Szöszmókjaim....

 – mondá nékem H. tegnap… Akinek mostmár neve is van de maradjon csak H.
De hogy honnan került elő ??
Melóból hazafele be kellett mennem vásárolni és örültem, hogy nem látom, mert abszolút nem volt kedvem vele beszélgetni….baromi fáradt voltam és azért ehhez a fickóhoz kell egyfajta lelki állapot, na…. Szóval örültem, hogy nincs ott… ámdeviszont mikor jöttem ki, odapenderedett valahonnan… a föld alól, vagy nemtom….
Azt mondja ritkán megyek…. Hááát szerintem meg jóval többször mint kéne… (Valahogy az az érzésem, hogy folyton vásárolok..)
Na szóval, jól megdicsérte a hajam, hogy milyen szépen csillog… (eccerűen csak rásütött a nap)… Mondtam neki, hogy sietek, a kocsiban érme van, de ha visszatolja és visszahozza az érmét, adok neki helyette egy 100ast. Erre jólirányzottan rácsapott valahogy a kocsira és putty már a kezében is volt az érme… Csak néztem, mint a vett malac… ő meg vigyorogva közölte, hogy nem kell itt kétszer mászkálni…. J
Aztán elkezdte….
„Vannak kismacskáim… szívesen adok belőle, ha kér…. Szeretem  a cicákat. Egyik nap még verekedtem is miattuk, mert amikor megszülettek a többiek ki akarták nyírni őket de nem engedtem… Nem hiszi mi? Tudja ami régen volt, az akkor volt… Ez meg most van… Nem számoltam hány ember volt a két és fél év alatt…. Nem tudtam mire vállalkozok és mikor már ott voltam, nem volt visszaút… „24 óra alatt a világ bármely pontján bevethető” – az ember nem fogja föl, hogy ez mit jelent, addig míg meg nem tapasztalja…. Szomália volt a poklom… 11 emberem volt és csak hárman maradtunk…. utána azt mondtam, hogy csak most kerüljek vissza Európába…rögtön dezertálok… Azt nem lehet elfelejteni, hogy le kell lőnöm egy nőt, mert fegyvert fog rám… És nincs kec-mec… Vagy-vagy… Akkor kapkodtam először a Biblia után…”
Na én meg a kocsikulcs után kapkodtam… beültem, hogy mennék de csak nem hagyta abba… Énnemtom, nincs kinek meséljen?
– Mennem kell, ne haragudjon!
– Jól van…! Az a baj, hogy mindig siet…. pedig maga egy karakán, fasza csaj !!  El is venném magát….
Na itt nagy röhögve beljebbhúztam a kocsiajtót, hogy mostmármeeeegyeeek… erre vigyorogva megfogja:
– Na nem most! Majd ha ráér ! J
Őrült egy fickó…. Igazából tegnap éreztem először, hogy tán nem kéne vele így összehaverkodni…
Segíteni úgysem tudok rajta….

Hétfőn elmentem a zótépébe… Merthogy a honlapjukon kóboroltam mikor megláttam, hogy még mindig létezik olyan, hogy autónyeremény betétkönyv …. Na pillogtam nagyokat, mert aszittem, hogy ez is olyan múltrendszerbeli izé volt, ami gyökerestül ki lett irtva, mert rendszer lett váltva…
Node nem. Létezik többféle címletben és mindegyik címlet között kisorsolnak havonta 2-3-4 kocsit…
Ésakkor én itten fölragyogtam, mert milyen tökjó lesz ha ilyet ajándékozok Dudukának (keresztlányom) ballagásra. Mégsem pénzt adok, de ha akarja bármikor beválthatja és kifizetik neki.
Arról nem is beszélve, hogy mekkorát szólna, ha nyerne vele egy kocsit J
Szóval már örömködök 1-2 hete itten az ötletemen és gondoltam, hétfőn realizálom a dolgot, mivelhogy akkor van 6ig nyitva a műintézmény… El is mentem, sorba is álldogáltam…. Mondom mi kéne…
– Saját névre lesz?
– Nem. Ajándékba!
– Sajnos csak saját nevére vehet, vagy kell egy meghatalmazás a másik féltől.
– De hát ajándék lenne…
– Csak így tudom adni sajnos. Adok egy formanyomtatványt amiben az illető megbízza önt a vásárlással….
Kaptam egy ocsmányul kinéző, félrefénymásolt lapot, amire Duduka bugyogó mérete kivételével szinte az összes adatát rá kellett írni. No, gondoltam, kitöltöm én ezt itten sec-perc alatt. Duduka nevét aláírom, oszt go…. Nehhogymár mégegyszer vissza kelljen emiatt jönni…
Node, eccercsak aszongya: személy igazolvány száma… Kész. Meglőttek.
Felhívtam a gyermeket mondja már meg…. Szerencsére nem kérdezte, hogy minek. Gondolom azt hitte, hogy az adóbevallásához kell (merthogy szegénykém tavaly nyáron dolgozott vagy két hetet amit  be kellett vallani és én csináltam az szja bevallását)
Szóval megvolt minden adat és csak akkor láttam, hogy a végén még alá kell íratni két tanuval…
Basszus….
Remélem mindenki érti…
NEM a koronaékszereket akartam kikölcsönözni !!
NEM hitelt akartam felvenni!!!
Egyszerűen csak VENNI akartam egy „sorsjegyet”…..
Félelmetes…
Szóval eljöttem a hülye papírjukkal, merthát  két másik ember nevét nem írom már alá és nekik is kellett a szem.ig számuk.
Ma aztán alátanuztattam G.-vel meg T1-gyel és vihettem vissza ebéd időben, merthogy  egyébként 4-ig vannak….
A vicces az egészben, hogy t.képpen bármit ráírhattam volna arra a hülye lapra, mivel a betétkönyvön csak a tulaj neve, szhelye és ideje szerepel… És ennyi….
Mi a zatya úristennek ehhez két tanú???!!
Na mind1! Kécceri nekifutásra azé’ meglett…
Ésakkormég hétfőn átcaplattam a skálába is, mondván, ezer éve nem jártam ott és ha már úgyis mellette vagyok…. 
Aaaasztabáánatos…. Hogy ott mi volt?!
Végkiárulás!
Minden 50%-kal leengedve…. De mint kiderült, akkor már tartott 4 napja a lendület… Igazi balkáni állapotok… Két emelet káosz… A ruhák összedobálva a polcokon, az eladók láthatóan már nem is igyekeztek visszahajtogatni mert rájöttek, hogy teljesen felesleges… A népek kazalnyi ruhákkal vonultak be az öltözőbe és ami nem kellett, azt simán otthagyták… Egy darabig álltam ott mint Bálám csacsija mire rájöttem, hogy fel kéne vennem a tempót… De hát nem voltam képes rá…. Annál is inkább, mivel közben rájöttem, hogy basszus „mééénem tudtam én erről?! Mikor pl. vannak itt triumf cuccok is meg mindenféle…..” Na persze így 4 nap után már mindenből csak a maradék maradékja kallódott imitt-amott…. Úgyhogy fél óra csámborgás után lehúztam a földszinti kajzerba csipkebogyóteáért…. Ésakkor a pénztáros elkérte a shopos kártyámat és b*ott visszaadni…
Így lett a mai napból a visszamenések napja… Visszamentem a zótépébe, utána meg a kajzerba éééés meglett a soposkártyám de  az áruháznak mindenféle rejtélyes helyein kellett megfordulnom miatta.. Pl. egy olyan ajtón is be kellett mennem, amire rá volt írva, hogy „Idegeneknek szigorúan tilos….”  De émmeg jól bementem… és ilyen félhomályos, papírdobozos, hideg helyre kerültem, aholis egy naagy rácsos ajtót kellett keresnem. Na ott fogva tartanak egy nénit… Van neki rendes lámpája de nagyon kietlen a környezete. Elzárja a rács és elönti a papír…ésss bisztoss nagyon fázik is mer’ alaposan fel volt öltözve…. Nna, tőle kellett elkérnem a soposkártyámat és mivel tudtam a jelszót (ami a nevem vót) odaadta, émmeg gyorsan leléptem, mielőtt hazajött volna a sárkány…
Merthamondjuk megteccettem volna neki, esetleg ott kellett volna maradnom királylánynak….

 Mondanám, hogy el vagyok havazva…. DE NEM mondom… Nem emlegetek semmi ilyesmit, mikor úgy látom az időjárás nélkülem is eléggé bizonytalan. Ez a tavasz nem talál önmagára…. Most mit zaklassam még én is holmi havak emlegetésével….

Tele vagyok mondatokkal de attól tartok nem fogom tudni ideszórni… Mondjuk nem túl jó omen ezzel a pozitív mondattal indítani mert ugye akkor milyen lesz a többi….

Valahogy mégiscsak el kéne kezdeni…..

Nna:

Szombaton délelőtt elmentem Aprajafalvára fodrászhoz és ezzel nagyjából el is ment a délelőttöm. Hazajöttem és összedobtam az ebédem. Kitaláltam már a hét elején, hogy tojásos nokedlit akarok enni sült sonkával meg salátával… Merthogy a hét elején valaki emlegette és úúúgy megkívántam, hogy eccerűen nem ment ki a zagyamból….  (Most a recepttől megkímélnék mindenkit mert nem volt benne semmi csavar. Ugyanúgy csináltam, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Tehát vegyétek elő a nagykönyvet… J) Mondjuk ott volt a bökkenő, hogy még soha életemben nem csináltam nokedlit… Jó, tudom… erre azt mondják gyakorlott háziasszonyok, hogy nem egy vasz isz dasz… Deémmeg tudom, hogy az… És nem is vagyok gyakorlott háziasszony… Ésakkor volt még egy akadály: nem találtam a nokedliszaggatót. Pedig határozottan emléxem, hogy volt nekünk olyan. De hogy hova kallódhatott a költözéskor? Vagy Vilma néninél van a padláson, vagy kidobtam…. Bár azt nem hiszem, hogy direkt…. No szóval ilyen akadályokba ütköztem…
Öööö… Bocsika! A nagykönyves kitételt mégiscsak meg kell cáfolnom…
Khm… Szóval mégiscsak volt ebben valami Eliana féle csavar… Úgy kezdtem a nokedligyártást, hogy kipattant az isteni szikra a fejemből és ebből lett a nokedli…. Ugyanis vettem pénteken az ebédlőben egy jó adagot J
Konyhásnéni azóta is ott áll megdermedve… szerintem 40 éves praxisában nem volt ilyen, hogy valaki elvigyen egy doboz nokedlit csak úgy…..
– Nokedlit?
– Igen.
– Csak ?
– Csak.
Nem értettem mit csodálkozik… Vegákról még nem hallott… ?!
Szóval így már volt nokedlim és innen már ment mint a karikacsapás…. És jó is lett… Szóval tudok én… J
Este rámjött a mehetnék, úgyhogy felhívtam Anikót menjünk fagyizni vagy valami… Na, kapott is az alkalmon, mondván tök jó mert úgyis sztrájkol, semmi dolga, menjünk…. (berágott a családra: nem segítettek neki takarítani, úgyhogy egész nap sztrájkolt. Nem főzött, nem mosott, nem csinált semmit…. Volt otthon nagy döbbenet J) Beültünk az olaszhoz és benyomtunk egy hmmmdejó tortát. Jók a sütijei ennek a fickónak de lassan már mikroszkóppal kell enni… Na de legalább feleződik a kalória…
Vasárnap aztán miután reggel megnéztem a rajzfilmjeimet, kitaláltam, hogy megmosom a hajam (tudom, szombaton voltam fodrásznál   -ez engem nem szokott zavarni) és kipróbálom azokat a vékony fémcsavarókat amiket a múltkor találtam a zegyik papírdobozban, mikoris a fene tudja mit kerestem…. Ééésaz milyen jó lesz, mert majd jó bongyor lesz tőle a hajam…
Aztán nemtom de valahogy el tengtem-lengtem az időt pedig lett volna mit csinálni… Ehelyett ebédeltem és gondoltam alszom egyet…
Végülis a porszívózás nem egy idénymunka…
Nem?
De!
Na és akkor az volt, hogy ½ 2 magasságában csengett a telefon…
M. !
M. ??!?!!
Hééétvééégéén ?! Beteg?!!?
Mondjuk az ütő megállt bennem, mert az, hogy nem voltam fogadóképes állapotban az enyhe kifejezés volt… Na igen. Így jár az aki vasárnap a legnagyobb kupleráj kellős közepén lefexik aludni…
Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, hogy kell neki a GPS-e, úgyhogy visszahívtam…
Node nem…. Szimplán csak hiányoztam neki…vagy beszélgethetnékje volt…. Aszonta átjönne…. Mondom csak lassan…úgy félórát adjon eszmélésre…
Arra gondoltam, hogy „asztap*csa…innen szép nyerni…”
Ésakkor átmentem tájfunba… Laza jobbossal a sarokba rúgtam a porszívót a nappali közepéről, aztán az egyik kezemmel mosogattam, a másikkal meg szedtem ki a csavarókat…
Közben megpróbáltam legyőzni a hökkenetet, mert a zösszes hajam felugrott a fejem tetejére… Nesze nekem csigucik…
Én akartam.
Nem?
De!
Szóval miután lecseréltem a jáccómackógyatyám, már csak azzal kellett foglalatoskodnom, hogy egyenesítsem a hajam…
Most nem azé’ de egészen tűrhető lett mire ideért…
Ésakkor kiderült, hogy ő is játszóruhában van, mert valami mobil garázst bontottak el anyjáéknál és mivel szimplán tele lett a töpörgője velük, hozzám menekült…. J
Na…
Hááát: kettőtől nyolcig, az hat óra…. Hogy mit csináltunk azt nem tudom…. Igazából lelkiztünk… Illetve elkezdtem ráönteni a meglátásaimat… Hogy egoista és nem tudja kimutatni az érzelmeit és igenis piszok nehéz lesz bárkinek is vele együtt élni…. Abszolút nem fogadja el ha valaki más véleményen van…. Teljesen hiányzik az empatikus képessége… Szóval mondtam neki néhány dolgot…. Persze nem így rázúdítva,  de így is eléggé meglepődött…. És még nem végeztem… Csak nem akartam eccerre a nyakába önteni.
Ezek úúgy bennem voltak..és meg akartam neki mondani… Csak az kellett hozzá, hogy elvigye a kék lufi…. Bár az őszintét megmondva….ahogy ott állt a nyitott ablakban a sokzsebes jáccógatyájában meg a kék ingében amin volt egy narancssárga festékfolt… Esküszöm még a festékpötty is jól állt neki…. Arra gondoltam, hogy „A ku*va életbe!” meg még másra is de azt le se írom…. És ráadásul néha láttam ahogy a déli szellő visszafele hozza azt a hülye lufit is…. És amikor pont így méláztam, megszólalt…
– Mire gondolsz..?!
– J…………..  (Hogy kiesnél-e az ablakon ha legombolnám rólad az inged…. ) 
– Mondd…
– Nem…
– Félsz?
– Aham…
– Pedig arra van az út amerre a félelem….
Okos…okos…húúúdeokos…. Bizonyára! Az is egy út….
Olyan ambivalens érzéseket tud bennem generálni, hogy ihhaj…
Azt’ eszembe jutott ez a hüle horoszkópus is… hogy ott küzdök ahol semmi szükség rá.
Nna… Jól felkavart(uk egymást) de nem bánom… még van számára zúdítani valóm és kérdéseim is vannak…. De az is lehet, hogy legközelebbre elszáll az egész és nem kéne már ezt a mi izénket tovább elemezgetni….
Na de jön haza V. a ködös Albionból…. Kérdeztem, hogy a hetedikre vagy a hatodikra(anyjához)…
Hát persze hogy az anyjához…. Vége!
Mosoly…mosoly…mosoly…. Több vége is vót mán ennek…. J
Egyébként novemberben lesz 7 éve, hogy ismerjük egymást….

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess”

Szerintem egy ember  bölcsessége abban mérhető, hogy mennyit ítélkezik,
vagy más megfogalmazásban: az ítélkezés mennyisége a butaság fokmérője….

Az egyik véglet talán a tinédzser kor…

A tini lázad, percenként ítélkezik…. Mindenkinél okosabb, főleg a szüleinél… mindent jobban tud… A világ egyszerű, minden fehér vagy fekete…. Talán  okos, mert kapásból levezeti a másodfokú egyenlet megoldó képletét ,vagy mondjuk tudja, hogy miből lesz a cserebogár….

Aztán a kor előrehaladtával  a szerencsésebbeknél változik az értékrend, egyre inkább az az érzésünk, hogy semmit sem tudunk a világról mert mindig akad olyan szeglete amire rá lehet csodálkozni…. És akkor jön a megvilágosodás…. Rájövünk, hogy az ítélkezés milyen nagyképű dolog, hisz önmagunkból, a saját életünkből kiindulva tudunk csak véleményt, kritikát mondani….
Nincs jó vagy rossz…. minden nézőpont kérdése….
Nagyon sok idő, figyelem és elszántság szükséges ahhoz, hogy megismerjük a másik ember cselekedeteinek miértjét… Igazából teljesen tán nem is lehet, és valljuk be, sokszor nem is akarjuk belefektetni a kellő energiát…

De miért szeret az emberek többsége annyira ítéletet mondani, pálcát törni embertársa fölött?
(Legtöbbször kéretlenül, vagy a neten arc nélkül ordenáré stílusban….)

Vagy azért, mert  megrekedt egy szinten amin mindenki átmegy, csak van aki (boldog öntudatlanságban) ott marad…
Vagy kompenzál vele… a saját elcseszett életét, napjait, kapcsolatait…
Megfigyelhető, hogy minél rosszabbul érzi magát valaki a bőrében, annál inkább mások életét, cselekedeteit kritizálja….

Talán a tibeti, indiai szerzetesek a másik véglet….
Gondolom abszolút nem ítélkeznek…

 Tegnap itthon felejtettem a telefonom, úgyhogy ebédidőben hazaugrottam érte és visszafele bementem a Spórolósboltba  T1-nek rosét venni a boldog névnapjára…
Kezemben a borral már szállok be a kocsiba, mikor hallom ám, hogy valaki kiabál….
– Szép jó napot ! Hogy’ van drága?!
Hát a kedvenc hajléktalanom hunyorog mögöttem a napsütésben. Jött nagy boldogan, én meg kicsit odébb léptem, nehogy a lendületével még a nyakamba is boruljon… és elkezdte……
– Olyan régen láttam… Merre járt?  Én itt vagyok ám szinte minden nap… Szerencsére vége a télnek. Már nagyon nem bánom. Most jó ez a napsütés… Kimosakodtam… Fölforraltam egy nagy fazék vizet, azt’ abba… Fogtam esővizet és fölmelegítettem… persze megmosakszom én hidegben is de azért jobb a meleg.. Tiszta ruhát is vettem… nézze meg…. Igaz, a nadrágon van egy festékpötty… -elneveti magát,egyre jobban hunyorog a naptól de azért mondja tovább.
Ennél nagyobb bajom ne legyen…. igaz?  Egy festékpötty…. A  többi cuccom ki van mosva, most száradnak. Nem derogál ám kimosni a cuccaimat. Még manikűrnek is jó volt… Olyan jól kiázott a kezem… Nem hagyhatom el magam, igaz? Sokan megtetvesednek, nem érdekli őket semmi… Én nem akarok odáig jutni…. Itt voltam már reggel 8kor. Tegnap azt mondta egy ember, hogy ma mehetnék kerti munkára és jöjjek ide 8ra. Hát itt voltam de nem jött… Azért kijövök holnap reggel is… Hátha …. Anyám mondta, hogy menjek haza… ellehetnék ott…de mondtam neki, hogy  nem megyek. Nekem meg kell találnom önmagam.
Van egypár elvált feleségem is…meg  két lányom. Az egyik Franciaországban él. A németeknél szoktam vele találkozni, ismerősöknél.
A franciákhoz nem mehetek –vigyorog – rögtön lecsuknának… Megléptem a légióból..
Felhúzza a pólója ujját egészen a válláig, ahol egy halálfejes tetoválás van…
„Ismeri? A rohamosztag jele… volt egy osztagom….  Tudja, néha, mikor elémáll egy 50 kg-os nyeszlett rendőr és nagyképűen igazoltat, arra gondolok, hogy a tizedébe belehalna annak amit én végigcsináltam… Ilyenkor néha begurulok… Az a bajom, hogy néha nagyon begurulok. A karom is azért volt eltörve mert belevágtam a falba…
Mit tudnak ezek?  Aki még nem menetelt 40 fokban az ne szóljon semmit… sehol egy bokor vagy fa…csak a dög meleg… Megjártuk Dzsibutit is….. Aztán egyszer elég lett…. De nézze – húzza fel a pólójának a másik ujját– ez a „……..” jele (egy német szót mondott) a németeknél is voltam zsoldos… A délszláv háborúban először a horvátok oldalán voltunk, lőttük a szerbeket. Aztán hallottuk, hogy a szerbeknél többet adnak, úgyhogy átálltunk….
Többször is újjászülettem már… Mellbelőttek, túléltem… Több vágás van rajtam, mint 10 másik emberen együtt… Na ez itt a fejemen ez nem attól van…. Ez egy gumibot nyoma… Hülye rendőrök… hozzámvágtak egy széket is….
 A zsebéből előhúz egy kis kék könyvecskét… mutatja…
„Az Újszövetség…. Ezt olvasom… Hátha van rá valami magyarázat. Hogy mi a célja velem Istennek…. Valami csak lehet… Rá kell jönnöm….

– Mennem kéne… Tudja ebédidőben jöttem ki….
– Sokat beszélek, igaz? Nem szoktam ám így….. ne haragudjon.
– Dehogy haragszom… Csak mennem kell… Adok egykis aprót.
– Nem, nem kell… Valami munka kéne… Meg hogy a rendőrök békén hagyjanak … Múltkor is megbüntettek.. Már olyan 300ezer körül lehet a büntetésem… Merthogy itt visszatolom a kocsikat… meg a jogsimat is elvették mert ittasan vezettem…. Figyelni kell és ha jönnek, akkor bemegyek vásárolni… Jogsim meg van még egypár…  Igazi is meg vettem is …J
Egyik nap is jöttek…. Itt álltam az ajtóban, olvastam… Kérdezi a rendőr, hogy mit csinálok. Mondom: -Olvasok.
Persze elvette azt’ jól elképedt….
Akkor meg abba kötött bele, hogy miért itt olvasok… Mondtam neki, hogy azért mert szeretek emberek között lenni… Nem tudott mit csinálni… elment…..
– Mennem kell mostmár tényleg. Ha nem megyek, lehet, hogy holnap reggel én is itt állok J
– Jó volt magával beszélgetni…..

Egy Yarissal tolattam ki a parkolóból, jó ruhában, napszemüvegben, mellettem egy 2000 Ft.-os bor… Néztem a többi vásárlót, ahogy éppen pakolnak az enyémnél több kategóriával jobb kocsijaikba….. H. (legyen valami jele legalább, ha a nevét nem is tudom) intett és ment, hogy levadásszon egy  újabb bevásárlókocsit ….
Arra gondoltam, hogy milyen sokan vagyunk ma ebben az országban, akiket csak egy paraszthajszál választ el attól, hogy egy áruház parkolójában meséljük az élettörténetünket……

Megvót a nagy túra….
Úgy volt, hogy szombaton reggel 7re itt lesznek értem és megyünk…. Node homok került a gépezetbe, így 8kor el is indultunk… Jó tempóban tudtunk menni, el sem tévedtünk, úgyhogy pitty-putty a Bükkben voltunk…. (Bár eccer megkérdeztem, hogy biztosak-é benne, hogy nem éppen a Hortobágyra igyekszünk… Merthogy még a távolban sem láttam egy hegynek látszó, elmosódott buckát sem….) Node jó irányba mentünk és eccercsak odaértünk…
Nagyon régen voltam a Bükkben és teljesen meglepett, hogy gyakorlatilag nincs aljnövényzet és úgy néz ki az egész erdő, mintha felporszívózták volna…. (Gondolom ezt tanultuk anno, hogy miért is nincsenek ott bokrok…) Már a kocsiból látszott, hogy milyen gyönyörűségesen szép a táj, a zöldellő fák, a mohás és borostyánokkal befutott sziklák… A levegő is fantasztikusan tiszta volt. Szerencsére semmit nem lehetett érezni a lávahamuból….
Szóval, kocsit letettük és nagy lelkesen nekivágtunk… Volt nálunk túrautvonal tervezővel tervezett, kinyomtatott térkép, bükktérkép, GPS és lelkesedés… 3 időszakos forrás volt betervezve… a Fekete-len, Imó kő, és Vöröskő…
Háát… az elején még vígan voltunk…. lefele kellett menni egy jó darabig és elég hamar elérük Fekete-lent… Gyakorlatilag morajlott az egész hegy, bármerre mentünk, mert annyi volt a csapadék, hogy mindenhol kisebb-nagyobb patakká érő vizek folytak, vagy egyszercsak ott állt valahol egy jacuzzi méretű tükörtiszta tavacska, sárga gólyahírrel körbeszegve… Vagy egyszerűen az ösvény vált lápszerű talajjá…. (Beácska neve imába lett foglalva, mert bizony az edzőcipőm kb. 77szer átázott volna.) A legtöbb helyen abszolút nem lehetett kikerülni a vizet és abból lehetett választani, hogy vizes, vizesebb, vagy még vizesebb helyen megyünk… 
A Fekete-len legalább 3-4 helyen tör fel a talajból. Pár méterre egymástól vannak a forrásai, amik persze aztán összefolynak és egy jó darabig együtt csordogálnak tovább, majd egyszercsak eltűnik az egész egy lyukban…

(ez egy nemtommilyen virág, de nagyon tetszett…..)

Itt megpihentünk egy kicsit és egy olyan emelkedőn mentünk felfele, ami az ősszel még csak ösvény volt, most viszont szabályos patakmeder lett belőle… És ezen kellett felfele mennünk.
Hát ez nagyon izgi volt… Ráadásul eccercsak keresztbe állt egy fa is, amin át kellett mászni… Ésakkor végre elfogyott alólunk a víz, az út viszont nem… Sőt!
Anikó megállapította, hogy baromira kicsúsztunk az időből…
Én megállapítottam, hogy képtelen vagyok tovább menni…. Sajnos abszolút nem voltam jól. Tudtam, hogy nekem túl nagy falat lesz ez a túra, hisz annyira nem mozgok már évek óta, hogy az félelmetes…. persze magával ragadott Anikó lelkesedése és elhittem, hogy mégiscsak meg tudom csinálni. Hát sajnos nem jött össze. Lala se nagyon bírta már, hisz ő meg 100kg felett van… Szóval Lalával visszamentünk a kocsihoz, Anikó meg a gyerekekkel továbbment a Vöröskőhöz. Megbeszéltük, hogy levágnak az útból mi pedig eléjük megyünk kocsival…
Felszerelkeztek térképpel, GPS-szel, telefonnal és elindultak, mi pedig visszamásztunk…
Aztán egy nagyon szép helyen várakoztunk a kocsival… Persze ott is csobogott a víz, voltak őzek meg muflonok… Huuu… Naagyon szép volt. Sajnáltuk persze, hogy pont a legszebb forrást nem láttuk, mert pont az volt olyan, amelyik felfele tör a sziklából… Most éppen embermagasságú volt.
No nem baj! Anikó tegnap kiötlötte, hogy elb*tuk, mert ha minden lejövünk kocsival és elmegyünk oda ahol vártuk őket és onnan megyünk a forráshoz, akkor nekik nem kellett volna megmászni azt a nagy távot és mi is láthattuk volna a forrást… Csakhát ez már akkor jutott eszébe mikor aludt rá egyet… No majd talán jövőre, ha megint csapadékos lesz a tél… J

Visszafele eléggé vígan voltunk… Lala gondolt egyet és rábízta magát a GPS-re… így aztán hülyére röhögtük magunkat…. Egeren simán egyenesen végig kellett volna mennünk, viszont GPnek más volt a véleménye… Szerintem már érezte a beköszönő politikai fordulatot és állandóan a jobbratartást javasolta…
Megyünk-megyünk a főúton, amerre jöttünk, eccercsak aszongya:
– Tarts jobbra…. A következő lehetőségnél fordulj jobbra…
Nézünk… Miii vaaan? Minek menjünk jobbra?! Akkor lemegyünk az útról?
De azért mentünk…. Ésakkor megint kezdi…
– 50 méter után fordulj jobbra….
Hááát….mondom…. végülis Parád is egy jó hely…. J
Na mindegy… Bekavartunk ilyen kis Eger melletti falvakba….tök feleslegesen… Sőt még szőlőhegyek között is mentünk…. Közben már sötétedett és poénkodtunk, hogy biztos összeszövetkezett a helyi gazdákkal és el leszünk rabolva szőlőművelésre…. Aztán végre rákavartunk az M3-asra és akkor egy jó darabig csendben volt. Viszont Pesten megint kezdte… Mi a Lágymányosin akartunk átjönni, erre újra jött a jobbrafordulós mániájával és minden létező kis utcácskánál jobbra akart minket terelni, valamelyik másik hídra…
Szerencsétlen, állandóan újra tervezett… Hülyére röhögtük magunkat…
– Újratervezés…
Mi meg kórusban: – A következő lehetőségnél fordulj jobbra…. J
Persze juszt is a Lágymányosin mentünk át…. úgyhogy egy  darabig duzzogott is….
Majdnem éjfélre értünk haza….
Hát pöttyet izomlázam van… Mondjuk azt hittem, hogy ma lábra se tudok majd állni de igazából volt ez már ennél rosszabb is….

Húúúú….. micsináltam….. J (Neem Bruni, nem főztem !)
Baromi nehezen kászálódtam ki az ágyból reggel….  Általában 7kor, ¼ 8kor szoktam kelni de ma baromi álmos voltam, lestem az órát és lopogattam még 5-5 perceket, mondván úgyis péntek van… eccer én is beérhetek később….meg ilyenek…. Na, nagy nehezen ¾ 8kor kimásztam és azért pöttyet mérges voltam, hogy ebből ½ 9es beérés lesz…. Mondjuk frissebb nem lettem, de azért igyekeztem…. Ahogy szürcsölgetem a teámat, hallom ám, hogy pittyeg a vekker… Jól elcsodálkoztam, hogy meg van ez bolondulva eléggé… Különben is ¾ 7re van bebetonozva, mert a múltkor kiesett az állítópöcke, akkormeg most mit csörömpöl… Becammogtam a hálóba lenyomni, közben meg meggyőztem magam, hogy bisssztoss elállítódott valahogy.
Lenyomtam…. Készülődtem tovább…. Ránéztem a nappaliban az órára…. 8.15…
Nnna basszus…. Ez szép…. Kicsit belehúztam…
Beérek a nagykapun…. 2 kocsi van az egész parkolóban….
„Na mi van? Atomtámadás vót?!”
Megyek az épület mögé a hátsó parkolóba…tök, totál üres….
„Vazze. Eliana, tuti, hogy szombat van…”
Lefuttatom a napkeresőt…. Pénteket dob ki….
„Akkor munkaszünet…”
Újabb keresés… Ez a péntek bizony munkanap…
Nemtok bejönni az ajtón, a recepción fel kell vennem a kulcsot…
Elb*om a kulcsfelvétel beírását, rossz sorba kezdtem írni…. Portás közli, hogy hagyjam csak majd ő kitölti…. Nem vagyok észen.
 „Miiii van itt? G. sincs? Ilyenkor már régen itt szokott lenni…. És különben is? Hol vannak a többiek?  8.25 van és sehol senki…. „
Bekapcsolom a gépem… Pitty-putty föláll… Főzök teát… Eccercsak a gép jobb csücskébe téved a szemem… Aszongya 7.28.!!! Megnézem mégeccer! Annyi!
„Aaaaz nem lehet!”
megnézem a telefonomon is, merthát annak se hiszek amit látok… Ésigen! Ott már 7.30 !!
Basszus!!!
Ma nagyon korán beértem !!! J
(De ha belegondolok, hogy hány helyen néztem el az órát…. Először a vekkert… aztán a nappaliban… aztán a recepción…. Félelmetes!!!  Nem is terjesztem J )
*
G. állandóan azon szórakozik, hogy holnap hegyet fogok mászni… Folyton kitalál valami rémisztőt…
– És figyu! Az állatoktól nem félsz?
– Nem!
– De mi lesz ha eccercsak odaugrik egy tücsök? Egy  vad  tücsök !! Egy ÉHES, VAD TÜCSÖK!!
*
G. – Álmos vagy?
E. – Ühüm…
G. – Holnap bissztoss nagy eső lesz !! J
*
Ilyen horrorjai vannak….
Meg folyton szekírozza a dracénámat…. Jóvan, szegénykém elég gyöszmeteg de hozza a hajtást… És azért ilyen nyamvi mert szerintem G. túllocsolja… Mert folyton locsol…
Mondtam neki, hogy hagyja békén szegényt. Helyre fog jönni csak át kell ültetni…
– Akkor ültesd át valahova a kuka mellé…. Émmeg teszek a cserepébe paradicsompalántát…

Na jó! Most jól beárultam itt! Már úgyis mondtam neki a múltkor, hogy kapja össze magát mert elárverezem a neten…. J
*
Folyamatosan röhög…
E.  -Miii vaan?
G. – Esővel kevert vulkáni hamu fog rátok esni… Olyanok lesztek mint az ördögök… J
*
5 perc múlva…. még mindig vigyorog….
– Egyszer mész hegyet mászni, még az ég is rád szakad…. Ömlik az eső, kitör a vulkán, tuti, hogy az erdő is kigyullad….. :o))

Eszem megáll… Nagyra van mer’ eccer megmászta a Triglavot…  🙂

 Az én drága barátosném, Anikó, a múlt héten bóklászott a neten és jól kifigyelte, hogy a Bükkben most buzognak ezerrel az időszakos források… Merthogy jó nagy volt a csapadék a télen (a hetiről már nem is beszélve J) éééééshogy miiilyen jó lenne ezeket a nagy kilövellő forrásokat megnézni… Merthogy ezek nincsenek ám minden évben…csak pl. pont az idén… meg mikor sok a hó… Mert akkor annyi víz összegyűlik a vízgyűjtőikben, hogy egy idő után akár 1-1,5 m magasra is kilövellhet a talajból feltörve…
Háát…mosolyogtam lelkesen, merthogy ő egy hegyi zerge de ez rólam a legnagyobb jóindulattal se mondható el… Sőt! Annyira elkényelmesedtem, hogy az már szégyen.
Nade! Férjura is beleegyezett… Menjünk…!
Anikó totál lelkes lett…. Megkezdtük a nagy szervezkedést…
Kocsi.
Borisszal nem igazán lehet menni, mert 5 főnek (gyerekek is jönnek) hosszú távra nem túl kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy sajnos csak 3 ajtós és nekem ilyen fóbiám van. Az Ödönben se szerettem, ha ült valaki hátul…. Szóval bérelünk kocsit. Van egy kölcsönző, ahonnan Anikóék mindig kölcsönöznek egy Oktáviát. Az nagy és kényelmes….
Bükk térkép…
Kitaláltam, hogy jól elkérjük a Bejától, mert ő nagy hegyremászó…
Na, hát neki nem volt, de azt mondta, hogy megy a turista egyesületbe és majd elhozza…
Aztán kéne GPS… Hmm…
Szóltam M.-nek, hogy lehetne-e, hogy kőcsön adja… Tök rendes vót, első szóra aztt mondta, hogy úgyis jön át és akkor hozza…. (Mondjuk kétszer nem kértem volna… -merthát van a pasiknál ez a „kocsit, nőt, nem kérünk és nem adunk kőcsön”  Ésakkor még hozzá lehet tenni mindenféle technikai kütyüt is pl. a GPS-t J)
Aztán Beja hozta a térképet, M. a navigációt, kocsi lefoglalva…. Alakul a dolog…
Csak az eső szakad folyamatosan. Ami egyfelől nem baj, mert ezek időszakos források és nem árt ha pótlódik a vízkészletük… hamár eccer 200 km-t autózunk miattuk, másfelől viszont k*va nagy sár lesz….
Tegnap Beja feltette az ominózus kérdést: – És miben mész?
E.: – Hááát…. Öööö… Tüllszoknya, korona…. Mittomén….
B.: – Milyen cipőben?
E.: – Hát van egy edző cipőm…
B.: – Aaaaaz nem jóóó…. !! Ekkora sárban, csúszik a talaj meg az avar is…. Bakancs köll…
E.: – Nekem aztán nincsen túrabakancsom… Még téli akad, de túra az nincs…
B.: -Hányas lábad van?
E.: – 36
B.: – Jólvan. Nekem van egy 37-es bakancsom, az pont jó lesz. Kell bele húzni két zoknit. Úgyis hideg lesz….
És mára elhozta a bakancsot!
No apelláta!
Ekkor meg G. kezdett el hüledezni…. Hogyaszondja:  ilyen nincs. Bérelik a kocsit, hozzák neki a térképet, a GPS-t, a bakancsot… Mindjárt beállít valaki és idehozza a hegyet….
Pedig nem is… A hegyet még nem hozták ide…
Eddig…. J
Ámdeviszont azt olvastam reggel, hogy a lillafüredi kisvasút sínjei alól kimosta a lezúduló ár a földet… Hooopppsza… És ahogy megnéztem a met.hu –n, Eger környékére nagy zuhét ígér egész hétvégére….
Szóval nemtom mi lesz…

 Esik, esik és még mindig csak esik… Ez valami…. Úgy emléxem tavaly tavasszal is volt egy ilyen non-stop esős időszak… És hiába kezd zöldellni meg virágozni minden, nekem akkor is olyan melankolikus, magambafordulós, őszi kedvem lesz  ettől a sok víztől…
Nemrég itt járt T1-nél a régi főnököm férje… és azóta nem megy ki a fejemből… Annyira…. Annyira megöregedett… Anno, itt dolgozott ő is az épületben de aztán sokat volt beteg és a nyugdíj után már azt hiszem, csak 1 évig dolgozott. 
A feleségét nagyon szerettem. Sajnos nagyon hirtelen, 1-2 hónap leforgása alatt meghalt.  Végtelenül optimista, jóakaratú ember volt. Na ő pl. olyan, hogy ha eszembe jut, akkor mindig a mosolyát látom….
Szóval a férj kapcsán jutott eszembe az öregség… Hogy mennyire elesett, gyámoltalan is tud lenni az ember… és mennyire kiszolgáltatottá válik…
Az a baj, hogy nagyot fordul a világ. Már nem tudnak az emberek együtt élni az öregekkel. És nem csak azért mert nincs „hely” a kis lakásokban. Nincs idejük rájuk, nincs türelmük végighallgatni őket… A gyerekre sem jut idő, nemhogy a szülőre…. És ez annyira szomorú.
Mindig a nagymamám jut eszembe, ha öregeket látok…. Nagyon szerettem….és sokszor nagyon hiányzik, de az olyan jó, hogy mi együtt tudtunk élni vele, hogy vele lehetett együtt élni…
Na jó. Nem akarok most itt kámpicsorogni…. Csak annyira elhagyottnak nézett ki ez a szegény ember… a szó minden értelmében. Pedig van két lánya, meg unokái is….

Ésakkor még a mai melankóliához: Ma 19 éve halt meg apám….  Hát neki nem volt ideje megöregedni… Lehet, hogy ez a jó? Mondjuk csak akkor tudnánk eldönteni ha látnánk a végét….

Megmég az jutott eszembe, hogy ebben a nagy április 11-i ribillióban elsikkadt a legfontosabb dolog… A költészet napja volt… kedvenc költőm születésnapja…
Úgy vaktában erre a versre esett a kurzor….
Jó…

József Attila: Szép csöndesen aludj

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.

Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak.

1925. ápr. eleje

Nnna… Hát azé’ akadt valami, ami bevilágította ezt a bágyatag, álmos hétfőt ami ugye ma keddre esett az esővel együtt….  
Tegnap láttam a wiwen, hogy Z.-nek szülinapja van… Ééés gondoltam, kívánok neki valami jót ezalkalomból… Nem is tudom, mikor beszéltünk utoljára… Szerintem van egy éve is már.
Ésakkor ma láttam, hogy válaszolt….

“Szia szijjjja Kicsilány!

Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat, még mindig nagyon édes vagy!
Bizony sárgul már a keresztlevél, pedig nem győzöm hipózni, de hiába.

Azért picit sűrűbben is adhatnál ám hírt magácskádról :o)
Tudom: bagoly,meg veréb ,meg ilyesmi…..

Kellemes, szép nyugodt napot kívánok!!!

pusszancs.”

Z.

Ésakkor ez tök jó. Hogy asziszi, hogy édes vagyok…mer’ nem tud a szénhidrát megvonásról.
És mindigis szerettem a humorát….  És, hogy nem fél odaírni a levél végére, hogy pusszancs, mert nem gondolja azt, hogy erről majd én azt gondolom amit ő nem gondol…
Vagymi…
M. például a szülinapi sms-emre azt írta, hogy „Köszönöm szépen J!”  Ésakkor nem szólhatok semmit, mert Ő meg ilyen… Néha olyan emileket ír, mintha a titkárnőjének diktálta volna… Semmi lazaság.  Nincs egy félreérthető betűje sem…
Mint egyik nap is… Már fordultak néhányat az emiljeink, írta, hogy megy és nekiáll dolgozni és a végére odaírta, hogy  „Jövőhéten dumcsi?”
Erre én: „Ok. Majd szólj, hogy mikor jó…. Pussz !”
Válasz: „Szia!”
Ésilyenkor tök hülyén érzem magam, hogy milyen gyagya vagyok, mi a francért kellett odabiggyesztenem a végére… Persze mert nem gondolkodom mikor írok, hanem csak pitty-putty… és mehet… Aztán ez lesz belőle…
De van amikor direkt provokálom és úgy kezdem, hogy „Szia Nyuszkófülcimpa”. És hasonló stílusban folytatom, miközben magamban vigyorgok, elképzelvén, hogy feszenghet…
Szóval ő ilyen…Ettől még persze tudom, hogy kedvel a maga módján…. de az ő módja  ez a mód…. (Azért meggyőződésem, hogy bárki is lesz a párja, nagyon nehéz dolga lesz, mivel M.  nem tudja az érzelmeit kifejezni… Semmiféle érzelmet… még a barátit sem… Lehet tudni, vagy reménykedni benne, hogy van de nagyjából ennyi…  Néha ugyan ezredmásodpercre elfeledkezik magáról és van egyfajta nézése… de ha ezt nem kapja el valaki, akkor jóideig várhat a következőre… Pedig nagyon is vannak érzelmei…)
Aztán másik végletnek itt van Csillagbogár. Ha találkozunk mindig nagyon aranyos, vigyorog, össze-vissza cikizzük egymást… Kb. 1,5 hónapja a wiwen láttam, hogy szülinapja van… Írtam neki 2 sort, de mégcsak arra se volt képes, hogy „kösz!”  oszt enter….
Azóta találkoztunk is és tök örült nekem…. Nagyon a nyelvemen volt, hogy ugyanmár miért nem érzi szükségét, hogy megköszönjön egy jókívánságot… 
Róla eccerűen csak azt gondolom: pasi…

Igazából tudom, hogy nem kell ezekből messzemenő következtetéseket levonni de azért ez is hozzátartozik egy jellemhez…
Szerintem….