ellenpontok…

Tegnap hazafele tartván, bevásároltam… Ahogy toltam a bevásárló kocsit Borisz felé, hát kit lááátok a parkolóban? Az én saját, különbejáratú hajléktalanomat…
Asszem én az életben nem mehetek már abba a parkolóba 100as nélkül… de legalább néha megvan a napi jó cselekedetem…
Na szóval, jön ám nagy vigyorogva… Ugye visszatolhatja?! Ne siessek ám, ő ráér… J
Hát megnyugodtam…. Ráér…
Pakolok… Szövegel ezerrel…. Talált valami Rákóczi érmét, meg valami réz kupát és  most nem tudja mit csináljon vele…leadja a színesfémeseknél vagy valami régiségkereskedőnek adja el…
Mondtam neki, hogy gőzöm sincs melyik a jobb… Vigye el ide is meg oda is…
Közben meg az jutott eszembe, hogy nem vagyok normális… Mit diskurálok ezzel az ürgével… ?! Ráadásul a parkolónak eléggé a végére álltam és mellettem egy transporter volt, amitől abszolút nem látszódtunk ki… Közel s távol sehol egy lélek…émmeg itt cserélem az eszmét, basszus..
Kipakoltam, kezébe nyomtam a kocsit…de csak nem akart menni… Nézzem meg, bent volt a szállón, mosott, borotválkozott, hajat mosott….
És tényleg! Ahogy jobban megnéztem… farmer, garbó, hosszú fekete bőrkabát… (hökk) és teljesen tiszta volt… Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy hajléktalan…
Közölte, hogy megmutatja a borotváját… mert nem ám akármilyen van neki… Mondtam, hogy momentán inkább csak mesélje el… De nem! Előhúzott a belső zsebéből egy borotvát, aminek a vége még ki is volt hegyezve….
khm…
Mondta, hogy nem adja a kezembe mert kurva éles….
Nnna… Hát vigyáz ez rám… émmeg tudok élni, vazze…  J
Mondjuk érdekes módon valahogy éreztem, hogy nem kell félnem tőle… csak vigyorogtam, mint pék kutyája az égett zsömlére….
Közben beszélgettem a Jóistennel…. Jól szórakozik-e? Ez is a kvinizém része-e…? Miiivel érdemlem ki a szörprájzait….?!
Fickó meg csak lökte a szöveget, kezében a borotvával….
Mérges volt… Mondta, hogy megszaporodtak, mert bekvártélyozta magát hozzá (a bokrai közé) két másik fickó és résen kell lennie, mert nem elég, hogy kiveri az eső még a szivacsáról is letúrják…
Mondtam neki, hogy biztosan jó ember, hogy így vonzza a társaságot…. J
– Háát… Azt azért nem mondanám… J Igaz, hogy előfordult már, hogy a vadgalamb a vállamra szállt de azért hidegre tettem már egy két embert…
Hoppsza…
Mondjuk, nem kéne csodálkoznom, hiszen a múltkor mondta, hogy megjárta a délszláv háborút meg a légiót….
Közben beültem a kocsiba de az ajtó még nyitva volt, mert eccerűen nem rakta ki egyik mondata végére se a pontot…. Hát má’ csak nem leszek olyan bunkó, hogy rávágom az ajtót…
Egyszercsak azt mondja….
– Nem tud valami munkát…?! Bármit…!
– Nem, sajnos. Nem tudok.
– Én már mindenre kapható vagyok! Akár meg is nősülnék…!!  J
– Nem mondja!? Nagyon neki lehet keseredve… J
– Komolyan mondom!! Maga férjnél van?!?
– Nem, nem vagyok!
– Elvegyem?
– Na annyira még nem ment el az eszem… J
És akkor itt már úgy voltam vele, hogy akkor is becsapom a kocsiajtót, ha odacsípi az ujját….
Basszus…. Neszenekem…
Itt a nagy lehetőség….
Köll?
Nem!
Szavam?
Egy sem!
Vannak itt pasik csak nem járkálunk nyitott szemmel, kedves nőtársak…. Tele van az utca a parkolók…. Egy csomó pasi arra vár, hogy megmentsék….
Mi meg finnyákolunk…
Meg piszkeráljuk a kollekciót, mint az égett pitét….
Sirám meg nyöször, az van…. Közben meg megy a válogatás ezerrel….

Na, hát ez úgy nagyon nem hiányzott a tegnapi napomból… Igaz, innen szép nyerni….
Ellenpontnak kirakom ide ezt a gázolajos pasast….

Hátha…
Vagy esetleg a kettő között valahol…..