Mivel nem egy eccerű család, a lebonyolítás sem volt egyszerű, de J. barátném huszárosan megoldotta…
Pénteken délelőtt volt az iskolai haccáré. Az apja (Jóember) ment hozzájuk és együtt ment a szent család az iskolába. Utána négyesben elmentek egy étterembe ebédelni, majd hazamentek Ripityomfalvára. Jóember ott aludt, majd reggel nekiállt bográcsban pörköltet főzni, Judit meg főzni és délután 1 órára egy egész siserehad összejött enni. Jöttek Jóember öccséék négyen, Judit öccséék hárman, Duduka barátja és családja négyen, meg én… Alig fértünk el a nappaliban…. Szóval ennek a társaságnak szombaton volt egy ebéd. Úgy ½ 5 magasságában aztán a tömeg hazament. Jóember és én maradtunk. Judit mondta még a héten, hogy aludjak ott, úgyis rég dumcsiztunk…. Nade azt nem kalkuláltuk be, hogy Jóember sem óhajt hazamenni szombaton. Judit is jól meglepődött rajta…. Mondjuk láthatóan jól érezte magát… össze-vissza röhögtünk… elmondta kéccázszor, hogy mennyire szeret…. J meg, hogy nem törölte ám ki a telefonjából a számom… és a múltkor majdnem fel is hívott, hogy beszélgessünk csak aztán mégsem……sőt még a képem is benne van… (abszolút nem emlékeztem rá, hogy lefotózott valamikor)…. Hát nem mondtam neki, hogy hívjon csak nyugodtan…. Kezd elegem lenni a lelki defektes pasikból… menjenek pszichológushoz, basszus…. Annyira imádnak velem beszélgetni… Énnemtom mi a lófütty villog az én homlokomon…
Na ezen túllépve…: tényleg jó nap volt… Hétágra sütött a nap és miután elmentek a vendégek, kiültünk a teraszra…. Gabika ült az apja kocsijában az udvaron, ezerrel dübörögtette a technot miközben könyökölt a lehúzott ablakon…. nagyfiút jáccott ezerrel…. Kiabált, hogy menjek oda… Na hát egy kicsit beszálltam a játékba… Odalibegtem, oszt behajoltam az ablakon….
– Hova kavarsz kiccsákó?
– Balaton. Jössz ?
– Nannáhogy….
Beszálltam, lábam föl a műszerfalra…
– Aszt’ húzzá bele kicsicsíra mer’ köcsög toyotás mingyá lehagy….
Kész. Gyerek kifeküdt a röhögéstől…. (Ott állt a kocsim melletünk…)
– Na ne viháncojjá, hanem tépjéé…. Nemérekrá, vazze… gyön a zősz…..
– Hát nyomom !
– Oszt valami emberzenéd nincs csak ez a tuccogás….?
– Mit tegyek be?
– Postásjózsit minimum…..
– Az nincs….
– Ááá… lépek vazze…. Ettől még a kutyám is hányik…
Persze könyörgött, hogy ne szálljak ki mert roppant jól szórakozott… de otthagytam a drágámat… Visszamentem a teraszra Judithoz meg Jóemberhez beszélgetni… Aztán egyszer Judit bement valamiért és nekem is eszembe jutott, hogy át kéne öltöznöm a jáccóruhámba..
Átöltöztem, erre bejött Jóember is (megunta kint az egyedült) és elindult a konyhába ami éppen katasztrófa sújtotta övezet volt…. rengeteg mosatlan tányér, lábas, evőeszköz…. Elkezdett mosogatni, émmeg gondoltam segítek neki….. ám az első tányér után rámmered:
– Jaa! Dehhogy mosogatunk… Vendégek vagyunk, vazze…. J
Közben előkerült Judit is és mondtuk neki nagy vigyorogva, hogy MAJDNEM elmosogattunk… J Aztán persze szolidárisak voltunk és ottmaradtunk vele míg mosogatott, csináltam még pár fényképet Duduka virágairól…meg ilyenek….. Segíteni is akartunk de nem engedte, mondván egyedül gyorsabb.. J
Ma délelőtt jöttünk el, mert a család harmadik fele meg ma ment ebédre…
Khm… Judit szülei (akik nem hajlandóak egy légtérben tartózkodni Jóemberrel) ma mentek, meg Judit öccséék is mert tegnap az öccse dolgozott és csak a sógornője volt ott a gyerekekkel….
Áááá…. Na ennyi….
*
Ma meg anyák napja….
És nem mentem ki a temetőkbe….
És most lelkiismeret furdalásom van….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: