Féligmeddig

Megvót a nagy túra….
Úgy volt, hogy szombaton reggel 7re itt lesznek értem és megyünk…. Node homok került a gépezetbe, így 8kor el is indultunk… Jó tempóban tudtunk menni, el sem tévedtünk, úgyhogy pitty-putty a Bükkben voltunk…. (Bár eccer megkérdeztem, hogy biztosak-é benne, hogy nem éppen a Hortobágyra igyekszünk… Merthogy még a távolban sem láttam egy hegynek látszó, elmosódott buckát sem….) Node jó irányba mentünk és eccercsak odaértünk…
Nagyon régen voltam a Bükkben és teljesen meglepett, hogy gyakorlatilag nincs aljnövényzet és úgy néz ki az egész erdő, mintha felporszívózták volna…. (Gondolom ezt tanultuk anno, hogy miért is nincsenek ott bokrok…) Már a kocsiból látszott, hogy milyen gyönyörűségesen szép a táj, a zöldellő fák, a mohás és borostyánokkal befutott sziklák… A levegő is fantasztikusan tiszta volt. Szerencsére semmit nem lehetett érezni a lávahamuból….
Szóval, kocsit letettük és nagy lelkesen nekivágtunk… Volt nálunk túrautvonal tervezővel tervezett, kinyomtatott térkép, bükktérkép, GPS és lelkesedés… 3 időszakos forrás volt betervezve… a Fekete-len, Imó kő, és Vöröskő…
Háát… az elején még vígan voltunk…. lefele kellett menni egy jó darabig és elég hamar elérük Fekete-lent… Gyakorlatilag morajlott az egész hegy, bármerre mentünk, mert annyi volt a csapadék, hogy mindenhol kisebb-nagyobb patakká érő vizek folytak, vagy egyszercsak ott állt valahol egy jacuzzi méretű tükörtiszta tavacska, sárga gólyahírrel körbeszegve… Vagy egyszerűen az ösvény vált lápszerű talajjá…. (Beácska neve imába lett foglalva, mert bizony az edzőcipőm kb. 77szer átázott volna.) A legtöbb helyen abszolút nem lehetett kikerülni a vizet és abból lehetett választani, hogy vizes, vizesebb, vagy még vizesebb helyen megyünk… 
A Fekete-len legalább 3-4 helyen tör fel a talajból. Pár méterre egymástól vannak a forrásai, amik persze aztán összefolynak és egy jó darabig együtt csordogálnak tovább, majd egyszercsak eltűnik az egész egy lyukban…

(ez egy nemtommilyen virág, de nagyon tetszett…..)

Itt megpihentünk egy kicsit és egy olyan emelkedőn mentünk felfele, ami az ősszel még csak ösvény volt, most viszont szabályos patakmeder lett belőle… És ezen kellett felfele mennünk.
Hát ez nagyon izgi volt… Ráadásul eccercsak keresztbe állt egy fa is, amin át kellett mászni… Ésakkor végre elfogyott alólunk a víz, az út viszont nem… Sőt!
Anikó megállapította, hogy baromira kicsúsztunk az időből…
Én megállapítottam, hogy képtelen vagyok tovább menni…. Sajnos abszolút nem voltam jól. Tudtam, hogy nekem túl nagy falat lesz ez a túra, hisz annyira nem mozgok már évek óta, hogy az félelmetes…. persze magával ragadott Anikó lelkesedése és elhittem, hogy mégiscsak meg tudom csinálni. Hát sajnos nem jött össze. Lala se nagyon bírta már, hisz ő meg 100kg felett van… Szóval Lalával visszamentünk a kocsihoz, Anikó meg a gyerekekkel továbbment a Vöröskőhöz. Megbeszéltük, hogy levágnak az útból mi pedig eléjük megyünk kocsival…
Felszerelkeztek térképpel, GPS-szel, telefonnal és elindultak, mi pedig visszamásztunk…
Aztán egy nagyon szép helyen várakoztunk a kocsival… Persze ott is csobogott a víz, voltak őzek meg muflonok… Huuu… Naagyon szép volt. Sajnáltuk persze, hogy pont a legszebb forrást nem láttuk, mert pont az volt olyan, amelyik felfele tör a sziklából… Most éppen embermagasságú volt.
No nem baj! Anikó tegnap kiötlötte, hogy elb*tuk, mert ha minden lejövünk kocsival és elmegyünk oda ahol vártuk őket és onnan megyünk a forráshoz, akkor nekik nem kellett volna megmászni azt a nagy távot és mi is láthattuk volna a forrást… Csakhát ez már akkor jutott eszébe mikor aludt rá egyet… No majd talán jövőre, ha megint csapadékos lesz a tél… J

Visszafele eléggé vígan voltunk… Lala gondolt egyet és rábízta magát a GPS-re… így aztán hülyére röhögtük magunkat…. Egeren simán egyenesen végig kellett volna mennünk, viszont GPnek más volt a véleménye… Szerintem már érezte a beköszönő politikai fordulatot és állandóan a jobbratartást javasolta…
Megyünk-megyünk a főúton, amerre jöttünk, eccercsak aszongya:
– Tarts jobbra…. A következő lehetőségnél fordulj jobbra…
Nézünk… Miii vaaan? Minek menjünk jobbra?! Akkor lemegyünk az útról?
De azért mentünk…. Ésakkor megint kezdi…
– 50 méter után fordulj jobbra….
Hááát….mondom…. végülis Parád is egy jó hely…. J
Na mindegy… Bekavartunk ilyen kis Eger melletti falvakba….tök feleslegesen… Sőt még szőlőhegyek között is mentünk…. Közben már sötétedett és poénkodtunk, hogy biztos összeszövetkezett a helyi gazdákkal és el leszünk rabolva szőlőművelésre…. Aztán végre rákavartunk az M3-asra és akkor egy jó darabig csendben volt. Viszont Pesten megint kezdte… Mi a Lágymányosin akartunk átjönni, erre újra jött a jobbrafordulós mániájával és minden létező kis utcácskánál jobbra akart minket terelni, valamelyik másik hídra…
Szerencsétlen, állandóan újra tervezett… Hülyére röhögtük magunkat…
– Újratervezés…
Mi meg kórusban: – A következő lehetőségnél fordulj jobbra…. J
Persze juszt is a Lágymányosin mentünk át…. úgyhogy egy  darabig duzzogott is….
Majdnem éjfélre értünk haza….
Hát pöttyet izomlázam van… Mondjuk azt hittem, hogy ma lábra se tudok majd állni de igazából volt ez már ennél rosszabb is….