DOBERDAN :)

Megjöttem….
Hááát…. elmondhatom, hogy a Jóisten vasárnap reggel a  tenyerére rakott bennünket és még a másik kezét is alánk rakta. Így tartott minket végig az egész út alatt….  Igaz, röpke pillanatokra a másik kezét elvette, de tényleg csak 1-1 percre….
Az idő végig kellemes, szinte tökéletes volt…. És szinte félóránként felnyögtünk valami miatt, hogy „Aaaaaa…. de jóóó!”

A szlovének nagyon szimpik, mosolygósak, mindenkiben ott volt az elvárton felüli  jószándék, akivel csak találkoztunk. Egyébként valószínűleg régebben angol gyarmat voltak, mert mindenki tök jól kommunikál ezen a nyelven a pincértől, a gyalogosokig…. Mert pl. mikor Koperben parkolót kerestünk és betévedtünk egy zsákutcába, ami tképpen egy szabadtéri színpad hátulja volt a másik oldalán egy épülettel, és alig tudtam megfordulni, mert kitolatni meg méginkább képtelenség lett volna, és rámentem a színpad mögötti ba*ott nagy fémvázra (illetve csak a lábára) és az majdnem ránkdőlt…. Szóval akkor megkérdeztünk egy arrajárót, hogy mi a véleménye arról, hogy itthagynánk a kocsit… Hát nem ajánlotta, mivelhogy szerinte elszállítanák… Khm… Mondjuk fizikailag képtelenség lett volna onnan kiemelni de azért nem kockáztattunk… Ez a csajszi mondta, hogy menjünk jobbra meg balra és ott van egy naaagy parkoló… Szóval kievickéltünk a picinyke zsákutcácskából és tényleg ott volt egy baaazi nagy placc, rengeteg kocsival és óriási parkolóval… Különben ez a parkolás dolog végig eléggé fekete posztó volt a szemünkben… Minden elinduláskor bennünk volt, hogy hol a francban találunk parkolót…

Nade sorjában:
Számomra mától kezdve az idei év hátralévő összes részére tabunak számítanak az olyan szavak, mint: hegy, lépcső, emelkedő, felmenni, fent…. Kirándulni csakis és kizárólag a Hortobágyra vagyok hajlandó menni de ott se megyek fel a 9lyukura! Rengeteg szépséget láttam, imádtam az egészet, folyton jajjjdejónekem élményem volt, de minden látványért, fényképért megküzdöttem piszkosul. Ha vérrel szerencsére nem is de verítékkel szinte mindig….

Első nap: POSTOJNAi cseppkő barlang. Az első „wooaa” élmény. Kisvasúttal viszik be a népeket kb. 2 km hosszan… És nemám olyan laza tenglengés… megy az a bizbasz mint az őrült… Ráadásul a kinti 24 fokból bekerülsz egy száguldó nyitott kisvasútba, 8 fokos hőségbe… Mondjuk azért vettünk fel pulcsit meg zoknit de azé’ így is zegernye vót… Sokat mondjuk nem értünk  rá a hideggel foglalkozni, mert a cseppkövek gyönyörűek… És van egy naaagy, tágas terem, ahol átszáguld a vonat… és a közepéről lelógattak egy benga-banga nagy kristálycsillárt, ami bevilágítja az egész cseppkővel teli termet… fantasztikusan szép !
Aztán mikor már eléggé bent voltunk a barlang belsejében, eccercsak ki kellett szállni és gyalog mentünk kb. 1 km-t… Hogy úgy mondjam „asztapicsa” módban… Akkora felfelék voltak, hogy húúú….  De a látvány miatt megérte…. Ja! És nemám csak azért kell kapaszkodni, hogy felhúzd magad a következő méteren, hanem azért is, hogy a nyakadba lihegő japán csoport nehogy letaroljon…
Basszus… Nem szeretem a népeket így an block, egy kalap alá venni, de ezek a japánok folyton kiverik nálam a biztosítékot. Itt is megtalált a plitvicei csoport… Tuti, hogy ugyanazok voltak… Tömegben mennek előre nem nézve semerre… tök bunkók, ha megállsz előttük simán fellöknek… Úgy tűnik, hogy a nevezetességeket nem a megismerés miatt keresik fel, hanem egy leküzdendő akadálynak tekintik… Szinte nem néznek se jobbra se balra, becélozzák az objektumot oszt go….
Ezen túllépve és a 8 fokos hibernálás után, elmentünk a PREDJAMAi sziklavárba, ami kb. 9 km-re volt Postojnától… Viszont a parkolója tökig volt és így leirányítottak minket egy alsó füves, földút szerű parkolóba… Na mondom, helyben vagyunk… Borisz megint kifogta Amerikát. Meg mondjuk mi is, mert innen fel is kell kapaszkodni az alapszintig, onnan meg még a várba… Szóval megint másztunk. Hááát basszus, ez a sziklavár se piskóta. Állítólag egy ideig valami rablólovag volt a tulaja, akit úgy akartak elfogni, hogy kiéheztetik… 2 hónapig figyelték a kijáratot, ez meg a barlangokon keresztül vígan közlekedett ki-be… Elképesztő, mekkora terek vannak belülről a sziklában. Sajnos ezeket fényképen nem lehet visszaadni…
Ezután már mentünk a szállásra, mit ne mondjak, eléggé fáradtan…
Szállás: A neten foglaltuk a lipicai Klub Hotelben…  Lipicát jó nehezen találtuk meg, mert nem volt bent a GPSben… Ez egy naagyon naagy „farm” Sezana mellett…. Mikor végre sínre kerültünk, bementünk valahova, ahol az út két oldalán végig fasor volt, hófehér karámkerítéssel…. És csak mentünk, csak mentünk…. Két oldalt zöld dombok, fák és hófehér kerítés…. Mondtam Á.-nak, hogy szerintem bekavartunk valakinek a magánterületére… Mondjuk a DzsokiJuingéra és mindjárt utánunk lőnek…
De nem !
Eccercsak láttuk, hogy egy naagy…szépséges hotel van előttünk, meg népek csalingáztak át az úton, golfcuccot húzva maguk mögött… Na, becsuktuk a szánkat és tovább gurultunk, mondván, hogy valahol itt kell lenni a mi szállásunknak is…
Ésakkor megtaláltuk…. Jó nagy volt ez is, csak kevésbé szép… És eléggé tökre kihalt….
Közben már elkezdett sötétedni és dörgött az ég is… Beálltam a parkolóba és Á. előrement megnézni, hogy mizu… Egészen addig tök lelkes voltam, míg nem láttam, hogy lendülettel felkenődik a bejárati nagy üvegajtóra….
Ooopssza…
Ki volt írva, hogy zárva és érdeklődni a másik hotelben kell… Na Á. eléggé ideges lett és azt se mondhatnám, hogy én totál nyugodt voltam, főleg, hogy az ég is egyre jobban dörgött… Visszamentünk az előbb látott csodahotelbe, ahol mondták, hogy sorry, de sajnos a mi hotelünk zárva van és ebben fogunk lakni természetesen az eredeti áron…
Hááát… sírva-ríva beköltöztünk…. J Borisz pedig jutalmul a buszparkolóban aludhatott J
Ja! Lipica felé az úton Dzsípí küldött bennünket ide-oda, míg eccercsak fel akart végre navigálni az autópályára… Node utunkat állta egy ilyen autopályára felhajtó, jegyvásárlókalyibából álló sorompó… A kalyiba üres…sehol egy lélek… mi meg állunk a leeresztett sorompó előtt tanácstalanul… Eccercsak megáll mögöttünk egy kocsi, kiszáll belőle egy srác és reklamál, hogy miért nem megyünk… Mondjuk, hogy nekünk (szélvédőre kiragasztott) matricánk van és most akkor mivan…. Előrement, megnézte, vakarta a fejét, tipródott… majd megnyomott valahol egy gombot, mire a sorompó felnyílt… Srác vidám „Gáz! Gáz!” kurjongatással visszapattant a kocsiba és így felmentünk az ótópályára végre…
Merthogy mint látjuk Dzsípíbe még az útonállók is be vannak kalkulálva… J
Másnapra Koper-Piran-Portoroz tengerparti hármasa volt betervezve. És rögtön indulás után megint ajándékot kaptunk… Kb. ½ 9 magasságában indultunk el és ahogy mentünk kifele a fasoron, eccercsak elénk állt egy fickó és intett, hogy álljunk meg. És akkor az történt, hogy kinyitották előttünk a karámot, meg az út másik oldalán is, és átrobogott előttünk  egy kb. 50 gyönyörűséges lipicai lóból álló ménes…. Szó szerint nem tudtunk megszólalni és tátva maradt a szánk, olyan gyönyörűséges volt… Mint valami giccses filmben… A hófehér karám, a reggeli nap, a zöld dombok és a robogó ménes….  Mondtuk, hogy akár haza is mehetnénk, mert ha aznap már semmi mást nem látunk, akkor is túlcsordultunk….
KOPER: Miután a fent leírt módon túlestünk az első parkolási mizériánkon, bementünk a belvárosába a főtérre… Tulajdonképpen csak ilyen vaktyúk módon közlekedtünk a városokban, de mindig jó helyen kötöttünk ki. Koper főtere nem túl nagy és ott van az az óratorony, amit a saját felelősségünkre  mászhatunk meg… És először nemakartam de aztán láttam, hogy a tetején van ilyen „erkély” és körbe lehet sétálni, úgyhogy mégiscsak erőt vettem magamon és felmásztam a kismillió lépcsőn…. Mit ne mondjak, megérte a látványért… Láttuk a tengert, a kikötőt, csináltunk fotókat oszt lemásztunk, mert attól tartottunk, hogy mindjárt kongatni kezd a mellettünk lógó benga nagy harang, meg különben is irány a kikötő…. Imádom ezeket a déli országokra jellemző sikátoros, apró utcákat, ahol kilesel egy boltív mögül és ott figyel pl. a tenger…. meg apró parkokat…. Ilyeneken mentünk keresztül és eccercsak kiértünk a kikötőbe, ahol irdatlan méretű hajók „parkoltak” éppen… Volt két görög hadihajó is…és hogy abból micsoda pasik rajzottak ki…. Húúú…. Valószínüleg tisztek voltak, hófehér egyenruhában, arany vállapokkal, izmosan, barnán, napszemcsiben… Jééézusom…. Felhúztak a hajók előtt egy benga nagy fehér sátrat és ott mászkáltak ki-be…. Meg a városban is beléjük botlottunk párszor… Megállapítottam, hogy bizony egy egyenruha pitty-putty jó pasit csinál szinte bárkiből… Legszívesebben leültem volna egy pálma alá és csak néztem volna ezeket a hófehér brigantikat…. De hát milyen lett volna az má ?! És különben is várt Piran ! Merthogy Koper után Piranba mentünk csak előbb még meg kellett találni a kocsit… Na ez sem volt egy eccerű dolog, mert csak kb. tudtuk, hogy hol volt az a nagy parkoló, amiről fent értekeztem. Annyi emlékem volt, hogy amikor kiszálltam, tőlem jobbra volt egy nagy épület, aminek a tetejére ki volt írva, hogy „BANKA KOPER”. Akkor még nem is gondoltam rá, hogy ez milyen fontos infó lesz később… Gyakorlatilag ezt az épületet vettük észre a messzi távolból és így leltük meg Boriszt, aki rendületlenül és tökig lehúzott ablakkal várt ránk….
Khm… na igen…. De legalább nem állt meg benne a meleg…. J
Piranba menet még volt egy kis afférunk Dzsípível… Igazából máig sem értem, hogy miért csinálta de valahogy benavigált minket ilyen apró sikátorokba, ahol éppenhogycsak elfért a kocsi és borzalmasan lejtett az összes utca… Dzsípí meg csak mondta a magáét, hogy „fordulj jobbra…., fordulj balra…..” Ésakkor el kell dönteni, hogy tényleg jobbra fordulok-e, mert szerintem akkor bemegyek egy háznak az udvarára… Ha kikerülöm, akkor újratervez…. Izzadt a kezem a kormányon és elborzadva gondoltam arra, hogy mi van, ha valaki szembe jön velem és alig vártam, hogy vége legyen már ennek a kavargálásnak… Ésakkor eccercsak ott volt a tábla, hogy TRIEST 
Basszus, átkavartunk az olaszokhoz…. teljesen érhetetlen számomra, hogy hogyan, pedig azóta még a térképet is megnéztem… Na szóval elhagytuk Triesztet és valahogy megint sínen voltunk és mentünk végre tényleg Piranba… És az út, az megint gyönyörű volt… Az egyik oldalunkon sziklafal, a másikon a tenger….két sáv eléggé nagy  forgalommal, de mindenki hótt nyugodtan vezetett és tartotta a 60at, nem előzgettek, nem toltak le az útról…. Szóval élvezetes volt.
Piran pedig eccerűen gyönyörű… Igazi tengerparti kisváros, sikátorokkal, kellemes parttal, szépséges épületekkel… MEGINT másztunk természetesen… Fel egy templomhoz, ahonnan megint csodás volt a kilátás…. És miután lejöttünk, a főtéren vettünk szuveníreket… én pl. egy kagylóból készült karkötőt, amit Piran legjobb pasija sk tett fel a csuklómra… J Detényleg! Képes volt kiugrani a pultja mögül….
Nagyon jól nézett ki ! 
A karkötő is !
Aztán már eléggé késő volt de még elmentünk Portorozba…
Hááát…. Portoroz = Jesolo or Siófok….. Homokos tengerpart végig napernyővel… De azért woooá élmény itt is volt….
Kiülünk egy parti étterembe vacsizni… ahogy ment lefele a nap csillogott tőle a víz, ettünk, beszélgettünk és ChrisRea zenélt hozzá… Piszkosul giccses volt ez is, de annyira jóóó…
Következő nap: SKOCJAN cseppkőbarlang… Mondjuk itt nem éppen a cseppkövek voltak a nagyobb látványosság, hanem a mérhetetlen nagy belső magasságok és mélységek, valamint néhány benti vízesés, meg folyó…. Nameg az az 500 lépcső, amin le és fel kellett küzdeni magunkat 3 km-en keresztül… mondjuk míg a barlang bejáratához értünk egy csomót mentünk lefelé, lefelé és megint csak lefelé…. Ésakkor tudtam, hogy ennek a nagy lefelének igencsak meglesz még a böjtje…. Hát meg is vót! És a végén mikor kiértünk a barlangból, mehettünk volna lifttel felfele de MI NEM mentünk… Merthogy azt mondta az idegenvezető, hogy gyalogosan k*va magas de gyönyörű… vízeséses meg minden…. Hát télleg az vót ! Mindegyik állítása igaznak bizonyult ! Majdnem ott köptem ki a tüdőmet de megérte a látványért…
Délutánra a lipicai ménest terveztük be…. Meg lehetett nézni a lovakat a boxokban és utána volt egy lovasiskolai bemtató is … Úgy látszik ez az évem a vízesések és a hegyek mellett a lovak jegyében telik… Gyönyörűek a lipicai lovak… Nem akarom túlragozni de a bemutató a Strauss zenére, olyan szép volt, hogy Á.-nak kijöttek a könnyei…
Egyébként megint nagy mákunk volt, mert pont időre értünk oda, ugyanis Dzsípí megint elirányított minket Triesztbe (ez volt a mániája) De most résen voltam. Mikor megláttam a régi határbódékat baromi mérges lettem és jól visszafordultam… Mondtam, hogy nincs az a lipicai ménes, amiért én mégeccer bejárom a trieszti sikátorokat… Szóval ezzel a hátraarccal kicsit csúsztunk de szerencsére nem maradtunk le semmiről….
Este bementünk Sezanába és megvacsiztuk Szlovénia legjobb pizzáját !!
Szerda reggel indultunk haza. Útközben bementünk Mariborba, ahol szerencsére pitt-patt módon ki volt táblázva, hogy’ lehet feljutni a drótkötélpálya alsó állomásához. Úgyhogy felgondoláztunk a csúcsra egy széép piros gondolánnyal. A tetőn aztán sétáltunk egy jót, élveztük a kilátást meg a fantasztikus levegőt… Most megint mondjam, hogy jóvót?
Hátha eccer az vót !
Maribor után „lementünk” Ptujba, ami egy kisváros és igazán semmi különös nincs benne, így utólag… Talán csak az a naagy fehér templom, ami fel volt állványozva… Azért ettünk egy nagy fagyit, hogy legyen értelme annak, hogy ideautóztunk….
Aztánmár tényleg hazaindultunk, CSAK Lentinél lekavartam az autópályáról és megjártuk Rédicst, meg Lovászit, meg a kétségbeesést, hogy hol vagyunk, mert csak kamionok voltak mindenhol…előttünk, mögötünk, alattunk….. Ááááá kis híjja volt, hogy elbőgjem magam, mert akkor már piszkosul fáradt voltam és ez nem  hiányzott… Azt se tudtuk hol vagyunk csak jött az egyik fura nevű település a másik után… Végül megálltam, ittam egykis szprájtot és elkaptam egy helyi muksót, hogy mondja már meg, hol a fenében vagyunk és van-e esélyünk arra, hogy visszakavarjunk a sztrádára…
Vigyorgott…. (nem is értem miért J )….és közölte, hogy 2 km után jön Tornyiizé és utána fel lehet menni az autópályára….
Ésakkor márcsak az volt, hogy Siófoknál úgy elkapott minket az eső, de úúúgy, hogy az ablaktörlő nem bírta kotorni az üvegen és alig lehetett látni az előttünk haladó kocsi lámpáját… Szörnyűű volt….. Szerencsére nem tartott tovább negyed óránál…..
8 körül értünk haza. Akkor magamra tűztem egy „tökös csaj” medált és végigaludtam a csütörtököt…. (A bőröndömet is csak csütörtök este hoztam FEL… )
Szóval minden nagyon klassz volt. Igazi jódógombaság !
HVALA Szlovenia !