Lassan megy….
Előbb jött egy emil, hogy csütörtökön kezdődik az angol is…. Húúú de jóóó… (öndopping… majd mindjárt leírom még vagy százszor)
Mostakkor mi van?
Vége a nyárnak?
Én asszem átaludtam…vagy nemtom, de hogy ott se voltam az biztos….
Vagyis valahol azért ott voltam, mert egy rahedli pénzt elköltöttem… Egyik nap kiszámoltam de balgaság volt. Jobb az ilyet nem tudni….
Annafalván gatyábarázós tervet akartam csinálni magamnak, de persze nem került rá sor… Nem volt időm J meg energiám se… Igazából lövésem sincs mivel tudnám kihúzni magam ebből a katyvaszból… Nem, nem siránkozom… Szavam sincs, mert jó nekem !! Csak nem érzi a lelkem…
Majd eccer talán, valamikor, nemsokára….
Remélem….
Rájövök valami nyitjára a titoknak…
*
Eléggé rohadt dolog az, mikor az ember pontosan meg tudja mutatni, hogy hol lehet a lelke, mert annyira fáj, hogy behatárolható fizikailag….
Hiányzik anyám… Tudom, nem kéne ezen nyavalyognom de akkor is…. Úgy tudnék hisztizni, ordítani, toporzékolni….. bármit, aminek esélye lenne…….
A napokban lett volna a szülinapja és el kellett terelnem a gondolataimat, mert ha szabad folyást adok nekik, akkor úgy elkezdek bőgni, hogy az életben többet nem hagyom abba….
Egy hónap múlva 5 éve lesz annak, hogy már nem mond nekem semmit….. és nem tudom megölelni…
És ha már család… Keresztanyám fia megnősült és én ezt a wiwről tudtam meg….
Hökk… (De azért éljen a XXI. század !!)
Keresztanyámmal kb 1-1,5 éve nem beszéltem… Egy időben feltűnt, hogy már csak én hívogatom… Egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy haragszik-e valamiért, de azt mondta, hogy nem… És aztán továbbra sem hívott –így én sem… Soha nem bántottam…. Cs.-t meg főleg. Kifejezetten kedveltem, mert egy aranyos, jólelkű fickó…. és akkor tessék….
Most gyűjtöm az erőt és el fogok hozzájuk menni. Mondják már el, hogy ugyan mit vétettem….
Nem szeretem a lezáratlan ügyeket. Mondja meg basszus, fész tu fész….
Mondjuk tervezem már egy ideje, hogy elmegyek de most ezek után meg főleg…
Találkoztam a temetőben Csillagbogár anyjával (nekik is rokonuk) és Ő is azt mondta, hogy volt olyan, hogy találkoztak a temetőben és a keresztanyám mégcsak oda sem nézett, nemhogy köszönt volna…. Na ezen megint jól elképedtem….
Mi az ég baja lehet?
És amikor rákérdeztem a telefonban, akkor miért nem mondta…?!
Hát ezért fáj a lelked, hogyne fájna! Nem lenne jobb, ha mégis sírnál? Nem jó az ilyet benntartani… Apunak is szülinapja lesz holnap, én meg csodálkozom, mitől voltam ma megint rosszul… Olyan tehetetlen szar ez!!! Tudom… Ne nyeld le… hiszen fáj, így is úgy is…
Nagy ölelés!
Anya miatt ölelés…És tudod,én igazán irigylem a Te Önállóságod,optimizmusod,és napfényt hozó derűdet…De akkor is éppúgy imádlak,ha kicsit gyenge vagy…Jó munkát végzett az Édesanyád!
Szia Eliana! Annyira kedves, vidám lány vagy (így ismeretlenül..) Hidd el, édesanyád fentről vigyáz Rád, és Veled van. (átérzem a fájdalmad…)
http://www.youtube.com/watch?v=4_G_4YzcyUc
Köszi csajok. Aranyosak vagytok. Egy kicsit izé ez nekem… mikor ide írva nyavalygok. De nem azért teszem, hogy sajnáltassam magam, hanem mert néha annyira k* va rossz… és arra gondolok, hogy ha valaki elolvassa akkor talán aznap kétszer öleli meg a hozzátartozóit….
Mégegyszer kösz !
Kicsit megkésve, de én is nagy-nagy ölelést küldök! És tényleg: ne nyeld le, hadd jöjjön ki… ha nem is sokkal, de egy ici-picivel jobb lesz utána.
Puszi! 🙂