Nemtok címet….

 Mondanám, hogy el vagyok havazva…. DE NEM mondom… Nem emlegetek semmi ilyesmit, mikor úgy látom az időjárás nélkülem is eléggé bizonytalan. Ez a tavasz nem talál önmagára…. Most mit zaklassam még én is holmi havak emlegetésével….

Tele vagyok mondatokkal de attól tartok nem fogom tudni ideszórni… Mondjuk nem túl jó omen ezzel a pozitív mondattal indítani mert ugye akkor milyen lesz a többi….

Valahogy mégiscsak el kéne kezdeni…..

Nna:

Szombaton délelőtt elmentem Aprajafalvára fodrászhoz és ezzel nagyjából el is ment a délelőttöm. Hazajöttem és összedobtam az ebédem. Kitaláltam már a hét elején, hogy tojásos nokedlit akarok enni sült sonkával meg salátával… Merthogy a hét elején valaki emlegette és úúúgy megkívántam, hogy eccerűen nem ment ki a zagyamból….  (Most a recepttől megkímélnék mindenkit mert nem volt benne semmi csavar. Ugyanúgy csináltam, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Tehát vegyétek elő a nagykönyvet… J) Mondjuk ott volt a bökkenő, hogy még soha életemben nem csináltam nokedlit… Jó, tudom… erre azt mondják gyakorlott háziasszonyok, hogy nem egy vasz isz dasz… Deémmeg tudom, hogy az… És nem is vagyok gyakorlott háziasszony… Ésakkor volt még egy akadály: nem találtam a nokedliszaggatót. Pedig határozottan emléxem, hogy volt nekünk olyan. De hogy hova kallódhatott a költözéskor? Vagy Vilma néninél van a padláson, vagy kidobtam…. Bár azt nem hiszem, hogy direkt…. No szóval ilyen akadályokba ütköztem…
Öööö… Bocsika! A nagykönyves kitételt mégiscsak meg kell cáfolnom…
Khm… Szóval mégiscsak volt ebben valami Eliana féle csavar… Úgy kezdtem a nokedligyártást, hogy kipattant az isteni szikra a fejemből és ebből lett a nokedli…. Ugyanis vettem pénteken az ebédlőben egy jó adagot J
Konyhásnéni azóta is ott áll megdermedve… szerintem 40 éves praxisában nem volt ilyen, hogy valaki elvigyen egy doboz nokedlit csak úgy…..
– Nokedlit?
– Igen.
– Csak ?
– Csak.
Nem értettem mit csodálkozik… Vegákról még nem hallott… ?!
Szóval így már volt nokedlim és innen már ment mint a karikacsapás…. És jó is lett… Szóval tudok én… J
Este rámjött a mehetnék, úgyhogy felhívtam Anikót menjünk fagyizni vagy valami… Na, kapott is az alkalmon, mondván tök jó mert úgyis sztrájkol, semmi dolga, menjünk…. (berágott a családra: nem segítettek neki takarítani, úgyhogy egész nap sztrájkolt. Nem főzött, nem mosott, nem csinált semmit…. Volt otthon nagy döbbenet J) Beültünk az olaszhoz és benyomtunk egy hmmmdejó tortát. Jók a sütijei ennek a fickónak de lassan már mikroszkóppal kell enni… Na de legalább feleződik a kalória…
Vasárnap aztán miután reggel megnéztem a rajzfilmjeimet, kitaláltam, hogy megmosom a hajam (tudom, szombaton voltam fodrásznál   -ez engem nem szokott zavarni) és kipróbálom azokat a vékony fémcsavarókat amiket a múltkor találtam a zegyik papírdobozban, mikoris a fene tudja mit kerestem…. Ééésaz milyen jó lesz, mert majd jó bongyor lesz tőle a hajam…
Aztán nemtom de valahogy el tengtem-lengtem az időt pedig lett volna mit csinálni… Ehelyett ebédeltem és gondoltam alszom egyet…
Végülis a porszívózás nem egy idénymunka…
Nem?
De!
Na és akkor az volt, hogy ½ 2 magasságában csengett a telefon…
M. !
M. ??!?!!
Hééétvééégéén ?! Beteg?!!?
Mondjuk az ütő megállt bennem, mert az, hogy nem voltam fogadóképes állapotban az enyhe kifejezés volt… Na igen. Így jár az aki vasárnap a legnagyobb kupleráj kellős közepén lefexik aludni…
Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, hogy kell neki a GPS-e, úgyhogy visszahívtam…
Node nem…. Szimplán csak hiányoztam neki…vagy beszélgethetnékje volt…. Aszonta átjönne…. Mondom csak lassan…úgy félórát adjon eszmélésre…
Arra gondoltam, hogy „asztap*csa…innen szép nyerni…”
Ésakkor átmentem tájfunba… Laza jobbossal a sarokba rúgtam a porszívót a nappali közepéről, aztán az egyik kezemmel mosogattam, a másikkal meg szedtem ki a csavarókat…
Közben megpróbáltam legyőzni a hökkenetet, mert a zösszes hajam felugrott a fejem tetejére… Nesze nekem csigucik…
Én akartam.
Nem?
De!
Szóval miután lecseréltem a jáccómackógyatyám, már csak azzal kellett foglalatoskodnom, hogy egyenesítsem a hajam…
Most nem azé’ de egészen tűrhető lett mire ideért…
Ésakkor kiderült, hogy ő is játszóruhában van, mert valami mobil garázst bontottak el anyjáéknál és mivel szimplán tele lett a töpörgője velük, hozzám menekült…. J
Na…
Hááát: kettőtől nyolcig, az hat óra…. Hogy mit csináltunk azt nem tudom…. Igazából lelkiztünk… Illetve elkezdtem ráönteni a meglátásaimat… Hogy egoista és nem tudja kimutatni az érzelmeit és igenis piszok nehéz lesz bárkinek is vele együtt élni…. Abszolút nem fogadja el ha valaki más véleményen van…. Teljesen hiányzik az empatikus képessége… Szóval mondtam neki néhány dolgot…. Persze nem így rázúdítva,  de így is eléggé meglepődött…. És még nem végeztem… Csak nem akartam eccerre a nyakába önteni.
Ezek úúgy bennem voltak..és meg akartam neki mondani… Csak az kellett hozzá, hogy elvigye a kék lufi…. Bár az őszintét megmondva….ahogy ott állt a nyitott ablakban a sokzsebes jáccógatyájában meg a kék ingében amin volt egy narancssárga festékfolt… Esküszöm még a festékpötty is jól állt neki…. Arra gondoltam, hogy „A ku*va életbe!” meg még másra is de azt le se írom…. És ráadásul néha láttam ahogy a déli szellő visszafele hozza azt a hülye lufit is…. És amikor pont így méláztam, megszólalt…
– Mire gondolsz..?!
– J…………..  (Hogy kiesnél-e az ablakon ha legombolnám rólad az inged…. ) 
– Mondd…
– Nem…
– Félsz?
– Aham…
– Pedig arra van az út amerre a félelem….
Okos…okos…húúúdeokos…. Bizonyára! Az is egy út….
Olyan ambivalens érzéseket tud bennem generálni, hogy ihhaj…
Azt’ eszembe jutott ez a hüle horoszkópus is… hogy ott küzdök ahol semmi szükség rá.
Nna… Jól felkavart(uk egymást) de nem bánom… még van számára zúdítani valóm és kérdéseim is vannak…. De az is lehet, hogy legközelebbre elszáll az egész és nem kéne már ezt a mi izénket tovább elemezgetni….
Na de jön haza V. a ködös Albionból…. Kérdeztem, hogy a hetedikre vagy a hatodikra(anyjához)…
Hát persze hogy az anyjához…. Vége!
Mosoly…mosoly…mosoly…. Több vége is vót mán ennek…. J
Egyébként novemberben lesz 7 éve, hogy ismerjük egymást….