Tegnap itthon felejtettem a telefonom, úgyhogy ebédidőben hazaugrottam érte és visszafele bementem a Spórolósboltba T1-nek rosét venni a boldog névnapjára…
Kezemben a borral már szállok be a kocsiba, mikor hallom ám, hogy valaki kiabál….
– Szép jó napot ! Hogy’ van drága?!
Hát a kedvenc hajléktalanom hunyorog mögöttem a napsütésben. Jött nagy boldogan, én meg kicsit odébb léptem, nehogy a lendületével még a nyakamba is boruljon… és elkezdte……
– Olyan régen láttam… Merre járt? Én itt vagyok ám szinte minden nap… Szerencsére vége a télnek. Már nagyon nem bánom. Most jó ez a napsütés… Kimosakodtam… Fölforraltam egy nagy fazék vizet, azt’ abba… Fogtam esővizet és fölmelegítettem… persze megmosakszom én hidegben is de azért jobb a meleg.. Tiszta ruhát is vettem… nézze meg…. Igaz, a nadrágon van egy festékpötty… -elneveti magát,egyre jobban hunyorog a naptól de azért mondja tovább.
Ennél nagyobb bajom ne legyen…. igaz? Egy festékpötty…. A többi cuccom ki van mosva, most száradnak. Nem derogál ám kimosni a cuccaimat. Még manikűrnek is jó volt… Olyan jól kiázott a kezem… Nem hagyhatom el magam, igaz? Sokan megtetvesednek, nem érdekli őket semmi… Én nem akarok odáig jutni…. Itt voltam már reggel 8kor. Tegnap azt mondta egy ember, hogy ma mehetnék kerti munkára és jöjjek ide 8ra. Hát itt voltam de nem jött… Azért kijövök holnap reggel is… Hátha …. Anyám mondta, hogy menjek haza… ellehetnék ott…de mondtam neki, hogy nem megyek. Nekem meg kell találnom önmagam.
Van egypár elvált feleségem is…meg két lányom. Az egyik Franciaországban él. A németeknél szoktam vele találkozni, ismerősöknél.
A franciákhoz nem mehetek –vigyorog – rögtön lecsuknának… Megléptem a légióból..
Felhúzza a pólója ujját egészen a válláig, ahol egy halálfejes tetoválás van…
„Ismeri? A rohamosztag jele… volt egy osztagom…. Tudja, néha, mikor elémáll egy 50 kg-os nyeszlett rendőr és nagyképűen igazoltat, arra gondolok, hogy a tizedébe belehalna annak amit én végigcsináltam… Ilyenkor néha begurulok… Az a bajom, hogy néha nagyon begurulok. A karom is azért volt eltörve mert belevágtam a falba…
Mit tudnak ezek? Aki még nem menetelt 40 fokban az ne szóljon semmit… sehol egy bokor vagy fa…csak a dög meleg… Megjártuk Dzsibutit is….. Aztán egyszer elég lett…. De nézze – húzza fel a pólójának a másik ujját– ez a „……..” jele (egy német szót mondott) a németeknél is voltam zsoldos… A délszláv háborúban először a horvátok oldalán voltunk, lőttük a szerbeket. Aztán hallottuk, hogy a szerbeknél többet adnak, úgyhogy átálltunk….
Többször is újjászülettem már… Mellbelőttek, túléltem… Több vágás van rajtam, mint 10 másik emberen együtt… Na ez itt a fejemen ez nem attól van…. Ez egy gumibot nyoma… Hülye rendőrök… hozzámvágtak egy széket is….
A zsebéből előhúz egy kis kék könyvecskét… mutatja…
„Az Újszövetség…. Ezt olvasom… Hátha van rá valami magyarázat. Hogy mi a célja velem Istennek…. Valami csak lehet… Rá kell jönnöm….
– Mennem kéne… Tudja ebédidőben jöttem ki….
– Sokat beszélek, igaz? Nem szoktam ám így….. ne haragudjon.
– Dehogy haragszom… Csak mennem kell… Adok egykis aprót.
– Nem, nem kell… Valami munka kéne… Meg hogy a rendőrök békén hagyjanak … Múltkor is megbüntettek.. Már olyan 300ezer körül lehet a büntetésem… Merthogy itt visszatolom a kocsikat… meg a jogsimat is elvették mert ittasan vezettem…. Figyelni kell és ha jönnek, akkor bemegyek vásárolni… Jogsim meg van még egypár… Igazi is meg vettem is …J
Egyik nap is jöttek…. Itt álltam az ajtóban, olvastam… Kérdezi a rendőr, hogy mit csinálok. Mondom: -Olvasok.
Persze elvette azt’ jól elképedt….
Akkor meg abba kötött bele, hogy miért itt olvasok… Mondtam neki, hogy azért mert szeretek emberek között lenni… Nem tudott mit csinálni… elment…..
– Mennem kell mostmár tényleg. Ha nem megyek, lehet, hogy holnap reggel én is itt állok J
– Jó volt magával beszélgetni…..
Egy Yarissal tolattam ki a parkolóból, jó ruhában, napszemüvegben, mellettem egy
Arra gondoltam, hogy milyen sokan vagyunk ma ebben az országban, akiket csak egy paraszthajszál választ el attól, hogy egy áruház parkolójában meséljük az élettörténetünket……
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Ez a bejegyzés nagyon megérintő volt, nagyon reális. Egy időben engem is megtaláltak, beszélgettünk, aztán rendszeresen vittem nekik ételt (rendezvényekről megmaradt hidegtálak garmadát, saját magam készítette szendvicseket, üdítőt), ruhát. De beláthatatlan volt a sokaságuk, a problémáik. Egyszerűen van egy mély szakadék közöttük és a szociális háló között – ami csak látszatra paraszthajszál. Mert ez egy örvény, spirál, ha elkap húz lefelé, felfelé nehéz menni, lefelé viszont annál könnyebb. Ők sem úgy ébredtek, hogy tegnap még meg volt minden, ma semmi. Napról-napra, évről évre gyűjtik magukban és a lelkükben a sebeket, nő bennük a reménytelenség, élik ahogy tudják az életüket – és megváltásként várják a halált. Engem ez nagyon letaglózott, túlságosan is megérintett, nem tudtam folytatni, mert saját erőmből képtelen voltam fordítani a sorsukon.
Hát, nem semmi! :o(
Hát….. most majdnem elsírtam magam, mire végigolvastam. ….
Becsülöm H-t.