Bomb…. (but not sex)

 Köztünk legyen szólva, a tegnapi napon több kárt csináltam mint hasznot…. Egy perc gondolkodással, (többszöri ellenőrzés után) egy laza gombnyomással csináltam magamnak jó 5 percre egy olyan 110es pulzust, hogy ihhhajjj… Az egyik cég dolgozóinak a kajajegyét kellett volna lezárnom én meg egy másik cégét zártam le… Pedig kéccer megnéztem azt a rohadt cégkódot mielőtt lefuttattam azt a bánatos parancsot…. Még az a jó, hogy eszembe jutott, hogy leellenőrzöm mégis micsináltam…. Éééésakkor látomám, hogy semmit….
Nade én tudtam, hogy dehogynem csináltam valamit…. Ésakkor rájöttem basszus, hogy nem ott, hanem amott…
Pöttyet levert a víz, merthogy éppen számfejtési időszak van émmeg ugye zároltam a kajajegyeket…. Khm…
Aztán rájöttem, hogy mégse akkora a gebasz és visszacsináltam….. Nade azt a percet nem kívánom senkinek…
Szóval naaagyon nehezen tudtam elkapni a fonalat, ámdeviszontellenben nem volt nekem posztvakácionális sokkom…. Pedig gondoltam, hogy lesz…de nem volt. Egészen eccerűen csak sz*ul voltam….
Minden téren…..
Kezdődött ugye a felkelésnél…. Húúú az nagyon durva volt…. Szinte fájt. Szerencsére azért ½ 9-re betaláltam és ilyenkor nem győzök hálát adni a rugalmas munkakezdésért… Aztán ugye rögtön délelőtt ért ez a kajajegyes sokk, úgyhogy ezután igyekeztem nagyon óvatosan nyúlni mindenhez ami robban….
Jah! A robbanásról jut eszembe!! Basszus…! Tegnap este rakott krumplit melegítettem a mikróban…. Hát ott pörög, forog a tányér émmeg közben térülök, fordulok….éééés eccercsak  baanngg !!! sőt  BAANGG !!!
felrobbant a rakottkrumpli ! Nem a tányér, hanem a matéria. Kinyitottam az ajtaját és cafatkákban lógott az egész mikróban a vacsim. Jó! Azt már tudom és szerintem már mindenki sejti, aki a blogom által velem együtt kínlódja végig a napjaimat, hogy egy látens gasztroguru vagyok…. Kísérletező kedvem kifogyhatatlan, de esküszöm nem tettem semmi olyat a rakott krumpliba ami nem való bele…. rakott is volt benne meg krumpli is és ki se hagytam belőle semmit…. Tuti!
Szó szerint azt hittem leszakadt az ég….és majdnem összepisiltem magam!!
Apropó pisilés…. J (Figyelitek, hogy fűzöm össze a mondandómat…?! Király, mi?!)
A zelőbb elrohantam pisilni mert már egy órája ikszben ülök itten… Visszafele a folyosón elkapott a Beja és a kezembe nyomkorászott egy ilyen kávéval töltött csokibonbont…. Merthogy csak úgy… J (na mondjuk, nagyon nem kellett tukmálnia sajnos…)
Mutatom G.nek nagy vigyorogva, hogy mit szereztem…
– Figyu! Így próbáljon fogyózni az ember! Kiteszem a lábam és rögtön csokikkal halmoznak el…. J
– Honnan van?
– Kaptam, mikor jöttem vissza a pisilésből….
– Ééés ha én is elmegyek pisilni akkor én is kapok?
– Aham.
– Mindenki kap, aki pisil?
– Aszt nemtom…. De csináld azt, hogy pisilsz… szépen megmosod a kezed, összerendezed a hajad, előveszed a legszebb mosolyodat, aztán bemész a Bejához és megmondod neki, hogy nagyon ügyesen pisiltél… Mind belement a csészébe és most jöttél a csokidért, mert hallottad, hogy itten osztják….
Hát assziszitek volt vér a pucájában?
Hát nem!
Aszonta lüke vagyok!
Hát az lehet. Viszont ÉN kaptam csokit J
No, röviden ennyi…
Ja! Még valami (minden átkötés nélkül, csak úgy…)
Tegnap jót iméleltünk M.-mel… Mutatott valamit amit csinált, én meg szokás szerint megkérdeztem, hogy :
-Jó! De miért nem….
Ésakkor itten volt némi imélváltás, némi dulifuli… De hát Ő nem dulifuli…. Azé’ kiengeszteltem… J némi kis cukrossággal… És mára meg megcsinálta amit reklamáltam… Merthát tudtam én, hogy tudja!!! J
*
Lábjegyzet:
Miért működnék úgy, mint más normális halandó? Doki még tavaly azt mondta, hogy 10 napig egyem az „extrém bedurrantót”…. Hát télleg lüke vagyok….. Szóval a csodabogyót, amitől maga Herkules költözött belém…. (esküszöm nem szívtam semmit…J) és a 10. napon végre hazamegy Piri néni majd két hét múlva visszajön… és ezután énmeg jól visszamegyek a dokihoz…. (nagyon nem érdemes követni…tehát aki elakadt, ne fusson neki mégeccer…) Ámdeviszont ellenben mi volt ehelyett??!
Piri néni b*ott hazamenni… Csak úgy tett mintha menni akarna… Fél lábbal itt, fél lábbal ott…. Aztán a 12. napon bedurvult és közölte, hogy marad….. Bele voltam esve a kétségbe eléggé, mert már piszkosul tele volt a hómamuszom… Ámde rendes volt, mert 5 nap múlva elhúzott végre a francba….
Éésakkor ott álltam benne a kétségben, hogy most mia lófütty van?
2 hét?
1 hét?
Azért kértem dokihoz időpontot csütörtökre…. inkább legyen mint ne…
Vártam, vártam Piri nénit, mert piszkosul éreztem, hogy gyönni fog…..
És tegnap megérkezett….
És ezért csütörtökön nemtok menni a dokihoz….
És így megint csúszok vele egy hetet…
És közben ideér a tavasz és lassan az egész rohadt telet Piri nénivel töltöm….
*
Most hazamegyek! J