Mélyinterjú…. (mert az alany eléggé lent van :)

 Szöszyke: – Arra gondoltam, hogy most aztán klaviatúrát ragadok és teleírom okosságokkal az egész internetet… J
 
– Jajjj Eliana! Higgadj már le! Komoly dolgokról akartál írni.
– Igen, tudom. Bocs. Csak néha kibújik belőlem  ez a pinkes magenta…
– Na igen. Az is megérne egy misét, hogy’ került egyáltalán beléd ez a szín…
– Szerintem akkor kezdődött, mikor bejött az első pillogós „lécciii…lécciii…. léccciiii….”
– Folyton elkalandozol. NEM erről akartál írni.
– Tényleg nem! De milyen ez már? Még magamat is elterelem…
– Szóval? Mi rendeltetett mára? Van valami „eredménye” a 3-4 napja tartó agynyoszorgatásnak?
– Francokat. Semmi. Gondolatfoszlányok…. féligazságok… talán néhol egy két tiszta pötty. Valamiféle apátia, ami nehezen múlik.
– No, akkor most elmondod vagy hagyjuk a fenébe ?!
– Azon gondolkoztam többek között, pl., hogy miért engedek valakit olyan nehezen közel magamhoz….. akit meg egyszer közel engedek, azt miért akarom foggal-körömmel ott tartani… miközben ő egy-két körrel kijjebb igyekszik.. Olyan vagyok mint egy kotlós. És ez nem jó.
– Ezen már régóta agyalsz. Jutottál valamire?
– Valamire jutottam. De nem biztos, hogy az igazra… Szerintem ez azért van, merthogy így szépen lassan mindenki itthagyott, akit nagyon szerettem… Mire körülnéztem egyedül maradtam, úgyhogy elkezdtem „vigyázni” arra ami maradt…
Persze tudom, kapcsolat és kapcsolat között is van különbség…. És nem lehet egyikkel pótolni a másikat. Senkire nem lehet rátestálni a szülői, nagyszülői vagy esetleg gyermeki kapcsolat paramétereit. Hiszen ezek „stabil” kapcsolatok. Az anyád akkor is az anyád, a gyereked akkor is a gyereked ha már egy éve nem beszéltél vele… Akkor is van! Nem lógnak a vegyértékeid a világba…
– És úgy gondoltad, hogy akár megalkuvás árán is meg kell tartani a még meglevőket?
– Igen. Némelyekkel szemben, úgy. Mert egyedül nem jó. Illetve, sokszor jó de amikor aztán nem akarsz egyedül lenni, akkor elviselhetetlen tud lenni a csend… Azt hittem, hogy képes leszek ezeken a megalkuvásokon felülemelkedni de rá kellett jönnöm, hogy ez nem más mint önbecsapás. A sérelem ottmarad és gyűlik, gyűlik mint a folyó hordaléka…. Beszennyezi a kapcsolat mindennapjait és a másik fél esetleg nem is érti mi a probléma…  Senkinek nem jók a megalkuvások bármi szüli is őket. Meg kell szüntetni a megalkuvásokat.
– Kockáztatsz?
– Most eltökéltem. Igen. De óvatosan kell nekifognom…. Nem bántás a célom, hanem az építés..
– Viszont azt nem értem, hogyan szelektálsz? Hiszen volt akinek eddig is megmondtad kerek-perec ha valami nem stimmel, volt akinek meg nem… Az a kapcsolat kevésbé értékes?
– Nem. Csak akinek eddig is megmondtam, arról tudom, hogy elbírja a kritikát….Elgondolkozik…. Képes arra, hogy  feltételezze, hogy benne is lehet hiba és lehet, hogy nem sikerül a dolgon javítania de legalább néha látszik rajta az igyekezet… És ez oda-vissza működik. Legalábbis remélem…
– És mi van azokkal akik közeledni szeretnének….miért nem engeded?
– Ez összetettebb dolog. Alapból nem vagyok egy nyitott személyiség. Bár dolgozom rajta egy ideje…szerintem haladok is…. De alapvetően szerintem itt is ugyan az a probléma mint az előbbi csoportnál. Ők potenciális veszteség! Nem engedem közel, mert mi van ha elmegy…..mi van ha megint pofára esek?
– De hát ki tud neked garanciát adni? Az élet ilyen. Emberek jönnek, mennek…. Ez a haladás…
– Igen tudom! Nincs garancia semmire. És azt is tudom, hogy ez a görcsösség nem visz semerre… Sőt lebénít!
– Szóval akkor mi lesz?
– Megpróbálok javítani azon amin lehet. Aztán ha nem megy, akkor lefuttatok én is egy átértékelő programot… J
– Akkor ezt megbeszéltük?
– Meg.
– Lapozzunk?
– Jja!
– M ?
– Nanemá…
– Miért?
– Várom a mítinget… J
– Ja! J A jövőhetit ?! J
– Te galád! Az ez a hét!
– Mé’ ? Mondta, hogy melyik jövőhét? J
– Hát nem!
– Sőt! Te mondtad neki, hogy a jövő7 jó! Nem mondott rá semmit….
– Menjél te a …..
– Na jó! Elvégre még csak szerda van!
– Így van!
– Nem is vártad, hogy hétfőn rádront, hogy „naaaa…mikoormár…?”
– Skizó, kupánváglak !
– Jól van. Leszállok a döglött lovadról J és lapozok.Van itt egy érdekesség…. Egyik nap olvastam a 2009-es évről egy „próféciát”… Tömören a lényege kb. az, hogy  ebben az évben minden eldől valamerre… Ami szilárd, igaz  alapokon állt, az megmarad, megerősödik, pozitív végkifejlete lesz…Aminek viszont nem volt alapja, hamis volt az lecseng, szétesik ……
– Most ez M-ről jutott eszedbe?
– Neeem. Témát váltottam… Neked jut mindenről eszedbe… J
– Vicces…  Igen, ezt én is olvastam már 2008 végén… Ha leülök és gondolkodom, el is jutok odáig, hogy van benne valami…. És a környezetemben is látszik… Legalábbis az ingatag talajra épített légvárak szétesése…viszont  olyan baromi nagy jókról nemigen tudok…
– Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek jó része álmokat kerget? Azt építgeti ami amúgy is inog?
– Aha…
– És mi van a te frenetikusan jónak ígért 2009-es éveddel…?!
– Most mi? Kekeckecc, vazze?! Vége van..?! He? Vége van…?!!?
– Jó, jó! Nem kell bekapni!
– De egyébként meg egyáltalán nem volt rossz…. Pont a múltkor gondoltam végig és arra jutottam, hogy szavam se lehet… És még tényleg nincs vége! Meg persze a kvinizémmal nem számolt senki…
– Ja! Az esély a tanulásra mert hőbörög a Vénuszod… J
– Aha…
– És tanultál valamit?
– Hááát…. Non-stop tanít az élet. Hogy konkrétan mi az aminek nagyon kéne örülnöm….. Nemtom.. Még decemberig kiderülhet. Nem?
– Dehogynem. Ismered a mondást a lepényhalról…. J
– Skizo! Már megint cinikus vagy.
– Éééén…??!? Hát nem te vagy én?
– Ne zavarj össze!
– Abbahagyjuk?
– Jja. Adj egy kis csokit!