apró depi…. de tényleg csak munyurka… (remélem)

 Tegnap este megint kijött rajtam a spontánbőgés… Igaz, csak 2-3 percig tartott de….
Pár napja valahogy nem a jódógomba listára valók jönnek elő, hanem inkább a húdek*varossznekem dolgok… Tudom, hogy nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak….és valahogy sikerült is ilyenkor mindig megnyomni magamon az update gombot, de mostanában nem tart sokáig a hatása…
Annyit gondolkodtam, hogy mitől lehet ez…
Tudom, Anna kapásból M.re fogná… és nyilván benne van ő is… De vannak olyan szakaszok, olyan napok az ember életében, mikor bárhova néz, mindenhol éppen valami rossz történik… Ettől aztán eszébe jutnak a saját nyűgei… és kész….
És tegnap az utolsó csepp tényleg M. volt….
Hétfőn csináltak vele egy riportot a rádióban. Délután írt egy emailt, hogy csütörtökön 4 és 5 között adják le…. és nem tudja milyen lett, mert nem akarta meghallgatni…
Megkérdeztem, hogy miért nem hallgatta meg…. de erre már nem válaszolt….
Na, tegnap leadták…. Jó volt. Összeszedett, kerek mondatokkal válaszoló… koncentrált….
És ahogy hallgattam…akkor jött a spontánbőgés…. De tényleg csak 2 perc volt, mert felváltotta a düh, azt meg a szomorúság…. Ilyen lassankénti megvilágosodás… hogy V. tulajdonképpen nagy valószínűséggel, végig eléggé jelen volt az életében… Hol erőteljesebben, hol kevésbé, de jelen volt… De NEM is ez a bajom…. Hanem, hogy nem mondta…. Úgy ahogy O.-t is elmesélte néha, talán V.-nek sem kellett volna kimaradnia…
Valószínűleg nem vagyok 100as… de úgy érzem, hogy átvert… Valahogy az egész lénye…az egész elmúlt 1-2 év mondatai inogtak meg… Mikor elmondott olyan dolgokat amit állítása szerint csak nekem…. És akkor másnap meg neki?
A csalódás az ami rossz…
Nagyon rossz….
Mindezzel együtt, nem akarom bántani… Jócskán vannak dolgok a pozitív oldalon is. Csak egyenesebb lett volna egy másik megoldás… Ha számított volna, hogy ne maradjon bennem tüske…
Nyilván én is hibás vagyok… Gondolom elengedtem a fülem mellett mondatokat…nem kérdeztem vissza, nem faggattam… ha néha meg igen, akkor úgy éreztem, nem szereti… Így aztán arra jutottam, hogy ami rám tartozik azt elmondja.
Na ja! Az más kérdés, hogy mi tartozik rám….
Szóval tegnap a riport után még jó ¾ órát nyüglődtem, mielőtt írtam neki egy sms-t, hogy „Meghallgattam. Jó voltál!”
Vacakoltam egy darabig, hogy írjak-e, mert felötlött bennem, hogy oda lyukadunk ki, hogy átjön és annyira magam alatt voltam, hogy nem akartam… De az meg milyen bunkóság lett volna ha szó nélkül hagyom…
Visszaírt, hogy ő nem merte meghallgatni. Helyette szétbombázta a lakást és talált pl. tűlevelet, pedig évek óta nincs fája….
No. Szóval nem kell attól tartani, hogy mostanában csak úgy átrohangál….
És a kommunikációt se visszük túlzásba… hogy úgy mondjam…minimálisra csökkentettük csökkentette…
És a legizébb…. Pár nap múlva itt a szülinapja….
Kell nekem ebből gondot csinálni?
Nem!