Megint….

Tegnap Judittal, kihasználva a jó időt, pléddel, párnákkal, szendvicsekkel és túlélőcsokival felszerelkezve, elindultunk Csókakőre, a várhoz…

 Mondván, milyen jó lesz majd ott elrévedezni a csöndben meg a gyönyörű kilátásban… ½ 1 magasságában el is indultunk….útközben megbeszéltük, hogy mivel eléggé tűz a nap, nem megyünk fel rögtön a várba, hanem keresünk egy tisztást, ahol letáborozunk és majd csak 3-4 óra fele mászunk fel….
Eccercsak odaértünk ééééssss HÖKK…. Pont mint Majkon múltkor… Sőt! Rosszabb!!  A vár alatti parkoló tele volt autókkal, emberekkel, lovakkal, lovasokkal…. Hát már csak röhögtem… Szóval nem olyan nagy ez a magyar hon, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk bármikor el lehessen vonulni benne…
Eddig bármikor voltunk a csókakői várnál, alig volt pár kiránduló rajtunk kívül… Nostmeg, bárhova megyek, mindenhol tömegek vannak…
Végre találtunk parkolót és ilyen ba*dmeg mosollyal kikászálódtunk a kocsiból… Egy pillanatig úgy tűnt, hogy fogathajtó lesz….de aztán rájöttünk, hogy a fenéket! Szüreti mulaccság fogja kezdetét venni, legott… Kezdett a kedvem a nulla alá kúszni de J. nagy vígan közölte, hogy menjünk, vigyük a cuccot és keressünk valami tisztást…. Az erdőben úgysincs senki….
Hááá…mondom… Igaza van! A tömeg itt van, mimeg nem itt leszünk… És tényleg… az erdőben nem volt senki…. még tisztás sem… L Ilyen a mesében nincs! Egy csomót mászkeráltunk de sehol egy füves rész… mindenhol bokrok meg sziklák…  Eszembe jutott, hogy a vár hátsó részén, ahol kavartunk, van egy meredek lépcső fel a hegyre, a várhoz… és mi lenne, ha felmennénk… merthogy a vár körül csak van valami tisztásszerűség…
Nna battyogunk felfele… (Szerencsére nem láttuk magunkat, kezünkben táskákkal, gyékénnyel és sárgavirágos párnákkal…)
Úgy ¾ úton találkoztunk hegymászókkal…. Na nem úgy, hogy mi megyünk a lépcsőn, ők meg mellettünk másznak a sziklán, hanem onnan indultak ahova mi felküzdöttük magunkat… J
Onnan már alig kellett mennünk, úgyhogy megmarkoltuk a kispárnákat és fa*án, lazán leküzdöttük a hátralévő métereket… Aztán némi gatyafék…. és bent voltunk a várban…. Mehettünk ki belőle, hogy tisztásra leljünk… J
Végülis nagy nehezen és tök véletlenül, találtunk egy helyet, ahol nem járt a világon senki…. odasütött a nap és árnyékot vetett egy diófa…. Hmm… Lepakoltunk végre és nekiestünk a túlélőcsokinak (is)… Órákat méláztunk ott de nagyon jó volt… Aztán felmentünk a várba, ami tele volt kirándulóval… Egyik várfalról a másikra ingatag falépcsőn kellett átmászkálni… szóval kapszkodtunk mint a veszedelem…. DE a kispárnákat vittük rendületlenül…. Mondtam, hogy legalább puhára esünk, ha leszakad alattunk a fatákolmány… J

Éés mára olyan de olyan izomlázam van…..
Húúú….