Semmi, bő lében…

Na itt a nemszeretem idő… Vagyis innen bentről olyan igazi őszi… meg szép is ahogy gyöngyök ülnek a fák ágain… Nade kint?! És a „java” mégcsak eztán jön.
Nem baj. Megpróbálok optimistán előrefele bambulni… Hátha… Az ötös, hatos, hetes lottómat hetente megveszem, oszt innentől meg bízva bízom…

Móricka nagyon akar nyerni, ezért elmegy a templomba és könyörög az egyik szenthez…
– Add, hogy nyerjek a lottón… lécci, lécci, léciiii….
Elmegy másnap is.
– Add, hogy nyerjek a lottón… lécci, lécci, léciiii….
Sőt ez hetekig így megy…. Egyre elszántabban könyörög, mígnem a szent egyszer baromira begurul, megelevenedik és így szól hozzá….
– Vegyél már egy kib*ott lottót, lécci, léci, lécciiiii……. !!

Egyébként meg csak folydogálnak a napok… Ma egy kicsit lazábban (hogy el ne kiabáljam)  úgyhogy délelőtt megrendeztem a nagy Delete napot. Magyarán: kiszórtam a gépemről egy rakás vackot, amit menet közben valami miatt nem tettem meg…

A héten nagy szervezkedésben voltunk… Van egy gimis oszt.társam, aki többek között szobrászkodik is, és vasárnap nyílik meg a kiállítása a Városban. Már az ofő temetésén mondtuk neki, hogy tömegesen leszünk a megnyitón és olyan boldog volt… Szóval a héten ezt szervezgettük. Úgy látszik elég sokan el tudnak jönni az osztályból… Ráadásul állítólag kaphatunk egy külön termet is, meg főznek nekünk teát, kávét….

Ja! Ésaztmegmég nem is meséltem, hogy hétvégén megsütöttem Annának a csodatúrótortámat… (Csoda, hogy ehető) Merthogy neki is nemrég volt a szülinapja és gondoltam szörprájzolom…. Úgyhogy szombat reggel megsütöttem ugyan azokkal a paraméterekkel mint előtte, de most kitaláltam, hogy gyorsan leugrok a Spárolósboltba ilyen pici-mini gyertyáért és teszek rá egyet, meg valami díszt…
Ja!
Wazz… mintha mammutért mentem volna….
Úgy emlékeztem, hogy a Spárolósban van egy ilyen polc és rogyásig van kellékekkel… Sőt, arra is emlékeztem, hogy lehetett kapni mindenféle tortadíszeket… Pl. színes, meg ezüst mindenféle gyöngyöket cukorból….
Nna… hát természetesen csak számos gyertya volt. Abból is akkora volt egy, mint a fél torta… Így aztán gyorsan elmentem az utca másik végén levő kóposboltba, de gyertya az ott sem volt…. Innen átmentem kb. 2km-re levő másik boltba, ahol találkoztam egy régi ismerőssel, de gyertya az itt sem volt… !!! Ezután berontottam még egy virágboltba..hátha…de nem…. Onnan átküldtek a fél km-rel odébb levő  papírboltba, de az meg szombaton egyáltalán, abszolút nem….. Ésakkor itt már feladtam…
Jött a gőz a fülemen rendesen… Basszus, ha nem kell, akkor tuti, hogy az ember lépten-nyomon ezekbe a kis sz*r gyertyákba botlik…
Na szóval: otthon bevontam az egész tortát csokival, feláldozván a 60%-os étcsokimat, majd ferde szemmel méregettem az éppen vígan virágzó fokföldi ibolykámat… Úgy láttam, hogy kicsit beljebb húzta magán a szirmokat és kitett egy táblát is, hogy „nagyon mérges vagyok”…
Nem kockáztattam. Mégsem nyírhatom ki drága barátnémat egy szülinapi tortával… Nem?
De!
Szóval ott álltam egy kopasz csokis félgömbbel…
Úúútálom, ha valamit „nem lehet” megcsinálni… Úgyhogy az jutott eszembe, hogy majd öntök én gyertyát… Nem lehet az olyan vasziszdasz…
Felolvasztok egy fehér gyertyát és kisebbet csinálok belőle…
Eccerű, mint a faék…
Kerestem is ilyen kanócnak való madzagot, de ezt már gondolom a Jóisten se bírta cérnával és mikor a kacatosfiókomban matattam, putty…. Elémgurult egy pici szülinapi tortagyertya…
Mondjuk, kb. ½ centi el volt belőle használva de jelen esetben ez elenyészett. Különben is, ha meggyújtom úgysem látszik, hogy mekkora volt….
Nem?
De!
Mondjuk pillogtam nagyokat, hogy izé…. Szóval tudomén, hogy kérd és megadatik… nade íígy direktbe…. ?!
Aztán rájöttem, hogy ez a tavalyi szülinapi tortámról származik, amit Anikótól kaptam… J
Ésmég most is  eltettem… Sose lehet tudni….mi, mikor….
Ez ám a riszájkling….. !! J
Szóval ennyit küzdöttem csak a gyergyáért… Oszt még kidíszítettem gumicukor-gyümölcsökkel… Elég jól nézett ki, de gyöngyösen jobb lett volna….
A torta felét meg dobhattam ki kb. szerdán, mert székelykáposztát főztem (valami isteni finom lett – nem tettem bele semmi különöst. Tán a köményt említeném csak meg, ami nem volt nekem őrölt módon, így a kávédarálóban pitty-putty frissen őröltem… )
Szóval székelykáposztát ettünk sok tejföllel és ropogós héjú parasztcipóval….
Uuuh… Szóval a csokis túrótortát már csak böcsületből morzsálgattuk….
A héten meg narancson, almán és vízen élek…
Majdnem…