Árvíz…

Ez valami borzasztó…. Napok óta látjuk, -lassan félő, hogy már közömbössé is válunk- ahogy az országnak  szinte fele víz alatt van és az emberek elkeseredetten küzdenek az árral, vagy már tehetetlenül, fáradtan nézik, ahogy eddigi életüket elragadja tőlük a természet… Nem érnek rá gondolkodni, kétségbe esni sem, mert az idő ellen harcolnak…
És a gondok még csak most kezdődnek igazán. Mikor majd levonul az ár, a folyók, patakok visszahúzódnak a medrükbe, az emberek ottmaradnak egy szál ruhában egy rom mellett. Mihez kezdenek akkor?
Amikor már nem fog velük foglalkozni a média…. Amikor elfogynak a felajánlások és világossá válik, hogy bizony erre sem futotta belőle meg arra sem….. Amikor sok helyen le kell szedni a talajról egy bizonyos réteget, hogy újra meg lehessen enni amit terem… Amikor ahhoz is rengeteg munka kell, hogy legalább fedél legyen a fejük felett és valamennyire komfortosan érezzék magukat. Ne befogadottak, eltartottak, segélyezettek legyenek….mert ez egy idő után az önérzetet is piszkosul lerombolja….
Belesajdul a lelkem, mikor látom a kétségbeesett tekinteteket. Olyan emberekét, akiken látszik, hogy eddig sem volt fáklyás menet az életük.
Láttam egy  síró öreg nénit… egyszerűen nem megy ki a fejemből…
Nem tudok annál szívfacsaróbbat, mint egy öreg ember sírása…. Ahogy a ráncos arcra peregnek a könnyek, annak mázsás súlya van. Az öli a lelket, sajdítja a szívet…. mert abban minden benne van. Az elmúlt élet összes gondja, baja, küzdése és a jelen kétségbeesése, a kilátástalanság… a nincs tovább….
Úgy megöleltem volna. Annyira kellett volna, hogy valaki megölelje…. A sorscsapások helyett neki már csak napsütésben kéne sütkérezni egy padon, gyönyörködve a kert virágaiban… Hisz rászolgált…
Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy legalább azt a minimális dolgot, amit én tehetek, megtegyem… Csak egy csepp ez a tengerben (milyen hülye hasonlat ez éppen itt) de ha csak egy pillanatra úgy érzi majd tőle valaki, hogy nincs magára hagyva, már megérte….



„Duna Tv az árvízkárosultakért”
Utalás belföldről/forintban: 10300002-20383170-49020078

1752   Nemzeti segélyvonal

1749  Vöröskereszt adományvonal