Szöszmókjaim....

 Áááááááá… Lehet tippelni, hogy az elmúlt 2 napban hányszor áztam meg…
Hiiideeeeg vaaan…. Fázom. Úúúútálom már ezt….
Még jó, hogy nem vagyok olyan pedáncs aki az első tavaszi napsütésre elpakolja a téli cuccait. Egyébként meg az a meglátásom, hogy nem is kell elrakni. Simán lehet hordani akár augusztusban is egy héten belül, hétfőn a bikinit, hétvégén meg a télidzsekit…(véletlenül se fordítva… ld. tavalyi év…)
Meg különben is, a téli gumikat se kéne erre a rövid időre lecserélni.
Nem?
De!
*
Tegnap elmentem mammográfiára…
Az úgy volt, hogy kb. 1 hónapja a főnök –mivelhogy ő éppen akkoriban volt- rákérdezett, hogy én mikor voltam… Háát csak pillogtam, hogy én még soha… merthogy nem is tudom miért…. Nem hívtak…nem mentem…. Ésakkor eléggé rondán nézett…hogy menjek el…
Aztán Anna is eccercsak mondta, hogy elment mammográfiára…. Aztán a melóhelyen összefutottam a folyosón egy nővel. Hmm.., mondom, milyen régen láttam …. Erre úgy csendben elmesélte, hogy nem dolgozott egy ideig mert  operálták. Csomót találtak a mellében. Szerencséjére nagyon kezdeti stádiumban volt, de sajnos sugarat azt kapott… Na itt azért már kezdett a dolog nyomasztani és akkor elhatároztam, hogy mégiscsak el kellene menni. Főleg, hogy a nagymamámnak is volt. (Igaz, hogy 86 évesen.) Vasárnap este beszéltem Judittal és megemlítettem neki, hogy megyek…erre közli, hogy ő is volt úgy fél éve és hogy miilyen kellemetlen a szűrés…
Szóval nemtom hogy’ sikkadtam így el a dolog felett…. de valahogy eszembe sem jutott.
Aztán arra gondoltam, hogy ha már januárban megejtettem a másik szűrést a nődokinál, most megcsináltatom ezt és akkor jókislány leszek…
Szóval tegnap 9.20-ra kaptam időpontot. Fel voltam készülve tömegre meg ideges betegekre meg még idegesebb fehérköppenyesekre… Valahogy az egészségügyről mindig ilyen horrorokat hall az ember..
Erre mi volt.. ?!
Odaérek 9.10-re, beállok a kartonozóba és azon gondolkodok, hogy nekem nincs is kartonom….  Ketten állnak előttem… elfogynak pitty-putty…
Nem kell karton, első emelet jobbra utolsó ajtó….
Fölbattyogok a lépcsőn, a tetején majdnem nekimegyek egy fickónak, aki meg lefele igyekezne… Aszongya: „Jónapot gyönyörűm!”
Hökkenten ránézek és ezredmásodperc alatt végzek az agyam azon apró szegletének átfésülésével, ahol ez a pasas esetleg, netán megbújhat de egy bitem sem tud róla semmit….
Hát az mondjuk látszott rajta, hogy nem egyhelyen kocsmázunk. J
Aztán kijön egy nővér aki pöttyet morcosnak tűnik, de még bőven a határeseten belül van.
Elkéri a tajkártyákat, így konstatálhatom, hogy csak ketten vagyunk. Hát mégiscsak jó ez az időpontosdi és nem is kell órákat várni… Aztán behívnak. Pöttyetmorcos asszisztens kérdez néhány dolgot de már annyira sem morcos, mert még mosolyog is….majd mondja, hogy a másik ajtón fognak szólítani. Kimegyek…várok…. 2 perc múlva szólítanak.
Bemegyek. Tök kedves, helyes, 50es nő mosolyog ezerrel:- Sziiia Eliana! Hogy vagy?
Bakker, mi van itt ma? Keresőfunkció ujraindít…. Semmi…. Eldugott ficakokba újrakeresés… Semmi…
Ez a szépsége annak, ha ez ember sokáig dolgozik egy több ezres cégnél… Múltkor a gyógyszertárban örvendezett nekem a gyógyszerész… Persze gőzöm nem volt ki ő, de mondta, hogy itt dolgozott a vegyi laborban….
Hja… Ha csak az nem….
Szóval lecuccoltam, kabát, táska, víztől csöpögő esernyő… Nőci még mindig örömködik…
– Még ott laksz Aprajafalván?
Hoppá! Újabb adalék a kereséshez…..  Semmi…
Egy idő után látta, hogy elég kényszeredetten vigyorgok, úgyhogy közölte, hogy nem emlékezhetek ám én rá, mert Aprajafalván az egyik szomszédunk a rokona volt és azokhoz szokott járni de még gyerek koromban… A Kati néniékhez…. Megmondta a nevét, ami ismerős volt, és tényleg… A Kati néniékhez sokat mentem szomszédolni mert nekik nem volt gyerekük és ott nekem mindig hawaii volt… Olyan 4,5,6 éves voltam.. Arra emléxem, hogy volt két darab nagyon nagy kötőgépük és rengeteg gyönyörűséges fonalból kötöttek mindenféle ruhákat… még a babámnak babaruhát is…. Na de, hogy kik jártak hozzájuk..?!
No de az egésznek ez volt a legjobb része, mert innentől……… Hát tudtam én, hogy nem kellemes ez a szűrés, de hogy ennyire borzalmasan rossz, azt mégcsak nem is sejtettem.
Nyoszorgatták ííígy, nyoszorgatták úúúgy… És az úúúgy az még sokkal rosszabb volt mint az ííígy… És mindezt kéccer!!!
És azóta is fáj a jobb mellem…. K
De tényleg.
Viszont az egész haccáré mindenestül megvolt 15 perc alatt.  Remélem nagyon, hogy egy jó időre el is felejthetem.
Visszafele autózván, a véletlen  M. mellé terelt egy kereszteződésben… Vigyorogtunk, integettünk, meg szakadt az eső…. Múlt héten (miután belőtte végül a jó emil címét) azt írta átjön…
Este elmentünk „kocsmázni” az angolosokkal, megünneplendő, hogy a várttal ellentétben nem buktunk meg… J  Mindenki halálra itta magát… khmmm… narancslével… A legdurvább tán Joc volt, aki sörözött…  Merthogy ő tömegközlekedett, míg mindenki más kocsival jött…. Szóval nem vertük szét a műintézményt, viszont nagyon családiasan voltunk. Hétfő este lévén, pangott az egész egység. Rajtunk kívül még egy asztalnál ültek… Viszont 12ig bírtuk és nem mondták, hogy mostmár menjünk…

 Avagy a milkanyúl bosszúja….

* gasztro… mert főzni muszáj…. J

Basszus, basszus, basszus…. és mégegy basszus….. Az előbb jöttem rá, hogy nincs itthon kenyér…. de semmi kedvem elautózni érte…. Ma salátás, husis napom van (leszámítva a milkanyúlfüles kilengést) de annyira éhes lettem, hogy eccerűen muszáj kenyeret ennem…. Eszembe jutott, hogy a mélyhűtőben van lefagyasztva bagett… Eccermég régebben vettem ilyen elősütött bagettet de nem sütöttem meg. No, fény gyúlt az agyamban… Húdemilyen jó lesz az….
Megsütöm ropogósra, teszek bele husit meg salátát, meg majonézt, meg hagymát…. Szóval mindent ami hizlal.  Nos… Az van a zacsira írva, hogy 200 fokon 10-12 percig… Ez elég macerásnak találtatott, sütőből kipakolás, begyújtás…. úgyhogy arra gondoltam, majd a micro segít… Ééésss beraktam… Beállítottam 2 percre, ami alatt kiolvadt és egy picit puhult. Gondoltam, legyen még 5 perc….
Szerencsére eléggé éhes voltam ahhoz, hogy 3 perc múlva a micro felé ténferegjek, ahonnan legnagyobb elképedésemre gőz gömbölyödött kifelé…. Nade büdös volt…. büdös… égett… füst…. FÜST…. FÜÜÜST…. És egyre jobban gomolygott… Ésénmég mindig csak elképedten álltam, de aztán belémvillant, hogy ki kéne kapcsolni….
Basszus…. sűrű, sárga (!) füst ömlött ki a microból… Rohantam ablakot nyitni, aztán a tetőablakot, aztán a másik tetőablakot…. Ebben a rohadt meleg áprilisi kánikulában…. Mikor úgyis egész nap majd’ megfagyok! És annyira jóóó volt, hogy az egész beborította a lakást és köhögnöm kellett, és hiába csapkodtam a konyharuhával nem akart kimenni, csak bent kavargott…. Mondjuk attól féltem, hogy ha az utcán meglátják a tetőről gomolygó füstöt, kihívják a tűzoltókat…

Múlthéten egyik nap:

G. – Szombaton koncertre megyeeek ….
E. – Én is! Te milyenre?
G. – Rómeó vérzik… 
E. – Émmeg Bartók… J

Az igazság tényleg az, hogy a héten több volt az egy napra eső Bartókok száma, mint egyébként… Na nem lettem egy fanatikus, csak fura módon így jött ki a hét.  Az úgy történt, hogy Anikóférje L  kollegájának a felesége hegedűművész és önálló estje volt itt a városban és így jól elmentünk meghallgatni. Egy mostanában felújított épületben rendezték, ami évtizedekig romokban állt a belvárosban… (Eccer valami rendezvényre készültek a városban de annyira ronda vot ez az épület, hogy felállványozták és bevonták hálóval. Na így is állt még 1-2 évig…) Szóval ennek az épületnek az egyik szépséges termében volt ez a naagyon családias est… Kb. úgy 80an lehettünk de tele volt a terem. Ilyen lehetett régen, mikor az emberek összegyűltek a szalonban egy kis házimuzsikát hallgatni. Csupa kellemes zene volt a repertoáron… Nagyon élveztem…

Bartók Béla I. Rapszódia és Román Népi Táncok, 
J. Brahms Magyar táncai, 
V. Monti Csárdása, 
E. Elgar, A. Piazzola és F. Kreisler könnyed hegedűmuzsikái

Aztán elmentünk sütizni és magamba döntöttem egy akkora adag valamilyen sütit tejszínhabbal, hogy ihhaj… Van egy olasz étterem a belvárosban, ahol még szintén nem voltam és kipróbáltuk…. Hmmm…. Az a süti….. Mondjuk, mióta szénhidrát megvonásban vagyok, azóta tképpen bármit megetethetnek velem amiben cukor van és én már hálás vagyok….de ez tényleg nagyon finomságos volt…..
Mondjuk, lehet, hogy ezzel elindítottam egy lavinát…. Az előbb leharaptam egy milkanyúl fülét… Itt mutogatta magát egy karnyújtásra…játszott a tűzzel, hát megjárta… De JÓL esett… Olyan rossz volt a gyomrom és azóta meg tök jó…

Ezek mennek meg a bárányfelhők…..
Lehetne jobb is…
DE volt már rosszabb…..

Na véget ért…….. Jó húzós napjaim voltak de összességében azért meg vagyok elégedve magammal. Pénteken szabin voltam, így reggel elhúztam az Intermicsodába bevásárolni. Mondjuk itt jól elképedtem, mert úgy vásároltak az emberek mintha nem lenne holnap…  Hazakeveredve nekiálltam a Nagy Projectnek… Fűrdőszoba vixolás…
Kihuzingáltam a kisszekrényeket, kipakoltam belőlük, kitörölgettem, visszapakoltam, lemostam a csempét, kisikáltam a kádat, a csapot….. 4 órám ráment, de legalább most egy darabig jó lesz… Este még angoloztam is. Szombat reggel irány a virágos, aztán út közben eszembe jutott, hogy basszus, nem adtam fel a kocsi kötelezőjét ésmivelhogy  fokozott közúti van, jobb ha nem kockáztatok. Úgyhogy még elmentem a postára, ahol csak a fél megye állt előttem a sorban… Innen irány a temetők… körbekapáltam a sírokat, gyomírtóztam… Találkoztam egy ismerőssel és elkövettem azt a baklövést, hogy megkérdeztem tőle, hogy van… Vazze, mintha megnyomtam volna rajta a play gombot ….. fél órát szidta az anyósát de oly módon, hogy….. húúúú…. Engem meg nem érdekelt abszolúte…. Már az is megfordult a zagyamban, hogy megitatom egykis gyomírtóval csak hagggyyya abbaaa….
No de eccercsak mikor levegőt vett, mondtam neki, hogy bocsika de el kell mennem vízért…és utána meg nem mentem vissza hozzá. J Igazából én voltam a hülye. Mi a francnak kérdezem meg valakitől, hogy hogy van, mikor nem is érdekel…
Nem?
De!
Na, hazaérvén még porszívóztam, meg angoloztam meg mittoménmég miket csináltam…
Éééésssakkor vasárnap kitört a húúsvéét… J
Gyött az Anna…. Ettünk mindenféle húsvétságot, meg magunkat degeszre… Jóvót!
Délután kimentünk a tóra és láttunk gémet, vagy kócsagot vagy valami nagy fehér madarat, meg mászkeráltunk a parton. Este zaklatottan távozott, merthogy lekéste a félnyócast, erre kirohantunk a közelebbi megállóba de itt meg nem állt meg a nyócas, úgyhogy be kellett vinni a buszpályaudvarra a nyócötvenesre… Ésaztmár elértük J
Hétfőn meg én voltam zaklatott a locsogó eső miatt… Délután felmentő csapatot alakítottam magamból és lerohantam Anikóékat, mert a zén drága barátném annyi sütit sütött, hogy egy kisebbfajta hadsereget minimum 1 hétig tudott volna etetni vele és muszáj volt segítenem pusztítani…
Ésígy nagy loccsal-poccsal vége lett a húsvétnak!
A kedd reggelem angolteszttel kezdődött…. Khm… 86% lett. Persze a listeningen veszítettem mindjárt 5 pontot…. Meg ilyen nyalánkság, hogy a biggest –et egy „g”-vel írtam… Vagyis előbb kettővel, aztán úgy döntöttem, hogy  húúúde hülyén néz ez ki, és kijavítottam egy „g”-re… Pedig már megfogadtam, hogy utólag nem javítgatok semmit, mert általában a csuklómban bent van az ami a zagyamban meg nincs… J
Aztán dógoztam kettőig, majd hazarohantam, mert este koncertre mentünk a MÜPÁ-ba!
A szokásos éves koncert, amit a városi filharmonikusok adnak minden évben és a város külön buszokat indít, amivel lehet menni… (Mondjuk nem kellett nagyon hozzászokni a jóhoz, mert igaz, hogy ez volt kb. az 5. alkalom, de jövőre már nem lesz… ) Nagyon jó szokott lenni, mert mindig olyan műveket válogatnak össze, amihez nem kell nagyon vájtfülünek lenni, élvezheti az ember anélkül is…. Az első mindig egy kortárs mű, amit általában úgy hallgatok végig, hogy „nyugi… mindjárt vége….nyugiiii….” Tavaly pl. szó szerint kézzel-lábbal játszott a zenekar… Elképesztő volt… Anno írtam is róla. Meg a kortárs művészeteken való felháborodásom(?) elképedésemről…. Na de ez a tegnapi….?!?
Atyámuram… Egyszerűen szörnyűűű… A nagyon mazochisták kedvéért: Szöllősy: Lehellet (concerto V.) per Orchestra. Már csak azért is érdemes megkeresni valahol és meghallgatni, hogy feltegye magának az ember a kérdést… Hova jutottunk? Ennyire összepárosítottak már minden  hangjegyet a régiek, hogy az újak már csak ilyen  gányolmányt tudnak  a maradékból összehozni?  Ráadásul elcipeltem magammal Anikólánya Lillácskát, Judit meg hozta Gáborkát, hadd ragadjon rájuk a kultúra…. és Pesten még csatlakozott hozzánk Anna is.
A meglepi ott ért bennünket, mert bemondták, hogy műsorváltozás lesz és a második részben Bartók: A kékszakállú herceg vára c. operát adják elő…
Nnna… meredtünk pöttyet… Énnemtom mitől alakult ez ki bennem de valahogy előítéleteim voltak Bartókkal szemben. Valamikor hallhattam tőle valami szörnyűt és akkor ott eldöntöttem, hogy netöbbet… Aztán már harmadszor okoz kellemes meglepetést.
A „Lehellet” után (elsütöttem azt a gyenge poént, hogy „na ezt biztos az utolsó lehelletével írta ez a szegény ember…) szóval a Lehellet után is egy Bartók hegedűverseny volt.
Aztán szünet után jött a Kékszakállú…
Mondjuk úgy direktbe szerintem rá nem vettek volna, hogy hallgassam meg… (már megint a hülye előítéletek) mert az operáktól már eleve……éspedig tök jó volt…. Főleg, hogy lehetett érteni a szövegét is. Enélkül valószínűleg azért nem élveztük volna. A poén az egészben,  hogy én azt hittem a gyerekek világgá fognak futni tőle… És nem!
Figyeltek és tetszett nekik…. Olyannyira, hogy mikor éccaka szállítottuk hazafele Lillácskát, még a kocsiban is ebből adtak elő részeket Gáborral. Mondtam is Juditnak, hogy tényleg olyanok a gyerekek mint a szivacs… Mindent magukba szívnak.
Jó, hát azért nem esek túlzásokba. Gabika ma valószínűleg visszazökkent a Tankcsapdához Lilla meg nemtomhová…. Szóval egyik se forgatja fel otthon a zenesarkot Bartók CD után kajtatva… De azért nagy élmény volt. A tanulság pedig, hogy nem kell a dolgokat előítéletek alapján elvetni…. Mindenből lehet jó! Még Bartókból is! J

Már annyiszor meg akartam keresni ezt a verset… Hát most van apropója… Gyerek koromban ez egy ilyen leporelló mesekönyv volt és anyu megtanította velem az egészet…. Ahogy most olvastam egyes versszakokra tisztán emlékszem viszont vannak részek amik totál kiestek….
Az „így lesz nékem jó napom, csibe csipog csónakon”  -t  anyu szokta mindig emlegetni… csak úgy….
Na erről meg apám jutott eszembe… mikor reggelente álmosan támolyogtam ki a fürdőszobába, ő meg már akkor javában rohangált a konyha meg a fürdőszoba között és mindig jól szórakozott az álmos képemen…. Ésakkor mindig elsütötte, hogy „Hová mész te kiscsibe? Méész a csibebölcsibe??”
Ésakkor mindig jajgattam, hogy haggyyyáámááá…..
Nnna.. itt most be is fejezem…..

Olvassa el aki erre jár és legyen vidám, napfényes, locsolós húsvétja……
*
 Nemes Nagy Ágnes: Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,
megmutatjuk, mit tudunk,
vízbe szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,
szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad, Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.
Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd befestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nékem jó napom:
csibe csipog csónakon.

Indulj, Nyiszi, rajta, kész!
Bátor Nyúl a tengerész!
De ki ugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
gyere, Bandi, csónakunkba!

Mennyi minden van a bárkán!
Bárkán ül már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,
partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen,
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!
Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindet befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: Kelj fel, Évi,
minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán
elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.

 1. – Gyön a nyufiii… J
2. – Rámgyön a farmerom…. farmerem… tadammm…
3. – Kinyílott a karácsonyi kaktuszom… J mondjuk nem esett túlzásokba, mert csak 3 virág lett rajta, nade ez is több a semminél….
4. – Gyön a nyufiiii…..
5. – Süt a nap !!
6. – Kedden T2 kislányával szedtem ibolyát… Az úgy volt, hogy reggel angolunk volt és T2 meg előtte elvitte a lányát suliba, mert elfelejtették, hogy tavaszi szünet vanJ… Ésakkor elhozta angolra… Angol után T2 elment és a kiscsaj velem jött vissza a melóhelyre… No kitaláltam, hogy szedjünk gyorsan ibolyát ott a parkoló előtt, merthogy  nálunk itt a cégnél mindenfelé nagyon sok ibolya nyílik… Ketten szedtünk is egy szép csokorral, aminek fantasztikusan jó illata volt…. 
7. – Gyön a nyufiii….. (Jó tudom, ezt mondtam már…. Csak az a baj, hogy ahogy a dolgok most állnak, szerintem eléggé poros lesz a farka a lakásban és lehet, hogy a tojásokat se tudja majd hova letenni mert kupi is van…. Nemtom…. Azért majd igyexem valami fílingre…..)

Ááá.. Jó hosszú jódógomba listát akartam írni de nem jut eszembe semmi, amivel a hosszát növelhetném…
A dolgok úgy… vannak, mennek….

Angolból vizsgázunk kedden reggel de már úgy vagyok vele, hogy nem fogok emiatt izgulni… Lesz amilyen lesz… Ha nem érem el a 70 %-ot, akkor nem érem el… És?!
Andi ma reggel az utolsó reményemet is porrá zúzta, mert bejelentette, hogy lesz listening is, ami ráadásul 20 pontot ér… Nnna… Marha jó…. A listeninggel úgy vagyok, hogy elsőre abszolút nem értek egy kukkot se… másodszorra, mikor már a szememből is fület csinálok, akkor kihallok ismerős szavakat, de mire kibugásznám, hogy mit jelent, addigra a beszélő már heted-hét határon túl affektál…. Igen. Többet kéne hallgatnom, meg angol filmeket néznem…

M. jó nagyokat hallgat… Két-három naponta küld egy emailt az új email címével… mint pl. ma is… meg is kérdeztem tőle, hogy mizu…. meg, hogy mit hoz neki a nyúl de nem volt valami közlékeny kedvében… Azt mondta, hogy semmit…. Émmeg írtam, hogy nekem meg egy rakás szörprájzt fog hozni mert én jó voltam… Ennyiben maradtunk.  Ha nem akart, soha nem lehetett vele beszélni és mostanában ilyen nemakarós napjai vannak. Legalábbis velem szemben. Ennek általában két oka szokott lenni. Vagy V. költözött vissza a hetedikre, vagy nem megy az üzlet….

Valahogy úgy érzem, hogy semmire nincs időm, a teendőim meg csak szaporodnak….
Van egy jó hosszú listám és várom a lendületet….
Ami majd gyön is…. (meg a nyúfiii iiis… J )