, hogy jó lenne csinálni marcipánlikört… (hamár tavasszal lecsúsztam az ibolyalikőrről )
Nemtom.
Valahogy úgy várom az ünnepet. Csak azt nem tudom, hogy miért…
Csinálok ma valami ütemtervszerűséget… Na persze ahelyett, hogy itt pötyögök, bemehettem volna a városba, kihasználva, hogy nem esik az égből semmi és körülnézhettem volna…
Na mind1. Már nem megyek. (Hogy én mennyire úúútálom ezt a korai sötétedést…)