Szöszmókjaim....

Kisebb hezitálás után elindítottam a mosógépet másodszor is… Igaz, hogy elmúlt 10 óra és az alattam lakók nem biztos, hogy díjazzák a centrizést de reggel úgyis visszakapom, mert már 7kor ribillióznak a gyerekek…..

Hát érnek az „élmények”… Bizonyára ezekből  kéne / kell  okulnom….
Kvinizé… (Csak tudnám mi a f*omra gondolt ezzel ….. )

Ma délután, mielőtt eljöttünk, volt egy „laza” csatánk G.-vel… Néha rájön a kötözködhetnék és akkor nem bírja abbahagyni… undok, bántó és önelégült…. Aztán ha visszakapja, akkor vérig sértődik…
Francba…
Mondjuk már 4 éve ülünk napi 9 órát egy szobában…. és nem úgy választottuk egymást… Igyexem, hogy kezelni tudjam és ne érezzem miatta szarabbul magam mint amennyit ér, de nem mindig sikerül….
*
Na félre sirám és nyöször….
Hazafele bevásároltam és menetrend szerűen megtalált egy lejmoló a parkolóban… Mint kiderült, régi „ismerősök” vagyunk, ugyanis a múltkor miután vissza szerette volna tolni a kocsit, elég undokul közöltem vele, hogy „Érme van benne!”
Nem tudom, ezek a hajléktalanok mindig olyan dilemma elé állítanak…. Valahogy úgy vagyok velük, hogy nyáron azért dolgozhatnának ha akarnának…
Szóval jött és nem minden él nélkül kérdezte, hogy
– Visszatolhatom a kocsit? Vagy megint érme van benne?
– Nem! Most semmi nincs benne! J De ettől még visszatolhatja! J
És vigyorogtam…. Valahogy abszolút nem voltam dühös…
– Tudja mit? Leszek olyan úriember és visszatolom!
Viszont elkezdte mesélni az életét… Émmeg figyeltem… Légió, meg délszláv háború… És csak mondta, mondta… hogy van ám őneki érettségije is meg szakmája is…csakhát elcseszte… De szállóra nem megy mert ott ellopják a cuccait….És azért nincs rajta zokni mert kimosta és most kitette száradni a bokorra… (egyébként tiszta póló és farmer volt rajta).
Komolyan mondom egyre jobban megsajnáltam… Adtam neki egy 200ast és mondtam, hogy vigyázzon magára… Ő meg mintha örült volna, hogy végre valaki meghallgatja és csak mondta-mondta… Ja! Felhúzta a pólóját és mutogatta a hasát, hogy kivették a lépét meg még mittommicsodáját,  én meg arra gondoltam, hogy az áruházból 4 pénztár sorbanálló közönsége néz bennünket döbbenten az üvegfalon keresztül….. Megtudtam még, hogy 36 éves…(kinézett vagy 46nak– szóval látszott rajta, hogy megélt egyet-mást….) Azt mondta, hogy már nem tud visszakapaszkodni…. Írt egy csomó tesztet cégeknél de a telefonját is el kellett adnia…csak a sim kártyája van meg de azt meg maximum egy fába dughatja be…. Viszont eldicsekedett, hogy ünnep van mert PallMalt szív… Egy vásárlótól kapta…. Évek óta nem szívott normális cigit, csak amit ő sodort csikkekből…. Végül már miután harmadszor köszöntem el tőle, sikerült is eljönnöm…
Elköszönt és közölte, hogy ott mindig megtalálom… J
Hökk…
Hát majd ha azt hiszem, hogy milyen szar nekem, lehet hogy megkeresem…
Hazaérve egyszerre parkoltunk be a szomszéd csajjal… Mondta, hogy ott állt a sorban a pénztárnál és látott….
Tuttam..tuttam, hogy figyelnek… J
Drukkolt, hogy minél előbb végezzen, hogy tudjon jönni segíteni J
*
Na megyek. Kiteregetek… 
És iszom egy kakaót a fogyókúra jegyében… 🙂

Ma meg holnap királytrigon van… (Nap, Hold, Jupiter) ..Irány lottót venni… vagy rulettezni…vagy mittomén csak segíts rá a bolygóállásra !!!
A részemről később megegyezünk J
*
Tegnap…. Ooolyan jóó volt.
Jucust még múltkorjában elküldtem kineziológushoz és tegnapra kapott időpontot. Megegyeztünk, hogy elé megyek mire végez de egy jó fél órával előbb értem oda, így vettem egy étcsokifagyit és kiültem vele a zeneiskola előtt levő padra…. Mákom volt, mert nem a kezdők hegedűóráját csíptem el, hanem valami kellemes zongoraművet… Szóval azt hallgattam, közben ettem a fagyit, kellemes idő volt és lassan ment le a nap… Valahogy olyan nagy nyugalom szállt meg… és megmaradt utána is, mikor Jucussal kiültünk a kávézóba…
Megkérdeztem, hogy akar-e beszélni a „kezelésről” , de azt mondta, hogy inkább most nem… Így csak iszogattunk meg élveztük a „nyárestét”….. Egymás után örömködtünk, hogy mennyire jó, hogy még így elcsíptük ezt az utolsó őszi napot (merthogy állítólag jövő7en már tél lesz L)
Szeretem az ilyen perceket, órákat…
*
Hétvégére nagy otthonmaradást tervezek!
Mosok, el fogom pakolni a nyári cuccokat, előveszem a télieket és nagy konyhatakarítást is tervezek, konyhaszekrénypucevával…. Fürdőszobát is kéne de az most elmarad, mert ott lesznek kiteregetve a ruhák…. És különben sem kell túlzásokba esni… J
Nem?
De!
Vasárnap pedig relax ezerrel… olvas…alszik…eszik… kultúráltan szórakozik…
*
Az előbb kaptam egy hatásvadász emailt az én virtuális M.-emtől (by Szami J)…
„- Na, hova megyek hétfőn délelőtt?”

Válaszom:
„Rióba?”
Váárok….Nem válaszol…
Újra én:
„Bocs az előbb mellélőttem!
Angliába?”
Váááárok…vááárok…Nem válaszol…
Vazze, már viccelni se’ lehet? Micsináljak, ha ez jutott skorpiós eszembe….!?!
Egy óra múlva újra próbálkoztam:
„na jó, az előző kettő a skorpió volt… mostmeg Én vagyok:
Hova mész hétfőn délelőtt, kedves M?”
Nnna… hát erre már reagált…. (érti ő a viccet csak nem szereti J )
Szóval a helyi rádióba megy és nyilatkozik egy képzésről amin részt vett…..
Hopsz! Híres lesz!!
Majd szétszedik a fanok és nem marad belőle semmi….
*
Nna.
Királytrigon! 

mégis megyek mint a mérgezett egér….
Bementem az országosbankba, hogy visszakapjam a jogaimat a számlámhoz… Csesszék meg….
Volt egy bolt, ahol relatíve normális áron (plázaár és kínai között) lehetett ruhákat venni. Egy outlet. Ma bementem. Kínai lett !
Csesszék meg….
A főnök Ukrajnában volt 2 napig és hozott egy zacskó aprócsokit… Meg kell mondjam, nagyon finom volt mindegyik… Szép csomagolású, finomságos, cirill betűs csokik… Ukrán csokik… Nekünk miért nincsenek ilyen csokijaink?
Csesszük meg….
Hiányzik…. Nem hiányzik…. Hiányzik….. NEM hiányzik….
Csessze meg…..
                                                         

Jövő7en kezdődik az angol…. Ééés nem HÉTFŐN, szerdán fogok járni, hanem kedden, csütörtökön…
Ezt azért írtam ide, hogy pozitív végkifejlete legyen ennek a bejegyzésnek!!!  🙂

Vasárnap dél körül értem Annához…. Ettünk, beszélgettünk, összekaptunk…. Szóval szoktuk egymást… J Annyira különböző dimenzióban vagyunk, hogy legalább egy teljes nap kell ahhoz, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk… Azt mondja megváltoztam… meg már kb. 2 hete még a telefonba sem úgy szólok bele…. és most is úgy nézek…
Nna, hát kellett idő ahhoz, hogy kb. egálba legyünk… J
5 óra körül kimentünk a ferenc napi búcsúba, onnan le a Duna partra, ahol élveztük az őszi napsütést és elvoltunk míg kivilágították a várost… Aztán visszamentünk a búcsúba a színpadhoz, ahol operett egyveleget adtak elő…. És hős voltam, mert csak egy kicsit nyafogtam, hogy meeeennnyüüünk mááá…
(nem tehetek tóla de engem az operettel kínozni lehet… kettőt még meghallgatok, a harmadiknál menekülési útvonalakat keresek, a negyediknél pedig legszívesebben futóra fognám a dolgot…
És a magyar nótával dettó így vagyok…. főleg a borongóssal…) Szóval végighallgattuk a zegyveleget és még utána a jazzbe is belehallgattunk valamennyit… De szerintem ők nem voltak jók… Már amennyire én meg tudom ítélni…
Hétfőn elmentünk megnézni a World Press Photo kiállítást….
Na ott kezdődött, hogy én csak azt tudtam, hogy a Millenáris parkban van… Anna viszont nem tudta, hogy az merre lehet…. Meg voltunk lőve a térképünkkel együtt, így nem volt mit tenni, telefonos segítséget kellett igénybe vennünk. Felhívtam G.-t, hogy nézze már meg a neten… Tudtam én, hogy ez az a dolog, amit utoljára kéne meglépnem,  mert nem győzöm majd hallgatni, hogy hogyan közlekedik a szőke Pesten…
G. roppant jól szórakozott és útba igazított bennünket, hogy Fény utca meg Mammut… (na ja, a guglival én is tuttam vóna)
Nna. Ezek után sínen voltunk… Szó szerint, mert villamossal mentünk…
A kiállítás…
Hát igen….
1 óra alatt néztem végig de a végén már olyan csömöröm volt… Basszus, olyan ez a világ, amilyen… de hogy csupa depis dolog történjen benne… Úgy a fele táján komolyan besokalltam…
Földrengés, orosz-grúz viszály Oszétiáért, nyomor…. Igaz, hogy ezek „Press” fotók voltak és hát EZ a hír, nem az, hogy kinyíltak a muskátlik… de valahogy…..
És kb. 5-6 képtől eltekintve, egyik sem volt nagy durranás…. Bárki, aki éppen ott van a helyszínen csinál ilyen képeket. Valahogy nem éreztem bennük azt a plusszt, amitől bekerülhettek egy  World Press Photo kiállításba… Úgy értem, hogy egy olyan helyen, ahol összedőlt a fél világ, lehet olyan képet csinálni minden erőfeszítés nélkül, hogy egy nagy kupac törmelékből csak egy halott ember feje látszik ki…
Viszont lekapni egy gazellát, amint menekül és a hátsó lábát éppen elkapja egy leopárd…, vagy egy távolugrót, ahogy földetér és úgy kavarja fel a homokot, mintha tornádó lenne körülötte… vagy egy cselgáncsozó(?) homlokáról lecsöppenő vér visszafröccsenésének pillanatát elkapni… Na EZEK igen…
És kb. ennyi volt…. Illetve még a harcba induló maszályok is tetszett meg agy kép egy grúz(?) pasasról, aki egy fekete kocsiból néz ki, mellette meredezik a puskacső… Ez olyan borzongató volt… Valahogy nem tudtam levenni a szemem róla… A franc tudja, volt benne valami….
Szóval össz-vissz ennyi… A többi mehet a levesbe…
Szerintem…
DE!
Az emeleten viszont volt egy „mai magyar valóság „ (?) című kiállítás, amin a legtöbb kép sokkal jobb volt mint lent a WPP-n….
Szóval egy óra alatt végignéztem, Anna két óra alatt… de szerencsére sütött  a nap és kiültem egy padra míg végzett…  
Aztán már semmi más nem volt…
Illetve…. Néha úgy írtam volna M.-nek egy sms-t vagy beszéltem volna vele de aztán mindig ledumáltam magam róla… egészen hétfőig… Akkor aztán felhívtam, merthogy ugye pénteken megígértem neki, hogy majd visszahívom…
Háát…
Mi nem tudunk telefonon beszélni egymással…
Egyikünk sem tud a Mi újság? kérdésre mit mondani…  És ha megkérdezi, hogy „Minden oké?” , akkor persze nem tudom rögtön rávágni, hogy igen, mert nemigen… De ha meg hagyok egy kis szünetet, akkor megkérdezi, hogy „mi van?” Éshogy mi van azt én sem tudom, csak azt tudom, hogy nem jó ez így…
És mondta, hogy a hét közepe, vége fele ráér… Émmeg mondtam, hogy kedden… de akkor ő nem… és majd akkor jövő hét… mármegint…. Mondjuk a péntek már jó nekem de azt meg nem mondtam mert nem tudom, hogy normális vagyok-e… Mert ha nem látom és nem hallom a hangját, akkor jól el vagyok… De ha a hangját meghallom akkormeg azért lesz rossz kedvem, mert érzem, hogy átment a csillagkapun…. Énmeg itt maradtam…

 Szóval a szombatot olyan jókis punnyadósra terveztem, amilyen már rég vót… Pihi, olvasgatás, evés-ivás…..
Hát, már pénteken délután tisztán látszódott, hogy ez a hétvége sem erről fog szólni…. Meló után elmentem fodrászhoz Aprajafalvára… (Basszus, most eszméltem rá, hogy már milyen korán sötétedik… -hogy én ezt mennyire úúútálom ) Szóval már majdnem indultam hazafele, mikor ránéztem a telefonomra…. Egy sms  M.-től….. egy nem fogadott hívás M-től  -Jóvanna, a búra alatt nem hall az ember…!
Az sms-ben egy webcím… Visszahívom…. Mondja, hogy nézzem meg honlapot…és majd beszélünk…
Mondtam, hogy ok…majd hívom ha megnéztem….
Ésaztán hazaérvén már olyan fáradt voltam….nem akartam bekapcsolni a gépet…. (lehet, hogy a tudatalattim hárít?)
Aztán hívott J., hogy mit csinálok szombat délután. Ebből a kérdésből egyenesen szokott következni, hogy majd ő mindjárt megmondja… J
Szóval jelezte, hogy délután felugranának, merthogy L.-nek adóssága van felém, amit elhoznának….
Hökk… Na basszus…
Éshogy mivel délelőttre meg temetőlátogatást terveztem, így hirtelen az egész szombatom betáblázódott….
Szóval korán keltem, irány a virágos, aztán Aprajafalva meg Szomszédmálnás… Vittem kapát, gereblyét…..minden lófüttyöt…. de szerencsére a múltkori varázselegyem végre megtette a magáét és nem nagyon volt rájuk szükség. 11re itthon voltam, állhattam neki takarítani… Aztán kajáltam és jöttek a drágáim… J Kaptam csokikat: 60%-os meg 70%-os étcsokit… meg még hoztak egy üveg pezsit is… Mondtam, hogy nem kellett  vóna igazán túlzásokba esni…. (mit fogok kapni, ha legközelebb összevesznek… J )
Szóval visszavonva az előző bejegyzésem L.-re vonatkozó része.
M. mondaná, hogy megint az ítélkezés csapdájába estem… Pedig nagyon igyexem nem ítélni elhamarkodottan…. Nna igen! De ki gondolta, hogy az én tábla csokimnak ekkora fenék lesz kerítve…?
Az előbb megnéztem a linket, amit M. küldött… Gondolom ez az új melója….mintha már említette volna ezt az 5letét…
Nem hívtam vissza, mondván szombat van….hétvégén meg nem szoktunk értekezni…. Vagy nemtom miért….  Hárítom?
De közben meg azé’ hiányzik ám… néha…. Mondjuk ez se jó, hogy mostanában ledumálom magam mindig arról, hogy én jelentkezzek nála….
Asszem holnap este felhívom…. Igaz, hogy pesten leszek Annánál mert hétfőn megnézzük a World Press Photo kiállítást de azé’…..
Na…
Így bonyolódnak a napjaim….

 Főnök, G., meg T1 tanfolyamon vannak ma…. úgyhogy csak 4en vagyunk… Szerencsére a telefon is ritkán cseng, úgyhogy pakolásztam ma…papírokat selejteztem, meg a gépemen szortíroztam…
Szóval olyan nyáriszabadságos fíling van….
Az álomkórom nem múlt el… és még valószínűleg a jövő héten is meglesz… Ez a „kézzel fogható” eredménye szokott lenni Julikának… J
Bár most Anikó mondta egyik nap, hogy képzeljem el, hogy le tudja hajtani a fejét… Mármint az állát a mellkasához tudja érinteni és eddigmeg nem tudta… Szóval, lehet, hogy most nem kívülről lett kisebb a „gombóc” a torkában hanem belülről…. No, nemtom… Lehet, hogy Julika mégis kap még esélyt…
*
Ez valami….. Nemtom….
Reggel óta, időnként érzem M. illatát… pillanatokra…. Egyébként elég gyakran megesik velem, hogy érzek olyan illatot ami tuti, hogy nincs körülöttem… pl. néha cigifüstöt…
Ehhez még hozzájött, hogy beleolvastam az egyik régebbi bejegyzésembe és hááát…igen… Volt OLYAN is…
Most meg ilyen van….
Ésmég ezt fokozta Kardfogú Nyuszinál az a francai szám, ami valahogy most annyira megy a kedvemhez….
Igen!
Léleknyoszorgatás ezerrel….
Nem akarom Julikára kenni de utána mindig úgy érzem, hogy a lelkem pőrére vetkőztetve áll a világban…. Nem tudok mindig erős lenni….és azt sem tudom, hogy akarok-e…. mintha kezdenék fáradni….
*
Tegnap előtt találkoztam J.-vel. Lejártuk a lábunkat…. Átmeneti kabátot akart meg nézelődtünk őszi ruha ügyben…. Az eredmény siralmas… Ámdeviszont ránktelefonált L. (Gyakorlatilag non-stop üzemmódban van a telefon köztük) Szóval rácsörgött J.-re, hogy mikor végzünk, mert hazaviszi…
No, utolsó állomásunk a gazdaságosbót volt, ahova odaért mire mi is. J. itt is nézett valami kabátot, amit meg akart mutatni én meg gondoltam veszek ásványvizet, mert nincs otthon… Hát ha már ott volt bejött velünk…. J.-t sec-perc lebeszéltük a kabátról és jöttek velem vízért… Közben J. megemlítette, hogy L. megvehetné nekem a csokit amivel lóg…. Ezen mindegyikünk vigyorgott… én közöltem, hogy gyakorlatilag mindenféle csokit szeretek…. Aztán elindultunk a pénztár felé a vízzel… J. tett még egy halk kísérletet, hogy „nem erre vannak a csokik…”
És ennyi.
Kisétáltunk….elbúcsúztunk….
Hát igen.
Remélem senki nem érti félre…itt most nem a csokiról van szó, hanem a poénról, a gesztusról meg a betyárbecsületről…. (mert nem az anyagi helyzete akadályozta)
Tudom, hogy a pasik máshogy vannak összerakva…
De ez egy annyira gáz jellemvonás….
Szerintem…