nemtokcímet…

 Na, az országosbank kimaradt hétfőn… Ooolyan álmos voltam, hogy abszolút nem vágytam semmiféle sehová…. Hazamentem. Igaz, azzal a célzattal, hogy majd vasalok deee…. Hát.. hogyis mondjam… az is meghiúsult …
Kedden ½ 1-re be voltunk jelentkezve Julika nénihez, Anikóval.
Húúú…. Nagyon cvíderül ébredtem… Még sokkal rosszabbul mintha hétfő lett volna. Vártam, vártam egy darabig, hátha elmúlik…. De nem…. Egyszerűen nem múlt el és muszáj volt felkelni…
Megjegyzem: éjszaka történhet valami, mert legtöbbször már akkor eldől a napom, amikor kinyitom a szemem… Ha nullán vagyok akkor az már jó, mert abból még plussz is lehet…. Ha minuszban vagyok, akkor jó esetben az első 1 órában feljöhetek nullára és onnantól ld. 1. pont… Ha plusszban vagyok…. Öööö… Na, ilyenre nem nagyon emléxem, az elmúlt 5-6 évből….
Istenem, mit össze zagyválok itten…
Szóval tegnap morcosan ébredtem… Naaagyon nem volt kedvem Julika nénihez menni, vezetni, kilépni a kapun…. Semmihez….
Miután majdnem magamra öntöttem a forró teát, gondoltam megnézem az emailjeimet…
Nem volt net !
Nyoszorgattam a kábeleket, a dugókat, a modemet….
Semmi…
Néééztem…. – Hoppá, basszus hát TV sincs!!
Evett a méreg rendesen… (Tudom…tudom… magambaszállós hónapot akar rámkényszeríteni az univerzum…. De hát annyit voltam már magamban! ÉN Nem akarom!!)
Reménykedtem, hogy nem nálam van a hiba, hanem a kábeleseknél… Na, mire megtaláltam a hibabejelentő telefonszámát, kihűlt a teám, amit pedig a reggeli napsütésben akartam elkortyolgatni az ablakban….
Felhívtam ezeket a hárombetűs félisteneket éss igenn… már dolgoztak a problémán…
Nagyon helyes!
Aztán elkezdtem olvasni a „Tibeti könyvet”, amit Nóritól kaptam kölcsönbe… éééss sikerült az első 25 oldalon úgy felhúzni magam, hogy arról majd egy külön szösszenetet kell írnom… De húúúú….
Itt még mindig visszafeküdhettem volna de megint a mazochista énem győzött és elindultam Anikóért…
Odafele a városban, végig az út mellett, rajzottak ezek a sárga mellényes utcaseprőkarbantartók… Szóval egy-egy seprűvel söprögették a járdát…meg a járdaszegélyen motoszkáltak…
Ahogy mentem, lelassítottam úgy 20-ra mert az előttem levő zebrát söpörte egy hölgy, akinek így ránézésre sokkal de sokkal rosszabb éjszakája lehetett mint nekem. A haja pl. kb. ezer irányba állt égnek és alig bírta vonszolni magát…. Tulajdonképpen jó, hogy ott volt nála a seprű, mert így volt mire támaszkodnia… Gondoltam, csak csipkedi már magát és átér az úton mire odaérek… Hááát nem! A legcsekélyebb mértékben sem zavarta, hogy jövök… Ő söpört! Mert söpörni köll!
Lelassítottam kb. 5-re…és meredten nézem , hogy mikor emelinti már fel kecses topánjait a járdára…
Ééésss Igeeen!!!
Gáz!
Fééék!!!
Visszalépett a marhája! Szerencsére a seprűjét tette le előbb és nem a sonkáit…
Meredtem rá….hogy miiiiaz ég van….pötty maradt a csíkok között? Vagy mi?  És erre úgy nézett… Én esküszöm, hogy ez a nő nem is földi lény volt… Tuti, hogy valami idegen bolygóról jött és amikor lefékeztem, tulajdonképpen akkor eszmélt tudatára, hogy ő itten söprés céljából van…..
Húúde meghült az ereimben a vér…. Viccnek is rossz lett volna kárt tenni a kisebbségben…. (itt természetesen az idegen bolygóról származókra gondolok)
Na, ezek után értem Anikóhoz, akinek mondtam, hogy vagy felvidít az úton, vagy meg fogom harapni Julika nénit….
Hmm..
Hááát nem röhögtük szét a kocsit de beálltam legalább nullára… Julika megmenekült… Teljesen elképedtünk mert egy egész csapat gyűlt össze nála. Szerencsére mindenki utánunk volt… J és ketten jól össze is vitatkoztak, hogy most akkor ki hányra jött… Julika hozta a szokásos formáját… Minden esetre idén már nem megyünk hozzá. Anikónak nem tünt el a gombóc a torkából. Csak első alkalommal lett jóval kisebb, azóta ugyanakkora… Julika szerint tele van  feszültséggel…..  (hm… ki nincs manapság?)
Utána, oooolyan jóóó volt…. Hazafele mindig be szoktunk menni a siófoki mekibe kajálni és utána Anikó kitalálta, hogy sétáljunk le a partra…
És lementünk…
És nagyon jó volt ott ülni a víz mellet, nézni a nagy kékséget, a vitorlásokat…. hallgattuk a csöndet…(már amikor nem járt a szám), a kacsákokat, a sirályokat…. közben ezerrel sütött a nap…. Húú… legszívesebben még most is ott ülnék…
Ja! És szedtünk gesztenyét is, meg beültünk az egyik cukiba és ettünk sütit…
Szóval nagyon jó volt.
Fantasztikusan szép ez a szeptember! J