Szöszmókjaim....

3 pasi 3 skicc….

Nnna… Hát azé’ akadt valami, ami bevilágította ezt a bágyatag, álmos hétfőt ami ugye ma keddre esett az esővel együtt….  
Tegnap láttam a wiwen, hogy Z.-nek szülinapja van… Ééés gondoltam, kívánok neki valami jót ezalkalomból… Nem is tudom, mikor beszéltünk utoljára… Szerintem van egy éve is már.
Ésakkor ma láttam, hogy válaszolt….


“Szia szijjjja Kicsilány!

Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, még mindig nagyon édes vagy!
Bizony sárgul már a keresztlevél, pedig nem győzöm hipózni, de hiába.

Azért picit sűrűbben is adhatnál ám hírt magácskádról
:o)
Tudom: bagoly,meg veréb ,meg ilyesmi…..

Kellemes, szép nyugodt napot kívánok!!!

pusszancs.”

Z.


Ésakkor ez tök jó. Hogy asziszi, hogy édes vagyok…mer’ nem tud a szénhidrát megvonásról.
És mindigis szerettem a humorát….  És, hogy nem fél odaírni a levél végére, hogy pusszancs, mert nem gondolja azt, hogy erről majd én azt gondolom amit ő nem gondol…
Vagymi…
M. például a szülinapi sms-emre azt írta, hogy „Köszönöm szépen
J!”  Ésakkor nem szólhatok semmit, mert Ő meg ilyen… Néha olyan emileket ír, mintha a titkárnőjének diktálta volna… Semmi lazaság.  Nincs egy félreérthető betűje sem…
Mint egyik nap is… Már fordultak néhányat az emiljeink, írta, hogy megy és nekiáll dolgozni és a végére odaírta, hogy  „Jövőhéten dumcsi?”
Erre én: „Ok. Majd szólj, hogy mikor jó…. Pussz !”
Válasz: „Szia!”
Ésilyenkor tök hülyén érzem magam, hogy milyen gyagya vagyok, mi a francért kellett odabiggyesztenem a végére… Persze mert nem gondolkodom mikor írok, hanem csak pitty-putty… és mehet… Aztán ez lesz belőle…
De van amikor direkt provokálom és úgy kezdem, hogy „Szia Nyuszkófülcimpa”. És hasonló stílusban folytatom, miközben magamban vigyorgok, elképzelvén, hogy feszenghet…
Szóval ő ilyen…Ettől még persze tudom, hogy kedvel a maga módján…. de az ő módja  ez a mód…. (Azért meggyőződésem, hogy bárki is lesz a párja, nagyon nehéz dolga lesz, mivel M.  nem tudja az érzelmeit kifejezni… Semmiféle érzelmet… még a barátit sem… Lehet tudni, vagy reménykedni benne, hogy van de nagyjából ennyi…  Néha ugyan ezredmásodpercre elfeledkezik magáról és van egyfajta nézése… de ha ezt nem kapja el valaki, akkor jóideig várhat a következőre… Pedig nagyon is vannak érzelmei…)
Aztán másik végletnek itt van Csillagbogár. Ha találkozunk mindig nagyon aranyos, vigyorog, össze-vissza cikizzük egymást… Kb. 1,5 hónapja a wiwen láttam, hogy szülinapja van… Írtam neki 2 sort, de mégcsak arra se volt képes, hogy „kösz!”  oszt enter….
Azóta találkoztunk is és tök örült nekem…. Nagyon a nyelvemen volt, hogy ugyanmár miért nem érzi szükségét, hogy megköszönjön egy jókívánságot… 
Róla eccerűen csak azt gondolom: pasi…

Igazából tudom, hogy nem kell ezekből messzemenő következtetéseket levonni de azért ez is hozzátartozik egy jellemhez…
Szerintem….

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. bruni says:

    Hm, túl sok gasztooldalt nézegetek… lehet, az a baj. 🙂 Karamellpermetet úgy állíthatsz elő, hogy az alapot (süti, fois gras – azaz libamáj, crème brûlée) finoman meghinted porcukorral, úgy, hogy a tányérra is szóródjon, majd gázlánggal megbarnítod egy kicsit. De az Isten szerelmére, te nehogy kipróbáld! 😉
    Zolival kapcsolatban pedig – na, így néz ki egy normális baráti reakció! Kár, hogy nem találkoztok sűrűbben, jót tenne Neked!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!