mittomén….

Kisebb hezitálás után elindítottam a mosógépet másodszor is… Igaz, hogy elmúlt 10 óra és az alattam lakók nem biztos, hogy díjazzák a centrizést de reggel úgyis visszakapom, mert már 7kor ribillióznak a gyerekek…..

Hát érnek az „élmények”… Bizonyára ezekből  kéne / kell  okulnom….
Kvinizé… (Csak tudnám mi a f*omra gondolt ezzel ….. )

Ma délután, mielőtt eljöttünk, volt egy „laza” csatánk G.-vel… Néha rájön a kötözködhetnék és akkor nem bírja abbahagyni… undok, bántó és önelégült…. Aztán ha visszakapja, akkor vérig sértődik…
Francba…
Mondjuk már 4 éve ülünk napi 9 órát egy szobában…. és nem úgy választottuk egymást… Igyexem, hogy kezelni tudjam és ne érezzem miatta szarabbul magam mint amennyit ér, de nem mindig sikerül….
*
Na félre sirám és nyöször….
Hazafele bevásároltam és menetrend szerűen megtalált egy lejmoló a parkolóban… Mint kiderült, régi „ismerősök” vagyunk, ugyanis a múltkor miután vissza szerette volna tolni a kocsit, elég undokul közöltem vele, hogy „Érme van benne!”
Nem tudom, ezek a hajléktalanok mindig olyan dilemma elé állítanak…. Valahogy úgy vagyok velük, hogy nyáron azért dolgozhatnának ha akarnának…
Szóval jött és nem minden él nélkül kérdezte, hogy
– Visszatolhatom a kocsit? Vagy megint érme van benne?
– Nem! Most semmi nincs benne! J De ettől még visszatolhatja! J
És vigyorogtam…. Valahogy abszolút nem voltam dühös…
– Tudja mit? Leszek olyan úriember és visszatolom!
Viszont elkezdte mesélni az életét… Émmeg figyeltem… Légió, meg délszláv háború… És csak mondta, mondta… hogy van ám őneki érettségije is meg szakmája is…csakhát elcseszte… De szállóra nem megy mert ott ellopják a cuccait….És azért nincs rajta zokni mert kimosta és most kitette száradni a bokorra… (egyébként tiszta póló és farmer volt rajta).
Komolyan mondom egyre jobban megsajnáltam… Adtam neki egy 200ast és mondtam, hogy vigyázzon magára… Ő meg mintha örült volna, hogy végre valaki meghallgatja és csak mondta-mondta… Ja! Felhúzta a pólóját és mutogatta a hasát, hogy kivették a lépét meg még mittommicsodáját,  én meg arra gondoltam, hogy az áruházból 4 pénztár sorbanálló közönsége néz bennünket döbbenten az üvegfalon keresztül….. Megtudtam még, hogy 36 éves…(kinézett vagy 46nak– szóval látszott rajta, hogy megélt egyet-mást….) Azt mondta, hogy már nem tud visszakapaszkodni…. Írt egy csomó tesztet cégeknél de a telefonját is el kellett adnia…csak a sim kártyája van meg de azt meg maximum egy fába dughatja be…. Viszont eldicsekedett, hogy ünnep van mert PallMalt szív… Egy vásárlótól kapta…. Évek óta nem szívott normális cigit, csak amit ő sodort csikkekből…. Végül már miután harmadszor köszöntem el tőle, sikerült is eljönnöm…
Elköszönt és közölte, hogy ott mindig megtalálom… J
Hökk…
Hát majd ha azt hiszem, hogy milyen szar nekem, lehet hogy megkeresem…
Hazaérve egyszerre parkoltunk be a szomszéd csajjal… Mondta, hogy ott állt a sorban a pénztárnál és látott….
Tuttam..tuttam, hogy figyelnek… J
Drukkolt, hogy minél előbb végezzen, hogy tudjon jönni segíteni J
*
Na megyek. Kiteregetek… 
És iszom egy kakaót a fogyókúra jegyében… 🙂