Délután visszavittem a könyvtárba a könyveket, ‘ztán mondom megnézem a Szinyei Merse Pál kiállítást…. Hááát….
Gondolom jó nagy egora vallana leszólni…..
Igen.
Jó nagyra.
Hát ezexerint nekem jó nagy van…
Most komolyan….
Kb. 10 műve volt kiállítva, vegyítve 3-4 magyar festő képével, hogy aztán az egész a tájképfestészet hazai fejlődését mutassa be… (mellesleg: kizárt, hogy ez reprezentálja a magyar tájképfestészetet…) Inkább olyan érzésem volt, hogy összejött 10 SzM kép valahonnan, ami ugye azért kevés egy kiállításhoz…. Viszont mivel jórészt tájképek voltak, így hozzácsapták még néhány más festő tájképét és mindjárt lett egy kiállításnyi anyag. (Lépjünk túl azon, hogy akkor miért is keresztelték Szinyei kiállításnak….) Különben is ne legyek már annyira durcás, hogy nem csak Szinyei képet láttam… Nem?
De!
Nem is ez volt a bajom.
Szóval a tízből kb. 3 volt, ami …….
Egy csomó jó képet vártam. Na nem azért mert otthon Szinyeimersék lógtak a falakon de egy kicsit rákészültem, utána olvastam mielőtt mentem….
Hát nem kellett volna és akkor nem csalódok ekkorát. Persze ettől még a képek nem tetszettek volna jobban …
Összességében: 5-6 középszerű és 1-2 jó képe adta a kiállítás „gerincét” .
Nem voltak kiállítva a híresebb festményei: A pacsirta, a Lila ruhás nő, a Majális, a Pipacsos rét, a Léghajó,….stb…. És egyáltalán… az egész Szinyei kiállításból egyetlen dolog hiányzott: Szinyei. A neten fellelhető összes képe szinte jobb az itt kiállítottak háromnegyedénél…
Érdekes különben megfigyelni a látogatókat is. Van aki csendben végigmegy.
Van aki előadja magát minden kép előtt a párjának. Közben meg nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy :- Ez miért ilyen sötét? Hú de fura…
Pedig ha tényleg olyan kiművelt lenne, mint ahogy előadja magát, vagy csak elolvasta volna a 3 oldalas ismertetőt, akkor tudná, hogy a festő nem Munkácsyt követi, hanem ráfestett egy másik képre, mert az nem tetszett neki és a lakkréteg is megsárgult rajta….
És nem visítana fel a „Pipacsos mezőn” című kép láttán, hogy „ – Dee szééép….”
Merthát az minden volt csak szép nem…. Nagy…, érdekes…, fura…. Nadehogy szép?
Van ugye a „Pipacsos rét” meg a „Pipacsos mező” és mindegyik sokkal jobb mint ez a „Pipacsos mezőn”. Isten bocsássa meg nekem, de mikor ezt a képet megláttam, az a naív festő, KisjankóBori jutott eszembe. Jó, ez azért túlzás… De tényleg kapásból ő villant be és nem az, hogy deeeeszééép….
Mind1. Végülis a szépség relatív fogalom….
Na de volt egy vicces…. A második terem: egy kép id. Markó Károlytól, mellette ifj. Markó Károlytól, aztán Markó Andrástól és Markó Ferenctől….
Mindazösszes az első fia… És mindegyik festett…
Na nem magamtól vagyok ilyen okos. Volt egy leírás róluk a falon. Szóval mindegyik festett, mindegyik az apjától tanult, akinek színvonalát egyiküknek sem sikerült elérni…. VISZONT a hasonló stílus miatt totál összekeverik a képeiket. Markó András számos képe ma is az apjáéként kerül forgalomba….
Ez milyen már….?!
Milyen gáz lehetett id. Markónak…!?!!!!
„- Az összes kölök pingál, ráadásul csapnivalóan és mindenki azt hiszi, hogy ezek az én műveim….”
Az első a Pipacsos mező, a második a Pipacsos rét (szerintem ez a legjobb, bár itt a képen nem látszik igazán, és egyik sem volt kiállítva).
A harmadik az ominózus Pipacsos mezőn… Itt miniatűrben még elmegy… De igaziból ez olyan
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: