Nos….

hát megvolt a buli…. Hogy én mennyire elszoktam ettől…. Jesszuskám…
Szombaton reggel úgy ébredtem, hogy „áááááá…neeemakarok semmitseee..:.” Reménykedtem, hogy mire Judit ideér, a bulizós énem is hazatalál….de nem.
Aztán már úgy voltam mint akit sínre raktak és meglöktek….az idő jött, mi meg mentünk… Félútról felhívtam Anikóékat, hogy mindjárt ott vagyunk értük. Útközben kezdett megjönni a hangulatom, jókat röhögcséltünk a kocsiban, majd felszóltunk barátosnémnek, hogy itten állunk, gyöjjenek….
Na és akkor megjelent Anikó EGYEDÜL…. Azt hittem férjura lemaradt valami miatt de aztán kiderült, hogy úgy maradt le, hogy nem is jön…. A. majdnem elbőgte magát…. Na, mondom magamban, ebből jó buli lesz…
Beszuszakolódtunk a kocsiba, csöng a mobilom…. Férjúr volt, hogy ne haragudjak de nem tud jönni… Egyszerűen képtelen rá…. És hogy de tényleg ne haragudjak…
Mondtam neki, hogy semmi gond, majd beszélünk….
A. mesélte, hogy pedig délután készülődött, borotválkozott és hogy már menetkészen volt felöltözve, mikor közölte, hogy ő nem akar jönni mert nincs kedve és nem érezné jól magát és nem akarja még a mi kedvünket is elvenni…..
Háát…. Mondjuk A. csodálkozott már azon is, hogy azt mondta eljön. Kérdezte is, hogy mit mondtam neki, hogy igent mondott….
Így utólag, úgy látszik mégsem voltam annyira meggyőző.  Pedig tényleg nem árt az embernek ha néha egy kicsit kizökken a szokott mókuskerékből…. Merthát mit csinált helyette? Ült a számítógép előtt… És ez azért is gond, mert programozó lévén egyébként is egész nap előtte ül….
Mindig azt hiszem, hogy nálam aztán zárkózottabb embert nem hord hátán a Föld, aztán lassan kiderül, hogy dehogynem, dehogynem…..
Igazából egyáltalán nem akartam győzködni, mert mi sem tudtuk, hogy milyen ez a hely. Ha tényleg rossz és még a kedve is rossz,  akkor lehetett volna még lelkiismeret furdalásom is, hogy mire „kényszerítettük” szegényt….
No, szóval megfogyva bár, de törve nem…elindultunk….. Felötlött bennem, hogy lezárom a kocsi ajtajait, nehogy még útközben kiszálljon valaki és a végén egyedül kelljen mennem… J
Szerencsére jókat röhögtünk, A. is összeszedte magát….és eccercsak odaértünk a tett helyszínére…. Szép lassan közelítettük meg az objektumot….hátha közben történik valami. Leszakad az ég, összedől a Föld, atomtámadás, tornádó, tájfun….vagy egy eccerű áramszünet…. De nem! Az ajtóban állt egy nagyon kopasz fickó feketében, meg pont akkor ment be egy másik nagydarab…
Anikó, simán hozta Alice-t csodaországból: – Hú, milyen alakok járnak ide?!!
Mondtam, hogy nyugi, az csak a jegyszedő és mi majd mosolygunk és minket szeretni fog… És így is történt….
No ekkor aztán már eggyel beljebb voltunk… Félhomály, a berendezés  full retro, de eredetiben… Ugyanis ez a terem régen mozi volt de mikor megnyílt a pláza a mittomhány mozitermével akkor a város két mozija bezárt.
Pár éve viszont kinyitották az egyiket… kizavarták a pókokat, felszedték a székeket, tettek bele bárpultot, csináltak egy színpadot meg leraktak néhány asztalt az eredeti moziszékekkel…. (fölcsapódó ülőke és simán, lazán hanyatt lehet vele esni…)
A falakon fa lambéria és a fal mellett két oldalt egymás mögött kettes ülőkék vannak….mint a buszon….
Minden hétvégén más játszik és ahogy néztem a műsort jórészt jazz-t.
Szóval érdekes…de nem rossz…
Szombaton a “koko loko” együttes játszott fantasztikusan jó, karibi vagymilyen zenét…. Nagyon jó hangulatot csináltak. A csajok martiniztek én meg döntöttem magamba a narancsdzsúzt J…. (merthát vezettem, ugye)
Éshát hogy milyen volt a buli..?! Jól éreztük magunkat, ami így első körben és az előzmények után nem kevés. Megállapítottuk, hogy ide mi majd még…. csak többen kéne mennünk…. Minden esetre most felmértük a terepet.
Judit nálam aludt, merthogy az exe, a Jóember, még legalább márciusig a házban lakik és hétvégeken nagyon nem jönnek ki… Folyton áll a bál és gondolta, ha nincs otthon, elejét veheti a kétnapos haccárénak.
*
Gasztrohírek:
Vasárnap Jucókámat megleptem brokkoli krémlevessel, amiben csak az volt az érdekes, hogy ő még sosem evett én meg még sosem főztem ilyet…. Hádde jó lett! És ízlett neki! Viszont kihagytam belőle a szerecsendiót. De esküszöm nem azért, hogy Bruninak bővüljön a „ must to do” listája, hanem mert nem volt otthon és elfelejtettem venni. Mondjuk úgysem tudtam volna, hogy abból mennyi kell bele, mer’ a recept elintézte annyival, hogy ízesítsük szerecsendióval.
Az jutott eszembe, hogy fogok nyitni egy gasztroblogot… „Ételek, amikből kihagytam valamit  -és jó lett!” címmel… Most, a takarékosság jegyében, tuti a siker! Úgyis egy csomó vackot beleszórunk mindenbe J
Ja! És a legjobb ! Nyavalyának se volt kedve főzőcskézni, úgyhogy a szokásos zacskóban sült husit csináltam.
Beszórtam páccal a hússzeleteket, be a zacsiba, oszt a sütőbe… Mikor kész lett, elzártam a sütőt de nem vettem ki, mondván, legalább melegen tartja amíg nem eszünk…. Ahogy ott téblábolok a tűzhely előtt, gyanúsan melegnek éreztem a sütőt…. Kinyitom…látom ám, hogy basszus ez még mindig ég…. Húsok jól összetöpörödve szenvednek a zacskóban a megégés szélén lavírozva…. Na, kikaptam a tepszlit…tekergetem a gombot a gázon… Semmi…. Rendületlenül ég tovább….  Totál elképedve szólok Juditnak, hogy nem lehet elzárni a sütőt… Jön Ő is, nyoszorgatja a gombot…. a láng nem is reagál, így ő is elképed… már pont azon kezdek el morfondírozni, hogy a gázcső csapját leszek kénytelen elzárni, mikor megszólal…
– Dehát ez nem is a sütő gombja !!!!
No jólvan! Nemaz! Nemaz! Ha barna lennék, meg gyakorlott háziasszony,  én is rájöttem volna már 5 perc után, basszus… De így szőkén még kellett volna egy-két perc !! Főleg hogy előző nap a sárga földig leittam magam narancslével….
Khm…
Ha valaki mindenképpen ragaszkodik a recepthez, rajtam ne múljon:

Hússzeletek a la Tündérkirálylány:
Süsd a húst ahogy szoktad, majd ha már úgy látod, hogy kész, vedd a sütőt takarékra és adj neki még 15-20 percnyit a lángokból. Nagyon kell ügyelni az időre, mert el kell kapni azt a pontot, mikor a szeletek gyönyörű narancsbarnás árnyalatot kapnak. Ekkor éri el az igazi tányérkoppantós állagát is.
Egy jó tanács. Ha vendégeink fogazata nem éppen vasszög elharapó állapotban van, vagy váratlanul meglep bennünket a  nagymami, a siker érdekében válasszunk egy ennél jóval egyszerűbb ételt…

*
No és hogy valamivel kárpótoljam azokat, akik ezt a mai bejegyzésemet elolvasták és úgy jártak vele mint Eliana szokott a francia művészfilmekkel (mostmár tuti, hogy történik valami, majd most…. az nem lehet, hogy még mindig nem….. na majd most….Jesszusom, vágd föl az ereidet, csak legyen má’ valami…. Miazhogy vége?? Miiiiiaaaz??)
Szóval azoknak, akik idáig eljutottak:

A “leghosszabb” magyar mondat, ami visszafelé is ugyanaz:
“Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a
vadon élö Kis Pálnét nem keresik.”
*
Én kérek elnézést!