Ha simán menne, nem én lennék…

 Velem mindig történnie kell valaminek…. Mert nem lehetek az az eccerű …..
Azon gondolkodtam, hogy leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy ha már 3 éve (jéééézusom!!) idefirkálom életem zömét, akkor ez se maradjon ki….
Tegnap Anikóval voltunk Julikánál. Mindig olyan szkeptikusan megyünk, meg bennünk van a rakás kétely. Még akkor is ha Anikónak csökken a gombóc mérete a torkában…. Októberben megbeszéltük, hogy a télen nem megyünk már többet, tavasszal meg majd meglátjuk…. Aztán Anikó felhívott, hogy mintha megint nőtt volna… (persze, mert agyon stresszeli magát)
Szóval tegnap újfent ellátogattunk Julikához…. Egy nő ment be előttem. Már bent volt 1-2 perce, mikor nagyon-nagy nevetés meg vihánc hallatszott ki…
Jól egymásra néztünk, hogy vajon mit csinálhatnak…. Hát kiderült rögtön, ahogy bementem….
Julika elmesélte, hogy ez a hölgy tavaly márc. 12-én volt nála… A barátnőjét vitte, mert az nem esett teherbe és már nagyon szerettek volna kisbabát, úgyhogy gondolták tesznek egy próbát J.-nál is…
Julika megkezelte a barátnőt, de ez a csaj is bent volt a kezelés alatt… rá egy évre mindketten szültek, napra pontosan ugyan azon a napon mikor kezelésen voltak és egyszerre….
Na és ezen ment az örömködés…. Julika nagyon boldog volt és azon nevetett, hogy micsoda humorérzéke van Istennek….
Hát én nem tudtam vele örülni…. Mondtam, hogy ez tök jó, de nekem pl. egy meglevő problémám a múlt hónapban rosszabb lett és baromira el vagyok keseredve…. Nem tudom ugyan, hogy mennyire kell paráznom mert csak a jövő hétre kaptam időpontot a dokihoz….
Na, megkezelt, aztán mikor végeztünk jött velem ki az előtérbe és szólt a kint ülő tanítványának, hogy üzenetet kapott Istentől, menjen ki vele az udvarra….
Kimentek, Anikó beült a kisszobába én meg az ajtóból szórakoztattam… Hát elég sokáig kint voltak és mikor bejöttek úgy néztek ki, mintha valami nagy baj történt volna…. Majdnem meg is kérdeztem de Julika húzott be Anikóhoz, ez a tanítvány meg nem túl kommunikatív egyén…. (Gyakorlatilag egyszavas tőmondatoknál többet még nemigen hallottam tőle –ezen a kiválasztáson is mindig elámulok- Na mindegy. Isten tudja mit csinál)
Aztán kijött Anikó, fizettünk, elköszöntünk és eljöttünk. A kocsiban aztán Anikó kérdezte, hogy mit mondott nekem Julika. Mondtam, hogy semmi különöset. Erre azt mondja, hogy képzeljem el, hogy amikor visszament sírt… Anikó teljesen megrémült, megkérdezte tőle, hogy mi a baj, mi történt. Erre azt mondta, kb. hogy  teljesen kétségbe  van esve, mert nem tud nekem segíteni. Egyszerűen nem érti, hogy miért nem engedi Isten, mikor ő már annyi emberen segített és annyi csoda történt már… Megkérdezte az előbb a  tanítványát is, hogy változott-e valamit, vagy benne van-e a hiba…. És hogy megkérdezte Istent de az azt mondta neki, hogy tartsa be a törvényt. Ez a törvény pedig az, hogy ő nem érezhet együtt egyik páciensével sem… nem sajnálhat senkit… De egyszerűen nem tudja megtenni, mert nagyon sajnál, hogy nem tud nekem segíteni….
Na , hát mit ne mondjak…. Az enyhe kifejezés, hogy felzaklatódtam…. Az az igazság, hogy kifejezetten pánikba estem… Most mi van? Látott valamit, amit én még nem tudok? Vagy szimplán csak az volt a baja, hogy velem nem tudott csodát tenni és nem múlt el varázsütésre a problémám?  Igazából nem is azt vártam tőle, hanem hogy legalább ne romoljon. Én már nagyon régen elkönyveltem magamban, hogy csodák vannak ugyan de nem velem történnek…
De hát így…. most….
Ha Isten sincs velem, akkor ki?
Rohadt hosszú egy hetem lesz……
És úgy látszik rám is van írva, mert G. már harmadszor kérdezi meg, hogy mi van velem…. miért nem szólok egy szót sem…. bissztoss az öregasszony csinált velem valamit….
Na, most legalább ki tudom próbálni, hogy mennyire vagyok pozitív…. Visszaállok-e legalább nullára jövőhét szerdáig….
Tessék… Kihívás….
Mindezek tetejébe, még a múlt héten megpiszkáltam M.-et, erre tegnap felhívott, hogy mikor jó nekem…
Abban maradtunk, hogy ma átjön….
És most itt vacillálok, hogy lemondjam-e…. Nem vagyok túl vidám és reggel még tesztet is írunk angolból…
Hááát… én másztam bele….
Délután 5ig még csoda is történhet…
Nem?
De!