Véradás…

Hááát szép jó reggelt mindenkinek… J Vagyis, még ma van de mindjárt holnap lesz… És hogy mé’ virrasztok? Hát FŐZÖK !
Hökk…
Na nem mentem át konyhatündérbe…
Az úgy vót, hogy még múlt hét végén, vagy még azelőtt megbeszéltük Anikóval, hogy most vasárnap nálam lesz… Már reggeltől ! Merthogy soha nem tudunk normálisan beszélgetni, meg mindig sietünk, meg egy csomó fénykép van amiket nem látott…. Meg ilyenek… Ésakkor eszembe ötlött, hogy ebéd…
Nade amilyen k*va meleg van, főleg itt fent a tetőtérben, ha én holnap elkezdek még főzni is, akkor itt ember nem marad meg zsírjában…. Szóval ma 9kor nekiálltam és csináltam brokkoli krém levest, petrezselymes krumplit és most még sül a sütőben a pulykamell… A salátát azt majd holnap megcsinálom, ahhoz nem kell fűteni. A desszert meg fagyi  lesz… Szóval amíg sül a hús, klimpírozok itt egy kicsit.
Hát a mai nap…. Mondanám, hogy mehet a levesbe de inkább nem rontanám el vele a brokkoli levesemet…
Judittal kiokumláltuk, hogy ma délután kimegyünk a Szomszédmálnás melletti víztározóhoz…. Merthogy az milyen klassz hely és én még sosem voltam…
Aztán bekerült a képbe Anikó is, mert egyik nap rákérdezett, hogy mit csinálok a hétvégén… Mondtam neki, hogy mit terveztünk és hívtam, hogy jöjjön el velünk. Mondjuk fenntartásaim voltak, mert Anikó nem az a vadromantikázós fajta… De azt mondta, hogy jön ! Nnna így várom nagy békességben a szombat délutánt…. Kiporszívóztam, megettem a tökfőzelékemet és mint a jóllakott napközis, vártam, hogy közeledjék az idő… Eccercsak hív Judit, hogy izé, bigyó, meg bocsika….deeee mi lenne ha nem jönne, mert ő annyira álmos és fáradt, hogy nem bír még ébren maradni sem… Na jó, mondtam, hogy OK… Végülis tényleg annyira fáradtnak látszott csütörtökön, hogy megértettem, hogy inkább aludna egy nagyot. Ezután nemtomhány perccel hívott Anikó, hogy még mindig Aprajafalván vannak az anyukájánál és borsót fejtenek, mert Aprajafalván borsóboom van, és inkább most passzolná a délutáni kiruccanást…
Na, hát őt is megértettem csak itt már valószínűleg hallatszott a hangomon a csalódottság, mert pár perc múlva visszahívott, hogy menjünk később, úgyis dög meleg van és olyan fél hat körül már tudnánk indulni, mert addigra össze tud készülődni… Na de ekkormeg már nekem volt lelkiismertefurdalásom, hogy basszus tök fáradt émmeg itt nem tudtam leplezni a csalódottságomat és most csak azért jön, hogy ne legyen rossz kedvem… Viszont nem juttottunk dűlőre, így aztán elindultunk kb. hat óra körül… Hozta a guglis térképet kinyomtatva, hogy merre kell menni, mert azt tudtuk ugyan, hogy Szomszédmálnásba megyünk csak azt nem, hogy ott hova… A táj az elég szép volt, és az út… na az út is olyan volt, hogy Borisz már meg se lepődött…. Gödör és por… Mostanában bárhová is indulok mindig az a vége, hogy Borisz tökig sáros vagy poros lesz és ha tudnák a japánok, hogy milyen utakon tekereg, átterveznék a futóműveit…. Szóval mentünk ilyen kis hétvégi kertek, házak között és sehol egy lélek és sehol a tó…. Na végre találtunk valakit… Erre azt kérdezi:
– Egészen a gátig fel akarnak menni kocsival?
Néztünk nagy okosan…. Gátig basszus, vagy nem… a fene tudja… Azt se’ tudtuk, hogy van gát… Na mind1. Végülis jó irányba mentünk és jó kis meredeken felkaptatva oda is értünk. Vót nagy bódottág, mert szemünk elé tárult a tó… Ámdeviszont nem álmélkodhattunk sokáig, mert be kellett csukni a szánkat. Ugyanis senki nem tudatta velünk, hogy az állatvilág kiéhezett példányait évek óta nem eteti senki odafent…. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, pontosan  2 565 799 kis vérszívó cuppant ránk ezerrel…. Egy darabig sétáltunk a parton de aztán nem bírtuk tovább… Egyszerűen nem lehetett létezni a szúnyogoktól. Emellett Anikó eléggé csalódott is volt, mert Ő úgy képzelte, hogy majd lesznek padok meg asztalok…. Szóval olyan osztrák minta lebegett a szeme előtt… Émmegmondjuk tudtam, tudtam, hogy ide inkább Judittal kellett volna jönni… Persze most vele se maradtunk volna tovább… Vért inkább csak önszántunkból adnánk… Szóval nyergelj, forduljt tartottunk és első felindulásból bementünk a mekibe álompitét meg fagyit enni… Ésmég ittunk egy gránátalma koktélt is, de az ööö… hát nemvótjó….
És 9 óta meg főzök…. De közben meg már, míg ezt írtam rég elkészült a pulyka is….
Gyöhet a holnap !