Kultúrsok(k)….

Múlt héten –nagy felindultságomban nem is említettem- színházban voltam Anikóval.
Mivelhogy cégünk támogatja a színházat, kaptunk bérleteket grátisz és így most színházba fogunk járni nyárig… Háát… Voltak fenntartásaink és sajnos nem csalatkoztunk.Nem tudom mi a baj ezzel a társulattal de valami nem ok náluk, az biztos… Nem volt jó az előadás… Nem ragadott magával, nem tudtuk beleélni magunkat… Az előítélet meg azért volt, mert ez a társulat dögunalommá bírta rontani a Kabarét is, ami azért …… És ez nem csak az én véleményem… Volt aki meglépett félidőben…. Az jutott eszembe a darab közben, hogy mennyi fiatal van a közönség soraiban és hogy mennyire kár, hogy saját társulattal kínlódunk, mert így azt hiszik, hogy ilyen a jó színház….
Ésmég arra is gondoltam, hogy anno kb. mikor én voltam gimis, a Bujtor volt a rendező a színházban és annyi jó darabot láttunk, hogy felsorolni sem lehet.
A Kakukkfészket nem is tudom hányszor megnéztük, vagy  Kern  játszotta újra Sam-et, vagy pl. fantasztikusan jó volt  “A kaktusz virága”…. És így belénk ivódott a JÓ színház…

Oszt volt mégegy színház. Csak ez kies fővárosunkban kedvenc Brunellámmal…

Ott kezdődött, hogy kiöltözve ronggyá áztam a pesti buszra várva, mert kedves városom frissen felújított, vadiúj buszállomásán a Pest felé induló buszok megállója fölé NEM JUTOTT tető, így a nem kevés csapadék, ami szerdán délután le bírt jönni az égből, mind az ott várakozó, véletlenül se pontosan érkező buszra váró népekre szakadt… + még egymás esernyőjéről is ránk folyt az áldás…. Van ugyan egy plexi, modern, dizájnos várókalitka, de oly módon van megalkotva, hogy a teteje és az oldala között van egy cca ½ m-es hézag, ahol az eső vígan beesik (mert ugye ritkán van az, hogy pont függőlegbe bír lejönni az égből)… Szóval igazából semmire sem jó az a sz*r, merthogy mivel átlátszó, a nap ellen sem véd….
No.. így tökig párologva kerültem Bruni elé, közben meg még jött a gőz a fülemen is, mert nem volt elég a menetidő, hogy lehiggadjak… (Most ez a XXI. század vagy mi a …?!?)

A darab: Nnna… Hát az naagyon érdekes volt….
Általam kategorizálva, egy abszurd-pszicho-horror szerű izé… a kritika szerint rémvarieté…
Végülis mindegy minek hívjuk, meglepő volt az így is úgy is… A címe: Jógyerekek képeskönyve. Meg kell mondjam, abszolút nem tájékozódtam felőle mielőtt megnéztük, csak Bruni vázolta fel pár mondatban, mikor már bent ültünk a helyünkön… Vagyis elkezdte mondani, hogy bocs…meg nem biztos, hogy ez nekem bejön…. meg ilyenek. Szóval teljesen fölcsigázott, hogy úúúúristen mi lesz itt…. Éstényleg… Mondjuk nemtom hogy’ csinálnék kedvet valakinek ahhoz, hogy megnézze, de tény és való, hogy nem bántam meg….
Ha valakit jobban érdekel a jutubon is talál belőle részletet.
Nem mellesleg, a szereposztása is úgymond parádés volt… Így utólag tudtam meg, hogy milyen nagy nevű színészeket láttam, mert PogányJuditon kívül senkit sem ismertem meg… De ez a sminkes érdeme teljes egészében…
Ja! Ésmég az is volt, hogy Brunella elvitt engem pizzázni még a darab előtt és nagy cselesen elővarázsolt nekem mindenféle szülinapi szörprájzokat… Pl. még a nyáron meséltem neki, hogy gyerek koromban a lakodalmakban mindig volt ilyen „barack” nevű süti, ami két félgömbből állt, a közepét (mintha a magja lenne) megtöltötték ilyen barna, rumos valamivel, összeragasztották és beszínezték ilyen rózsaszínbarackos színűre, meg beleforgatták kristálycukorba… És, hogy az volt a kedvencem…
Na mit csinált erre Brunella? Olaszországban jártában-keltében szembetalálkozott egy tálcányi ilyen minibarackkal és képes volt megmenteni nekem…. Megmég kaptam tőle saját főzésű Hegyfalvai baracklekvárt is + egy nagyon kellemes illatú vmilyen természetes szappant (tán levendula?) Most azt nemtom… Ennyi mindent kaptam… És jól meghatódtam, mert abszolút nem gondoltam pl. hogy így nyilván vagyok tartva… szülinapilag. Na mostmár nem fényezem tovább Brunit mert asziszi, hogy azért mert tudom, hogy olvassa…. J
*
Voltam még KöviSzabolcs koncerten… Másfél óra relax… Nagyon-nagyon-nagyon jó volt.
Szerencsére fantasztikus természetfilmet vetített a zene alá, így nem aludt bele senki a relaxációba… Nekem is volt egy kóbor gondolatom, hogy ezt csukott szemmel kéne hallgatni de annyira jó volt a film, hogy azt is muszáj volt nézni…
*
Hétvégén itt volt Anna… Hangolódtunk kicsit egymásra. Már ránk fért…. Megpróbáltuk megtalálni a metszetét a kettőnk dimenziójának… Khm..
Szóval hangolódtunk, na…. Végülis szerintem egészen jól sikerült.
Vasárnap elmentünk megnézni a képtárba a „Fél évszázad legszebb magyar virágcsendéletei” kiállítást… Mint tudjuk a szépség eléggé szubjektív dolog, úgyhogy emiatt nem érheti szó a ház elejét… Virágok voltak, szépek voltak, csend volt… Kell ennél több?
*
Voltunk moziban az új JuliaRoberts filmen (Ízek, imák, szerelmek)
Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe (ami egyébként már más kapcsán eszembe jutott párszor), hogy milyen szerencsések azok az emberek, akik egy nagy csalódás, tragédia, vagy húzós munka után megtehetik azt, hogy felkerekednek és elmennek a világ másik felére hónapokra… Míg úgy nem érzik, hogy elengedték a „problémáikat”….
A filmre visszatérve… Nézhető. Katarzis az nem volt de ez lehetett az én „bűnöm” is…. Mikor pl. A főszereplőnő siratja a házasságát, a szerelmét…. Valahogy abszolút nem éreztem vele együtt… Nem hatott meg… Pedig kellett volna szerintem….
Nem is tudom… Úgy néztem mint egy útifilmet…. Az érzelmek nem jöttek át nekem.
Mondjuk legalább nem volt vörös a szemem mikor felkapcsolták a villanyt…
*
Tegnap lementünk a tóra naplementét nézni…. Woooa…. Teccet… Jó volt a rendező, a főszereplő is beleadott apait anyait…. Az operatőrről nem is beszélve… J
Jó ez a novemberi ősz… Lehetett volna ilyen szeptemberben is.
*
N. és R. hozott nekem megint szörprájzt szülinapomra… (Ők díszítették fel tavaly az irodát mire bejöttem…)
Kaptam egy kívánságballont…
Az olyan mint egy lampion… Narancssárga, kb. ½ méter magas és van hozzá egy ilyen valami amit meg kell gyújtani. Bele kell tenni a ballonba és a meleg levegőtől fel fog szállni. Ja! Kívánni is kell miközben felengedjük… és az majd jól teljesülni fog… !!
Mostmár csak azon tipródom, hogy hol engedjem fel… Van egy ilyen piromán parám.Tán nem kéne kigyulladni semminek, hogy teljesüljön a kívánságom… J
Arra jutottam, hogy majd keresünk vmi alkalmas helyet, együtt felengedjük és mindenki kívánhat aki(t) akar… Ésakkor N. kitalálta, hogy forraltborozás keretében kéne majd a levegőbe küldeni. Nnna… Szóval megvárjuk vele a forraltbor szezont és csoportos garázdaság lesz. Mindezek tetejébe még a legjobb helyszínt is megtaláltam tegnap.
A tónál fogjuk megejteni a szeánszot… J
Mert az JÓ LESZ nagyon !
És szép!