Ma volt az ominózius dokihozvisszamenős napom…. Háát…. Rögtön jól kezdődött, ugyanis nem találta meg a recepciós csaj a kartonom, úgyhogy egy töküres kartonnal mentem be hozzá és kezdhettem mondani október 30-tól az egész háború és békét….
Megint megnézett ultrahanggal ééééssss…..tadammmm….. Azt mondta, hogy minden rendben van, minden teljesen normális és nincs meg a ciszta sem….
Aztán megvizsgált és megcsinálta a rákszűrést is. Basszus…. Most nem azért… Tényleg nem mostanában voltam, viszont azért már jópárszor csinálták…. Szóval tudtam, hogy nem egy fáklyás menet, de hogy ez ennyire fáj..!?!. Majd’ leugrottam arról az asztalról…. Közben meg a doki mondta a magáét, hogy tudja, hogy kellemetlen de ezt alaposan kell…ésha nem a megfelelő helyről veszi
akkor ……..blablabla….. Hát én örültem, hogy nem haraptam el a nyelvem, nemhogy még diskurzáljak vele……
Szerencsére fél óra várakozás után meglett az eredmény is, úgyhogy nem kell még napokig idegeskedni miatta (P2 lett)…
A kétségeimre meg azt mondta, hogy vigyázzak magamra és ő is vigyázni fog rám, és higgyem el, hogy semmi nem fogja elkerülni a figyelmét…..
Nnna… Hát ez vót!
Ja! A legfontosabbat meg majd’ elfelejtettem…. Nagyon szép a méhszájam! J
Hoppá, mi?!
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nah, ezek igazán jó hírek! Gratulálok! :)) Nekem is vissza kellene már mennem, csak valahogy nem tudtuk még összehangolni. Szeretném, ha valaki nekem is azt duruzsolná már a fülembe, hogy szép a méhszájam… 😉
Naggyon helyes! 🙂
Remek! Örülök Neked:)
Na, látja! 😉 Juliska nénit meg messzire kerülni és nem lesz itt semmi baj, kérem!
Örülök, hogy minden rendben, igazából azért a rákszűrésnek nem kellene fájnia….
Aaaaannyira nagyon örülök!!!! 🙂
Ölelés! 🙂
Ja, és … nekem sem szokott fájni a rákszűrés :O
Ugye, hogy nem..?!
Én sem ilyenre emléxem… De lehet, hogy annyira paráztam, hogy talál valamit, hogy lélekben még ráerősítettem….
Nemtom… De nagyon rossz volt…
A lényeg, hogy minden rendben!!!
Gondolom, a kacsacsőr volt a ludas, nem a vattás pálcika… Egyébként a kacsacsőr engem is meg szokott kínozni, úgy érzem, hogy szétszakadok! Úristen, és milyen lehet az, amikor egy babafej akar ott kinyomulni… bele sem gondolok!
Na, de találtam egy érdekes cikket a másik felünk esélyes megtalálásáról. A minta London volt… gondolom ezek az esélyek még rosszabbak lehetnek máshol… (Ok, M-et most nem számítom az esélyesek közé). http://index.hu/tudomany/brittudosok/2010/01/14/kiszamoltak_mennyi_az_eselye_a_tokeletes_partner_megtalalasanak/
Jja! A kacsacsőr volt… Már jobban utána néztem… De szerintem én is a mimóza korszakomban lehetek, mert még soha nem éreztem ilyen kellemetlennek…. Hagyjuk is!
Ez a cikk… Khm… Hát igen! Dőljünk hátra, lazítsunk és reménykedjünk, hogy a sok tökéletlenből a számunkra legtökéletesebbet választjuk… :))
Illetve ez rád nem vonatkozik, hiszen Te megtaláltad. 🙂
Juteszembe, Julika is a duálpárokról regélt… Hogy meg kell találni. Mondjuk ő biztosan nem végzett ilyen számításokat.
Igen, bizony ez így van… és nincs benne semm dicsekvés. Viszont a történethez az is hozzátartozik, hogy a keresési távolságot és megnöveltem kb. 1400 km-rel. Azért így már egyszerűbb dolgom volt… ill. nagyobb felületem a halászáshoz! :-)))
örülök, hogy minden rendben! 🙂
Köszönöm kedves p 🙂
*
Na igen bruni, a tengerben nagyobb esély van halat fogni mint a kacsaúsztatóban :)) És ha eccer lehet a tengerben is lehet…. :))
Nem vettem dicsekvésnek. Örülök, hogy így van. Te vagy / Ti vagytok a jópélda, hogy ilyen is van, ilyen is lehet…. Mert bármerre nézek, sajnos nem ezt látom….
pussz