SzentJánosok… de a végére az összes szentek….

Tegnap, valami bugyuta fényszög vagy keresztben álló bolygó hatására, írtam egy sms-t Anikónak, hogy este megyünk-e szentjános bogarakat nézni… Merthogy jó idő van…
Felhívott, hogy OK menjünk !
7-kor indultunk, 8 körül oda is értünk. A túravezetés ½ 9-kor indult…
Háááát…. Nem tudom… Lehet, hogy az idő múlásával én leszek egyre hisztisebb… vagy csak kevésbé toleráns….
Az volt, hogy ½ 9-ig vártunk, hogy összegyűljön a nép… Nem is lett volna ezzel annyi gond, ha nem b*ták volna el a várakozást a szúnyogok. Mivel az arborétumban elég sok víz van, szúnyogok ezrei tartottak örömünnepet, hogy megjött a vacsorájuk… Ennyi szúnyogot még életemben nem láttam… Ha megállt az ember, szabályosan ellepték… és engem nem nagyon szeretnek de ezek még belőlem is lakmároztak… Na ½ 9 kor végre elindultunk… Rengeteg ember gyűlt össze –így utólag, szerintem jóval többen voltunk, mint a szentjánosok- szóval 100 fölött, az tuti… Szóval ez a tömeg indult el a szürkületben a bokrok közé…..
……………..ez itten a hatásszünet, hogy mindenkinek legyen ideje elképzelni………………
Volt egy vezetőnk, aki közölte, hogy ő a nemtomminek a nemtommilyen  kommunikációs managere és ő fog itten vezetni minket. Na akkormár eléggé morcos voltam, mert nem gondolom, hogy az arborétumot este 9kor, szúnyoginvázióban kellene megismerni bárkinek is. Akit érdekel a története, az menjen el valamelyik hétvégén délután és kellemesen sétálva bejárhatja az egészet. Szerintem aki ott volt, az mind a bogarakat akarta megnézni végre…
Na kiderült, hogy ezek a röpködő petróleumlámpák pontosan 9 óra 27 perckor (ez gondolom vicc volt)  fognak egy bizonyos helyen vidámkodni…. ADDIG meg a bokrok közt állva hallgattuk a managert…..és néha odébb mentünk pár bokorral meg fával…. Mit ne mondjak, tényleg zabos voltam… Megálltunk, magyarázott, majd erőltetett menetben (hogy odaérjünk a rajzásra), egymás sarkában a keskeny ösvényen mentünk a következő platánig…. Közben tök sötét lett. A fák közt meg méginkább…. A szentjánosok meg úgy voltak, hogy egyszercsak az ösvény két oldalán elkezdtek röpködni ilyen pici világító pöttyök… Na nem sok… hol itt tűnt fel 1-2, hol ott…  Nagyon érdekes volt, de nem igazán lehetett megállni bámészkodni, mert egyrészt nekem jöttek a népek a sötétben, másrészt meg gőzünk sem volt,  hogy igazából az arborétumon belül merre vagyunk, tehát nem igazán szerettünk volna lemaradni…. Akkorra már tök sötét lett és az utat is alig láttuk a fák alatt, pedig olyan jó lett volna egy kicsit mélázni, nézni ahogy elhúznak mondjuk a fejünk felett….és  mert volt olyan is néha, hogy egyszerre 4-5 is világított meg röpködött….
Tulajdonképpen abból láttunk a legkevesebbet amiért mentünk… És igenis morcos voltam emiatt… Egyrészt, teljesen ráértünk volna kb. ¾ 9- 9-re menni, aztán ennek a tömegnek a fele is bőven sok lett volna, (jó, kell a bevétel az  arborétumnak) másrészt meg ha a manager nem tart előadást, hanem világosban megmutatja, hogy ennek az ösvénynek ettől a pontjától addig a pontjáig próbáljunk meg eloszlani, akkor szerintem mindenki többet látott volna abból amiért odaautózott….
Nna.
Egyébként meg belémfalatozott egy kullancs is…. És persze nem tudtam normálisan kiszedni, így beszakadt a feje…. Vagy a fejének egy milliméteres darabkája… Nemtom…
És most még ez is idegesít….

Ez a kép az arborétum honlapjáról származik… Gondolom a fotós nem 100 fős tömegben ácsorgott a gépe állványa mögött. És úgy látom a bogaraknak meg szóltak, hogy itten fényképezés lészen és legyenek kedvesek idefáradni…
Nemtom hogy csinálták, hogy ennyi volt egyszerre egy helyen….
Az a baj, hogy mivel ilyen képet tesznek ki, a hüle városi ember erre számít…. Vagy valami hasonlóra….