Szöszmókjaim....

 Bruni kérdezte, hogy mi lesz velem Sláger nélkül… Hát valahogy csak túlélem… Az igazság az, hogy csak reggel szoktam hallgatni…. Nekem kicsit porosak… Vagyis néha úgy tűnik, hogy van egy kb. 500as listájuk egy bazi hosszú szalagon. Annak a két végét összeragasztották és már 10 éve (vagy mióta) azt játsszák … Igazából reggel szerettem hallgatni. Ha zenét akarok, akkor inkább mondjuk a Juventust szoktam…. Már ha nem megy ki a rádiómból… A kocsiban fixen be tudom fogni, a lakásban viszont hol szól, hol meg nem…. Franc aki érti…
Nadeha itt járunk… Milyen ez már….?!?
Az kapja a frekvenciát aki a nyeresége nagyobb százalékát adja cserébe…. Hát ilyet?!! Totál laikus vagyok, de az én olvasatomban ez azt is jelentheti, hogy mondjuk ez az összeg az új rádiónál csak 1 milla lesz. Márminthogy ez lesz az 50% amit felajánlottak…szemben a Sláger 15%-ával ami meg jóval több millió…
De erről senki nem beszél…. Nem is értem hogy lehet így szerződést kötni….
És ha így kötik a szerződést, akkor miért nem mondja mindenki rögtön azt, hogy 60% ?  Oszt ha nem jön össze, akkor sorry…..
Jó, nyilván nem fognak maguk ellen dolgozni, csak, hogy kevesebb legyen a nyereség és ne kelljen annyit befizetni… De mi van ha önhibájukon kívül eccerűen pancserek, vagy ne adj Isten kevésbé profik?
Éshát a nyereség előtt a bevételből annyi mindent le lehet vonni…. Főleg tudván, hogy a nyereség felét úgyis viszik a közösbe….
Szóval NEM értem!!
De NEM ez az egyetlen dolog amit nem értek kis hazánkban. Csak már megint azt látom, hogy a nagy népi malacpersely húzza a rövidebbet….
Kész.
Pont.
*
M.nek tegnap volt a szülinapja…
Kapott smst…
Megköszönte…
Már arra sem emléxem hogy’ néz ki….
Hüpp… (de csak kis hüpp…mondjuk pp nélkül…)
Most többet nem írok erről, mert akkor gondolnom kell rá…. K
*
Hétvégén nálam volt Anna…. Szokás szerint első nap szikrázik a levegő… Másnap má’ jó..
Nagy dolgokat cselekedtünk… pl. elmentünk  a Praktikusáruházba wcülőkét venni… J
Meg kaptam tőle a szülinapomra egy banklámpát, amit ott vettünk meg… (a szülinapom még odébb van, csak hogy ne kelljen már neki Pestről cincálni… Bár volt egy olyan 5letem, hogy „Ugye akkor hazaviszed becsomizni? J)
Szóval megvettük a lámpát. Eszébe jutott, hogy próbáltassuk ki, hogy világít-e…
Hát nekem ilyesmi szembe sem jut… amilyen naív vagyok még mindig azt hiszem, hogy ha veszek egy lámpát, akkor az otthon világítani fog… Hát világított is…. Viszont a talpa részén volt egy rozsdafolt, amitviszont csak otthon vettünk észre, mert nem vetköztettük ezt a szerencsétlent pőrére…
Ja! Mielőtt bárki felkiáltana: dörzsöltük ezerrel, először azé’ hátha lejön, aztánmeg azé’ hátha kijön a dzsinn… De nem jött! Se le, se ki!!
Döbbenet…
Szóval melegében vissza is vittük… Cserélték szó nélkül. De mi van ha mondjuk elvitte volna Záhonyba ajándékba és ott derül ki…?!
Tanulság: mindig, mindenhol , mindent megtapogatni, kipróbálni, nyoszorgatni….mielőtt hazacígölöd!

Én is megyek……valamerre…..
Egyre nehezebben tartom magam az elveimhez, miszerint nem gondolok semmi rosszra, pozitív a jövőképem, mert minden hepi lesz… Juszt is! J
Lassan vége az évnek. Igazából egy szavam sem lehet de azért a bőrömből se ugrottam ki még fél pillanatra sem… Valamit tán nem jól csinálok. Igaz, hogy megállapodtam magammal, hogy az én új évem -teljesen függetlenül a szilvesztertől-, március 1-én van…és az még …
Nemtom. Tavaly év elején azt mondtam, hogy adok magamnak egy évet, mert ha pozitív gondolkodással be lehet vonzani a jó dolgokat, akkor ezt ki kell próbálni…. Most pedig talán kénytelen leszek adni magamnak még egy évet…. (Hogy legyen ideje kibontakozni a jónak J)
Ha nem teszem meg, akkor bele fogok süppedni a búbánatba meg az önmarcangba, ahogy az idén is néha előjött, de mivel az ígéret szép szó, sikerült tudatosan elűznöm…
Nem vesztek vele semmit…. Csak nem tudom jó-e, ha nem búbánatolom ki magam…mert lehet, hogy valahogy bennem marad, elfolytódik…és az sem jó…
Na ezen még törpölök…
Aztán még azon is elmélkedtem, hogy csinálni kéne a télen valami kézzelfogható eredményű dolgot… Pl. letehetném a középfokú angol nyelvvizsgát… Ha a sötét hónapokban ráfeküdnék, talán össze is jönne tavasszal… (és akkor az én angolom is annál folyékonyabb lenne, minél felháborodottabb vagyok J Ugye Szami?) 
Vagy kiélhetném a mostanában előtörő kreativításomat… pl. varrhatnék…
Na!
Terveknek nem rosszak…
Aztán (ahogy Anna mondta) elmegyünk eccer-kéccer színházba és vége is a télnek… Ja és még felfedeztünk Judittal egy ilyen bulis helyet is, ahol nem csak 18 év alattiak dizsiznek…
Hmmm…
Hökk…
Ez már majdnem egy jódógomba lista lett… J

Tegnap hazafele tartván, bevásároltam… Ahogy toltam a bevásárló kocsit Borisz felé, hát kit lááátok a parkolóban? Az én saját, különbejáratú hajléktalanomat…
Asszem én az életben nem mehetek már abba a parkolóba 100as nélkül… de legalább néha megvan a napi jó cselekedetem…
Na szóval, jön ám nagy vigyorogva… Ugye visszatolhatja?! Ne siessek ám, ő ráér… J
Hát megnyugodtam…. Ráér…
Pakolok… Szövegel ezerrel…. Talált valami Rákóczi érmét, meg valami réz kupát és  most nem tudja mit csináljon vele…leadja a színesfémeseknél vagy valami régiségkereskedőnek adja el…
Mondtam neki, hogy gőzöm sincs melyik a jobb… Vigye el ide is meg oda is…
Közben meg az jutott eszembe, hogy nem vagyok normális… Mit diskurálok ezzel az ürgével… ?! Ráadásul a parkolónak eléggé a végére álltam és mellettem egy transporter volt, amitől abszolút nem látszódtunk ki… Közel s távol sehol egy lélek…émmeg itt cserélem az eszmét, basszus..
Kipakoltam, kezébe nyomtam a kocsit…de csak nem akart menni… Nézzem meg, bent volt a szállón, mosott, borotválkozott, hajat mosott….
És tényleg! Ahogy jobban megnéztem… farmer, garbó, hosszú fekete bőrkabát… (hökk) és teljesen tiszta volt… Tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy hajléktalan…
Közölte, hogy megmutatja a borotváját… mert nem ám akármilyen van neki… Mondtam, hogy momentán inkább csak mesélje el… De nem! Előhúzott a belső zsebéből egy borotvát, aminek a vége még ki is volt hegyezve….
khm…
Mondta, hogy nem adja a kezembe mert kurva éles….
Nnna… Hát vigyáz ez rám… émmeg tudok élni, vazze…  J
Mondjuk érdekes módon valahogy éreztem, hogy nem kell félnem tőle… csak vigyorogtam, mint pék kutyája az égett zsömlére….
Közben beszélgettem a Jóistennel…. Jól szórakozik-e? Ez is a kvinizém része-e…? Miiivel érdemlem ki a szörprájzait….?!
Fickó meg csak lökte a szöveget, kezében a borotvával….
Mérges volt… Mondta, hogy megszaporodtak, mert bekvártélyozta magát hozzá (a bokrai közé) két másik fickó és résen kell lennie, mert nem elég, hogy kiveri az eső még a szivacsáról is letúrják…
Mondtam neki, hogy biztosan jó ember, hogy így vonzza a társaságot…. J
– Háát… Azt azért nem mondanám… J Igaz, hogy előfordult már, hogy a vadgalamb a vállamra szállt de azért hidegre tettem már egy két embert…
Hoppsza…
Mondjuk, nem kéne csodálkoznom, hiszen a múltkor mondta, hogy megjárta a délszláv háborút meg a légiót….
Közben beültem a kocsiba de az ajtó még nyitva volt, mert eccerűen nem rakta ki egyik mondata végére se a pontot…. Hát má’ csak nem leszek olyan bunkó, hogy rávágom az ajtót…
Egyszercsak azt mondja….
– Nem tud valami munkát…?! Bármit…!
– Nem, sajnos. Nem tudok.
– Én már mindenre kapható vagyok! Akár meg is nősülnék…!!  J
– Nem mondja!? Nagyon neki lehet keseredve… J
– Komolyan mondom!! Maga férjnél van?!?
– Nem, nem vagyok!
– Elvegyem?
– Na annyira még nem ment el az eszem… J
És akkor itt már úgy voltam vele, hogy akkor is becsapom a kocsiajtót, ha odacsípi az ujját….
Basszus…. Neszenekem…
Itt a nagy lehetőség….
Köll?
Nem!
Szavam?
Egy sem!
Vannak itt pasik csak nem járkálunk nyitott szemmel, kedves nőtársak…. Tele van az utca a parkolók…. Egy csomó pasi arra vár, hogy megmentsék….
Mi meg finnyákolunk…
Meg piszkeráljuk a kollekciót, mint az égett pitét….
Sirám meg nyöször, az van…. Közben meg megy a válogatás ezerrel….

Na, hát ez úgy nagyon nem hiányzott a tegnapi napomból… Igaz, innen szép nyerni….
Ellenpontnak kirakom ide ezt a gázolajos pasast….

Hátha…
Vagy esetleg a kettő között valahol…..

 J
G. meg K. elég sokat járnak kondizni… Egy ideje tömeget növelnek, hogy majd abból legyen nekik izom… Ez azzal jár, hogy napközben kétszer, eper illatú, vagy csokis turmixot isznak tejből meg valami fehérjeporból… meg  G. még zabkorpás kexet eszik, meg banánt…..
És mindig olyan elkámpicsorodva néézem amikor kutyulja ezeket a trutyikat… mert ilyenkor olyan mindenfélességek jutnak eszembe, amitől meg röhögnöm kell….
Pl. ma mikor G. vette elő a nagy műanyag bödönt, amiben a cucc van és lapátolta bele a tejbe a nagy mérőkanállal, na akkor is eszembe jutott valami…
Jó……talán nem kellett volna elmesélnem neki…. K
De ő kérdezte, hogy mit vigyorgok…
Szóval bevillant az a kép, mikor eccer gyerekkoromban voltak kismalacaink és nem akartak valami oknál fogva enni…és az apu pont ilyen műanyag bödönből, pont ilyen port méricskélt a kajájukba…
És lehet, hogy ez a malacoknál annyira bevált, hogy azóta már az emberek is ehetik… J
Nem?
De!
És a múltkor megkérdeztem tőlük, hogy meddig fognak térfogatot növelni ?? Hát ezt sem díjazták…
És még az is volt, hogy amikor G. trüsszentett párat, mondtam neki, hogy 
„ Nagyon tápos vagy! Többet kéne sportolni ! J „

Lehet, hogy az életemmel jáccom? Mer’ közben meg erősek ám nagyon….

 Ebéd idő… G. felugrik és kérdőn rámnéz…

– Pisi? Rúzs? Pillaizmosítás? Kiscipő? Mehetünk?

Hát én ezt így nem….de télleg….. J
Legalábbis eccerre…. J

 Hétfőőő van… jajjjdejó….. J annyiranagyon jóóóó…. Hééétfőő…. Imádom a hétfőt…. Ez a hét legszebb napja…… trallalalalaaallllaaa….. hééétfőőőő…… mééégméggmééég …..mindig legyen hétfőőő mert ez annnyira jóóóóó….. imáááádommm…. J Az időőő is jóóóóóó ….minndjárt jól ki fog sütni a naaap ésss jóóó meleg lesz mert hééétfőőő van….. fantasztikusan jóóó leeesz…maga lesz a csoda ez a nap….minden percééééét élvezzni fogjuuuuk……mert ma MINDENKINEK  jóóó napja lessssz….hiszen hééétfőőő reeegeeeel van…és a  jó hííír, hogy egész nap hééétfőőőő lesz….
                                        
Nna!

 Tegnap este megint kijött rajtam a spontánbőgés… Igaz, csak 2-3 percig tartott de….
Pár napja valahogy nem a jódógomba listára valók jönnek elő, hanem inkább a húdek*varossznekem dolgok… Tudom, hogy nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak….és valahogy sikerült is ilyenkor mindig megnyomni magamon az update gombot, de mostanában nem tart sokáig a hatása…
Annyit gondolkodtam, hogy mitől lehet ez…
Tudom, Anna kapásból M.re fogná… és nyilván benne van ő is… De vannak olyan szakaszok, olyan napok az ember életében, mikor bárhova néz, mindenhol éppen valami rossz történik… Ettől aztán eszébe jutnak a saját nyűgei… és kész….
És tegnap az utolsó csepp tényleg M. volt….
Hétfőn csináltak vele egy riportot a rádióban. Délután írt egy emailt, hogy csütörtökön 4 és 5 között adják le…. és nem tudja milyen lett, mert nem akarta meghallgatni…
Megkérdeztem, hogy miért nem hallgatta meg…. de erre már nem válaszolt….
Na, tegnap leadták…. Jó volt. Összeszedett, kerek mondatokkal válaszoló… koncentrált….
És ahogy hallgattam…akkor jött a spontánbőgés…. De tényleg csak 2 perc volt, mert felváltotta a düh, azt meg a szomorúság…. Ilyen lassankénti megvilágosodás… hogy V. tulajdonképpen nagy valószínűséggel, végig eléggé jelen volt az életében… Hol erőteljesebben, hol kevésbé, de jelen volt… De NEM is ez a bajom…. Hanem, hogy nem mondta…. Úgy ahogy O.-t is elmesélte néha, talán V.-nek sem kellett volna kimaradnia…
Valószínűleg nem vagyok 100as… de úgy érzem, hogy átvert… Valahogy az egész lénye…az egész elmúlt 1-2 év mondatai inogtak meg… Mikor elmondott olyan dolgokat amit állítása szerint csak nekem…. És akkor másnap meg neki?
A csalódás az ami rossz…
Nagyon rossz….
Mindezzel együtt, nem akarom bántani… Jócskán vannak dolgok a pozitív oldalon is. Csak egyenesebb lett volna egy másik megoldás… Ha számított volna, hogy ne maradjon bennem tüske…
Nyilván én is hibás vagyok… Gondolom elengedtem a fülem mellett mondatokat…nem kérdeztem vissza, nem faggattam… ha néha meg igen, akkor úgy éreztem, nem szereti… Így aztán arra jutottam, hogy ami rám tartozik azt elmondja.
Na ja! Az más kérdés, hogy mi tartozik rám….
Szóval tegnap a riport után még jó ¾ órát nyüglődtem, mielőtt írtam neki egy sms-t, hogy „Meghallgattam. Jó voltál!”
Vacakoltam egy darabig, hogy írjak-e, mert felötlött bennem, hogy oda lyukadunk ki, hogy átjön és annyira magam alatt voltam, hogy nem akartam… De az meg milyen bunkóság lett volna ha szó nélkül hagyom…
Visszaírt, hogy ő nem merte meghallgatni. Helyette szétbombázta a lakást és talált pl. tűlevelet, pedig évek óta nincs fája….
No. Szóval nem kell attól tartani, hogy mostanában csak úgy átrohangál….
És a kommunikációt se visszük túlzásba… hogy úgy mondjam…minimálisra csökkentettük csökkentette…
És a legizébb…. Pár nap múlva itt a szülinapja….
Kell nekem ebből gondot csinálni?
Nem!

 Háát… 1-2 napja tudatosult bennem igazából, hogy jönnek a nemszeretem napok… Vagyishát nem lenne ezzel nagy gond… megvan a szépsége is a télnek, mióta nem kell a buszmegállóban dideregnem a csodára várva… Csakhogy ez a tetőteres móka azért nem az igazi ilyen gázárak mellett… K*va rossz a szigetelés…főleg a tetőablakoknál, amiből mindjárt 4 is van. Fázni viszont nagyon utálok. Olyankor nincs kedvem semmihez… Tegnap feltöltöttem vízzel a rendszert, próbafűtést meg szerintem ma fogok csinálni… Meg kéne nézetni a kazánt is mielőtt benyelek valami szénmonoxidot….
Be kell vennem a bevonzandó dolgok közé a tetőszigetelést  IS….
De ha mondjuk Bora – Bora összejön, akkor ki nem durrantja le …
Nem?
De.

Bruni, szokás szerint a lényegre tapintottál…. „mér fúúúj a szééél??”
Miután úgy tűnik, hogy ebben az évezredben abba se akarja hagyni, utánanéztem a dolognak…
Egészen konkrétan: beírtam a gugliba, hogy „miért fúj a szél?”
Nnna kérem! Figyelem!! (Especially Bruni J )

„A légköri áramlások kialakulásának két alapvető oka, a terepfajták eltérő mértékű melegedése és a bolygó forgásából származó Coriolis erő. Két eltérő nyomású légtömeg között ugyanis a levegő az alacsonyabb nyomású terület felé kezd áramlani, amíg a nyomáskülönbség ki nem egyenlítődik. Ezt módosítja a domborzat és a Coriolis-erő……….A szél mindig fúj!” 
/Forrás: Wikipedia /

Mondjuk az én hómamuszom is eléggé tele van vele… Kifújta belőlem a lelket is…
Most itt állok lelketlen….

Ésss hát a reggelem…. Húú….
Későn ébredtem… Nem is akartam felkelni, mert hallottam, hogy zúdul be a levegő a magasabb nyomású területekről….de aztán meggyőztem magam…. Futkosás, kapkodás…. Végre elindulok…
A postaláda előtt megrökönyödök, mert az Intermicsodás prospektus szinte a karomnál fogva rángat vissza, hogy mentsem ki, mert megfullad és esőt is mondtak mára….rájövök, hogy kb. 1 hete nem nyitottam ki azt a bánatos ládát…
/Flash: viharban szállongó prospektusok terítik be a ház 50 km-es környékét../
Szóval óvatosan nyitom…. ésss igen! Kb. 1,5 q papír volt benne… Volt idő mikor ezt egy elegáns jobbraáttal egyenesen a kukába zúdítottam….de eccer így lazán kidobtam egy ajánlottlevél cetlit és azóta egyenként átforgatom a zegész hóbelevancot…  Rájövök, hogy mégsem itt kéne szétválogatni, mert egyrészt elvisz a szél, másrészt meg ehhez eléggé késésben vagyok…. Kupac fölnyalábol, kocsiba bedob és irány a cég….
Parkoló…. Álljak a ház alá vagy ne? Esik le valami a tetőről vagy nem? Közben motor leállít, ergo, probléma eldöntve… J
Kétkézzel fogom a kocsiajtót, nehogy a mellettem álló visszapillantója adja neki a másikat… Borisz küzd veszettül de legyőzöm… Kiszállok…
Kezemben : egy táska, egy füles nylonzacskóban egy fürt szőlő (a reggelim) egy nyaláb prospektus. A kabátom nincs bezippzározva….(erre a kis időre minek?) ergo szétnyílik, kétoldalra kapja a szél… k*va hideg van… a sálam a képemben, ami csak azért nem zavar mert a hajamtól úgysem látnék… 
Elindulok! Azzal bíztatom magam, hogy nem a Csomolungmára megyek, hanem csak 150 métert kell megtennem, sík terepen az épületig…
Közben megpróbálom összefogni magam előtt az önálló életet élő kabátot… (Vazze, ha már rajtam vagy, melegíccs!!! ) de megint közbeszáll a sál és eltakarja mostmár mindkét szemem…
Odakapok!!
Ééésss igennn!!!
A csúszósfábólfaragott jó édes nénikéje esne hanyatt a gyalugépen, annak a kukabúvár PíáR menedzsernek, aki kitalálta, hogy hetente tudatni kell mindenkivel, hogy merre a mennyi….
Hát perszehogy kicsúszott az egész kupac a kezemből és persze, hogy olyat káromkodtam, hogy szerintem este elbeszélgetek a Jóistennel, hogy mennyit enged a fele büntimből….
Gyorsan elkezdem összekapkodni a javát….a szemfülesebbje (egy gazdaságosbótos meg egy JYSKes ) rögtön meglépett a park fele…. „Háttudodám mikor futok utánad?!”
Nagyon igyekezve próbálom összekupacolni az egészet, szorítom piszkosul magamelé, kabátom lobog a szélben…”kitérdekel?” de legalább a sálam egyik felét leszorítják a reklámok… Ééésss…megvan az utolsó is…. Már csak a táskámat kell felkapni….. DE hoppá!! Nem maradt kezem a szőlős zacsinak…. Viszont rájövök, hogy elegánsan, franciásan a kisujjammal még fel tudom kapni és elfityeg az ott ezen az 50 méteren márrr…..
De alig tippentek 10et, látomám, hogy a nagyfőnök fia kászálódik ki éppen a kocsijából…. Na basszus, ki kéne kerülni… Nehogymár elmesélje a vacsinál, hogy szekérderéknyi katalógussal járok dolgozni… Lazán hátatfordítok, mintha az elszabadult sálammal viaskodnék de így meg szembetalálkozok K kollegámmal, aki VIGYOROG…. Látja rajtam, hogy jobb ha nem kérdez de szerencsére különben sem az a szószátyár fajta… Momentán most nem mesélnék…
Szerencsére elérünk az ajtóig, ahol a nagy üvegtáblában elém tárul a LÁTVÁNY…
Miszerint:űztek, kergettek, megtéptek, le akartak vetkőztetni, DE a reklámújságokat testi épségem árán is megvédtem….igaz, hogy közben összegyűrődtek, megszaggatódtak, de magammal húztam a táskám és zsákmányoltam egy fürt szőlőt is….

Nem telik tőlem semmi másra….
nincs gondolatom…  (legalábbis olyan ami arra érdemes lenne, hogy megörökíttessék…) Ha lesz, rögtön ideszórom… Megjegyzem…ez nagyon nem így lenne, ha én nyertem volna a 2 milliárdot… !
Addig is egy sziporka, ami régóta kering a neten de mindig vigyorgok rajta és talán még van aki nem ismeri…
(mellékesen…eztán se’ leszek gasztro blog… 🙂

“Végy egy csomag ropit, tedd egy fazékba, majd kezdd el főzni.
Várd meg amíg levet enged, majd tegyél rá egy polipot.
Máris kész a Polipropilén ! “

Hát ez a királytrigon nagyon bejött valakinek… remélem legalább levegős
jegyű  :PP
Basszus 2 milliárd!! Jajjj…még a gondolata is fáj… J
Pedig Bora Boráról naponta kapok emilt, hogy meddig kell még fenntartaniuk a „kunyhómat”…
Már nagyon nehezen tudom őket bármivel is meggyőzni… 🙁