Mostan Buborékos Boci Csokit Majszolok ….

és meggyöttem Annafalváról.
Igazság szerint már szerdán este, de akklimatizálódom… Az ember 1 hétig nincs netközelben és lemarad egy csomó dologról.
Hol is kezdjem…..?!
Jucóka jött 19.-én délután, mert az terveztük, hogy kinézünk a kamcsatkai mulatságokra…. Hát én annyira nem voltam jól, hogy egy porcikám sem kívánt semmiféle mulaccságot. Rráadásul már előtte jól lefárasztott Jóember, aki beállított a gyerekekkel és azt hitte, hogy mi majd velük megyünk…. Marha jó volt…   Judit persze nem akart Jóemberrel mulatságba menni, viszont ezt nem mondta neki…. Émmeg totál purcant voltam és annyira fáradt az egésztől…. Végül elmentek és ½ 10 körül mi is úgy gondoltuk Judittal, hogy kinézünk… Fel is öltöztem, de aztán mégsem bírtam menni…. Tényleg nem voltam jól. Úgyhogy J. kinézett egyedül… Persze azért annyira nem volt egyedül mert ugye ott volt Jóember meg a gyerekek..
Aztán az éjféli tűzijáték után visszajött és itt aludt. 20.-án délután pedig bementünk a városba, ahol nemzetközi néptánc gála volt este, a hozzá tartozó mindenféle kirakodással… Mondjuk a város sajnos már rég kinőtte ezt a rendezvényt. Délután 6kor már egy gombostűt nem lehetett leejteni a főtéren. Szerencsére azért van egy hosszú főutca, amin végigvonult az összes fellépő csoport, időnként megállva és táncolva… Szóval azért nem maradtunk le róluk mi sem… (A costa ricaiak valami eszméletlen jók voltak…. Ennyi életöröm…ennyi energia….. húúú….)
Aztán vadásztunk magunknak egy asztalt és beültünk sütizni…
Másnap azért már jobban voltam…. Jucót  Szentember elvitte, én meg készültem Annafalvára, teljesen eklektikusan bepakolva a bőröndbe.
Anna kb. 5re ért ide. Most először az életben mondtam neki, hogy ne siessen és nem bánnám, ha csak a későbbi busszal jönne….  Egyszerűen nem tudom megmondani mi bajom volt. Nem fájt semmim mégis sza*ul voltam…. Szóval nem haladtam úgy, ahogy szerettem volna…  De azért 5re valamennyire összekapartam magam. A. megjött, beraktuk a cuccait a kocsiba és már húztunk is. Olyan ½ 7 magasságában már Annafalván voltunk, ami azért is nagy szó, mert egy kicsit új útvonalon mentünk. Egyszer volt is egy olyan érzésem, hogy elértük a világvégét. Csak mentünk az úton… sehol egy autó, tök kihalt minden…. Kérdem Annától, hol vagyunk….
– Nem tudom! De jó helyen, mert balra esik a Somló J
Na hát nekem ilyen kevés is elég a megnyugváshoz…. A Somló hegy ugyanis enyhe túlzással a kertjük végében van…
Annafalván jó volt…. Vasárnap csupa jódógombasággal telt. Olvastam a körtefa alatt a hintaágyon…. meg néztem az eget, ahogy mennek a felhők… átjött A. gyerekkori barátja a családjával egy kicsit, utána pedig átmentünk a szomszédfaluba ahol van egy reptér és én már itthonról megbeszéltem a fickóval, hogy felvisz minket egy körre… Már évek óta terveztük A.-val, hogy fel kéne menni, de valahogy mindig elmaradt. Gondoltam most „megszervezem”. Na nem kellett nagy szervezés hozzá, lévén a gugliban már minden benne van…. Szóval felszálltunk. Mentünk egy kört Annafalva meg a Város felett, meg a Bakony egy része felett… 20 perc volt az egész, mert enyhén szólva is, egy vagyonba került a dolog.
Nagyon gyorsan eltelt az idő. A pilóta elég laza volt…. azt is mi totóztuk ki, hogy hol a  biztonsági öv…. Szóval nem mondta, hogy kapcsoljuk be. Igazából a „másodpilótával” volt elfoglalva, aki egy amerikai fickó volt és azt okította végig az úton… Persze néha megkérdezte tőlünk is, hogy minden oké-e…. meg, hogy merre döntse a gépet….
Na mind1. Anna boldog volt mert mindent lefényképezett, (az egyik képen később még a lavórt is meg lehetett találni, amit kint felejtettünk az udvaron J) és én is élveztem a dolgot, viszont hiányzott az  „AHA érzés” , a katarzis….. ami pl. Szlovéniában előjött párszor….
Hétfőn bementünk a Városba A. nővéréhez, mert az éppen Spanyolhonba készülődött 1 hétre  és elbúcsúzkodtunk tőle… Kedden nem volt túl jó idő de azért kint lehetett ülni. Kiolvastam a könyvem és szenvedtem a fa alatt…. Igazság szerint már hétfőn is nagyon össze kellett szedni magam, hogy ne legyek nagyon kiállhatatlan vagy undok, vagy nemtom….
Szóval hétfőn megjött Piri néne pár nappal előbb és mindenféle érzelmi ciklonokat tolt maga előtt… Egyszerűen nem tudom mi volt ez az elmúlt kb. 2 hetem de rég éreztem magam ennyire tréül…. És tudom, hogy ilyenkor olyan mindenkihagyjonbékén hangulatban vagyok és aki ezt nem tudja, azt a harmadik kedves szava után megharapom…
Mertha pl. kéccer mondom, hogy NEM vagyok éhes, akkor harmadszor már nem vagyok oly kedves…. Sajnos…. Skorpiós vagyok…. Akkor is ha nem akarok…. Merthát nem akarok… főleg vendégségben…. Azt hiszem ki kellett volna feküdnöm a lázat meg mindent, ahelyett, hogy össze-vissza flangálok…. Piri néne is ezért rontott be úgy kéretlenül….
De egyébként meg nem csak ez volt… Pl.odacsuktam az ujjam a WC ajtóhoz, berepedt a körmöm és k*ra fájt….
Ja! Nem is meséltem még…. Pottyantós wc, az udvar legtávolabbi sarkában…?! Milyen izgi ott ülni a telihold fényénél és elhessegetni a gondolatot, hogy a jobb felső sarokban élő pók nem veszi tolakodásnak a késői látogatást és nem érzi veszélyben a zsákmányát… Éshogy a védtelen, meztelen seggedet nem pécézte ki a szomszédja…. Khm…
Szerdán jöttünk haza elég későn…. Kb. 9 óra lehetett, mikor beértem az ajtón és le tudtam végre tolni a gatyámat, mert már egy órája éreztem, hogy valami piszkosul megcsípett a combomon és viszket…
És igen !
Egy kullancs volt !
De ilyet….?! 200 évem alatt összesen 1szer volt bennem egy kullancs, az idén meg már másodszor…. Mintha egy méh csípett volna meg, annyira fájt…. Szóval még 9kor elhúztam Anikóhoz, hogy szedje ki belőlem ezt a vadállatot….
No persze csipesszel, alkohollal felfegyverezve várt és kiműtötte… Felpakolt paradicsommal, paprikával, zellerrel, belém diktált kötelező jelleggel egy kanál propoliszt (booááá…) oszt végre elengedett…. J Úgyhogy 10re értem haza nagyon-nagyon fáradtan…. A csütörtökömről nemt’ok…. asszem átaludtam….
Ja! És aztmég nem is mondtam, hogy az volt, hogy A. kint beszélgetett az utcán a szomszédokkal, mikoris Annusnéni mondta neki, hogy le kellene mennie az orvoshoz de nem tudja hogy megy le, mert nagyon fáj a lába és aki le szokta vinni az most nem tud jönni hozzá… Summa-summárum, A. felajánlotta, hogy majd mi levisszük. Úgyhogy jött is a néni ½ 1kor…. Levittük a rendelőbe és egy óra múlva meg visszamentünk érte. Szerencsére pont ő volt bent, úgyhogy nem kellett sokat várni…. No, hogy ezt ilyen jól elintéztük még elégedettebben ültünk a körtefa alatt… Mígnem eljött a szerda… Úgy ½ 10 magasságában megjelent Annus néni és hálája attól fogva szó szerint egész nap üldözött minket… Hozott egy doboz tojást, de mondta, hogy csak 6 szem volt neki otthon, úgyhogy 4 szemet még a másik szomszédban vett hozzá…. Hiába mondtuk, hogy nem kell és mi nem azért… de annyira látszott rajta, hogy szeretne valamit adni…. Muszáj volt elfogadni….
Aztán úgy dél körül megjelent egy tányér cicegével…. Mondván, hogy nekünk sütötte és még meleg…. És leült és csak nézett az ibolyakék szemeivel, hogy együk…. (és urambocsá, akkor átvillant az agyamon, hogy soha többet nem segítek senkinek…)
A cicege, az egy olyan étel, hogy krumplit le kell reszelni, összekeverni liszttel, meg asszem még tojás is kell bele meg némi só és olajban kisütni. És nem rossz az, csak én igazából semmi ilyen bőolajban sütött izéért nem vagyok túlságosan oda. Pl. az ilyen utcán vett lángost sem bírom megenni, mert általában tocsog az olajban… Azért erőt vettem magamon és egy felet megettem a cicegéből, meg A. is evett belőle és mondtuk, hogy a többit majd délután megesszük… Annyira kellemetlen volt. Tudom, anno anyu is hallott valahol róla és csinált vagy kétszer de nem jött be a családnak, úgyhogy többet nem is kísérleteztünk vele…. Csak nálunk asszem tócsninak hívták….. Szerencsére délután jött A. másik nővére és ő nagyon szereti, úgyhogy neki adtuk a „nyereményünket” és így mindenki jól járt… Merthogy ilyenkor olyan lelkiismeretfurdalása van az embernek….
Ésakkor azt hittük, hogy drága Annusnénink végre tényleg úgy érzi, hogy meghálálta a segítségünket, de délután még megjelent egy fényképalbummal és lelkesen mesélte népes családját, akik közül az ég világon senkit nem ismertem de engem kapott el a körtefa alatt…
Ésakkor istenbizony nagyon vissza kellett fogni magam, hogy mosolyogni tudjak és csak a fényképalbum felénél kezdtem el kiabálni befele Annának, hogy jöjjön ki mert itt az Annusnéni és milyen klassz képeket hozott….
És akkor A. kijött, Annusnéni meg elkezdte előröl az albumot J
DE én akkor már olvashattam nyugodtan a könyvemből maradt utolsó 10 legizgibb oldalt…
Huhh…
Mertpersze az ember tudja, hogy szegény Annusnéni egyedül él és az egész utcában hétszámra nem történik semmi és végre felvillanyozódott…. Értem én….
De azért kétszer is meggondoltam tegnap az Intermicsodában, hogy magamelé engedjem a sorban azt a csajt, aki botor módon kézikosárba vásárolt, amit persze úgy tele rakott majd leszakadt a keze és a másik kezében meg egy 3 év körüli álmos kiskölköt tartott… Végülis megúsztam 2-3 köszönömmel….
Aztánmeg még kifele toltam a kocsit, mikor jött mellettem egy kb. 70 év körüli bácsika egy irdatlan nagy görögdinnyét cipelve a kezében…. Láttam szegényen, hogy majd megszakad és nagyon bátorítóan néztem rá, mert megkérdezte, hogy nem rakhatná-e bele a kocsimba a dinnyéjét… Hát perszehogy bele rakhatta…. Sőt! Eltoltam neki az autójáig, aztán belegurítottuk egy ba*ott nagy szatyorba és úgy emeltük ki… Hát eszméletlen nehéz volt…
Mondta is, hogy nem tudja miért vett ekkorát… Tán mert olcsó volt….
Eszem megáll… Hogy akarta kivinni?? És miért nem tolt be egy kocsit?
Mondjuk pasi ! Úgyhogy…..
Na ennyit jótékonykodtam és aztán meg itthon ejtőzök… Takarítottam, mostam, péntek délután júpíszís ürge elvitte a digiboxot….
És mostan buborékos bocicsokit majszolok…..
Semmi különös….