Áááááááá… Lehet tippelni, hogy az elmúlt 2 napban hányszor áztam meg…
Hiiideeeeg vaaan…. Fázom. Úúúútálom már ezt….
Még jó, hogy nem vagyok olyan pedáncs aki az első tavaszi napsütésre elpakolja a téli cuccait. Egyébként meg az a meglátásom, hogy nem is kell elrakni. Simán lehet hordani akár augusztusban is egy héten belül, hétfőn a bikinit, hétvégén meg a télidzsekit…(véletlenül se fordítva… ld. tavalyi év…)
Meg különben is, a téli gumikat se kéne erre a rövid időre lecserélni.
Nem?
De!
*
Tegnap elmentem mammográfiára…
Az úgy volt, hogy kb. 1 hónapja a főnök –mivelhogy ő éppen akkoriban volt- rákérdezett, hogy én mikor voltam… Háát csak pillogtam, hogy én még soha… merthogy nem is tudom miért…. Nem hívtak…nem mentem…. Ésakkor eléggé rondán nézett…hogy menjek el…
Aztán Anna is eccercsak mondta, hogy elment mammográfiára…. Aztán a melóhelyen összefutottam a folyosón egy nővel. Hmm.., mondom, milyen régen láttam …. Erre úgy csendben elmesélte, hogy nem dolgozott egy ideig mert operálták. Csomót találtak a mellében. Szerencséjére nagyon kezdeti stádiumban volt, de sajnos sugarat azt kapott… Na itt azért már kezdett a dolog nyomasztani és akkor elhatároztam, hogy mégiscsak el kellene menni. Főleg, hogy a nagymamámnak is volt. (Igaz, hogy 86 évesen.) Vasárnap este beszéltem Judittal és megemlítettem neki, hogy megyek…erre közli, hogy ő is volt úgy fél éve és hogy miilyen kellemetlen a szűrés…
Szóval nemtom hogy’ sikkadtam így el a dolog felett…. de valahogy eszembe sem jutott.
Aztán arra gondoltam, hogy ha már januárban megejtettem a másik szűrést a nődokinál, most megcsináltatom ezt és akkor jókislány leszek…
Szóval tegnap 9.20-ra kaptam időpontot. Fel voltam készülve tömegre meg ideges betegekre meg még idegesebb fehérköppenyesekre… Valahogy az egészségügyről mindig ilyen horrorokat hall az ember..
Erre mi volt.. ?!
Odaérek 9.10-re, beállok a kartonozóba és azon gondolkodok, hogy nekem nincs is kartonom…. Ketten állnak előttem… elfogynak pitty-putty…
Nem kell karton, első emelet jobbra utolsó ajtó….
Fölbattyogok a lépcsőn, a tetején majdnem nekimegyek egy fickónak, aki meg lefele igyekezne… Aszongya: „Jónapot gyönyörűm!”
Hökkenten ránézek és ezredmásodperc alatt végzek az agyam azon apró szegletének átfésülésével, ahol ez a pasas esetleg, netán megbújhat de egy bitem sem tud róla semmit….
Hát az mondjuk látszott rajta, hogy nem egyhelyen kocsmázunk. J
Aztán kijön egy nővér aki pöttyet morcosnak tűnik, de még bőven a határeseten belül van.
Elkéri a tajkártyákat, így konstatálhatom, hogy csak ketten vagyunk. Hát mégiscsak jó ez az időpontosdi és nem is kell órákat várni… Aztán behívnak. Pöttyetmorcos asszisztens kérdez néhány dolgot de már annyira sem morcos, mert még mosolyog is….majd mondja, hogy a másik ajtón fognak szólítani. Kimegyek…várok…. 2 perc múlva szólítanak.
Bemegyek. Tök kedves, helyes, 50es nő mosolyog ezerrel:- Sziiia Eliana! Hogy vagy?
Bakker, mi van itt ma? Keresőfunkció ujraindít…. Semmi…. Eldugott ficakokba újrakeresés… Semmi…
Ez a szépsége annak, ha ez ember sokáig dolgozik egy több ezres cégnél… Múltkor a gyógyszertárban örvendezett nekem a gyógyszerész… Persze gőzöm nem volt ki ő, de mondta, hogy itt dolgozott a vegyi laborban….
Hja… Ha csak az nem….
Szóval lecuccoltam, kabát, táska, víztől csöpögő esernyő… Nőci még mindig örömködik…
– Még ott laksz Aprajafalván?
Hoppá! Újabb adalék a kereséshez….. Semmi…
Egy idő után látta, hogy elég kényszeredetten vigyorgok, úgyhogy közölte, hogy nem emlékezhetek ám én rá, mert Aprajafalván az egyik szomszédunk a rokona volt és azokhoz szokott járni de még gyerek koromban… A Kati néniékhez…. Megmondta a nevét, ami ismerős volt, és tényleg… A Kati néniékhez sokat mentem szomszédolni mert nekik nem volt gyerekük és ott nekem mindig hawaii volt… Olyan 4,5,6 éves voltam.. Arra emléxem, hogy volt két darab nagyon nagy kötőgépük és rengeteg gyönyörűséges fonalból kötöttek mindenféle ruhákat… még a babámnak babaruhát is…. Na de, hogy kik jártak hozzájuk..?!
No de az egésznek ez volt a legjobb része, mert innentől……… Hát tudtam én, hogy nem kellemes ez a szűrés, de hogy ennyire borzalmasan rossz, azt mégcsak nem is sejtettem.
Nyoszorgatták ííígy, nyoszorgatták úúúgy… És az úúúgy az még sokkal rosszabb volt mint az ííígy… És mindezt kéccer!!!
És azóta is fáj a jobb mellem…. K
De tényleg.
Viszont az egész haccáré mindenestül megvolt 15 perc alatt. Remélem nagyon, hogy egy jó időre el is felejthetem.
Visszafele autózván, a véletlen M. mellé terelt egy kereszteződésben… Vigyorogtunk, integettünk, meg szakadt az eső…. Múlt héten (miután belőtte végül a jó emil címét) azt írta átjön…
Este elmentünk „kocsmázni” az angolosokkal, megünneplendő, hogy a várttal ellentétben nem buktunk meg… J Mindenki halálra itta magát… khmmm… narancslével… A legdurvább tán Joc volt, aki sörözött… Merthogy ő tömegközlekedett, míg mindenki más kocsival jött…. Szóval nem vertük szét a műintézményt, viszont nagyon családiasan voltunk. Hétfő este lévén, pangott az egész egység. Rajtunk kívül még egy asztalnál ültek… Viszont 12ig bírtuk és nem mondták, hogy mostmár menjünk…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: