Esik, esik és még mindig csak esik… Ez valami…. Úgy emléxem tavaly tavasszal is volt egy ilyen non-stop esős időszak… És hiába kezd zöldellni meg virágozni minden, nekem akkor is olyan melankolikus, magambafordulós, őszi kedvem lesz ettől a sok víztől…
Nemrég itt járt T1-nél a régi főnököm férje… és azóta nem megy ki a fejemből… Annyira…. Annyira megöregedett… Anno, itt dolgozott ő is az épületben de aztán sokat volt beteg és a nyugdíj után már azt hiszem, csak 1 évig dolgozott.
A feleségét nagyon szerettem. Sajnos nagyon hirtelen, 1-2 hónap leforgása alatt meghalt. Végtelenül optimista, jóakaratú ember volt. Na ő pl. olyan, hogy ha eszembe jut, akkor mindig a mosolyát látom….
Szóval a férj kapcsán jutott eszembe az öregség… Hogy mennyire elesett, gyámoltalan is tud lenni az ember… és mennyire kiszolgáltatottá válik…
Az a baj, hogy nagyot fordul a világ. Már nem tudnak az emberek együtt élni az öregekkel. És nem csak azért mert nincs „hely” a kis lakásokban. Nincs idejük rájuk, nincs türelmük végighallgatni őket… A gyerekre sem jut idő, nemhogy a szülőre…. És ez annyira szomorú.
Mindig a nagymamám jut eszembe, ha öregeket látok…. Nagyon szerettem….és sokszor nagyon hiányzik, de az olyan jó, hogy mi együtt tudtunk élni vele, hogy vele lehetett együtt élni…
Na jó. Nem akarok most itt kámpicsorogni…. Csak annyira elhagyottnak nézett ki ez a szegény ember… a szó minden értelmében. Pedig van két lánya, meg unokái is….
Ésakkor még a mai melankóliához: Ma 19 éve halt meg apám…. Hát neki nem volt ideje megöregedni… Lehet, hogy ez a jó? Mondjuk csak akkor tudnánk eldönteni ha látnánk a végét….
Megmég az jutott eszembe, hogy ebben a nagy április 11-i ribillióban elsikkadt a legfontosabb dolog… A költészet napja volt… kedvenc költőm születésnapja…
Úgy vaktában erre a versre esett a kurzor….
Jó…
József Attila: Szép csöndesen aludj
Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.
Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.
Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.
Csönd van
A virágok most megbocsátanak.
1925. ápr. eleje
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: