Szöszmókjaim....

T1 kollégám általában mellettem issza meg az ebéd utáni kávéját, mert imádom a kávéillatot és akkor így ketten is jól járunk egy kávéval…
Igazából baromi álmos vagyok… Már 5. napja nem kerültem ágyba éjfél előtt, so nincs ki a 8 órám, ami nekem létfontosságú…
Persze a kávéból nem ihatok, mert sajnos már a gondolatától is felmegy a vérnyomásom (a fekete teától detto)… Szóval T1 miután megitta a kávéját visszament a helyére, majd átjött egy doboz merszi csokival….. (mer’ ő szokott ilyen hálacsokikat kapni a felhasználóktól, meg akiknek megjavítja a gépét… és mindig van az asztalán valami nasi…. ) és akkor én kiválasztottam egy  dark cream –et és bódogan elnyammogtam…. Esküszöm még a kedvem is jobb lett tőle… Kínálta G.-t is de az határozott volt és erős…
– Már fél éve leraktam a sütit… tiszta vagyok…. nem is kívánom…. J
Jó ideje csak brokkolit eszik pulykamellel …. Reggelire zabpelyhet… csupa egészséges étkeket…
Ja. Nemám túrógombócot cukrostejföllel, mint egyesek….
Basszus…
Ménem csinálnak ilyen elvonókúrákat…?

“Eliana vagyok ! Gyermek korom óta szénhidrátista !! Erősen függő ! Gyengéim a sütik és a fagyik, no meg a tészták…. Szeretnék meggyógyulni ! “

Nade mondjuk ellenem van ám az univerzum összes molekulája is… Ha nem veszek csokit bevásárláskor, mer’ erős vagyok piszkosul és úgy megyek el az édességes polcok mellett mintha mondjuk kutyatáp lenne oda kirakva, akkor tuti , hogy a felsőbb vezetés gondoskodik róla, hogy legyen csokim… Mer’ akkor kapok valahonnan…. És ha az elfogy, akkor pont kapok máshonnan…. És ez így megy….
Jó, tudom, ez akarat kérdése… De ki bírja azt ki, hogy ott az a sok finom csoki és csak olvadozik a melegben…. Tönkre megy, pimpósodik…meg ilyenek…. Ki vállalja fel ezt a felelősséget?
Na szóval most T1 sietett a „megmentésemre”…
Mikor ment vissza a helyére ilyet szólt:
– Ha lelki szomorúságod van csak gyere boldogsághormonért….
Erre G.:  -Ha meg fel akarod húzni magad, akkor nekem szólj…. J
Hát nem édesek?
Lesik az összes kívánságomat….
*
Egyébként délelőtt átugrottam a háziorvosomhoz, mert idegesített eza hüle kullancs…. Mondta, hogy nem maradt bent az összes feje csak egy kis darabkája és kiszedte egy csipesszel… Mondjuk én azért nem is tudtam rendesen kicsipeszelni mert a combom belső felén volt és így ki kellett hozzá tekeredni…. Nem tudom, hogy a francba került oda… Felmászott a lábamon? Még jó, hogy nem ment tovább…. Marha vicces lett volna, ha a seggemben van egy kullancs… (ööö… asszem, annyira mégsem röhögtem volna…)
Tök jó, hogy itt van a szomszéd épületben a háziorvosom… Az egész az átmenéssel és a visszajövetellel megvolt 10 perc alatt… (mondjuk, éppen nem volt senki…)
És még azt is elmondta, hogy milyen tünetekre figyeljek. Hát remélem ezekből egyet sem fogok megtapasztalni….

Tegnap, valami bugyuta fényszög vagy keresztben álló bolygó hatására, írtam egy sms-t Anikónak, hogy este megyünk-e szentjános bogarakat nézni… Merthogy jó idő van…
Felhívott, hogy OK menjünk !
7-kor indultunk, 8 körül oda is értünk. A túravezetés ½ 9-kor indult…
Háááát…. Nem tudom… Lehet, hogy az idő múlásával én leszek egyre hisztisebb… vagy csak kevésbé toleráns….
Az volt, hogy ½ 9-ig vártunk, hogy összegyűljön a nép… Nem is lett volna ezzel annyi gond, ha nem b*ták volna el a várakozást a szúnyogok. Mivel az arborétumban elég sok víz van, szúnyogok ezrei tartottak örömünnepet, hogy megjött a vacsorájuk… Ennyi szúnyogot még életemben nem láttam… Ha megállt az ember, szabályosan ellepték… és engem nem nagyon szeretnek de ezek még belőlem is lakmároztak… Na ½ 9 kor végre elindultunk… Rengeteg ember gyűlt össze –így utólag, szerintem jóval többen voltunk, mint a szentjánosok- szóval 100 fölött, az tuti… Szóval ez a tömeg indult el a szürkületben a bokrok közé…..
……………..ez itten a hatásszünet, hogy mindenkinek legyen ideje elképzelni………………
Volt egy vezetőnk, aki közölte, hogy ő a nemtomminek a nemtommilyen  kommunikációs managere és ő fog itten vezetni minket. Na akkormár eléggé morcos voltam, mert nem gondolom, hogy az arborétumot este 9kor, szúnyoginvázióban kellene megismerni bárkinek is. Akit érdekel a története, az menjen el valamelyik hétvégén délután és kellemesen sétálva bejárhatja az egészet. Szerintem aki ott volt, az mind a bogarakat akarta megnézni végre…
Na kiderült, hogy ezek a röpködő petróleumlámpák pontosan 9 óra 27 perckor (ez gondolom vicc volt)  fognak egy bizonyos helyen vidámkodni…. ADDIG meg a bokrok közt állva hallgattuk a managert…..és néha odébb mentünk pár bokorral meg fával…. Mit ne mondjak, tényleg zabos voltam… Megálltunk, magyarázott, majd erőltetett menetben (hogy odaérjünk a rajzásra), egymás sarkában a keskeny ösvényen mentünk a következő platánig…. Közben tök sötét lett. A fák közt meg méginkább…. A szentjánosok meg úgy voltak, hogy egyszercsak az ösvény két oldalán elkezdtek röpködni ilyen pici világító pöttyök… Na nem sok… hol itt tűnt fel 1-2, hol ott…  Nagyon érdekes volt, de nem igazán lehetett megállni bámészkodni, mert egyrészt nekem jöttek a népek a sötétben, másrészt meg gőzünk sem volt,  hogy igazából az arborétumon belül merre vagyunk, tehát nem igazán szerettünk volna lemaradni…. Akkorra már tök sötét lett és az utat is alig láttuk a fák alatt, pedig olyan jó lett volna egy kicsit mélázni, nézni ahogy elhúznak mondjuk a fejünk felett….és  mert volt olyan is néha, hogy egyszerre 4-5 is világított meg röpködött….
Tulajdonképpen abból láttunk a legkevesebbet amiért mentünk… És igenis morcos voltam emiatt… Egyrészt, teljesen ráértünk volna kb. ¾ 9- 9-re menni, aztán ennek a tömegnek a fele is bőven sok lett volna, (jó, kell a bevétel az  arborétumnak) másrészt meg ha a manager nem tart előadást, hanem világosban megmutatja, hogy ennek az ösvénynek ettől a pontjától addig a pontjáig próbáljunk meg eloszlani, akkor szerintem mindenki többet látott volna abból amiért odaautózott….
Nna.
Egyébként meg belémfalatozott egy kullancs is…. És persze nem tudtam normálisan kiszedni, így beszakadt a feje…. Vagy a fejének egy milliméteres darabkája… Nemtom…
És most még ez is idegesít….

Ez a kép az arborétum honlapjáról származik… Gondolom a fotós nem 100 fős tömegben ácsorgott a gépe állványa mögött. És úgy látom a bogaraknak meg szóltak, hogy itten fényképezés lészen és legyenek kedvesek idefáradni…
Nemtom hogy csinálták, hogy ennyi volt egyszerre egy helyen….
Az a baj, hogy mivel ilyen képet tesznek ki, a hüle városi ember erre számít…. Vagy valami hasonlóra…. 

 Nnna…. Ahhoz képest, hogy szombaton még két pulcsiban meg plédbe bugyolálva ültünk a teraszon a hintaágyon, most meleg van…
Mintha nyár lenne….
Szóval szombaton jött Anna és délután olyan 6 óra körül elmentünk Judithoz…
Vót nagy öröm meg bódottá, mert ott volt Jóember is. Kiültünk a teraszra martinit szürcsölni és végre én is ihattam, mert ott aludtunk Ripityomfalván, és így nem kellett már vezetnem…A teraszra meg azért ültünk ki mert  NYÁR VAN, VAZZE!  és akkor a teraszon kell ülni…
Aztán egy idő után nem bírtuk a hideget és bementünk. 🙂
Kisgabesz megtanított minket pókerezni. Mondjuk nagyon gyanús volt nekem, mert valami oknál fokva úgy gondoltam, hogy a póker az valami irdatlan logikai magasságokban levő misztikus izé…. Hát nem !
Mondjuk azért legalább gyanakodhattam volna, hiszen naponta látni valamelyik csatornán pókerező celebeket….köztük nemkevés szőkét is….  
Szegény gyermeket meggyanúsítottam, hogy az nem létezik, hogy jól játszunk, mert tuti, hogy ez a játék ennél bonyolultabb… Égre, földre esküdözött, hogy jól mondja. Ennek ellenére ma utánanéztem a szabályoknak és tényleg jól mutatta… A póker ez ilyen…
Jó, hát mondjuk fel kellett írni cetlire, hogy pl.  mi a pár, a drill vagy a sor, … és melyik a nagyobb, meg ilyenek… Szóval ezeket még nem tudtuk fejből de vasárnap már egy akkora kupac játékzsetont nyertem, hogy kilátásba helyeztem Gabesznak, hogy megyek a szobájába és kifordítom a malacperselyét… J
Vasárnap délelőtt főztünk… igazi borsólevest,  meg petrezselymes krumplit, meg cukkínit rántottunk, meg ubisalit csináltam…. és degeszre ettük magunkat….
 És vasárnap már az idő is jó(bb) volt… Este ½ 10 körül hagytuk ott Juditot és jöttünk haza. Anna hétfőn este ment el, úgyhogy délután bementünk a városba fagyizni, meg megmutattam neki azt a kézműves boltot amit már kb. 2 éve akartam … Az idő meg elröpült….
Miután elment, este ½ 9-kor álltam neki angolozni és kb. ¼ 10-ig tartott a lendületem…. Merthogy ma tesztet írtunk… Na, így még életemben nem mentem tesztet írni… Kinyitottam a könyvet és rájöttem, hogy azt sem tudom, amit tudtam… és akkor abbahagytam a „tanulást”…  De roppant érdekes volt, mert pl. abszolúte nem is izgatott a dolog….
Na mind1!
Ma reggel megírtam ! Lesz ami lesz…
Legfőképpen szerencsére nyári szünet…..

……………………………………………………………………………………..
…………………………………………………………………………………….
…………………………………………………………………………………….
Arra gondoltam, hogy leírom, hogy  jajjjjjjjj….. vagy valami ilyesmi hasonlóságot…. De most mit panaszkodjak…. Szidjam az őszt?
Nem szidom, mert még ez is jobb mintha tél lenne!
Nem?
De!
Legalább nem kell fűteni…
A HóvirágosArborétumban 17.-e óta rajzanak a szentjános bogarak.
„Csendes , meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények a fű között világítanak…„
Csendes meleg estéken…. Hát asszem most eléggé meg vannak lepődve ezen a szeles, vizes, hideg zegernyén… Szerintem utolsó pislákoló erejükkel vadul lapozzák a kalendáriumot, tépik a hajukat és nem értik, hogy mit rontottak el….
Pedig lehetne menni ilyen esti, bogárnéző túrára. Minden este ½ 9-kor indítják a csoportot az arborétumban. Tavaly már későn hallottunk róla de kitaláltuk, hogy majd az idén megnézzük… Nopersze nem kalkuláltuk bele, hogy mostmeg eltörli magát a június…
És nem elég szegény szentjancsikanak, hogy befagyott a seggük …….
„A kártékony rovarokkal táplálkozó, tehát haszos szentjános bogarak sajnos kihalóban vannak a levegő és a víz szennyezettsége miatt…. Számuk drasztikusan csökken…”
Szóval aki még meg akarja nézni őket az vésse fel a ToDo listájára és rebegjen el egy imát, hogy legalább jövőre jó idő legyen ilyentájt… Kb. 2-2,5 hétig tart a násztáncuk és biztosan nagy élmény, ahogy ezek a világító pöttyök repkednek a sötétben ide-oda…
*
Nem tudom igazából megmagyarázni a rosszkedvem okát… Illetve kb. tudom, csak azt nem értem, hogy mi az amitől egyszer úgy érzi az ember, hogy k*va sz*r minden, eccer meg úgy, hogy még elmegy… sőt…nem is oly rossz… Mi a fenétől billenik ide vagy oda a dolog ?
Telihold..?
Hormonok…?
Frontok…?
Zegernye…? 
Mindez együtt ?!?
Holnap jön az Anna…. J
Az összes bugyogómban megerősítettem a gumit….

 Azt a zegernyés, zimankós, esős….. Ilyen nincs…. És mégis van !
Medárdkor nem is esett, azóta meg mégis folyamatosan…
HIDEG VAN !!!
JÚNIUS VAN !!!
Kérem a panaszkönyvet !!!
Persze ha bele gondolok, úgy istenigazából nincs ám okom a panaszra… Pénteken megvolt a kertyparty a főnöknél… 5-re mentünk és addigra kisütött a nap, úgyhogy mindenféle finomságokat tudtunk sütni tárcsán. Illetve FőnökFérje sütötte, mi meg körbeültük mint a jógyerekek és néztük, hogy mikor lesz kész…
Közben fiúk pálinkáztak…. Ja! De előtte még megvettük a kenyérsütőt ! Na nem a teszkósat… Végülis azt vettük meg amit csütörtökön kinéztünk a metróban. Pénteken T1-gyel elindultunk, hogy akkor gyorsan megvesszük, erre ránktelefonált G., hogy inkább az Intermicsodába menjünk, mert ott most AKCIJÓ van !!  No, megvettük… T1 még a pénztártól visszarohant csomagolópapírért, mert csak 1 tekerccsel vettünk és kideriválta még idejében, hogy ez biza nem lesz elég…. Aztán ¾ 5 magasságában összeszedve a bandát meg a sütőt megérkeztünk a szinhelyre… Tök jól elvoltunk… még meg tudtunk kajálni, aztán úgy 8 óra körül leszakadt az ég, úgyhogy be kellett húzódnunk az eresz alá… Ott ültünk kabátban sorban, mint verebek a villyanydróton… Szúnyogok, azok bezzeg voltak. Úgyhogy be kellett vetnünk a fáklyát is… Ebből volt némi bonyodalom, mert kisebb malőrből kifolyólag meggyulladt a bambusz és kiesett a közepéből az olajtaró bigyó, ami égve gurult a teraszon. FőnőkFérje felkapta, depersze jó forró volt… Végül egy virágcserépre tettük és úgy égettük… Ezekkel a szúnyogriasztó bizbaszokkal mindig felgyújtunk valamit. Egyik évben Főnők hortenziabokrát sikerült elégetni… Igaz, hogy abban Ő is tevékenyen részt vett … J
Szóval ebben a zegernyében is kb. ½ 12-ig ott voltunk… Ésszerintem ha nem lett volna hideg, akkor még most is ott ülnénk… Valahogy sosem akaródzik onnan eljönni…
Szombaton jó sokáig aludtam, mert mikor felébredtem a szokott időmben, tök sötét volt és úgy gondoltam, hogy biztosan még csak 6 óra körül járhatunk és visszaaludtam !! Nade később kiderült, hogy akkor olyan ½ 9 lehetett és azért volt sötét, mert piszkosul be volt borulva… Na úgy 10 körül kimásztam az ágyból és tétován mászkeráltam a pizsimben, hogy most akkor micsináljak…
Merthogy az én kedves Brunellám (a Hegyfalvi nagygazda J ) írta, hogy szombaton kint lesznek a birtokon és menjek nézzem meg… Node olyan felhős volt az ég, hogy úgy látszott, bármelyik pillanatban leszakadhat… ésakkor arra gondoltam, hogy ha úgysem megyek, akkor nekiállhatnék pl. konyhaszekrényt puceválni…. Vagy valami hasonlónak…. De nagy mákom volt, hogy nem kapkodtam el a dolgot és arra szavaztam, hogy teaszürcsölgetés közben végiggondolom, hogy mi legyen…. (bevallom „d” tervként még az is ott volt, hogy visszafexem…) Szóval ahogy így méláztam…mélázgattam… elkezdett sütögetni a nap… Na nem úgy rendesen, hanem csak ki-ki dugványozta a zeggyik sugarának az utolsó 2 centijét… No mondjuk több nem kellett nekem… ez pont elég volt arra, hogy elvessem a konyhaszekrénypuceválást és a visszafekvést… Úgyhogy rittyentettem ebédet magamnak és felhívtam Brunit, hogy mi újság van a hegyek között… esik-e a hó, meg ilyesmi…
Mondta, hogy ott süt a nap… igaz, hogy néha beborul de inkább süt, úgyhogy menjek… Ésakkor délután Borisszal meg egy gugli térképpel meglátogattuk Brunellát, aki innentől fogva aztán nem tudott tőlem dolgozni semmit, pedig éppen nagy ajtófestésben volt…
Férjura éppen  „a helyi bikákkal meccset nézett az ivóban” de később őt is megismertem, mikor nagy lelkesen hazajött és mesélte, hogy megy vissza, mert talált a kocsmában néhány hollandot és együtt szurkolnak… (ennek azért örült nagyon, mert ő is holland   –ergo, Sexpírről valszleg soha nem fogok vele beszélgetni 🙂
Édesek voltak egyébként… Bruni tett egy gyenge kísérletet…
– Biztos, hogy nem akarsz füvet vágni….?!
M. végignézett a végeláthatatlan bírtokon és tök határozottan kijelentette:
– Nem ! J
Szóval elbicajozott meccset nézni, mi meg traccsoltunk a teraszon, aztán később leautóztunk fagyizni… Merthogy az idén pont abban a faluban élő cukrászmester fagyija nyerte az év fagylaltja címet… és az ugye nem lehet, hogy ne együnk belőle…
Deviszont lehet ! Mert elfogyott !!
Nem kalkuláltuk bele, hogy a fél világ odajár fagyizni és persze jól elfogyott… Mondjuk ettünk helyette mást..pl. mócártot meg citromot meg feketeribizlit (vagymit)… és jóvót az is nagyon…  Főleg, hogy kiültünk a gombócainkkal a hársfa alá és sütött a nap is… Aztán visszavittem Brunellát a hegyre… Jajjj… annyira jó az a környék… Bármerre néz az ember hegyeket lát… szééép zőőőd hegyeket, meg csicseregnek a madarak… jóóónagyon…. Kifigyeltem egy hegyet, hogy annak a kopasz tetején lenne jó ücsörögni… Bruni meg jót vigyorgott, hogy valószínűleg a hegy közepénél kipurcannék… Na jó, na jó…azé’ álmodozni lehet… És különben is, az, hogy momentán kb. csak alulról a 3. akácfáig jutnék az ő lelkén is szárad, mert pl. egy rakás csokit kaptam tőle… ÉS ÍGY NEM LEHET nagy hegyeket kitűzni célul….
Nem?
De!
Vasárnap meg az volt, hogy délelőtt mostam, délután meg kimentünk Anikóval Aprajafalvára az anyukájához, mert már szó szerint égett a pofám, olyan régen voltam Vilma néninél… És föl se hívtam, meg semmi… Pedig régebben ő fel szokott hívni de gondolom rosszul esett neki, hogy én meg mostanában nem… Ésakkor kitaláltam, hogy vasárnap délután meglátogatom. Kérdeztem Anikót, hogy jönne-e velem… és mentünk. Az esőt szerencsére megúsztuk, mert akkor esett, mikor már ott voltunk… Hát Aprajafalván is minden tiszta víz, pedig az a falu dombon van. De állítólag az alsó utcákon ott is elöntött pár házat a víz….
Mikor lesz ennek vége?
Ma kezdődött a csillagászati nyár…

Hogymicsinátam  tegnap…!?!!
Oooolyan körmöket rittyentettem magamnak, hogy a napra lehet nézni de rájuk nem…J
Már mégse’ járja, hogy majd’ egy hete megvan a piros körömlakkom és csak pimpósodik az üvegben…
Nem?
De!
Szóval ….. Leírni nem lehet, hogy milyen lett… Érdekes… Nem egy tucat az tény. (főleg merthogy csak 10 –szerencsére) Rózsaszínes-pirosas-csillámos… Merthogy nemám csak úgy kikentem oszt jóvan…
Mostanában azt hiszem kicsit elment az eszem… Szinte soha nem szoktam feltűnőre festeni a körmeim. Erre a múlt héten kék volt, most meg ez a csillámtündérbarbis….
(Ja! Volt eccer régen egy időszakom, mikor fekete volt… J -de az oly’ rég volt…)
Biem blogjában aztán megleltem a magyarázatot a dologra: „mert van egy barbis-hellokittis énem is, akinek néha enni kell adni, különben ki tudja mire lesz képes!” Szóval most csak megetettem a királylányos énemet, nehogy valami elvetemültség jusson eszébe… Mostanában  el van hanyagolva szegény !










*
Holnap névnapi kertiparti a főnöknél… Előzetesen kitudakoltuk, hogy ő egy kenyérsütő gépen lepődne meg leginkább, így aztán ma elmentünk G.-vel a Metróba, felderíteni a terepet…
Hááát… Első felindulásunkban vettünk 2 szúnyogírtó fáklyát meg olajat bele, merthogy a kenyérsütők eléggé gyéren voltak… Illetve volt egy ami teccett…(1 kg kenyér, 2 lapát) de abból nem volt dobozos,csak ami ki volt rakva, ráadásul hiányzott valami kütyüje… Szóval battyogtunk a pénztárak fele… G. tolta a kocsit émmeg mentem mellette a 2 fáklyával… mikoris találtunk egy naaagy pócot, ahol ilyen értékcsökkent áruk voltak… És ott G. eléggé elemében érezte magát, mert talált mindenféle izéket, majdnem mint annó a praktibarkácsban, ahol cirka 3 napot töltöttünk egyhuzamban és emlékszem majdnem bepisiltem, mert mindig talált valami apró lófüttyöt aminek örömködött..…. És itt is kiguberált egy kenyérsütőt asszem 7ezerért… Na kitalálta, hogy azt vegyük meg, mert annak semmi baja…
Pedig de!
Mert olyan dzsuvás volt meg karistos meg még koszos is… Szerinte simán meg lehet mosni és akkor tök jó…
Szegény főnök… Mondjuk már hozzá lehet szokva a hülyeségeinkhez, mert pl. egyik évben olyan kaspót vettünk neki, ami kint volt a virágbolt udvarán egy fa tövében és beleesett az eső és rothadt benne 1-2 falevél is, de az más eset volt, mert egyrészt pont belepasszolt az a bolond virág amit kért, másrészt meg imádja az ilyen antikolt, régi cuccokat…éshát ez eléggé az volt…
Eccermeg az antikváriumban vettünk neki ilyen nagyon-nagyon régi aranycirádás könyvet, amit én az antikvárban össze-vissza lapozgattam de mikor átadtuk és kinyitotta, pont egy olyan helyen nyilt ki, ahol ki volt belőle vágva egy kép… Szóval lyukas volt a lap…  Khmm…
G. szerint ez a kenyérsütő belepasszolt volna a sorba…
No de nem vettük meg, hanem átnéztünk még a szomszéd Gazdaságosbótba is és vettünk…almát meg ananászt… J magunknak…. Nem volt ott normális kenyérsütő, csak amire rá volt nyomtatva, hogy Teszkó… Basssz…. Milyen gáz…. Nem elég, hogy mondjuk Alaszkának hívják még azt is rányomják, hogy teszkó… Sznobság ide vagy oda, azért nem ajándékozunk Teszkós felségjelű cuccost… Szerintem…
Ja! Éshogy mik vannak?! Majd’ lehidaltam… Kértem teszkósszatyrot a pénztárnál…. Azt mondja a pénztáros: 5 forint !!!
Hökk…vazze…. Miiivaaan?
5 forint a teszkósszatyor emberek !! Tudott erről valaki?!?
Ombussmann ?!
Állatvédők?!
Szatyorgyűjtők Civil Szervezete?!
Eddig tizesével vágták hozzá az emberhez, mostmeg nem adnak egyet sem… Ezt kivel egyeztették?! Ilyet csak úgy lehet??
Felháborultam, de nagyon !!!
Így esett, hogy kenyérsütő helyett két fáklyával tértünk vissza. De nem adtuk fel, csak elnapoltuk holnapra !!

 Szerencsére megint esik…és ez annyira jó… Naagyon élvezem! Az éltető esőnek minden cseppje kincs…. És az is nagyon jó, hogy egyik napról a másikra 10-15 fok hőmérsékletkülönbség van… Hogy ne punnyadjunk el !! Ettől leszünk feszesek, ruganyosak… Mint egy váltózuhany után…
Jajjjdejóóóó !!!!
Ésmég az is jó, hogy belefulladnak a kukacok a rothadó cseresznyébe… Megdöglik a szomszéd kukaca is… megrothad a szomszéd epre is, röpül a szomszéd háztetetje is…. Aki nem tudná „mezoléptékű konvektív rendszer” –ünk volt mindenféle szupercellákból, amik átszáguldottak az országon és ahol még nem mosott el mindent az árvíz, ott besegítettek…
Óóójézusom…!
Azt hiszem, hiába keresem én ebben a jót….. Mert ez olyan rossz, amiben nincs jó… Szerintem…
*
Jól sikerült a szombat éjszakai főzésem. A brokkolikrém levesbe tettem levesgyöngyöt, ami a pirított zsemlekockát helyettesítette. Szerintem nagyon fini lett. Anikónak is ízlett.
Egyébként vasárnap 10re jött… Hozott egy doboz csoki fagyit én meg vettem egy doboz erdeigyümölcs-joghurtosat….  Úgyhogy a desszert kérdés is eléggé meg volt oldva… Persze nem túl szerencsés, hogy ott figyel a hűtőmben két féldoboz fagylalt… Mert például tegnap este is belevittek a kísértésbe és nem szabadítottak meg a gonosztól… Magyarán: jól bekajáltam belőle…
Szóval jó lett a csajos nap Anikóval de valahogy annyira gyorsan elment az idő… Kérdeztem is, hogy mi az eget csináltunk, mert egy csomó mindent nem beszéltünk meg,  pedig csak úgy ½ 9 fele ment el…. Miután elment, lelkiismeret furdalásom is volt. Megint nőni kezdett a nyakán az a csomó, amiről nem tudják igazából, hogy micsoda. Míg a Julikához jártunk, legalább nem nőtt… Igazából, ha nem tudja az ember, hogy ott van, akkor még nem látszik de azt hiszem őt borzasztóan idegesíti. Persze kit nem idegesítene?! És azt hiszem szeretett volna róla beszélni…de én nem kérdeztem…. Ő meg nem mondta magától… Vagyis már csak a végén hozta elő… pedig így utólag okoskodva, szerintem jól esett volna neki, ha beszélünk róla vagy megpróbálunk valami megoldást találni…. mert nagyon rossz az ha az ember magára van hagyva a sz*rban…
Mondtam neki, hogy  nagyon szívesen elviszem Julikához, csak szóljon. Az, hogy én pöttyet besokalltam az ezoteriától, az őt ne zavarja… És Julika biztosan használt neki valamennyit, mert legalább akkor stagnált… (Mondta is Julika, hogy előbb meg kell állítani, utána lehet megszüntetni) … Ajánlottam még a reikiseket… Kérdeztem N.-t, hogy mikor tartanak ilyen ingyenes bemutatónapot… Szóval egy kicsit rámozdultam a témára….  Most sajnáltam kicsit, hogy nem mentem el tavasszal arra a reiki beavatásra… De bennem akkora ellenérzések voltak… Mostanra kezd azért már csökkenni de az a tavalyi évvége nekem felért egy sokkal… Energiasokkot kaptam.. J Ha van ilyen…
*
M. is kezd hiányozni… 25.-e óta nem láttam. (Akkor rakta össze a fullhádést)  És  az előbb megnéztem: 3.-án iméleltünk utoljára…. Hmm… Igen. Már napok óta sokszor eszembe jut, de nem akarom zargatni… Vele kapcsolatban soha nem tudom, hogy mivel teszek jót magamnak… Hagynom kell, hisz úgyis kifutófélben van…. Novemberben lesz 7 (!) éve, hogy megismerkedtünk… Fel lehet rajzolni a klasszikus grafikont…
Nem is biztos, hogy ő hiányzik… Asszem inkább valami lélekbalzsam kéne már megint… még mindig… De hogy honnan az égből szedjek, azt el sem tudom képzelni… Talán majd ha Á.-val elmegyünk Szlovéniába, az lélekbalzsam lesz… De hol van az még? Ha egyáltalán megyünk….

Hááát szép jó reggelt mindenkinek… J Vagyis, még ma van de mindjárt holnap lesz… És hogy mé’ virrasztok? Hát FŐZÖK !
Hökk…
Na nem mentem át konyhatündérbe…
Az úgy vót, hogy még múlt hét végén, vagy még azelőtt megbeszéltük Anikóval, hogy most vasárnap nálam lesz… Már reggeltől ! Merthogy soha nem tudunk normálisan beszélgetni, meg mindig sietünk, meg egy csomó fénykép van amiket nem látott…. Meg ilyenek… Ésakkor eszembe ötlött, hogy ebéd…
Nade amilyen k*va meleg van, főleg itt fent a tetőtérben, ha én holnap elkezdek még főzni is, akkor itt ember nem marad meg zsírjában…. Szóval ma 9kor nekiálltam és csináltam brokkoli krém levest, petrezselymes krumplit és most még sül a sütőben a pulykamell… A salátát azt majd holnap megcsinálom, ahhoz nem kell fűteni. A desszert meg fagyi  lesz… Szóval amíg sül a hús, klimpírozok itt egy kicsit.
Hát a mai nap…. Mondanám, hogy mehet a levesbe de inkább nem rontanám el vele a brokkoli levesemet…
Judittal kiokumláltuk, hogy ma délután kimegyünk a Szomszédmálnás melletti víztározóhoz…. Merthogy az milyen klassz hely és én még sosem voltam…
Aztán bekerült a képbe Anikó is, mert egyik nap rákérdezett, hogy mit csinálok a hétvégén… Mondtam neki, hogy mit terveztünk és hívtam, hogy jöjjön el velünk. Mondjuk fenntartásaim voltak, mert Anikó nem az a vadromantikázós fajta… De azt mondta, hogy jön ! Nnna így várom nagy békességben a szombat délutánt…. Kiporszívóztam, megettem a tökfőzelékemet és mint a jóllakott napközis, vártam, hogy közeledjék az idő… Eccercsak hív Judit, hogy izé, bigyó, meg bocsika….deeee mi lenne ha nem jönne, mert ő annyira álmos és fáradt, hogy nem bír még ébren maradni sem… Na jó, mondtam, hogy OK… Végülis tényleg annyira fáradtnak látszott csütörtökön, hogy megértettem, hogy inkább aludna egy nagyot. Ezután nemtomhány perccel hívott Anikó, hogy még mindig Aprajafalván vannak az anyukájánál és borsót fejtenek, mert Aprajafalván borsóboom van, és inkább most passzolná a délutáni kiruccanást…
Na, hát őt is megértettem csak itt már valószínűleg hallatszott a hangomon a csalódottság, mert pár perc múlva visszahívott, hogy menjünk később, úgyis dög meleg van és olyan fél hat körül már tudnánk indulni, mert addigra össze tud készülődni… Na de ekkormeg már nekem volt lelkiismertefurdalásom, hogy basszus tök fáradt émmeg itt nem tudtam leplezni a csalódottságomat és most csak azért jön, hogy ne legyen rossz kedvem… Viszont nem juttottunk dűlőre, így aztán elindultunk kb. hat óra körül… Hozta a guglis térképet kinyomtatva, hogy merre kell menni, mert azt tudtuk ugyan, hogy Szomszédmálnásba megyünk csak azt nem, hogy ott hova… A táj az elég szép volt, és az út… na az út is olyan volt, hogy Borisz már meg se lepődött…. Gödör és por… Mostanában bárhová is indulok mindig az a vége, hogy Borisz tökig sáros vagy poros lesz és ha tudnák a japánok, hogy milyen utakon tekereg, átterveznék a futóműveit…. Szóval mentünk ilyen kis hétvégi kertek, házak között és sehol egy lélek és sehol a tó…. Na végre találtunk valakit… Erre azt kérdezi:
– Egészen a gátig fel akarnak menni kocsival?
Néztünk nagy okosan…. Gátig basszus, vagy nem… a fene tudja… Azt se’ tudtuk, hogy van gát… Na mind1. Végülis jó irányba mentünk és jó kis meredeken felkaptatva oda is értünk. Vót nagy bódottág, mert szemünk elé tárult a tó… Ámdeviszont nem álmélkodhattunk sokáig, mert be kellett csukni a szánkat. Ugyanis senki nem tudatta velünk, hogy az állatvilág kiéhezett példányait évek óta nem eteti senki odafent…. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, pontosan  2 565 799 kis vérszívó cuppant ránk ezerrel…. Egy darabig sétáltunk a parton de aztán nem bírtuk tovább… Egyszerűen nem lehetett létezni a szúnyogoktól. Emellett Anikó eléggé csalódott is volt, mert Ő úgy képzelte, hogy majd lesznek padok meg asztalok…. Szóval olyan osztrák minta lebegett a szeme előtt… Émmegmondjuk tudtam, tudtam, hogy ide inkább Judittal kellett volna jönni… Persze most vele se maradtunk volna tovább… Vért inkább csak önszántunkból adnánk… Szóval nyergelj, forduljt tartottunk és első felindulásból bementünk a mekibe álompitét meg fagyit enni… Ésmég ittunk egy gránátalma koktélt is, de az ööö… hát nemvótjó….
És 9 óta meg főzök…. De közben meg már, míg ezt írtam rég elkészült a pulyka is….
Gyöhet a holnap !

Tadammm….tadammm… Nem kell leverni a csempét, hogy felrakják azt a hülye fémajtót a kémény miatt… Sőt !! Egyáltalán nem kell fémajtó. Megoldják valami turbó kazánnal, amihez nem kell ez a vacak és amilyen az alattam lakónak is van..

Dálután taliztam Judittal… Áh… Háááát…. Nem semmi problémái vannak. A legenyhébb az, hogy valószínűleg az a megtiszteltetés éri, hogy el kell mennie 1 hétre táborba, felügyelni 30 kisebbségi gyermeket… Khm… Mondtam neki, hogy előtte mindenképpen menjen el hajat festetni… Szegénykém, e nélkül is eléggé ki van facsarva, amire még L. is folyton rátesz egy lapáttal… De legalább jól kibeszélte magát… J

K*va sok meló van megint. Néha úgy a nyakamba szakad az ég… Új miniszterelnökünk kiejt a száján egy számot este a híradóban és tudom, hogy ebből megint nagy számolások lesznek másnap… Főfőnök modellezni akarja a „jövőt”. Reggel várt egy email tőle, amiben nagyvonalakban felskiccelte, hogy mit szeretne, és írta hogy beszéljünk róla…. Nna  egész nap arra vártam, hogy bejussak hozzá…
(Húúú…. hogy ez milyen izgi dolog J)
Persze nem jött össze, viszont közben meg nagyjából csináltam amit kért éééésakkor ehhez becsatlakozott még 3 másik tennivaló…
Szóval jól kipurcantam és a lelkem se 100as… Míg Juditra vártam megvígasztaltam magam egy tökjó felsővel, ami igaz, hogy barna és igaz, hogy nem éppen 35 fokba való deee azé’ jó. Teccik… Mondjuk még soha nem volt barna felsőm…. Ésmég beújítottam egy piros körömlakkot is… Azom sem volt még… De ahhoz képest, hogy most kék a körmöm.. J
Tényleg kék. Vannak benne fehér cirádák és 1-1 strasszkő is…. Tök jól megcsináltam. Mindenki azt hiszi, hogy manikűrös festette és teljesen elképednek mikor mondom, hogy ÉN alkottam SK !!
Ésmostmegmajd piros lesz jól ! J
Na jó, tudom…
Jódógomba! J

Ez valami borzasztó…. Napok óta látjuk, -lassan félő, hogy már közömbössé is válunk- ahogy az országnak  szinte fele víz alatt van és az emberek elkeseredetten küzdenek az árral, vagy már tehetetlenül, fáradtan nézik, ahogy eddigi életüket elragadja tőlük a természet… Nem érnek rá gondolkodni, kétségbe esni sem, mert az idő ellen harcolnak…
És a gondok még csak most kezdődnek igazán. Mikor majd levonul az ár, a folyók, patakok visszahúzódnak a medrükbe, az emberek ottmaradnak egy szál ruhában egy rom mellett. Mihez kezdenek akkor?
Amikor már nem fog velük foglalkozni a média…. Amikor elfogynak a felajánlások és világossá válik, hogy bizony erre sem futotta belőle meg arra sem….. Amikor sok helyen le kell szedni a talajról egy bizonyos réteget, hogy újra meg lehessen enni amit terem… Amikor ahhoz is rengeteg munka kell, hogy legalább fedél legyen a fejük felett és valamennyire komfortosan érezzék magukat. Ne befogadottak, eltartottak, segélyezettek legyenek….mert ez egy idő után az önérzetet is piszkosul lerombolja….
Belesajdul a lelkem, mikor látom a kétségbeesett tekinteteket. Olyan emberekét, akiken látszik, hogy eddig sem volt fáklyás menet az életük.
Láttam egy  síró öreg nénit… egyszerűen nem megy ki a fejemből…
Nem tudok annál szívfacsaróbbat, mint egy öreg ember sírása…. Ahogy a ráncos arcra peregnek a könnyek, annak mázsás súlya van. Az öli a lelket, sajdítja a szívet…. mert abban minden benne van. Az elmúlt élet összes gondja, baja, küzdése és a jelen kétségbeesése, a kilátástalanság… a nincs tovább….
Úgy megöleltem volna. Annyira kellett volna, hogy valaki megölelje…. A sorscsapások helyett neki már csak napsütésben kéne sütkérezni egy padon, gyönyörködve a kert virágaiban… Hisz rászolgált…
Ennél a pontnál éreztem úgy, hogy legalább azt a minimális dolgot, amit én tehetek, megtegyem… Csak egy csepp ez a tengerben (milyen hülye hasonlat ez éppen itt) de ha csak egy pillanatra úgy érzi majd tőle valaki, hogy nincs magára hagyva, már megérte….



„Duna Tv az árvízkárosultakért”
Utalás belföldről/forintban: 10300002-20383170-49020078

1752   Nemzeti segélyvonal

1749  Vöröskereszt adományvonal