Szöszmókjaim....

Megjöttem….
Hááát…. elmondhatom, hogy a Jóisten vasárnap reggel a  tenyerére rakott bennünket és még a másik kezét is alánk rakta. Így tartott minket végig az egész út alatt….  Igaz, röpke pillanatokra a másik kezét elvette, de tényleg csak 1-1 percre….
Az idő végig kellemes, szinte tökéletes volt…. És szinte félóránként felnyögtünk valami miatt, hogy „Aaaaaa…. de jóóó!”

A szlovének nagyon szimpik, mosolygósak, mindenkiben ott volt az elvárton felüli  jószándék, akivel csak találkoztunk. Egyébként valószínűleg régebben angol gyarmat voltak, mert mindenki tök jól kommunikál ezen a nyelven a pincértől, a gyalogosokig…. Mert pl. mikor Koperben parkolót kerestünk és betévedtünk egy zsákutcába, ami tképpen egy szabadtéri színpad hátulja volt a másik oldalán egy épülettel, és alig tudtam megfordulni, mert kitolatni meg méginkább képtelenség lett volna, és rámentem a színpad mögötti ba*ott nagy fémvázra (illetve csak a lábára) és az majdnem ránkdőlt…. Szóval akkor megkérdeztünk egy arrajárót, hogy mi a véleménye arról, hogy itthagynánk a kocsit… Hát nem ajánlotta, mivelhogy szerinte elszállítanák… Khm… Mondjuk fizikailag képtelenség lett volna onnan kiemelni de azért nem kockáztattunk… Ez a csajszi mondta, hogy menjünk jobbra meg balra és ott van egy naaagy parkoló… Szóval kievickéltünk a picinyke zsákutcácskából és tényleg ott volt egy baaazi nagy placc, rengeteg kocsival és óriási parkolóval… Különben ez a parkolás dolog végig eléggé fekete posztó volt a szemünkben… Minden elinduláskor bennünk volt, hogy hol a francban találunk parkolót…

Nade sorjában:
Számomra mától kezdve az idei év hátralévő összes részére tabunak számítanak az olyan szavak, mint: hegy, lépcső, emelkedő, felmenni, fent…. Kirándulni csakis és kizárólag a Hortobágyra vagyok hajlandó menni de ott se megyek fel a 9lyukura! Rengeteg szépséget láttam, imádtam az egészet, folyton jajjjdejónekem élményem volt, de minden látványért, fényképért megküzdöttem piszkosul. Ha vérrel szerencsére nem is de verítékkel szinte mindig….

Első nap: POSTOJNAi cseppkő barlang. Az első „wooaa” élmény. Kisvasúttal viszik be a népeket kb. 2 km hosszan… És nemám olyan laza tenglengés… megy az a bizbasz mint az őrült… Ráadásul a kinti 24 fokból bekerülsz egy száguldó nyitott kisvasútba, 8 fokos hőségbe… Mondjuk azért vettünk fel pulcsit meg zoknit de azé’ így is zegernye vót… Sokat mondjuk nem értünk  rá a hideggel foglalkozni, mert a cseppkövek gyönyörűek… És van egy naaagy, tágas terem, ahol átszáguld a vonat… és a közepéről lelógattak egy benga-banga nagy kristálycsillárt, ami bevilágítja az egész cseppkővel teli termet… fantasztikusan szép !
Aztán mikor már eléggé bent voltunk a barlang belsejében, eccercsak ki kellett szállni és gyalog mentünk kb. 1 km-t… Hogy úgy mondjam „asztapicsa” módban… Akkora felfelék voltak, hogy húúú….  De a látvány miatt megérte…. Ja! És nemám csak azért kell kapaszkodni, hogy felhúzd magad a következő méteren, hanem azért is, hogy a nyakadba lihegő japán csoport nehogy letaroljon…
Basszus… Nem szeretem a népeket így an block, egy kalap alá venni, de ezek a japánok folyton kiverik nálam a biztosítékot. Itt is megtalált a plitvicei csoport… Tuti, hogy ugyanazok voltak… Tömegben mennek előre nem nézve semerre… tök bunkók, ha megállsz előttük simán fellöknek… Úgy tűnik, hogy a nevezetességeket nem a megismerés miatt keresik fel, hanem egy leküzdendő akadálynak tekintik… Szinte nem néznek se jobbra se balra, becélozzák az objektumot oszt go….
Ezen túllépve és a 8 fokos hibernálás után, elmentünk a PREDJAMAi sziklavárba, ami kb. 9 km-re volt Postojnától… Viszont a parkolója tökig volt és így leirányítottak minket egy alsó füves, földút szerű parkolóba… Na mondom, helyben vagyunk… Borisz megint kifogta Amerikát. Meg mondjuk mi is, mert innen fel is kell kapaszkodni az alapszintig, onnan meg még a várba… Szóval megint másztunk. Hááát basszus, ez a sziklavár se piskóta. Állítólag egy ideig valami rablólovag volt a tulaja, akit úgy akartak elfogni, hogy kiéheztetik… 2 hónapig figyelték a kijáratot, ez meg a barlangokon keresztül vígan közlekedett ki-be… Elképesztő, mekkora terek vannak belülről a sziklában. Sajnos ezeket fényképen nem lehet visszaadni…
Ezután már mentünk a szállásra, mit ne mondjak, eléggé fáradtan…
Szállás: A neten foglaltuk a lipicai Klub Hotelben…  Lipicát jó nehezen találtuk meg, mert nem volt bent a GPSben… Ez egy naagyon naagy „farm” Sezana mellett…. Mikor végre sínre kerültünk, bementünk valahova, ahol az út két oldalán végig fasor volt, hófehér karámkerítéssel…. És csak mentünk, csak mentünk…. Két oldalt zöld dombok, fák és hófehér kerítés…. Mondtam Á.-nak, hogy szerintem bekavartunk valakinek a magánterületére… Mondjuk a DzsokiJuingéra és mindjárt utánunk lőnek…
De nem !
Eccercsak láttuk, hogy egy naagy…szépséges hotel van előttünk, meg népek csalingáztak át az úton, golfcuccot húzva maguk mögött… Na, becsuktuk a szánkat és tovább gurultunk, mondván, hogy valahol itt kell lenni a mi szállásunknak is…
Ésakkor megtaláltuk…. Jó nagy volt ez is, csak kevésbé szép… És eléggé tökre kihalt….
Közben már elkezdett sötétedni és dörgött az ég is… Beálltam a parkolóba és Á. előrement megnézni, hogy mizu… Egészen addig tök lelkes voltam, míg nem láttam, hogy lendülettel felkenődik a bejárati nagy üvegajtóra….
Ooopssza…
Ki volt írva, hogy zárva és érdeklődni a másik hotelben kell… Na Á. eléggé ideges lett és azt se mondhatnám, hogy én totál nyugodt voltam, főleg, hogy az ég is egyre jobban dörgött… Visszamentünk az előbb látott csodahotelbe, ahol mondták, hogy sorry, de sajnos a mi hotelünk zárva van és ebben fogunk lakni természetesen az eredeti áron…
Hááát… sírva-ríva beköltöztünk…. J Borisz pedig jutalmul a buszparkolóban aludhatott J
Ja! Lipica felé az úton Dzsípí küldött bennünket ide-oda, míg eccercsak fel akart végre navigálni az autópályára… Node utunkat állta egy ilyen autopályára felhajtó, jegyvásárlókalyibából álló sorompó… A kalyiba üres…sehol egy lélek… mi meg állunk a leeresztett sorompó előtt tanácstalanul… Eccercsak megáll mögöttünk egy kocsi, kiszáll belőle egy srác és reklamál, hogy miért nem megyünk… Mondjuk, hogy nekünk (szélvédőre kiragasztott) matricánk van és most akkor mivan…. Előrement, megnézte, vakarta a fejét, tipródott… majd megnyomott valahol egy gombot, mire a sorompó felnyílt… Srác vidám „Gáz! Gáz!” kurjongatással visszapattant a kocsiba és így felmentünk az ótópályára végre…
Merthogy mint látjuk Dzsípíbe még az útonállók is be vannak kalkulálva… J
Másnapra Koper-Piran-Portoroz tengerparti hármasa volt betervezve. És rögtön indulás után megint ajándékot kaptunk… Kb. ½ 9 magasságában indultunk el és ahogy mentünk kifele a fasoron, eccercsak elénk állt egy fickó és intett, hogy álljunk meg. És akkor az történt, hogy kinyitották előttünk a karámot, meg az út másik oldalán is, és átrobogott előttünk  egy kb. 50 gyönyörűséges lipicai lóból álló ménes…. Szó szerint nem tudtunk megszólalni és tátva maradt a szánk, olyan gyönyörűséges volt… Mint valami giccses filmben… A hófehér karám, a reggeli nap, a zöld dombok és a robogó ménes….  Mondtuk, hogy akár haza is mehetnénk, mert ha aznap már semmi mást nem látunk, akkor is túlcsordultunk….
KOPER: Miután a fent leírt módon túlestünk az első parkolási mizériánkon, bementünk a belvárosába a főtérre… Tulajdonképpen csak ilyen vaktyúk módon közlekedtünk a városokban, de mindig jó helyen kötöttünk ki. Koper főtere nem túl nagy és ott van az az óratorony, amit a saját felelősségünkre  mászhatunk meg… És először nemakartam de aztán láttam, hogy a tetején van ilyen „erkély” és körbe lehet sétálni, úgyhogy mégiscsak erőt vettem magamon és felmásztam a kismillió lépcsőn…. Mit ne mondjak, megérte a látványért… Láttuk a tengert, a kikötőt, csináltunk fotókat oszt lemásztunk, mert attól tartottunk, hogy mindjárt kongatni kezd a mellettünk lógó benga nagy harang, meg különben is irány a kikötő…. Imádom ezeket a déli országokra jellemző sikátoros, apró utcákat, ahol kilesel egy boltív mögül és ott figyel pl. a tenger…. meg apró parkokat…. Ilyeneken mentünk keresztül és eccercsak kiértünk a kikötőbe, ahol irdatlan méretű hajók „parkoltak” éppen… Volt két görög hadihajó is…és hogy abból micsoda pasik rajzottak ki…. Húúú…. Valószínüleg tisztek voltak, hófehér egyenruhában, arany vállapokkal, izmosan, barnán, napszemcsiben… Jééézusom…. Felhúztak a hajók előtt egy benga nagy fehér sátrat és ott mászkáltak ki-be…. Meg a városban is beléjük botlottunk párszor… Megállapítottam, hogy bizony egy egyenruha pitty-putty jó pasit csinál szinte bárkiből… Legszívesebben leültem volna egy pálma alá és csak néztem volna ezeket a hófehér brigantikat…. De hát milyen lett volna az má ?! És különben is várt Piran ! Merthogy Koper után Piranba mentünk csak előbb még meg kellett találni a kocsit… Na ez sem volt egy eccerű dolog, mert csak kb. tudtuk, hogy hol volt az a nagy parkoló, amiről fent értekeztem. Annyi emlékem volt, hogy amikor kiszálltam, tőlem jobbra volt egy nagy épület, aminek a tetejére ki volt írva, hogy „BANKA KOPER”. Akkor még nem is gondoltam rá, hogy ez milyen fontos infó lesz később… Gyakorlatilag ezt az épületet vettük észre a messzi távolból és így leltük meg Boriszt, aki rendületlenül és tökig lehúzott ablakkal várt ránk….
Khm… na igen…. De legalább nem állt meg benne a meleg…. J
Piranba menet még volt egy kis afférunk Dzsípível… Igazából máig sem értem, hogy miért csinálta de valahogy benavigált minket ilyen apró sikátorokba, ahol éppenhogycsak elfért a kocsi és borzalmasan lejtett az összes utca… Dzsípí meg csak mondta a magáét, hogy „fordulj jobbra…., fordulj balra…..” Ésakkor el kell dönteni, hogy tényleg jobbra fordulok-e, mert szerintem akkor bemegyek egy háznak az udvarára… Ha kikerülöm, akkor újratervez…. Izzadt a kezem a kormányon és elborzadva gondoltam arra, hogy mi van, ha valaki szembe jön velem és alig vártam, hogy vége legyen már ennek a kavargálásnak… Ésakkor eccercsak ott volt a tábla, hogy TRIEST 
Basszus, átkavartunk az olaszokhoz…. teljesen érhetetlen számomra, hogy hogyan, pedig azóta még a térképet is megnéztem… Na szóval elhagytuk Triesztet és valahogy megint sínen voltunk és mentünk végre tényleg Piranba… És az út, az megint gyönyörű volt… Az egyik oldalunkon sziklafal, a másikon a tenger….két sáv eléggé nagy  forgalommal, de mindenki hótt nyugodtan vezetett és tartotta a 60at, nem előzgettek, nem toltak le az útról…. Szóval élvezetes volt.
Piran pedig eccerűen gyönyörű… Igazi tengerparti kisváros, sikátorokkal, kellemes parttal, szépséges épületekkel… MEGINT másztunk természetesen… Fel egy templomhoz, ahonnan megint csodás volt a kilátás…. És miután lejöttünk, a főtéren vettünk szuveníreket… én pl. egy kagylóból készült karkötőt, amit Piran legjobb pasija sk tett fel a csuklómra… J Detényleg! Képes volt kiugrani a pultja mögül….
Nagyon jól nézett ki ! 
A karkötő is !
Aztán már eléggé késő volt de még elmentünk Portorozba…
Hááát…. Portoroz = Jesolo or Siófok….. Homokos tengerpart végig napernyővel… De azért woooá élmény itt is volt….
Kiülünk egy parti étterembe vacsizni… ahogy ment lefele a nap csillogott tőle a víz, ettünk, beszélgettünk és ChrisRea zenélt hozzá… Piszkosul giccses volt ez is, de annyira jóóó…
Következő nap: SKOCJAN cseppkőbarlang… Mondjuk itt nem éppen a cseppkövek voltak a nagyobb látványosság, hanem a mérhetetlen nagy belső magasságok és mélységek, valamint néhány benti vízesés, meg folyó…. Nameg az az 500 lépcső, amin le és fel kellett küzdeni magunkat 3 km-en keresztül… mondjuk míg a barlang bejáratához értünk egy csomót mentünk lefelé, lefelé és megint csak lefelé…. Ésakkor tudtam, hogy ennek a nagy lefelének igencsak meglesz még a böjtje…. Hát meg is vót! És a végén mikor kiértünk a barlangból, mehettünk volna lifttel felfele de MI NEM mentünk… Merthogy azt mondta az idegenvezető, hogy gyalogosan k*va magas de gyönyörű… vízeséses meg minden…. Hát télleg az vót ! Mindegyik állítása igaznak bizonyult ! Majdnem ott köptem ki a tüdőmet de megérte a látványért…
Délutánra a lipicai ménest terveztük be…. Meg lehetett nézni a lovakat a boxokban és utána volt egy lovasiskolai bemtató is … Úgy látszik ez az évem a vízesések és a hegyek mellett a lovak jegyében telik… Gyönyörűek a lipicai lovak… Nem akarom túlragozni de a bemutató a Strauss zenére, olyan szép volt, hogy Á.-nak kijöttek a könnyei…
Egyébként megint nagy mákunk volt, mert pont időre értünk oda, ugyanis Dzsípí megint elirányított minket Triesztbe (ez volt a mániája) De most résen voltam. Mikor megláttam a régi határbódékat baromi mérges lettem és jól visszafordultam… Mondtam, hogy nincs az a lipicai ménes, amiért én mégeccer bejárom a trieszti sikátorokat… Szóval ezzel a hátraarccal kicsit csúsztunk de szerencsére nem maradtunk le semmiről….
Este bementünk Sezanába és megvacsiztuk Szlovénia legjobb pizzáját !!
Szerda reggel indultunk haza. Útközben bementünk Mariborba, ahol szerencsére pitt-patt módon ki volt táblázva, hogy’ lehet feljutni a drótkötélpálya alsó állomásához. Úgyhogy felgondoláztunk a csúcsra egy széép piros gondolánnyal. A tetőn aztán sétáltunk egy jót, élveztük a kilátást meg a fantasztikus levegőt… Most megint mondjam, hogy jóvót?
Hátha eccer az vót !
Maribor után „lementünk” Ptujba, ami egy kisváros és igazán semmi különös nincs benne, így utólag… Talán csak az a naagy fehér templom, ami fel volt állványozva… Azért ettünk egy nagy fagyit, hogy legyen értelme annak, hogy ideautóztunk….
Aztánmár tényleg hazaindultunk, CSAK Lentinél lekavartam az autópályáról és megjártuk Rédicst, meg Lovászit, meg a kétségbeesést, hogy hol vagyunk, mert csak kamionok voltak mindenhol…előttünk, mögötünk, alattunk….. Ááááá kis híjja volt, hogy elbőgjem magam, mert akkor már piszkosul fáradt voltam és ez nem  hiányzott… Azt se tudtuk hol vagyunk csak jött az egyik fura nevű település a másik után… Végül megálltam, ittam egykis szprájtot és elkaptam egy helyi muksót, hogy mondja már meg, hol a fenében vagyunk és van-e esélyünk arra, hogy visszakavarjunk a sztrádára…
Vigyorgott…. (nem is értem miért J )….és közölte, hogy 2 km után jön Tornyiizé és utána fel lehet menni az autópályára….
Ésakkor márcsak az volt, hogy Siófoknál úgy elkapott minket az eső, de úúúgy, hogy az ablaktörlő nem bírta kotorni az üvegen és alig lehetett látni az előttünk haladó kocsi lámpáját… Szörnyűű volt….. Szerencsére nem tartott tovább negyed óránál…..
8 körül értünk haza. Akkor magamra tűztem egy „tökös csaj” medált és végigaludtam a csütörtököt…. (A bőröndömet is csak csütörtök este hoztam FEL… )
Szóval minden nagyon klassz volt. Igazi jódógombaság !
HVALA Szlovenia !

Reggel megyek…..
MINDEN JÓ LESZ !!!
Oszt majd gyövök…. J

Megnéztem a szlovéniai időjárás előrejelzéseket a jövő hétre… Hááát…. Eddig az volt a bajom, hogy meg fogunk sülni… Mostmár az a bajom, hogy meg fogunk fagyni…. Mondjuk nagyon nem bánnám, ha mondjuk csak 25-26 fokok lennének, de a szélre és az esőre nem vágyom… Na Jó!  Már megígértem magamnak, és mindig be is jön az igazsága annak, hogy nem érdemes előre idegeskedni semmin…
Tökéletes idő lesz és kész !!!
Minden tök jó lesz !!
Á. telerakta koordinátákkal a GPSt…. úgyhogy megyünk majd mint a huzat….

Tegnap itt volt Bruni…
Ma próbálja kipihenni a sokkot… J
Nagyjából megmutattam neki a belvárost, bár abszolút nem az a kifejezetten sétálós idő volt. Tűzött a nap, mint az állat…
Viszont a nagy melegre való tekintettel megkíméltem a főztömtől, bár így utólag lehet, hogy jobban járt volna a tökfőzelékemmel…
Próbáltam tájékozódni, (lévén, hogy Bruni vega meg olaszrajongó…)  hogy hol adnak ilyen paraméterekkel kajákat, és ezt az éttermet ajánlották ketten is…
Hááát…basszus… Leginkább érdekes volt.  
Én aszaltparadicsomos pennét ettem, ő meg tonhalasat…. Najó, még voltak rajta apróbb gezemicék… az enyémen pl. teljesen érthetetlen módon, vékonyra hántolt mandula(?) meg parmezán + fél kiló zsülienre vágott sárgarépa….  az ízorgia meg elmaradt valahol a kanyarban…
Különben is kezdtem berágni, mert az elvártnál jóval később kérdezték meg, hogy vajon mi a búbánatos rossebért ülünk ott….
Szóval miután végiggyalogoltunk a városon, nem tudtam megmutatni a mobilkutat mert nem működött és különben is éppen takarították…
az órajátékot se hallottuk, mert csak 2 óránként galangol, így ezek helyett ehetett egy kis áztatott pennetésztát tonhallal…. J
Jól tartom a vendégeimet, na… (De legalább nem vittem el kapálni meg gyomirtózni… J )
Aztán elzarándokoltunk Kati nénihez, aki egy szobor de most így utólag nem emléxem, hogy Bruni megsimogatta-e az orrát… Lehet, hogy a nagy melegben meg a fényképezkedésben pont azt felejtettük el…. Pedig az szerencsét hoz.  Bruni, megsimizted??
Azért mikor hazamentünk főztem egykis sárgadinnyét és az behűtve jól esett… (recept később)
Ja! És hozott saját sütésű finomságos sütit… külön kiemelve G.-t, hogy neki is… Be is hoztam ma, jól megdöntve ezzel a fiúk protein-fehérje-brokkoli diétáját… G. szerint bele van sütve a jing és a jang… Merthogy kétszínű tésztája van és Bruni pont úgy folyatta össze, hogy úgy nézzen ki mint ez a jel…J Így aztán aki ebből eszik, örök egyensúlyban marad…
Ámen! 

Annyi mindent akartam ma csinálni itthon… Pl. Jó  nagyot takarítani…. Na AZ nem jött össze… Először is nem haza jöttem melóból, hanem elmentem keresni magamnak valami felsőt… Fixa ideám, hogy nincs egy kib* ott nyári göncöm… Miiiiben megyek én Szlovéniábaaa??? Persze nem kaptam semmit, mert olyan kelletlenül mentem, hogy húúú…
Aztán vettem autópályamatricát szlovéniába, meg elintéztem a zöldkártyát….
Aztán hazajöttem és csak tengtem-lengtem…
Mostmeg lehet örömködni mer’ pl az ÉN Vincém (VinDiesel) van a tvben… ééés már ezer éve nem láttam….. Éss akkoris jó ez a pasi…
Ésmég jóság az is, hogy holnap jön hozzám Brunella, aki még sosem volt itt… Na ezért is kellett volna normálisan kitakarítani… Bár szerintem annyira meleg lesz, hogy örökre lekötelezem egy székkel és egy pohár hidegvízzel is… a port észre sem fogja venni…
Lepényhal…. J
Szóval megmutatom neki a várost VERŐFÉNYBEN J

Szerintem még soha nem örültem úgy északi-északkeleti szélnek, mint tegnap… Mint egy holdkóros, röpködtem a lakásban és nyitogattam ki az összes ablakot… Húúú de jóvóót !!!
Teljesen felvillanyozódtam. Mostam géppel, kézzel, lendülettel, a végén azért már csak immel-ámmal… rakodtam, porszívóztam…. Igyekeztem megcsinálni amik hetek óta elmaradtak… Estére aztán lemerültem mint a laposelem…. Csak pislogtam ki a fejemből.
Szombaton elmentem Jucushoz bográcsozni… (Jóember, (Judit exe) kitalálta már kb. egy hónapja, hogy marhapörit főz bográcsban és az majd milyen jó lesz… Minden hétvégén ott tölt egy napot úgymond a gyerekek miatt… hát most ezt még megspékelte egy bográcsozással. )
38 fokot mutatott a hőmérő a kocsiban  -kinti fokokat mér, de szerintem belül volt  50 fok is… Igazából egy porcikám nem kívánt leautózni Ripityomfalvára, mert minden adva volt egy elb*ott délutánhoz… Viszont Judit mondta, hogy leánygyermek többször megkérdezte a nap folyamán, hogy megyek-e, meg, hogy mikor… Szegénykémnek ilyen utópisztikus elképzelései vannak a családjáról. Azt hiszi még mindig, hogy ha maga köré gyűjti a szeretteit, akkor abból jó fog kisülni…  Szóval ott volt a barátja, a családja az apjával és én is. Tehát tképpen még jó is lehetett volna. Egy darabig ment is minden simán… Kint ültünk a fák alatt, a bográcsban rotyogott a marha….kiskölök gitározott, apja néha nagy faággal legyezte… jókat röhögtünk meg énekeltünk… aztán mikor elkezdtünk enni, észrevettem, hogy Jóember hülyeségeket beszél…. aztán elkezdett kötözködni… És akkor jobban megnézve, láttam rajta, hogy ivott. Na ezen teljesen ledöbbentem, mert tudtam, hogy vége a „bulinak” , annál is inkább, mert így nem tud hazavezetni….ergo ott fog aludni ő is, így hallgathatjuk a hülyeségeit hajnalig… Hát a vége az lett, hogy úgy ½ 11 magasságában hazajöttem, mert úgy döntöttem, hogy nekem NEM KELL ezt hallgatni. Ők nyerték meg egymást maguknak… És úgy látszik, hiába váltak el, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták….
Másnap beszéltem Judittal, Jóember csak vasárnap este ment el….
Lelki életet éltek…
Esküszöm ilyen a világon nincs !
Miért nem zárja le ???!!
Merthogy közben még Szentember is belejátszott a hétvégébe. Felhívta szombaton este Juditot, aki nem vette fel a telefont, mert kint volt velünk a kertben… Ettől aztán J. lett a világ legönzőbb embere. Hogy a többi jelzőiről, meg amit már eddig kapott, ne is beszéljek….
Miért nem zárja le???!!

Különben az tényleg igaz, hogy az ember addig amíg gyökeresen meg nem változik, mindigis ugyanolyan pasasokat fog bevonzani az életébe…. Az én drága barátnőm sajnos ennek az iskolapéldája…. Sajnálom érte, mert azért megérdemelne már egy Igazit. Viszont ezexerint nem tartja magát érdemesnek rá!

Képtelen vagyok aludni….. Naaaaagyon meleg van… Óránként lezuhanyzok, megy a ventilátor… és folyik rólam a víz…. Na de legalább arra jó, hogy az ember nem kíván enni… A mai napot két pogácsán éltem túl, meg az előbb ettem egy kocka csokit… J Aztán csak iszom…csak iszom….. Basszus, jó ez a tetőtér…. Télen k*va hideg, most meg kezdek megsülni….
Délután elmentem SzerelőZsoltihoz, hogy átnézze a kocsit… Jól megszívatott… Mondta, hogy menjek beszélgetni az anyukájával, a kocsit meg hagyjam ott… Úgyhogy beálltam Borisszal a műhely elé és átmentem a szomszédba CsillagBogárékhoz… Éppen kint ejtőztek a lugasban az anyukájával, úgyhogy becsatlakoztam hozzájuk… kaptam jeges üdcsit meg szörnyülködést, hogy mire készülök (Szlovénia)…
Na mind1. Legalább valaki aggódik miattam ezen a világon. Bár ilyenkor mindig kételkedek benne, hogy az ilyesmi őszinte… Szóval megígértette velem, hogy telefonálok ha odaértem…
CsillagBogár megmutatta, hogy miket csinál mostanában… Ő olyan ezermesterféle. Meló után otthon, régi autókba való alkatrészeket újít fel, meg üvegtáblákba marat mintákat, amiből ajtó lesz…. Mindenféléket visznek hozzá… pl. ilyen régi kovácsoltvas padokat, amiket felújít… Tök ügyi….
Szóval ücsörgünk ott nagy békében, mikor SzerlőZsolti elhúzott Borisszal próbakörre…. 10 perc múlva jön vissza és közli, hogy sajnos van egy probléma a kocsival…
Ütő megállt bennem… Másodperc alatt lepergett, hogy basszus, nem lehet igaz…
SzerelőZsolti jövőhéten szabira megy, így tuti, hogy nem tudja megcsinálni mielőtt megyünk… Éshogy akkor annyi az egésznek…. Kérdem: Mi baja van?
Erre nagy vigyorogva: – Hát! Előre forog a hátsókerék ! J
A gyagyapók!!
Szerencséje, hogy mindig tiszta olaj, mert már meggyepáltam volna…. Persze átnézte, kicserélte a hátsó ablaktörlőn a gumit, ment vele egy kört és azt mondta, hogy minden ok…
Azért ez megnyugtató!
Na el kéne menni aludni… 1 óra lesz mindjárt… Hogy’ fogok így felkelni???!
Na mondjuk, nagyobb probléma, hogy hogy’ fogok így elaludni….
Ja! És ebben a bánatos melegben még a kívánságlistámat sem írtam meg….Na de legalább egészen jó napom volt…
És az JÓ ! J 

 Ezen a napon minden gondolatunk, érzésünk, szavunk, cselekedetünk – jó és rossz egyaránt! – tízmilliószoros erővel hat, illetve tízmilliószorosan száll vissza ránk.

 Szóval mindenki szedje össze magát és csupa jóságosságokra gondoljon….
Tegnap este ½ 10 körül értem haza Pestről… Annával próbáltunk csiszolódni egymáshoz…. Sajnos totál más dimenzióban vagyunk és mire összerázódnánk, addigra szétmegyünk… Eccer több napot kéne együtt lennünk….
Egyébként jó volt a színház… A Spamelotot néztük meg és végigröhögtük az egészet. Fantasztikusan jó poénok vannak benne. Még Annának is tetszett, pedig eléggé izgultam, mert nem nagyon szereti az un. angol humort….
Aki tudja, nézze meg…. Szenzációs !! A Gyaloggalopp című film nyomán készült és ebből azért kb. lehet  sejteni, hogy mire számíthatunk…
Utána lógtunk egy kicsit a belvárosban…. (Hogy nálunk mennyi arab turista van…?!! Tele volt ilyen csadoros nőkkel pl. )
Szerdán 11 óra fele elindultunk akkumulátort venni a fényképezőmbe… Potom 12ezerért kaptam is a márkaboltban… Na de legalább benne voltam a rendszerükben… Először csak kerekedtek a szemeim, hogy mi ez a BigBrother ?!  Mondja az eladó, hogy biztosan vásároltam már náluk… Persze nem…. de aztán leesett, hogy náluk vettem a fényképezőgépemet, csak a neten rendeltem meg és kihozták… J
Ésaztán sétáltunk még végig a Ráday utcán a jókis déli hőségriadós melegben…. (állítólag lépten-nyomon vizet osztogató népekbe kellett volna botlanunk… Hát eggyel sem találkoztunk a két nap alatt… Mondjuk nem is hiányzott…)
Ja!! És vettem egy fehér táskát végre !! Tadammm… Jól le volt árazva… Bőr és potom 6000ért adták.  Gyanúsan olcsó volt, de tényleg bőr… Még az illata is olyan… Naaagyon jó újbőrillat… Majd biggyesztek ide fotót róla….
Ja! Ésmég az is volt…. Húúú…. Jótcselekedtem…. J
Mentünk az aluljáróban és a valamennyivel előttem haladó srác kirántott a zsebéből egy kétezrest, majd befordult a trafikba…. Émmeg mikor odaértem, felvettem és utána vittem…
Hát…megdöbbent pöttyet…
Szerintem az volt, hogy már a Jóisten is csóválta a fejét, hogy mennyit költök és gondolta visszaad belőle valamennyit…. Na persze nem kalkulálta bele a szőkeségemet és most is azon fondorkodik, hogyan tudna engem megajándékozni úgy, hogy ne csesszem el….
Remélem, minél előbb megleli a módját a dolognak… Neki ez nem lehet olyan nagy ügy…
Nem?
De!
Juteszembe: Basszus, kár, hogy nem tegnap volt a tízmilliószoros nap….
Tízmilliószor kétezer…. Aaaaaz mennyi is…. J

Szervezzük a Szlovén utat… Ha minden igaz, 25.-én indulunk és Lipicán fogunk aludni, mert onnan minden közel van. A cseppkőbarlangok is és a tengerpart is…
Bár azért parázok rendesen az úttól… Nem is a vezetéstől, hanem attól, hogy meleg lesz… Igaz, hogy van légkondi a kocsiban, de azt én annyira nem bíííírom…. Pl. mikor mentünk erre a lovastanyára hétfőn, akkor is ment, mert baromi meleg volt és keddre teljesen bedagadtak a szemeim… Ehhez még hozzájött a busz légkondija kedden, meg egykis metróhuzat és most olyan a szemem mint egy bagzómacskáé…. Mondjuk nemtom milyen a szeme a bagzómacskának de volt anno egy kollegám, aki mindig azt mondta, ha másnaposan dagadt volt a szeme, hogy olyan mint a bagzómacskáé… Hát ebből gondolom, hogy az enyém is olyan lehet….

 A lovak jegyében telnek a napok… AnikóLánya kitalálta, hogy lovastáborba szeretne menni, a nagymama meg erre kitalálta, hogy volt Őnekik még amikor a városban laktak egy szembeszomszédjuk, akinek most lovastanya-panzió-iskola-táboruk van egy balatonkörnyéki falu mellékútvonaláról porolódó pusztáján…. Éshogy majd Ő oda jól beprotezsálja a gyermeket. Felhívta őket és kitalálta, hogy elmegyünk megnézni a tanyát-házat-lovakat-megmindent…. Ésakkor elindultunk délután 4kor… ééés úgy eltévedtünk, hogy ihhajjj…
Asszem ideje lenne vennem egy GPS-t. Már AnikóFérjtől kértünk telefonos segítséget és úgy kavartunk erre-arra és néha meg a közönség segítségét is kértük de már majdnem belementünk a vízbe Siófoknál és még mindig nem ott voltunk ahol kellett volna… Mondjuk én kitaláltam, hogy nincs gáz… letoljuk a gyatyánkat, belemegyünk a vízbe és közben meg a gyermeknek jól elmeséljük milyenis egy ló…. (Hátha feladja a tervét J)
Na egy jólirányzott visszafordulással majdnem a kiindulópontra helyezkedtünk újra és most sikerült irányban kijönni a  körforgiból…. Ésss sinen is voltunk…. Akarom mondani úton… És még  a tanyát is megtaláltuk. Igaz, a tulajra várni kellett vagy negyed órát és az alatt megállapítottuk, hogy huhdemekkora por van… Azt mondjuk nem tudtuk eldönteni, hogy mik  csíptek jobban, a szúnyogok vagy a legyek… de  szörnyűűűséges vót…. Aztán láttunk vadnyulat is. Ott futkosott a ház körül….  Közben megjött a tulaj és körbe vezetett bennünkket a kócerájon… Hát vót ott minden. Te jó ég ! Egy kamionnyi kacat az „udvaron”… Olyan gazdátlannak tűnt az egész… Nehéz volt elképzelni, hogy két hét múlva ott 40 gyerek fogja magát jól érezni….
Hazafele már tök gyorsan jöttünk, pedig mégeccer is csináltunk egy hátraarcot, mert közöltem, hogy én márpedig most fagyit akarok enni… Ésamikor megláttam az út mellett egy fagyizót, akkor betértünk…. Hazafele –mármint Aprajafalva fele, mert oda vittük Vilma nénit- eszébe jutott, hogy Aprajafalván is lesz lovastábor, csak az nem bentlakásos éshogy nézzük meg azt is, hamár… Úgyhogy betértünk oda is, és meg kell mondani, ha lovagolnám a különbséget, akkor most díjugratnék… Ez egy rendezett hely volt… Legyek még a lóistállókban sem voltak és mindenhol nagy tisztaság… Az állatokon is látszott, hogy nagyon gondosan bánnak velük, a tulaj is tök szimpatikus volt (nem utolsó sorban még jól is nézett ki…). Szóval, lánygyermek oda fog járni egy hétig majd augusztusban…
Éshogy a lovasprojektet így elintéztük, már itthon is vagyok..
Készülhetek a holnapra, mikoris színházba fogunk menni Annával….
Pestre.
Szerencsére hőségriadó lesz, úgyhogy biztosan nem fogok fázni…
JÓ lesz az !!!

hát a forró napok utáni áhitatos könyörgés bejött… Fűtenek ezerrel….
Csináltam egykis bodzateát (recept valamelyik tavaly ilyenkori bejegyzésben  -tényleg Kisdinnye, elmentél az idén bodzavirágot szedni?? J ) Belecsavartam egy kancsóba fél citromot és beleaprítottam egy narancsot, jól lehűtöttem éééssss naaagyon jóóóó !! 
Szóval most a bodzaszürcs közben pötyögök pár sort, mert elborzaszt, hogy mennyi mindent kéne csinálnom…. 
Tegnap elmentem Jucushoz, mert fogathajtó volt Ripityomfalván… Jót ültünk egy árnyas fa alatt és csodáltuk a lovakat.

Aztán visszamentünk hozzájuk és ettünk rétest (nagyon finom rétest tud sütni) és én aludtam egyet, Ő meg valami hülye tanösvényeket járt be a neten… Beiskolázták valami balf* tanfolyamra, aminek az ég világon semmi de semmi értelme vagy eredménye nincs, viszont rengeteg adminisztációval jár és egyedül arra jó, hogy rengeteg időt vesz el szerencsétlen delikvensektől… (Mondjuk megérnének  egy misét azok az abszolút haszontalan  tanfolyamok is, amelyeket azért tartanak mert van valamennyi pénz amit el kell költeni…. )
Szóval dolgozott, énmeg aludtam… Ja! Basszus…. Egész nap veszettül nyomtam a pánik gombot Piri néni miatt és leforgott előttem a nyár „B” variációja is…
Szerencsére azóta elhúzott….
Szóval miután Judit kiösvényezte magát én meg felébredtem, hazajöttünk hozzám, mert este mentünk az AIDÁra… Na nem a Verdi félére, hanem a TimRájszosra. (Nagyon jó! Aki teheti nézze meg… Asszem országos turnéra mennek. )
Éjfélkor lett vége, úgyhogy Judit itt aludt… Ez azért volt jó, mert így nyert nálam egy temetőkapálást hajnalban… (Néha kisorsolok ilyesmiket a vendégeim között…J)
½ 11-re már itthon is voltunk. Igaz, hogy a bugyogónkból is csavarni lehetett a vizet de legalább körbekapáltuk és legyomírtóztuk a családot….
Aztán dél körül Szentember jött érte és elvitte….. (mármint a Juditot)
Szóval semmi különös…
Pénteken elkezdtük végre Ágotával a Szlovénia projectet…  Lehet, hogy mégiscsak megyünk?

 Nemtom mi van de szerintem valami szúnyog ami megcsípett tuti, hogy álomkórral fertőzött… Nonstop aludnék… Főleg délután 4 körül jön rám… Tegnap is hazamentem és ½ 5 től ½ 6ig aludtam és ma is csak egy paraszthajszál választ el tőle… meghogy hazamenjek…
Közben meg mindenféle hülyeséggel hergelem magam…pl., hogy basszus, mindjárt vége a nyárnak és lehet megint fázni… meghogy annyi dolgom lenne… pl. be kéne mennem a városba venni néhány dolgot, de így délutánra már úgy kipurcanok, hogy nem visz rá a lélek… És akkor azt mondom, hogy MA MÉG haza megyek DE holnap tuti, hogy elintézem, befizetem, megcsinálom, megveszem….stb… De már csütörtök van, vazze!!! És akkor persze dühít, hogy göngyölgetem magam előtt a dolgaim, azok meg torlódnak és ez az egész meg így együtt frusztrál…
Meghogy szombaton is színházba megyek meg szerdán is de nincs egy rongyom se amit ilyenkor fel lehetne venni… Szóval ilyen alkalmi, dögmelegbe hordható…
Ésazmennyire sz*r tud lenni, ha az embernek nincs egy gönce….
Nem?
DE!!!!
G. is csak itt hergel…. Üti veri a billentyűit és félévente eccer kiszól a monitora mögül…
– Eliana, kemény vagy?
Mondtam, hogy : Yeeah… -és felmutattam egy tökös rockvillát…
Erre földerült és aszonta mehetek a FEZENre, mer’ má’ OK  vagyok…
Mondtam, hogy nemtok menni, mer’ nincs szögecsesrucim…
Egyáltalán…. semmilyen rucim NINCS!!!
Erre kiröhög… Pedig ez igenis probléma…
Különben  már  ő is  erőből programoz itt szemben… Jó nagyokat fújtat és dühöng…
„- Szorozni? Stringgel?!… Stringgel kell szorozni…. Nesze…neeszeee….space……!!! „
Csak naaagyon óvatosan merek pislogni rá, hiszen nem több mint 2 méter választ el bennünket egymástól… Ki tudja… Lehet, hogy éhes is…
Arról nem beszélve, hogy az előbb találtam a füzetembe bevésve:
 „Sándor, József, Benedek!
Szétveri a fejedet !!”
Persze tagadja, de ez csak neki juthatott eszébe…

Szóval mint látjátok feleim szümtükkel, igencsak uborkaszezon van… és az alvás ígérete mindent visz…
Úgyhogy most hazamegyek !!
És ÉN kérek elnézést !! J