Itt Kamcsatka….

 Azt a zegernyés, zimankós, esős….. Ilyen nincs…. És mégis van !
Medárdkor nem is esett, azóta meg mégis folyamatosan…
HIDEG VAN !!!
JÚNIUS VAN !!!
Kérem a panaszkönyvet !!!
Persze ha bele gondolok, úgy istenigazából nincs ám okom a panaszra… Pénteken megvolt a kertyparty a főnöknél… 5-re mentünk és addigra kisütött a nap, úgyhogy mindenféle finomságokat tudtunk sütni tárcsán. Illetve FőnökFérje sütötte, mi meg körbeültük mint a jógyerekek és néztük, hogy mikor lesz kész…
Közben fiúk pálinkáztak…. Ja! De előtte még megvettük a kenyérsütőt ! Na nem a teszkósat… Végülis azt vettük meg amit csütörtökön kinéztünk a metróban. Pénteken T1-gyel elindultunk, hogy akkor gyorsan megvesszük, erre ránktelefonált G., hogy inkább az Intermicsodába menjünk, mert ott most AKCIJÓ van !!  No, megvettük… T1 még a pénztártól visszarohant csomagolópapírért, mert csak 1 tekerccsel vettünk és kideriválta még idejében, hogy ez biza nem lesz elég…. Aztán ¾ 5 magasságában összeszedve a bandát meg a sütőt megérkeztünk a szinhelyre… Tök jól elvoltunk… még meg tudtunk kajálni, aztán úgy 8 óra körül leszakadt az ég, úgyhogy be kellett húzódnunk az eresz alá… Ott ültünk kabátban sorban, mint verebek a villyanydróton… Szúnyogok, azok bezzeg voltak. Úgyhogy be kellett vetnünk a fáklyát is… Ebből volt némi bonyodalom, mert kisebb malőrből kifolyólag meggyulladt a bambusz és kiesett a közepéből az olajtaró bigyó, ami égve gurult a teraszon. FőnőkFérje felkapta, depersze jó forró volt… Végül egy virágcserépre tettük és úgy égettük… Ezekkel a szúnyogriasztó bizbaszokkal mindig felgyújtunk valamit. Egyik évben Főnők hortenziabokrát sikerült elégetni… Igaz, hogy abban Ő is tevékenyen részt vett … J
Szóval ebben a zegernyében is kb. ½ 12-ig ott voltunk… Ésszerintem ha nem lett volna hideg, akkor még most is ott ülnénk… Valahogy sosem akaródzik onnan eljönni…
Szombaton jó sokáig aludtam, mert mikor felébredtem a szokott időmben, tök sötét volt és úgy gondoltam, hogy biztosan még csak 6 óra körül járhatunk és visszaaludtam !! Nade később kiderült, hogy akkor olyan ½ 9 lehetett és azért volt sötét, mert piszkosul be volt borulva… Na úgy 10 körül kimásztam az ágyból és tétován mászkeráltam a pizsimben, hogy most akkor micsináljak…
Merthogy az én kedves Brunellám (a Hegyfalvi nagygazda J ) írta, hogy szombaton kint lesznek a birtokon és menjek nézzem meg… Node olyan felhős volt az ég, hogy úgy látszott, bármelyik pillanatban leszakadhat… ésakkor arra gondoltam, hogy ha úgysem megyek, akkor nekiállhatnék pl. konyhaszekrényt puceválni…. Vagy valami hasonlónak…. De nagy mákom volt, hogy nem kapkodtam el a dolgot és arra szavaztam, hogy teaszürcsölgetés közben végiggondolom, hogy mi legyen…. (bevallom „d” tervként még az is ott volt, hogy visszafexem…) Szóval ahogy így méláztam…mélázgattam… elkezdett sütögetni a nap… Na nem úgy rendesen, hanem csak ki-ki dugványozta a zeggyik sugarának az utolsó 2 centijét… No mondjuk több nem kellett nekem… ez pont elég volt arra, hogy elvessem a konyhaszekrénypuceválást és a visszafekvést… Úgyhogy rittyentettem ebédet magamnak és felhívtam Brunit, hogy mi újság van a hegyek között… esik-e a hó, meg ilyesmi…
Mondta, hogy ott süt a nap… igaz, hogy néha beborul de inkább süt, úgyhogy menjek… Ésakkor délután Borisszal meg egy gugli térképpel meglátogattuk Brunellát, aki innentől fogva aztán nem tudott tőlem dolgozni semmit, pedig éppen nagy ajtófestésben volt…
Férjura éppen  „a helyi bikákkal meccset nézett az ivóban” de később őt is megismertem, mikor nagy lelkesen hazajött és mesélte, hogy megy vissza, mert talált a kocsmában néhány hollandot és együtt szurkolnak… (ennek azért örült nagyon, mert ő is holland   –ergo, Sexpírről valszleg soha nem fogok vele beszélgetni 🙂
Édesek voltak egyébként… Bruni tett egy gyenge kísérletet…
– Biztos, hogy nem akarsz füvet vágni….?!
M. végignézett a végeláthatatlan bírtokon és tök határozottan kijelentette:
– Nem ! J
Szóval elbicajozott meccset nézni, mi meg traccsoltunk a teraszon, aztán később leautóztunk fagyizni… Merthogy az idén pont abban a faluban élő cukrászmester fagyija nyerte az év fagylaltja címet… és az ugye nem lehet, hogy ne együnk belőle…
Deviszont lehet ! Mert elfogyott !!
Nem kalkuláltuk bele, hogy a fél világ odajár fagyizni és persze jól elfogyott… Mondjuk ettünk helyette mást..pl. mócártot meg citromot meg feketeribizlit (vagymit)… és jóvót az is nagyon…  Főleg, hogy kiültünk a gombócainkkal a hársfa alá és sütött a nap is… Aztán visszavittem Brunellát a hegyre… Jajjj… annyira jó az a környék… Bármerre néz az ember hegyeket lát… szééép zőőőd hegyeket, meg csicseregnek a madarak… jóóónagyon…. Kifigyeltem egy hegyet, hogy annak a kopasz tetején lenne jó ücsörögni… Bruni meg jót vigyorgott, hogy valószínűleg a hegy közepénél kipurcannék… Na jó, na jó…azé’ álmodozni lehet… És különben is, az, hogy momentán kb. csak alulról a 3. akácfáig jutnék az ő lelkén is szárad, mert pl. egy rakás csokit kaptam tőle… ÉS ÍGY NEM LEHET nagy hegyeket kitűzni célul….
Nem?
De!
Vasárnap meg az volt, hogy délelőtt mostam, délután meg kimentünk Anikóval Aprajafalvára az anyukájához, mert már szó szerint égett a pofám, olyan régen voltam Vilma néninél… És föl se hívtam, meg semmi… Pedig régebben ő fel szokott hívni de gondolom rosszul esett neki, hogy én meg mostanában nem… Ésakkor kitaláltam, hogy vasárnap délután meglátogatom. Kérdeztem Anikót, hogy jönne-e velem… és mentünk. Az esőt szerencsére megúsztuk, mert akkor esett, mikor már ott voltunk… Hát Aprajafalván is minden tiszta víz, pedig az a falu dombon van. De állítólag az alsó utcákon ott is elöntött pár házat a víz….
Mikor lesz ennek vége?
Ma kezdődött a csillagászati nyár…