Szöszmókjaim....

Egy-két napig nem vagyok és közben mindenféleségek történnek mindenkivel…
Megszállta a tavasz a blogtársadalmat… Sicc kikapja az óriást a meséből, Beccy is őőő…jól érezte magát J…. Szaminak meg egyenesen Luxor hercege mutogatja a seggét… J
Nos, hát ebből a nagy tavaszi pillangóreptetésből rám annyi jutott, hogy az össze-vissza frontok emelgetik a vérnyomásom…. ami roppant kellemetlen és néha rémisztő….
De azért jó, hogy van aki legalább jól érzi magát…

Annyi mindent kéne csinálnom…. Ehelyett itt  klimpírozok….
*  takarítanom kéne, de legalább porszívózni…. Úgy látom, megint nem lesz patyolat a lakás mire ideér a nyúl… majd  nem fogja tudni letenni a tojásait… visszaviszi őket a francba….
*  angolt tanulni, megírni a házit és elkezdeni átvenni az 1-6 leckét újra, mert vizsgázunk húsvét utáni kedden… Na persze nemtom, hogy’ járok jobban… ha nem lesz 70%, akkor nem mehetek tovább ésakkor megszűnik ez a presszúra…. Na jó, ez vicc…
*  vasalnom kéne…. Sokat…. Bár ha meggondolom, ezt majd este valami gagyi film nézése közben is meg lehet ejteni….
*  hajat kéne mosnom….
Na persze ezek mellett van egy sokkal nagyobb ToDo listám, amin olyasmik vannak, hogy OTP, Szja bevallás, Wctartálycsere….stb…
Hagyjuk !
*
Tegnap voltunk táncház találkozón a Sportcsarnokban…. Igazából Judit szeretett volna nagyon menni, mert ő már többször is volt és mindig nagyon élvezte…. Szóval készültünk az idén is… (Erreföl kiderült, hogy Jóember pont szombaton fog elköltözni, úgyhogy Judit mégsem tudott jönni. )
Jó volt de egyáltalán nem használtuk ki a benne rejlő lehetőségeket… Pl. nem álltunk be táncolni… Többek között azért sem mert a pántoscsatos volt rajtam bejáratáson és délután 5kor már annak is örültem, hogy lépni tudok… Hááát nemtom… Valahogy előszörre nem volt nyerő ötlet egész napra új cipőben menni…
Volt népművészeti kirakodóvásár… és rengetegmillió ember…. Mindenki mosolygott és jól érezte magát…
Láttunk pitykét, árvalányhajat, cserepeket, köcsögöket (igaziakat J ), rámás csizmát, nemezelőket, gyöngyösöket, mindenféle érdekességet…. 

Tegnap nagy fába vágtam a fejszém…. Elindultam cipőt venni…. Olyat akartam, amit pl. esőben fel lehet venni nadrághoz. Nem túl magas sarkú de nem is lapos. Nem nyitott az orra, az oldala, a sarka… so nem folyik bele a lé sehol…. Ja! És 36-os lábbal áldott meg a teremtő. Ezzel kb. 3 évvel ezelőttig nem volt az égvilágon semmi bajom… Mindig kaptam 36os cipőt, olyat amilyet szerettem volna, sőt volt 37esem is néha… Kb. 3 évvel ezelőtt egyszercsak volt egy nagy BANG, egy ősrobbanás, egy lófütty tudja micsoda és azóta nagyok nekem a 36os cipők… Teljesen ledöbbentem. Nem a lábam ment össze, mert a régi cipőim jók rám, hanem valahogy átszámozták a lábbeliket…. Azóta külön torTÚRA a cipővásárlás nekem, pedig eléggé cipőmániás vagyok (voltam)…  Szóval tegnap nekiindultam… bementem a városba… Hááát…. Basszus…
A zárak….?!? Eccerűen nem akarok (tudok) 22ezret adni egy pár cipőért… De egyébként meg ilyen zárt cipőt szeptemberben kellett volna venni, mert mostmár mindenhol inkább csak a pántos nyitott, szandálszerűek vannak…
Na és ezek a csizmába oltott szandál-saruk… Ooopsz… Némelyik egész jól néz ki de hát ehhez úgy is kell öltözni, hogy meglegyen az összhang…
Asszem ezeket hívják újabban fashionista cipőknek. Pár hete hallottam ezt a szót egy divatbemutató közvetítésén és nem sokkal utána meg egy reklámban, ahol    Fashionista Barbie –t  kínáltak az ifjúságnak.  Aszittem lehidalok!!
Kiejteni is nehezen tudom, mert keverem a masiniszta  isztájával pedig ez nem fesöniszta hanem fesönista… Legalábbis a TVben így ejtették… J
Na asszem ezt eléggé túlragoztam.
Szóval vettem egy pár cipőt végül ebben a németesnevű teszkómellettiben… Normál esetben nem kellett volna ha utánam dobják se, de azért csizmában már mégse járhatok…. Ilyen kerekített babaeleje van, meg pántoscsatos… A pántoscsat azért jó, mert megfogja a lábam és eltéríti a kiklaffanásnak  a szándékától, ami a fél számmal nagyobb mérettől van….
Áááh… Majd nem nézem hanem hordom….
Egyébként meg úgy látom, hiába süt rám Istenke verőfényes napja…. valami piszkosul nem klappol…
Na még azért rázódom…

Istenem! Megvan!!!
Maga a csoda!!!!
Valami félisten kikutyulta éééésssss……

http://burzsuj.blog.hu/2010/03/13/a_taplalkozas_jovoje_belelegezheto_csokolade

Gasztro hírek….

Újra száguldottam a konyhában…. Az van, hogy mióta fogyózom néha simán bekapok egy ferrero rochet azóta mindenféle zöldeket eszem és igyexem megvonni magamtól a szénhidrátot… Nade ugye az a kedvenc kajám és néha eccerűen muszáj „bűnöznöm”…
Szóval még a múlt héten vettem egy fej lilakáposztát és ezzel egyfajta képosztaterror indult el a konyhámban…. Mert szerintem sikerült megszereznem a soha el nem fogyó káposzták őspéldányát… Csak eszem-csak eszem….éésss még mindig van belőle…..
Volt már belőle káposztasaláta, saláta káposztával, pároltkáposzta….. de csak nem akart elfogyni! Eszméletlen! Erre péntek este kipattant az isteni szikra… Káposztáscvekkedli !!
Szénhidrát és káposzta… De nem hizlal…(annyira mint mondjuk a túróstészta….)
Nade! Ki hallott már olyat, hogy lilakáposztából káp.tészta?! Körtelefon… Senki….
Gondoltam, milyen gasztroblogger az aki nem mer kísérletezni? Nagy kunszt mindig csak a kitaposott ösvényen főzni….
Nem?
De!
Szóval nekiálltam….
Hááát…. Rég szórakoztam ilyen jól… Elkezdtem lereszelni…  Lila lett az abrosz, a kezem, a reszelő, a tál, a taposó,…. De olyan igazi mély lila…. Amiről azt hiszed, hogy soha az életben nem jön ki…. Kapkodsz a törölgető ruha után ééés igen… az is lila lesz… és a csap is….
Végeztem a reszeléssel, besóztam és fel-, el-, meg-, át-, rá-, összetakarítottam a lila dzsuvát… Tintaleves, tintafőzelék…. Megvan?
Mire végeztem, ki lehetett csavarni…. Whoooá…. Lilalé… !!!
Na nem csigázom tovább a kedélyeket!
Lila káposztából LEHET káposztástésztát csinálni…. Jó is…. Csak nem túl guszta… J
Viszont ha nem próbálom ki, akkor ezt soha nem tudjuk meg….
Mindenről simán le lehet mosni… Hogy a terítőből meg a konyharuhából kijön-e, az a jövő titka…

És hogy a vizuális élményről se maradjon le senki…..

Jut eszembe: All right reserved !

Nnna…. Kibogoztam magam és ehun vagyok teljes harci fellelkesüléssel… vagy mivel…
Jól elment ez a hét… Mintha visszaálltam volna 0ra legalább…
Csütörtökön színházban voltam… Háááát…. Énnemtom…
A Kabarét néztük meg… (Jó, lehet, hogy nagyok voltak az elvárásaim. Nagyon szeretem ezt a filmet Liza Minellivel, Michael Yorkkal… szerintem fantasztikusan jó) Szóval először azt hittem, hogy az elvárásaimmal van baj de aztán rájöttem, hogy nem… Rossz volt a rendezés és a színészek se voltak jók…. Mert mi a fenével lehetne azt magyarázni, ha az ember azon gondolkodik egy szindarab közben, hogy mikor lesz már szünet…. húúúde unom…. meg azon filóztam, hogy hmmm… milyen jó a szinpadtechnika…. De a darab egyszerűen nem fogadott be, nem ragadott magával, sőt némelyik része kifejezetten idegesített, pedig olyan érzelmeket kellett volna generálnia, hogy ihhajj….
Egyébként céges jeggyel mentünk, mert támogatjuk a helyi színházat és ezért mindig kapunk jegyeket. Mellettünk ült két jogász csaj a párjával és ők pl. szünetben leléptek… Szóval nem csak nekem nem tetszett….
Na nem is vesztegetek rá több szót…. Elmúlt. Tanulság levonva….
*
Tegnap jó sűrű napom volt… Reggel elrohantam a virágoshoz, onnan a Baubarkácsba onnan a temetőkbe….(basszus, nem vittem kapát…. Nem gondoltam, hogy ebben a k* hidegben is nőtt  a gaz.. –jövő héten majd kap a csodaelegyemből… J ) Onnan haza, majd délután elmentem  Ripityomfalvára Juditékhoz, merthogy Jóember azt üzente általa, hogy „mindenféle diplomáciai kapcsolatot meg fog szakítani velem, mert már ezer éve nem voltam náluk és Ő engem nem bántott…..stb…stb…”
Na…hát tény, hogy jó régen voltam ott, mert mióta közeleg a költözésének időpontja, egyre bolondabb és állandóan cirkuszol. Nem volt nagy kedvem részt venni a buliban…. Most aztán már nem lehetett tovább húzni a dolgot, lévén, hogy jövő héten nyélbe ütődik a dolog…
Hááát… Roppant érdekes volt…. Meg sem említettük, hogy mi a szitu… Elnosztalgiáztunk gyerekkorunk filmjein… elvoltunk…. Azt 8 óra fele eljöttem… Megvót.. Szó nem érheti a ház elejét! Hülye az élet… Igazából sajnálom, mert ha normális, ha nem iszik, akkor annyira jól el lehet vele dumálni meg végülis jó fej… Csak a piát nem bírja. Nem látszik soha részegnek, igazából aki nem ismeri nem is látja rajta, hogy ivott, de már egy pohár bortól is teljesen bekattan és végtelenül kötözködő és goromba lesz…..
Nemtom… Nem könnyű helyzet…
Judit meg lassan elfogy… 10 kg-t fogyott… Mondjuk volt honnan, de mostmár meg kéne neki állni…. Na és bennem megint villog a vészvillogó, hogy mibe mászik bele….
De fő az optimizmus! Reméljük a legjobbakat!!
*
Émmeg asszem elkezdtem örülni a tavasznak…. Tegnap vettem egy csomó virágot és elosztottam a családban igazságosan 3 felé… kettőt kivittem a temcsibe egyet meg jól megtartottam…. És most abban gyönyörködök…mer’ olyan tavaszitarka…. J

kijövök ám én ebből….majd….valahogyan…..  előbb-utóbb….. Csak a mikéntjét nem tudom még…. Most éppen ott tartok, hogy sehogy se láccik ez jónak…
– tízből majdnem ötször túl jó egyedül….
– de amikor rossz, akkor k*va rossz……
– utálok csalódni…. padlóra kerülök tőle…. jobban mint kellene…. (NEM nagyok az elvárásaim)
– nem értem a pasikat… nem tudok mit kezdeni a hangulatváltozásaikkal –ha jó kedvük van legyen nekemis, ha rossz kedvük van ne szóljak hozzájuk, ha beszélgetni akarnak akkor maximálisan figyeljek rájuk, ha mondok valamit türelmesen ismételjem el háromszor is ha éppen mást csinálnak…. És természetesen az egészet ne tegyem szóvá…  Azt hiszik az Ő agyukból pattant ki a világ és ………. Na jó, lehet, hogy nem mind ilyen de a fentieket nem a kiskegyedből szedtem…..
– nem írok listát…. én már annyi listát írtam……
– nem jó egyedül, de nem hiszem, hogy hosszú távon tolerálni tudnám valakinek az egoizmusát…..
Valamit írni akartam…de valahogy nem ezt…. ezt is de nem így….

Majdcsak véget ér ez a depi… Aszonta az előbb a Némethlajos, hogy jövő7en kb. csütörtökön, már 16-18 fok lesz!
Remélem pluszban gondolta…. (Hoppá…. Máris itt van az optimizmus apró szikrája… J )

Demekkora szívás lesz, ha kisüt a nap és lent maradok….. J

 Az megvan, hogy……reggel 5kor csokit eszik és balázssót néz…
Hm?
Bezárták a Lipótot….
Na jó… a balázssó azért van, mert valami oknál fogva nem vált a távirányító….  Ittmaradtam a kúlon….
– Ittvan mindjárt a nagyon lelkes és bátor feri….. Feri te ugye még ártatlan vagy kívül, belül, elöl, hátul….?
– Aha…
– Feri, dolgozol valahol?
– Biztonsági őr vagyok….
– Háát pedig nem vagy egy Rambó!!
– Neeem, ez egy nyugis hely….
– Mii? Nyugdíjas klub?
– Neeem….
– És jól tudom, hogy neked 5 éve teccik egy csaj?
– Aha, igen….
– És úgy tudom, hogy te valami eszközzel meglested már….
– Hát…egy periszkóppal…..
– Periszkóppal? Olyan fizikaórás periszkóppal? Két tükör meg minden?!?
– Aha….
– Na húzzuk el a falat…
Éééésssss itt muszáj volt ripityomra nyoszorgatnom a távirányítót…..
Éss az m2-n a   Paddy and the rats  nyomat rockositott ír zenét… hallgatnám,de fél perc múlva híradó az aktuális f*szságokkal….
Csoki…
Világosodik… (lassacskán az elmém…. a legenda oda…)
Vissza kéne feküdnöm….

ma dolgozni akartam itthon….
Ehhez képest: reggel 8kor arra riadtam fel, hogy motoros fűrésszel fát vágnak majd’ az ablakom alatt… Mint 5 perc múlva kiderült, nem fát vágtak, hanem az ágakt pakolták kocsira és ilyen fújóval fújták a dzsuvát maguk után…. Szombat reggel !!! Nooormális?!
Na ittam egy teát oszt mikor elmentek visszafeküdtem…. Baklövés volt persze de még baromi álmosnak éreztem magam… El is aludtam…
Aztán felkeltem, főztem és most végre dolgoznék…. DE! Nem tudok csatlakozni a benti gépemhez…   Most nem tudom, hogy dühöngjek vagy ne….
Pénteken baromi rossz kedvem volt és nagyon fáradt is voltam emiatt a sz*r miatt, amit elcsesztem… K.-tól kérdeztem, hogy ki tudom-e majd otthonról kapcsolni a benti gépem. Mert csak ma akartam még csinálni néhány dolgot, nem szándékoztam 3 napig dolgozni éshát mégse menjen a gépem olyan hosszú ideig… Mondta, hogy persze, ki lehet, úgyhogy bekapcsolva hagytam… Erre most nem tudok csatlakozni!!
Mondjuk mikor jöttem el tegnap délután, K. somolyogva kérdezte, hogy „Kikapcsoljam a géped?”   Hát úgy néztem rá, hogy abból meg kellett éreznie, hogy ennek még a gondolatától is tartózkodjon.
Aztán még G. is túlbuzoghatott. Bár azt meg azért nem gondolom, mert a múltkor eccer eléggé parázs vitánk volt, mikor hétfő reggel számonkérte, hogy miért ment a gépem hétvégén, miért nem kapcsoltam ki…. kiakadtam a hangsúlyán meg azon, hogy mióta tartozom neki beszámolóval és egyáltalán…. Szóval volt egy pár mondatos adok-kapok…
Hát ezek után csak nem teszi meg, hogy kikapcsolja…
Gondolom az IP címem nem változott….
Szóval nemtom….
Munka helyett most itt klimpírozok és martinit iszom… Lehet, hogy jó is ez így.
Annyira rohadt hetem volt….  baromira elfáradtam. Pénteken, mikor K.-tól érdeklődtem a gépkikapcsolásról, azt kérdezte, hogy : -És ha azt mondom, hogy nem lehet kikapcsolni, akkor nem dolgozol otthon…?!
Mondtam, hogy akkor nem…
Érdekes volt az a pár mondat amit váltottunk –sorban állva az ebédért. Meglepett… Nem szoltam K.-val beszélgetni csak nagyon ritkán. Valahogy nem tudunk…. Pedig próbálkozunk néha de 2-3 mondat és annyi… Egyébként nincs egymással semmi bajunk. Illetve nekem nincs vele, remélem neki sincs velem…. Szóval ahogy mondta, hogy szerinte túlságosan lelkiismeretes vagyok és nem kéne…. Émmeg tiltakoztam, hogy amit elszúrtam azt helyre kell hoznom…. És volt egy másodpercre egy olyan nézése….
Ááá…. Előjött bennem az egész heti szarság. Majdnem elbőgtem magam. Szerintem  nagyon jó úton haladok afelé, hogy bekattanjak. Nem bírom ezt az egyedüllétet… hogy nem tudok szólni senkihez nap közben sem, meg itthon sem… Tököm tele az egésszel. A héten annyira vágytam rá hogy valakihez oda lehessen bújni, hogy valaki feltétel nélkül szeressen, hogy azt mondja „nyugi, szarj az egészre….!”
Miért nem maradhatott meg legalább az anyám?
Legalább ez a hülye nap sütne ki végre !

Hétfő:
Nőnap elment….szavam nem lehet.
Kaptam:
T1-től: egy illatbomba jácintot
T2-től: szegfűt
K.-tól: 2 csoki szívet
G.-től: fél méter hosszú ferrero rocher-t (hmmm… imádom…)
M.-től: sms-t

Kedd:
Ámdeviszontellenben a keddem az maga volt a katasztrófa…. Angolon kezdődött, mikoris Andi kitalálta, hogy nem csak az utolsó leckéből írunk dolgozatot, hanem az összes eddigiből…
Tadammm…
Na hát persze a vége az lett, hogy már röhögtünk kínunkban….. Basszus…. 4 oldal. A negyediknek még neki sem álltam, már lejárt az idő… Andinak jött a gőz a fülén… jól leteremtett bennünket….
Nem szeretjük ezt a bizniszinglist. Szerintem ezt annak kéne tanulni, aki egyénként már perfect…
Alvállalkozó meg beszállító meg purchasing…. Eszembe jutnak angol szavak, amikről nemtom mit jelentenek, és kéne tudnom, hogy pl. mi a visszaigazolás angolul. A feedback csak utólag jutott eszembe de nem is baj, merthogy nem jó…
Na ez adta az alapot és innen csak romlott egészen este 6ig. Minden és mindenki megtalált. A saját hülyeségemmel meg még fokozni is tudtam a dolgot….
Meló fronton egy csomó sz*r a nyakamba szakadt ami részben az én hibám …. Januárban nem voltam elég alapos, pedig mindig mindent 70szer ellenőrzök mielőtt kiadom a kezemből. Itt mégis becsúszott valami….. Persze, mert  minden tegnapra kell… Nagyon bosszant! Egy apró hülyeséget írtam el a programban és ez aztán magával vont még néhány dolgot…..
Aztánmég az is volt, hogy levittem a mosóba a kocsit, hogy szedjék le róla a vastag sárréteget (lásd hóvirágos traveling). Persze ott kellett hagyni, mert tele voltak kamionnal..
2-re mentem érte…. T2 levitt kocsival… Na nem mintha olyan k*va messze lenne, csak nagyon hideg volt…so megkértem T2-t-t, hogy lécci… Lemegyünk, kiszállok éééés kotrok a táskámban… Nincs meg a pénztárcám…. Na persze, mert előtte ebédelni voltunk és mikor visszaértünk nem tettem a táskámba, hanem otthagytam az asztalomon…. Még jó, hogy T2 közben nem húzott el… Közben jön a mosósrác…. Mondom neki, hogy bocsika de a pénztárcám meg nem hoztam. Erre a kezembe nyomja a slusszkulcsot, hogy nem baj, vigyem a kocsit oszt majd behozom…
És most figyelj, itt a csavar: Kezemben a slusszal, beszállok T2-höz és visszajövünk a céghez. Útközben nekem már leesett, hogy izé van… Mert ha az én kocsimmal jövök, akkor T2-nek megspóroltunk volna egy oda-visszát… Na jót röhögtünk és azt mondta, hogy nem baj, most úgyis van kedve autózni… J
De egyébként T2-vel mindig együtt jár a pénztárcám elhagyása… Lásd tavaly, mikor elmentem a városba a benzinkútra kiszabadítani, mivel úgy tankolt, hogy nem volt pénze…. És akkor azt hittem, hogy kiváltom, de én sem vittem… J

Szerda:
tovább gyűrűzött a keddi hülyeség….. Olyan dolgok is történtek, hogy csak ültem és hallgattam, mert azt gondoltm, hogy ilyen eccerűen NINCS…és valószínűleg én sem vagyok…vagy csak álmodom…
Felhívott az egyik cégünk könyvelője, hogy mondjam meg, hogy mi a bajom vele, mert a HR-esük azt mondta, hogy kedden volt a rehabilitációs központban ahol találkozott velem és én azt mondtam neki, hogy a Dia (könyvelő csaj) miket képzel magáról, hogy felülbírálja a központ döntéseit….bla..bla…
Namost: 1. nem ismerem a HResüket, 2. szerencsére azt sem tudom, hol a rehab. központ, ergo nem is jártam ott. 3. ha valakivel bajom van azt nem egy 3. személlyel közlöm, főleg nem az illető kollegájával….
Mondtam a Diának, hogy kérje meg a hölgyet, hogy hívjon fel és akkor megbeszélhetjük, hogy hol találkozott velem és mit mondtam… Hát persze nem hívott. Ez csak azért gáz, mert nem tudom bebizonyítani amit nem csináltam. Eszem megáll…..

Csütörtök:
Arra gondoltam, hogy ezt a kvínizémet benézte ez a nő… szerintem nem tavaly júliustól decemberig volt, hanem úgy októbertől még mindig tart…..
Meg azon is gondolkodtam, hogy ….. szóval ezen a bevonzósdin…. Merthogy én ezt a trutyit nem vonzottam az tuti… Tavaly októberig olyan optimista voltam, hogy magamat is megleptem… És hittem, hogy minden jó lesz…. Aztán jött két hónapra Piri vendégségbe, +Julika, +apró f*szságok, és valahogy így maradt…. Pl. nem szoktam beteg se lenni…. És akkor tavaly októbertől mindig van valami bajom… vagy meg vagyok fázva, vagy csak eccerűen fáj a fülem egy napig, vagy a derekam…
Minden napra van valami.
Vagy ilyen, hogy megyek a folyosón és eccercsak putty…elestem… Hát valami virágszirom szóródott le a márványra én meg a cipőm sarkával ráléptem és csusssz…
Komolyan már csak röhögni lehetne az egészen ha vicces kedvemben lennék…..
És akkor a tetejébe még ez a mai hósesés…. Mikor a zember reggel késésben van, kinéz az ablakon és..és…. lehet havat kotorni a kocsiról…. MÁRCIUS van !!! MÁÁÁRCIIIIUUUS BAMMEG !!!!!

Na jó! Ez egy antijódógomba lista lett ….
Most mindjárt fogom magam és veszek az Intermicsodában optimizmust….
Akciós!
Ócsó!
Oszt jó!

*
Egy pötty vigyornak álljon itt G. diétájának hiteles sziporkáiból néhány:

Eliana. – Meg vagyok én áldva veled…
G.        – Ugye milyen jó neked?

—–
G, – Én nagyon erős vagyok ám!…..
E. – ……….aham…..
G. – Úúúgy ennék egy sárkányt… pörköltnek…. nokedlival…. Meg uborkát…
—–

Rá akar tenyerelni a csokimra!!!
E.: – Hééé… Kapsz egy nyaklevest!!
G.: – Csak sok husi legyen benne…. Meeeg tárkony… J

Ja! És megjöttek a kínai pólók Ámerikából… J Jól néz ki…. K.-ét ugyan nem láttam de G.-é klassz…

 No megkegyelmezett nekünk az idő és reggelre egészen tűrhető képét mutatta. Pedig tegnap este még egy lyukas garast nem adtam volna a mai napért, mert akkora szél volt és olyan k*va hideg, hogy …….
Szóval verőfényes lett a szombat, ergo irány az alcsúti arborétum és a naaagy hóvirágmezők…. Út közben vigyorogva meséltem Anikóéknak, hogy remélem nem lesz tömeg, mert tavaly jártunk úgy kétszer is, hogy el akartunk vonulni egy kicsit révedezni és mind a kétszer oltári nagy zsibvásár kellős közepén találtuk magunkat….
Ésssakkor mi van? Na mi? Odaérünk és annyi de annyi autó, hogy ááááááááá…… Merthogy ebben az arborétumban nemigen szokott sok ember kóricálni egyszerre de most valami nagy kampányba kezdhettek, mert újságokban, neten, mindenhol hírdették, hogy húúú meg haaaa… Mindenki jöjjön és csodálja…. Ésakkor mindenki ment és csodálta. Parkoló meg ugye nemigen van az arborétum körül. Illetve nem hogy nemigen van, hanem egyáltalán nincs is. És akkor a népek az autóikkal beparkoltak a szemben levő kukoricaszántóföldre… Éééss a sok autó csinált naaagy sár… És MI átmentünk a sáron de visszafele már nem tudtunk kijönni mert addigra már sok autó ment át rajta és totálisan nagy, tengelyig érő sártengerré nőtte ki magát az út egy része… Ráadásul egy kocsi úgy beleragadt, hogy senki nem tudott  tőle semerre menni, csak dagasztotta a sárt és tolták, húzták, vonták… Ésakkor kitaláltuk, hogy majd a parkoló kocsisor mögött a kukoricákok földjén kikerüljük az egész katyvaszt. Anikóférjet meg a gyerekeket kiállítottuk útjelzőnek, hogy tudjuk, hol kell kikanyarodni a dzsuvából és a két szőke nő napszemüvegben, elkotort a sok sárbaragadt pasi mögött… J
No nem mondom, hogy úttörők voltunk, mert már előttünk is mentek ott az tisztán látszódott… DE kijutottunk! Mondhatni mindnyájan –Boriszt is beleértve- tökig sárosan!
Szegény Borisz úgy néz ki mintha tereprallyztam volna vele…. Csak úgy csattogott a sár, ahogy verte fel maga alá…. Ráadásul ez nem olyan sárszerú sár, hanem szalmás… Mintha tanyáról gyöttünk vón…. Na de azért jót sétáltunk és hóvirágot is láttunk eléggé rengeteget…
hazafele úton még Csillagbogárékkal is találkoztunk. Ők is mentek hóvirágnézőbe!!! Mondom én, be volt sózva az egész környék…
Ja! És volt egy jópofa sztori is…
Meg kell mondjam, most abszolút nem volt olyan szép az arborétum… Még minden kopár, barna…. Tényleg csak a hóvirágok a néznivaló…
Mindenki fényképezett majd’ bele pusztult… Szerintem minden szál virágról készült ma kb. 100 kép… Node! Volt egy pasi aki két bőröndnyi fotófelszereléssel, fehér esernyővel, ellenlámpával, mindenféle filefranccal kipakolva feküdt az ösvényen mozdulatlanul már percek óta…. (Pedig a hóvirágok nem ugráltak…) Ésakkor egy kb. 3 éves forma kislány megszólal…
– Anyaaaa…. A bácsi elájult??
Na kitört a röhögés…..
Igazából a nyelvemen volt, hogy „- Nem, csak elment az esze….”
Szerintem mindenki túlzásnak érezte a nagy kipakolást. Mégha ősz lett volna a maga rengeteg színével, különleges fényeivel….
Na mind1. Azé’ úgy megnézném mi lett a nagy hasalás eredménye…
Én ugyan pitty-putty fotóztam, de azért idebiggyesztek párat…