Szöszmókjaim....

 Borisznak még mindig beázik a csomagtartója, úgyhogy  jövő7en újra el kell vinnem SzerelőZsoltihoz szemrevételezésre… Ez valami szörnyű.. Nem tud kiszáradni, mert mindig újra esik és teleszívja magát vízzel az alsó kárpit….
Tegnap megkapta a téli csizmácskáit és nagyon bódog volt. Mikor új cipőt kap akkor egy ideig mindig vagánykodik. (Najó. Mondjuk azt nem mondom meg neki, hogy ilyenkor a régit kapja vissza… J)
*
Egyik este becsöngetett hozzám a NagySzomszéd…. hogyaszondja nem tudom-e véletlenül, hogy hol van az ő  villanyórájuk… Hát véletlenül tudtam, hogy az első emeleti lakó villanyóraszekrényében…. Úgy látszik kedvenc gondnokunk nem mesélte el neki, hogy merre a mennyi… Mondjuk a cég bérli nekik a lakást, tokkal-vonóval… Na de akkor is…. Jó azt tudni, hogy merre vannak a közművek órái… Basszus, nemtom mikor fogom megszokni, hogy ilyen kapitális méretű a fickó… Kinyitom az ajtót és baang… ott egy csípő meg két láb… és akkor elindul az ember tekintete felfelé…és még mindig…és még mindig….
Utána még fél óra múlva is a hatása alatt vagyok…
Basszus… Mekkora ágyuk lehet ezeknek…?!  És….és….. Húúú……
*
T2
– Én ittam meg a teám?
– Te ám !
*
Nem akarom elkiabálni, deee…mintha….. talán….esetleg… visszazuttyanok a régi énembe. A héten egészen egyben voltam. Főztem, vasaltam, kétszer voltam a városban is….
Vettem egy táskát…. mer’ megint nem találtam magamnak felsőt… (basszus, le kell fogynom a hasamról azt a 2-3 kg-t) . Szóval vettem egy táskát, ami eléggé megosztja a véleményemet… Egyik pillanatban tetszik, a másikban meg elborzadok, hogy „hogy’ tudtam én EZT megvenni???” Mer’ az van, hogy nekem nagyon tetszenek ezek a naagy táskák, deviszont enyhén szólva, nem vagyok egy langaléta alkat és így nem igazán állnak jól nekem , mert úgy nézek ki velük, mintha postás lennék…. De ez most nem is olyan naagy meg nem is olyan kicsi… és szürke, úgy néz ki mintha össze lenne frickálva…. Arra gondoltam, hogy ez olyan tavaszi, nyári táska lesz…. farmerhez például… Jó, mondjuk leszedtem róla egy fület, meg egy fityegő fille-francot…. meg éppen a tél jön….. meg azt a rahedli papírt nem szabad kiszedni belőle amivel ki van tömve, mert úgy olyan plottyadt lesz….
Hát nemtom…
*
Kezdődik a téli vásár a főtéren… Asszem  vasárnap már advent első vasárnapja lesz. Most van bennem néminemű lelkesültség. Nemtom ugyan mire fel, de van…
Kitaláltam pl. hogy fogok marcipánlikőrt csinálni, meg eszembe jutott 1-2 ajándékötlet is…
Tudom már régen, hogy mindennek alá lehet még menni, de nagyon remélem, hogy a tavalyi évvégémet nem fogom alulmúlni….

Reggel, mikor felébredek és meghallom a tetőn az eső kopogását…. Aaaahhh……
Akkora akaraterő kell…
(Mondjuk az idén aztán esett tisztességgel…. )
A hétvége elment ezzel-azzal de sajnos pont nem azzal, amivel kellett volna…
HAMAJD eccer bennem annyi energia lesz, hogy tudok csapni egy oltári nagy takarítást…. Na az  lesz ám a csúcs… Addig meg beérem kisebb-nagyobb romeltakarítással…..
Node félre nyöször, félre búú… Annyi jódógombaság történt az elmúlt pár napban…
Pontosan kettő :o)
Vasárnap délután az ominózus kiállítás megnyitón voltam…. Tök jó volt. Szép számmal összejöttünk az osztályból, így kaptunk egy külön termet. Volt aki hozott sütit, kaptunk teát, kávét és nagy traccsolást csaptunk. Az egészet az tette különlegessé, hogy a srác és a családja egy ¾ órás verses, zenés előadást tartott a megnyitón. A verseket a felesége zenésítette meg és a gyerekek gitárkíséretével adták elő fantasztikusan… Annyira jó volt nézni és hallgatni őket. Bár később G. bevallotta, hogy a gyerekeket már nem lehet ilyesmire rávenni… most is nagy könyörgésre voltak hajlandók kötélnek állni, merthogy „jönnek a volt oszt.társak” de azt mondták, hogy ez volt az utolsó…. J Hát igen… egy idő után ciki anyuval meg apuval énekelni a színpadon…. Azért nekünk egy élmény volt….
Megint tudatosult bennem, hogy mekkora mákom volt a gimis osztállyommal (is). Nagyon jó közösség voltunk. Sajnos eléggé szétszéledtünk de ha bármikor összejövünk szinte senkinek nem akaródzik haza menni, mindig velünk zárják az objektumot…. Most is még az épület előtt  dideregtünk vagy fél órát…
Egyébként megkárosítottam az egyik művet. Egy fonott kosár tele volt rakva ilyen pöndörödő, gyalult forgáccsal, mellette egy vers és ez így együtt volt az egyik mű….
Szóval én ebből kiloptam egy naagy forgácsot, mert annyira jó illat szállt abból a kosárból, hogy eccerűen nem lehetett mellette csak úgy elmenni…
Aztán persze bevallottam a Művésznek, aki jót vigyorgott rajta…
Azóta pedig sokszor eszembe jutnak… Mármint G. (szintén G) és a családja.
Nem tudok róluk úgy írni, hogy ne legyen tele közhelyekkel vagy pátosszal és nem is tudom szavakkal visszaadni a hangulatát annak az estnek. Csak örültem, hogy ott vagyok és örültem, hogy megadatott nekem az is, hogy ismerhetem ezeket az embereket. Megerősítést kaptam arra vonatkozólag, hogy igenis becsülni kell az életünkben a jó dolgokat, a legapróbbakat is, mert már kezdett megint elveszni belőlem ez a tulajdonság. Oly könnyű átsiklani az apróbb jódógombaságokon, a nagyobbak sem tartanak tovább pár óránál, percnél… Vagy egyáltalán nem is emlékszünk rá, hogy történt valami jó…. És ezzel saját magunk ellenségei leszünk.
Ez a volt oszt.társam (szintén G.) teológiára járt, majd igen komolyan kitört rajta a depresszió. Kezelték pszichiátrián is és mai napig is jár pl. pszichológushoz. Viszont olyan társat talált maga mellé, hogy azt hiszem erre mondják:”a borsó meg a héja”. Ebből a csajból annyi szeretet, nyugalom és derű árad, hogy az valami elképesztő. Pedig biztosan nem könnyű neki még mindig. Igaz, hogy G. már 1-1,5 éve tünetmentes és a három  gyerek is már relatíve nagy, de idáig eljutni, úgy gondolom nem volt piskóta. Ráadásul ők gondozzák a srác magatehetetlen testvérét is. Mindezek ellenére, vagy pont ezért, olyan erős pozitív kisugárzásuk volt, hogy nagyon sokan feltöltődtek általuk…
Jókor jött ez nekem…
És nem csak nekem. Judittal találkoztam tegnap és Ő is még mindig a hatásuk alatt állt és ugyanezekre a gondolatokra jutott mint én.
Úgy lehet ez, hogy amikor megszületünk, kapunk a sorstól egy lófüttyöt és mindenkinek abból kell építkezni egész élete során. Az, hogy ez a lófütty mekkora, teljesen relatív. Nem lehet összemérni, mert mindenki csak a saját lófüttyének a méretét érzi…. Mindenkinél saját magán múlik, hogy annak örvend, hogy „jajjjdejó, hogy az én lófüttyöm csak ekkorka!” és így él,  vagy kesereg, hogy „ekkora lófüttyel nem lehet élni normálisan” és hagyja, hogy az összenyomja, kék-zöldre verje…..
Szóval a magam bonyolult módján csak azt akartam mondani, hogy :
„Ne hasonlítgasd az életedet másokéhoz. Nem tudhatod, az ő sorsuk miről szól… „
A másik jódógombaság egy Mozart est volt tegnap.
Bár meg kell hogy mondjam, miközben készülődtem, kint szakadt az eső és többször is belém villant, hogy miért nem tudok én elülni a seggemen, mint más normális ember… Mé’ köll nekem folyton menni…?! Főleg meg ez a november nagyon kultúrálisra sikerült….
De aztán benyomtam a tv-t és pont a „Legyetek jók ha tudtok „ c. film ment… Azt hiszem ez a címe… És pont akkor tartottak annál a résznél, ahol a gyerekek éneklik azt a fantasztikus dalt…
„Legyetek jók ha tudtok. A többi nem számít!”
Na persze ott ragadtam egy darabig, aztán kapkodhattam….
Azt hiszem ez a lényeg: legyünk jók ha tudunk…. A többi meg majd megoldódik…
A múlton nem kell rágódni, mert csak rossz perceket szerzünk magunknak. Változtatni már nem tudunk rajta. A jövőn meg kár aggódni. Nem tudhatjuk milyen lesz… A legtöbbször nem olyan mint amilyet elképzelünk se pozitív se negatív irányban…. Akkormeg…?!?
Na nem mintha ezekre nem jöttem volna már rá eddig is… Csak valahogy kimennek belőlem a magvas gondolatok… mert hagyom…. 
Miután idáig jutottam egészen jó kedvem lett és eső ide, eső oda, örültem, hogy megyünk…
Legalább a hajammal nem kellett annyit tökölni, mondván úgyis fél pillanat alatt gallyra megy a párától és a víztől… Taliztunk Judittal és mivel még volt eléggé sok időnk bementünk a Lipótipékségbe, mert J. közölte, hogy ő egész nap nem evett csak egy kiflit… Nekem ez a pékség mindig egy menyország…
Nagyon ritkán járok be, mert egyrészt a városba is ritkán járok mióta itt lakom, másrészt meg ha bemegyek egyszerűen nem tudok ellenállni a sok finomságnak…. Most meg ilyen záráskori akció volt. Egyet fizet, kettőt kap…úgyhogy vettünk ilyen vaníliás krémmel töltött kifliket, meg tönkölykockát, ami naagyon fini volt… Kb. keresztezték a levelestésztát, a pogácsát és indenféle magvakat…. Hmmm… Ésaztmeg nem is tudtuk, hogy tettek be asztalokat ahova le lehet ülni és a végén fedeztük fel, hogy pincér is van…. Merthogy a hosszú pult végén sütik garmadája kelleti magát…
No de akkormár megvettük a betevőt. Megkaptuk papírzacsiban, viszont úgy döntöttünk, hogy mivel úgyis szakad az eső, inkább leülnénk… Ésakkor a pincér nagyon ari volt, hozott nekünk tányért szalvétával….
Az utolsó morzsák után aztán 5 perc alatt ott voltunk a tett helyszínén… ééés kezdődött is a jó….
Most nem a színházban voltunk, hanem az un. István teremben, ami egy tök szép barokk(os) terem, kristálycsillárokkal, ami különösképpen pásszol Mozart zenéjéhez… Olyan kellemes volt…
Az a tipikus jódógomba érzés….
Ésutána még mosogatni is volt kedvem otthon, pedig a kocsiig megint tökig áztam… J

E.: –  Gáábor !!! Nemsokára jön a Télapóóó… Neked mit fog hozniii ??
G.:-   Kalapácsot….

*

G. reggel 8.30 !!

– Pi*ba! Megtaláltam a dugilóvémat, pedig még csak ma dugtam el!

*

Arról beszélgettünk, hogy a szembeszomszédom fickó mekkora nagydarab.

G.: –  Na, neki aztán simán átfutnál a lábai között…

E.: –  Ááá… azért szerintem beverném a fejem a fütyijébe…

Na itt a nemszeretem idő… Vagyis innen bentről olyan igazi őszi… meg szép is ahogy gyöngyök ülnek a fák ágain… Nade kint?! És a „java” mégcsak eztán jön.
Nem baj. Megpróbálok optimistán előrefele bambulni… Hátha… Az ötös, hatos, hetes lottómat hetente megveszem, oszt innentől meg bízva bízom…

Móricka nagyon akar nyerni, ezért elmegy a templomba és könyörög az egyik szenthez…
– Add, hogy nyerjek a lottón… lécci, lécci, léciiii….
Elmegy másnap is.
– Add, hogy nyerjek a lottón… lécci, lécci, léciiii….
Sőt ez hetekig így megy…. Egyre elszántabban könyörög, mígnem a szent egyszer baromira begurul, megelevenedik és így szól hozzá….
– Vegyél már egy kib*ott lottót, lécci, léci, lécciiiii……. !!

Egyébként meg csak folydogálnak a napok… Ma egy kicsit lazábban (hogy el ne kiabáljam)  úgyhogy délelőtt megrendeztem a nagy Delete napot. Magyarán: kiszórtam a gépemről egy rakás vackot, amit menet közben valami miatt nem tettem meg…

A héten nagy szervezkedésben voltunk… Van egy gimis oszt.társam, aki többek között szobrászkodik is, és vasárnap nyílik meg a kiállítása a Városban. Már az ofő temetésén mondtuk neki, hogy tömegesen leszünk a megnyitón és olyan boldog volt… Szóval a héten ezt szervezgettük. Úgy látszik elég sokan el tudnak jönni az osztályból… Ráadásul állítólag kaphatunk egy külön termet is, meg főznek nekünk teát, kávét….

Ja! Ésaztmegmég nem is meséltem, hogy hétvégén megsütöttem Annának a csodatúrótortámat… (Csoda, hogy ehető) Merthogy neki is nemrég volt a szülinapja és gondoltam szörprájzolom…. Úgyhogy szombat reggel megsütöttem ugyan azokkal a paraméterekkel mint előtte, de most kitaláltam, hogy gyorsan leugrok a Spárolósboltba ilyen pici-mini gyertyáért és teszek rá egyet, meg valami díszt…
Ja!
Wazz… mintha mammutért mentem volna….
Úgy emlékeztem, hogy a Spárolósban van egy ilyen polc és rogyásig van kellékekkel… Sőt, arra is emlékeztem, hogy lehetett kapni mindenféle tortadíszeket… Pl. színes, meg ezüst mindenféle gyöngyöket cukorból….
Nna… hát természetesen csak számos gyertya volt. Abból is akkora volt egy, mint a fél torta… Így aztán gyorsan elmentem az utca másik végén levő kóposboltba, de gyertya az ott sem volt…. Innen átmentem kb. 2km-re levő másik boltba, ahol találkoztam egy régi ismerőssel, de gyertya az itt sem volt… !!! Ezután berontottam még egy virágboltba..hátha…de nem…. Onnan átküldtek a fél km-rel odébb levő  papírboltba, de az meg szombaton egyáltalán, abszolút nem….. Ésakkor itt már feladtam…
Jött a gőz a fülemen rendesen… Basszus, ha nem kell, akkor tuti, hogy az ember lépten-nyomon ezekbe a kis sz*r gyertyákba botlik…
Na szóval: otthon bevontam az egész tortát csokival, feláldozván a 60%-os étcsokimat, majd ferde szemmel méregettem az éppen vígan virágzó fokföldi ibolykámat… Úgy láttam, hogy kicsit beljebb húzta magán a szirmokat és kitett egy táblát is, hogy „nagyon mérges vagyok”…
Nem kockáztattam. Mégsem nyírhatom ki drága barátnémat egy szülinapi tortával… Nem?
De!
Szóval ott álltam egy kopasz csokis félgömbbel…
Úúútálom, ha valamit „nem lehet” megcsinálni… Úgyhogy az jutott eszembe, hogy majd öntök én gyertyát… Nem lehet az olyan vasziszdasz…
Felolvasztok egy fehér gyertyát és kisebbet csinálok belőle…
Eccerű, mint a faék…
Kerestem is ilyen kanócnak való madzagot, de ezt már gondolom a Jóisten se bírta cérnával és mikor a kacatosfiókomban matattam, putty…. Elémgurult egy pici szülinapi tortagyertya…
Mondjuk, kb. ½ centi el volt belőle használva de jelen esetben ez elenyészett. Különben is, ha meggyújtom úgysem látszik, hogy mekkora volt….
Nem?
De!
Mondjuk pillogtam nagyokat, hogy izé…. Szóval tudomén, hogy kérd és megadatik… nade íígy direktbe…. ?!
Aztán rájöttem, hogy ez a tavalyi szülinapi tortámról származik, amit Anikótól kaptam… J
Ésmég most is  eltettem… Sose lehet tudni….mi, mikor….
Ez ám a riszájkling….. !! J
Szóval ennyit küzdöttem csak a gyergyáért… Oszt még kidíszítettem gumicukor-gyümölcsökkel… Elég jól nézett ki, de gyöngyösen jobb lett volna….
A torta felét meg dobhattam ki kb. szerdán, mert székelykáposztát főztem (valami isteni finom lett – nem tettem bele semmi különöst. Tán a köményt említeném csak meg, ami nem volt nekem őrölt módon, így a kávédarálóban pitty-putty frissen őröltem… )
Szóval székelykáposztát ettünk sok tejföllel és ropogós héjú parasztcipóval….
Uuuh… Szóval a csokis túrótortát már csak böcsületből morzsálgattuk….
A héten meg narancson, almán és vízen élek…
Majdnem…

Múlt héten –nagy felindultságomban nem is említettem- színházban voltam Anikóval.
Mivelhogy cégünk támogatja a színházat, kaptunk bérleteket grátisz és így most színházba fogunk járni nyárig… Háát… Voltak fenntartásaink és sajnos nem csalatkoztunk.Nem tudom mi a baj ezzel a társulattal de valami nem ok náluk, az biztos… Nem volt jó az előadás… Nem ragadott magával, nem tudtuk beleélni magunkat… Az előítélet meg azért volt, mert ez a társulat dögunalommá bírta rontani a Kabarét is, ami azért …… És ez nem csak az én véleményem… Volt aki meglépett félidőben…. Az jutott eszembe a darab közben, hogy mennyi fiatal van a közönség soraiban és hogy mennyire kár, hogy saját társulattal kínlódunk, mert így azt hiszik, hogy ilyen a jó színház….
Ésmég arra is gondoltam, hogy anno kb. mikor én voltam gimis, a Bujtor volt a rendező a színházban és annyi jó darabot láttunk, hogy felsorolni sem lehet.
A Kakukkfészket nem is tudom hányszor megnéztük, vagy  Kern  játszotta újra Sam-et, vagy pl. fantasztikusan jó volt  “A kaktusz virága”…. És így belénk ivódott a JÓ színház…

Oszt volt mégegy színház. Csak ez kies fővárosunkban kedvenc Brunellámmal…

Ott kezdődött, hogy kiöltözve ronggyá áztam a pesti buszra várva, mert kedves városom frissen felújított, vadiúj buszállomásán a Pest felé induló buszok megállója fölé NEM JUTOTT tető, így a nem kevés csapadék, ami szerdán délután le bírt jönni az égből, mind az ott várakozó, véletlenül se pontosan érkező buszra váró népekre szakadt… + még egymás esernyőjéről is ránk folyt az áldás…. Van ugyan egy plexi, modern, dizájnos várókalitka, de oly módon van megalkotva, hogy a teteje és az oldala között van egy cca ½ m-es hézag, ahol az eső vígan beesik (mert ugye ritkán van az, hogy pont függőlegbe bír lejönni az égből)… Szóval igazából semmire sem jó az a sz*r, merthogy mivel átlátszó, a nap ellen sem véd….
No.. így tökig párologva kerültem Bruni elé, közben meg még jött a gőz a fülemen is, mert nem volt elég a menetidő, hogy lehiggadjak… (Most ez a XXI. század vagy mi a …?!?)

A darab: Nnna… Hát az naagyon érdekes volt….
Általam kategorizálva, egy abszurd-pszicho-horror szerű izé… a kritika szerint rémvarieté…
Végülis mindegy minek hívjuk, meglepő volt az így is úgy is… A címe: Jógyerekek képeskönyve. Meg kell mondjam, abszolút nem tájékozódtam felőle mielőtt megnéztük, csak Bruni vázolta fel pár mondatban, mikor már bent ültünk a helyünkön… Vagyis elkezdte mondani, hogy bocs…meg nem biztos, hogy ez nekem bejön…. meg ilyenek. Szóval teljesen fölcsigázott, hogy úúúúristen mi lesz itt…. Éstényleg… Mondjuk nemtom hogy’ csinálnék kedvet valakinek ahhoz, hogy megnézze, de tény és való, hogy nem bántam meg….
Ha valakit jobban érdekel a jutubon is talál belőle részletet.
Nem mellesleg, a szereposztása is úgymond parádés volt… Így utólag tudtam meg, hogy milyen nagy nevű színészeket láttam, mert PogányJuditon kívül senkit sem ismertem meg… De ez a sminkes érdeme teljes egészében…
Ja! Ésmég az is volt, hogy Brunella elvitt engem pizzázni még a darab előtt és nagy cselesen elővarázsolt nekem mindenféle szülinapi szörprájzokat… Pl. még a nyáron meséltem neki, hogy gyerek koromban a lakodalmakban mindig volt ilyen „barack” nevű süti, ami két félgömbből állt, a közepét (mintha a magja lenne) megtöltötték ilyen barna, rumos valamivel, összeragasztották és beszínezték ilyen rózsaszínbarackos színűre, meg beleforgatták kristálycukorba… És, hogy az volt a kedvencem…
Na mit csinált erre Brunella? Olaszországban jártában-keltében szembetalálkozott egy tálcányi ilyen minibarackkal és képes volt megmenteni nekem…. Megmég kaptam tőle saját főzésű Hegyfalvai baracklekvárt is + egy nagyon kellemes illatú vmilyen természetes szappant (tán levendula?) Most azt nemtom… Ennyi mindent kaptam… És jól meghatódtam, mert abszolút nem gondoltam pl. hogy így nyilván vagyok tartva… szülinapilag. Na mostmár nem fényezem tovább Brunit mert asziszi, hogy azért mert tudom, hogy olvassa…. J
*
Voltam még KöviSzabolcs koncerten… Másfél óra relax… Nagyon-nagyon-nagyon jó volt.
Szerencsére fantasztikus természetfilmet vetített a zene alá, így nem aludt bele senki a relaxációba… Nekem is volt egy kóbor gondolatom, hogy ezt csukott szemmel kéne hallgatni de annyira jó volt a film, hogy azt is muszáj volt nézni…
*
Hétvégén itt volt Anna… Hangolódtunk kicsit egymásra. Már ránk fért…. Megpróbáltuk megtalálni a metszetét a kettőnk dimenziójának… Khm..
Szóval hangolódtunk, na…. Végülis szerintem egészen jól sikerült.
Vasárnap elmentünk megnézni a képtárba a „Fél évszázad legszebb magyar virágcsendéletei” kiállítást… Mint tudjuk a szépség eléggé szubjektív dolog, úgyhogy emiatt nem érheti szó a ház elejét… Virágok voltak, szépek voltak, csend volt… Kell ennél több?
*
Voltunk moziban az új JuliaRoberts filmen (Ízek, imák, szerelmek)
Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe (ami egyébként már más kapcsán eszembe jutott párszor), hogy milyen szerencsések azok az emberek, akik egy nagy csalódás, tragédia, vagy húzós munka után megtehetik azt, hogy felkerekednek és elmennek a világ másik felére hónapokra… Míg úgy nem érzik, hogy elengedték a „problémáikat”….
A filmre visszatérve… Nézhető. Katarzis az nem volt de ez lehetett az én „bűnöm” is…. Mikor pl. A főszereplőnő siratja a házasságát, a szerelmét…. Valahogy abszolút nem éreztem vele együtt… Nem hatott meg… Pedig kellett volna szerintem….
Nem is tudom… Úgy néztem mint egy útifilmet…. Az érzelmek nem jöttek át nekem.
Mondjuk legalább nem volt vörös a szemem mikor felkapcsolták a villanyt…
*
Tegnap lementünk a tóra naplementét nézni…. Woooa…. Teccet… Jó volt a rendező, a főszereplő is beleadott apait anyait…. Az operatőrről nem is beszélve… J
Jó ez a novemberi ősz… Lehetett volna ilyen szeptemberben is.
*
N. és R. hozott nekem megint szörprájzt szülinapomra… (Ők díszítették fel tavaly az irodát mire bejöttem…)
Kaptam egy kívánságballont…
Az olyan mint egy lampion… Narancssárga, kb. ½ méter magas és van hozzá egy ilyen valami amit meg kell gyújtani. Bele kell tenni a ballonba és a meleg levegőtől fel fog szállni. Ja! Kívánni is kell miközben felengedjük… és az majd jól teljesülni fog… !!
Mostmár csak azon tipródom, hogy hol engedjem fel… Van egy ilyen piromán parám.Tán nem kéne kigyulladni semminek, hogy teljesüljön a kívánságom… J
Arra jutottam, hogy majd keresünk vmi alkalmas helyet, együtt felengedjük és mindenki kívánhat aki(t) akar… Ésakkor N. kitalálta, hogy forraltborozás keretében kéne majd a levegőbe küldeni. Nnna… Szóval megvárjuk vele a forraltbor szezont és csoportos garázdaság lesz. Mindezek tetejébe még a legjobb helyszínt is megtaláltam tegnap.
A tónál fogjuk megejteni a szeánszot… J
Mert az JÓ LESZ nagyon !
És szép!

Írtam…
Kitöröltem, mert annyira negatív lett, hogy én is kiakadtam rajta…
Múlt héten akartam venni egy-két téli felsőt de olyan ideges lettem, hogy hagytam az egészet…. Olyan ára van olyan rongyoknak, hogy csak tátom a számat…
Szerintem nagyon elszabadultak az árak az utóbbi pár hétben… Lásd: nem veszem észre, hogy 600 forintért veszek fittneszkiflit… Azért ez régebben nem fordulhatott volna elő.
Ésakkor szeretett kormányunk jövőre elvesz tőlem cca. 53.000 Ft-ot. (merthogy megint emelkedett az összeg…)
Szerintem jóval többen vannak, akik megszívják az új adótörvényt, mint akik nyernek rajta… És ami végképp nem fér ebbe a gyenge agyamba… Mi a búbánatos rossebért kell pont a legnagyobb szarban a legnagyobb jövedelműeket jutalmazni?!
Megértem már néhány Szja törvényt, láttam már kb. 6-7 sávos adótáblát, de  ekkora elvonást szerintem még egy kormány sem tett….
Ja! Beteg még véletlenül se legyek, mert fél éven belül nem kerülök sorra sehol… és lehetőleg az öregkort se érjem meg…
Asszem a legideálisabb az lenne az ország szempontjából, ha úgy 50 évesen mindenki önként és dalolva elpatkolna… 
Ja! Veszek magamnak 50. szülinapomra egy mázsa csokit és megeszem…
Szénhidrátmérgezés….
Bár ha belegondolok…mi a francért kellene addig várni..?!
Nahát ba*sza meg a rablóhivatal….. Ennek se lett pozitív a kicsengése… Mondjuk jóval finomabb a stílusa mint amit kitöröltem… És ez jó! 🙂
Hökk… Mégiscsak pozitív lett a vége.
Hát látjátok feleim szümtükkel…a vidámság mindenhol utat tör….

 Háát a zagyam eldobom….
Tegnap a jól megérdemelt munka után hazafelé tartva, bementem a Spárolós boltba, mondván nincs otthon kenyér, felvágott…. stb… Ami azért fontos, mert a reggelim általában egy szendvics sajttal és zőccséggel vagy egy szelet felvágottal és zőccséggel…. És ha ez nincs meg, akkor délre már naagyon éhes vagyok és általában a fejem is megfájdul….
De mit hablatyolok itten össze-vissza… Nem is ez a lényeg….
Szóval állok a péksütis fakkoknál (mikből, mióta újranyitották a bótot, annyi van mint égen a csillag) Szóval állok…állok… dörzsölgetem a zacskómat, tanácstalanul sandítok a péksütikre, hogy melyiket is szeressem….mikoron mellémpöndörül egy igen helyre legényke…
Najó! Egy igencsak jóképű srác… Rásandítok, megállapítom, hogy  AHHA….  Erre rámmosolyog és aszongya : – Szia !
Émmeg mint aki a leglazább a homokzóban, odavetek egy  hellót, majd gyorsan kiválasztok 3 kornspiccet és megyek utamra…
Aztán a pénztársorban is összenéztünk eccer és újra rámmosolygott…
Ésazóta már kb. ezerszer végigkergettem azt a két árva bitet az agyamban, hogy honnan az égből ismerjük mi egymást, de mindig nullát kapok vissza eredménynek…
Az jutott eszembe, hogy:
1. Basszus, milyen gáz…. Biztosan a mögöttem téblábolónak köszönt úgy át  a fejem fölött, émmeg azt hittem, hogy nekem és magabiztosan visszahellóztam…ésmég most is rajtam szórakozik… Biztosan azt hitte, hogy elaléltam a szépségétől…. Vagy, hogy a zsömlés pixishez járok pasizni….
2. Lehet, hogy a cégnél dolgozik valahol… Van itt olyan osztály, ahol úgy jönnek-mennek a népek, mint  a mozgólépcsőn… Nade az nem létezik, hogy ŐT ne jegyeztem volna meg, ha már látom….
3. Utolért a szenilitás…. Kész…. Együtt nőttünk fel csak már nem emléxem. Azt is bele kellett írnom a naptárba, hogy holnap kell mennem protkót csináltatni…

Egyre inkább arra hajlok, hogy az 1-es pont lép érvénybe… Ajjjj degáááz…. Basszus… Mondjuk azt nem mondom, hogy soha többet nem eszem zsömlét, vagy kornspiccet, de pár napig biztoss nem megyek a környékére se a bótnak…. Ennyire szőőőke….

Ja! És hab a tortán… Megint 2000 Ft felett fizettem, pedig alig vettem valamit. Úgy át is suhant rajtam, hogy ilyen a mesében sincs…. csak az enyémben…. Aztán este kezembe került a blokk, amit nem igazán szoktam átbugászni, de most úgy elkezdtem nézegetni…
Nééézem, nééézem….
Aszongya:  Fittness bagett    3x 199 Ft          597 Ft

Na ez volt a következő sokk…
Vettem 3 kiflit 600 Ft-ért !!! 
Tudok élni?!
Hát tudok, vazze…

1.Szerintem ez a fickó a bolt szelleme volt, aki  ártatlan, szőke, szingli libáknak veszi el az eszét a megfelelő pillanatban, akik a meghatottságtól vizeszsömle helyett fittnesszbagettet pakolnak üdvözülten a nájlonba haccázér’….
2. A Spárolósbót újraértelmezte a LÁTVÁNYpékség fogalmát, és amint a vendéglőkben van zenés felár, a Spárolósboltban meg  jóképű álvásárlókat alkalmaznak, akinek a látványát végül hozzá is csapják a blokkhoz…

Visszarendeltem a két bitet az agyamban és teljes erővel próbáltam felidézni, hogy meylik fakkból vettem el ezt a 3x 15 centis csodát és nemtom ugyan, hogy mi vót a neve (merthogy a látványra mentem…ugye-ugye??! ) de hogy kétszámjegyű volt az ára, az tuti…
Inkább a pénztáros cseszte el a dolgot, mert ha az ember nem zsömlét vesz, akkor nem tudják, hogy mi az ami a zacsiban van…
Múltkoris…
– Ez mi?

– Alma…
– De milyen? Golden?
– ……………… (Hökk… Bammeg… Mi vagyok én? Kertész?)

Tanulság: Aki a Spárolósbótban jóképű fickót lát, az azonnal süsse le a szemét, csak a bevásárlásra koncentráljon és jól nézze meg a blokkot…
ÉN szóltam !

 G. itt mered rám, hogy mi van velem…. Röhögök és közben a könnyeimet törölgetem.
Annyira rég nevettem ilyen igazit….
Köszönet érte Szamócának és Szívzuhogás című blogjának, aki a   „Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 perc alatt?- örökre”  bejegyzésében hű képet ad arról, hogy milyen az amikor a Végzet asszonyába beleoltják Garfield-ot….
Aki fel akar menni a Normafára…. de aztán nincs kedve… J J
Külön kiemelném a bejegyzés utolsó mondatát…
Nagyon jó ! J
Tudom, hogy nincs szüksége reklámra, de aki jól akar szórakozni és még nem tette meg, feltétlenül olvassa el….

Szamikám, a végkövetkeztetésed pöttyet téves…. Az ilyen emberek mint te, soha nem maradnak egyedül. Hidd el !! J
És ez azért sokkal jobb volt mint este 10kor túrótortát sütni… asszem az Oszlóba vezető út sokkal inkább túrótortákkal van kikövezve….

Szép napot mindenkinek !

****** Gasztropercek Elianával ******

Az úgy vót, hogy nagy várakozással elkezdtem nézni egy filmet… (P.S. I love you) és a reklámok alatt meg Vincémért epekedtem a másik csatornán….aztán vissza a filmre…és csak néztem…néééztem…. Hát nemtom… Lehet velem volt a baj de eléggé dög unalmas volt… És akkor arra gondoltam, hogy enni kéne valami finit… Ami olyan nyamis de NINCS benne kalória ABSZOLÚTE… Lévén majd’ 10 óra…mindjárt éccaka…. Max. citromos vizet ihatnék büntetlenül…. Azért kitártam a hűtőajtót és szemrevételeztem a tartalmát… Nem sorolom el… Minden bennelevőnek igen nagy volt a zsir  or / and szénhidrát tartalma… Ámde megleltem 250g túrót, aminek éppen MA járogatott le a szavatossági ideje. Ott álltam legyökerezve…. Mert ugye NEM dobunk ki semmit…. Szóval a víz is kivert, mert tuttam, tuttam, hogy sürgősen tennem kell valamit. Viszont a kőrözöttet kb. pont annyira kívántam mint a mákos babot…
– Mi a fenét lehet még kezdeni 25 dkg túróval?
– Túrótortát!
– Teee, balga lélek…. ez csak 25 dkg…
– Minitúrótorta?
– Vicces….. Nincs is hozzávalóm… Egyáltalán mi kell hozzá?
– Most mit akadékoskodol? Túró meg torta… Eccerű mint a faék…
– Na jó! Én megcsinálom! De ha nem eszed meg, a fejedre kenem !!
– Just do it !
És akkor felvillanyozódtam. Fogtam a pár hete felélesztett aprító, keverő, mixelő, mindenttudó gépemet. Beleszórtam a túrót, 1 vaníliáscukrot, 2 tojást (héja nélkül), 2 evőkanál teljes kiőrlésű lisztet, egy csipet sót, egy evőkanál édesítőt és ezt jól összemixeltem kb. 1,5 perc alatt… Ezután még beleszeltem egy kisebb almát és még pörgettem rajta párat a mixerrel… És ahogy így kész lett a mixtúrám beleestem totál a kétségbe…
Mi a bánatos tökömben (helló wien) fogom én ezt kisütni? A tepsibe kevés a bögrébe sok…
No, ekkor találtam rá az üveg müzlistálra, aminek roppantmód megörültem.
Nade ezt a pici izét a sütőbe?
És akkor megint megvilágosultam! (van ez így zseniéknél)
Hát van ez a MIKRÓ(vévóven)… Benne van a nevében is, hogy süt ő….. nemcsak melegít…
Nade hogyan lehet egy félgömb alakú tálba sütőpapírt gyömiszkölni? És mennyire bírja a sütőpapír a mikrohullámot ?
Arra tippeltem, hogy valószínüleg alágyujtóssá változna, így visszatettem a fiókba. És eccerűen csak beleöntöttem a masszát a tányérba. Őszintén megmondva, se kivajazni, se kilisztezni nem volt kedvem… És az egész „süti” egy nagy kísérlet, mert saccra dobáltam bele mindent, most miért pont a vége legyen logikus…
Szóval beba a sütőbe, jet fokozaton 5 perc…
Az első 2 percben tök nyugiban volt… Hagytam is, mert közben meg félszemmel azér’ a filmet néztem, de aztán meg mégis visszarohantam a sütőhöz, mert eszembe jutott, hogy utoljára a bagett mekkora füsöt bírt csinálni…
De nem ! Ez csak süldögélt… és eccercsak úgy elkezdett bugyborékolni…, megemelkedett a pereme…. aztán a közepe… majd elkezdett limbállózni…. Mintha valaki lötyögtetné a matériát… Hol az egyik oldalon emelkedett ki a pixisből, hol a másikon…
Esküszöm jobb volt mint a film…
Lejárt az öt perc, úgyhogy kivettem és kedvemre vót a látvány… Szépen visszakucorodott a helyére… Gondoltam, tűpróba… Aztán elvetettem, mert az egy pici varrótűmet ha beledugom és elveszik, akkor duplán megszívom… Kitaláltam, hogy helyettesítem fogpiszkálóval. Bele is szúrtam és azt mutatta, hogy lesz második felvonás…
Szóval visszatettem és még nézegettem 5 percig a mutatványát, igaz már nem jet fokozaton. Abból visszavettem, mert komolyan attól tartottam, hogy dob egy hátast és nem a pixisbe talál vissza.
És akkor elkészült…
Legalábbis én úgy döntöttem… J
Így nézett ki….

Aztán kiborítottam egy tányérra….

MinitortaszeletKÉK…

És így.
És bizony mondom néktek: JÓ lett !!
Mindezek ellenére J

Csak azért nem vagyok 100as, mert ezt az egészet idefotóztam… De még ezen is túltett időben, míg ideapplikáltam ezt az 5 fotót…
Az a jó, hogy eltekerték a vekkert és így mégcsak éjfél van…. J
De hát ha eccer kreatívkodtam… Maradjon már nyoma….
Nem?
De!