Írnék is meg nem is….
Nem tudom…. Olyan nagy kavarc van bennem és nem érzem, hogy ülepedne…
Annyira sok és erős érzelmi hatás ért az utóbbi pár napban, hogy egy hónapra is elég lenne pedig még csak 12.-e van….
Komolyan néha az az érzésem, hogy vannak az embernek napjai mikor minden megtalálja… Még olyan dolgok is, amik nincsenek dátumhoz kötve…. tulajdonképpen jöhetnének 10 Nap múlva is… De nem! Akkor! És beállnak a sorba akár tizediknek is… Egyik vonzza a másikat, az ember meg csak áll oszt néz nagy szemekkel….
*
Vasárnap délután jött Judit meg Anna és elmentünk a ligetbe S t M a r t i n koncertre. Odaértünk kb. ½ órával előbb…. Egy kicsit sétáltunk majd leültünk az utolsó sorba, a sor szélére… Anna felállt, hogy elmegy fényképezni. Mi beszélgettünk Judittal, egyszercsak lehuppan Anna székére egy idős „hölgy”…. De énmár láttam, hogy mire készül…rátettem a kezem a székre és mondtam, hogy foglalt… Na nem volt szívbajos, simán ráült a kezemre és baromi undokul közölte, hogy itt nincs foglalt hely, nem a színházban vagyunk… A férje meg ott ugrált mögötte, mert persze csak egy hely volt mellettünk…
– De mondom, hogy foglalt a hely. Rögtön jön a barátnőm.
– Nincs foglalt hely. Itt fogok ülni és kész.
– Ne haragudjon de miért pont ehhez a székhez ragaszkodik? Az előttünk levő sorban is van egy, azelőtt több is és a második sorban úgy látom, hogy egymás mellé is le tudnának ülni….
– Mert itt fogok ülni! Ez nem színház és itt nincs foglalt heyl…
– Hát hölgyem, ha ettől boldognak érzi magát akkor nyugodtan maradjon itt!
Na ekkor a férje elkezdte mondani, hogy tényleg ott elöl is van hely és egymás mellett is!
(Különben egy csomó hely volt még) Erre mondta a zurának, hogy menjen és nézze meg, hogy oda lehet-e ülni…..aztán elhúztak….
Annyira megdöbbentem és felháborodtam, hogy azt elmondani nem lehet… Komolyan mondom, ha szépen megkér még a helyem is átadom neki, de ez az arrogáns, lekezelő stílus, ami nyilvánvalóan hülyeséggel párosult, piszkosul felbosszantott…
Mindig elképeszt ha valaki ilyen stílust vesz fel, hát még ha oktalanul is…. Tudom, hogy ez csak egy kis hülyeség, de ott, akkor, annyira rosszul esett…. Talán azért mert szerencsére nagyon ritkán találkozom a sötétségnek ezzel az oldalával…
A koncert jó volt…. A végére már a hangulatom is kezdett megjönni hozzá….
Ja! Kimaradt!
Úgy dél körül felhívott L., hogy tudja, hogy koncertre megyünk és szeretné meglepni J.-t. Felhívhat-e, hogy majd megkérdezze, merre vagyunk a tömegben.
Mondtam, hogy fel. Közben meg eszembe jutott, hogy matrica… Meg az, hogy remélem ha eccer majd szakítanak, akkor L. fogja dobni J.-t és nem fordítva, mert ettől a fickótól nem lesz eccerű megszabadulni…. De ez már soxor eszembe jutott…
No a koncerten nem jött oda hozzánk csak smst írt J.-nek, hogy ott van és messziről nézi….és, hogy megy is haza, nem várja meg a végét….
Hááát nekem ez olyan furi….
Most olyan szerelmes, hogy csak látni akarta 5 percre vagy kíváncsi volt, hogy tényleg velünk van-e…?!
No és még nem volt vége a napnak….
Koncert után oda lehetett menni dedikáltatni meg CD-t venni…. Hát én soha nem voltam egy nagy fan….nem szoktam nyomulni autogramért. Megbeszéltük, hogy elmegyünk inni valami lötyit a főtéren… Közben A. kitalálta, hogy mégiscsak megnézné a CD-ket, meg tán egy autogram is jól jönne…
Megnézte, majd jött vissza, hogy 4000 Ft egy cd és vegyük meg ketten… Mondtam, hogy nekem momentán nemigazán kéne St M a r t i n cd. Erre fogta magát és sértődötten elrohant a kocsihoz… Nem is értettük, hogy hova megy olyan célirányosan és miért… Egy darabig álltunk ott mint a hülyék, majd utána mentünk.
– Miért rohantál el?
– Csak rossz kedvem lett…
– És akkor most nem kérsz autogramot sem?
– Nem! Menjünk!
– Hát most nehogymár rosszul kelljen érezni magam mert nem akarok cd-t venni… És miért nem kérsz autogramot a fényképre? (merthogy azt meg osztogattak mindenkinek) Nem csak a CD-t lehet aláíratni ….
Na végül visszamentünk, kapott aláírást és még közös fényképük is lett !!
De ehhez az kellett, hogy higgadt maradjak, ne vegyem át a stílusát és rávilágítsak a dolgok alakulásának ilyen lehetőségére is…
És akkor arra gondoltam, hogy vajon mit mivel érdemlek ki …. Merthát nyilván ezt is én vonzottam magamnak azzal, hogy nem beszéljük meg a problémáinkat…. Annával is söprünk a szőnyeg alá….
Ésakkor még J. is rátett egy lapáttal…. Mondjuk ez még a koncert előtt volt de a „székfoglalós hülye” után…
Ülünk mélán a fák alatt… látom J. nagyon vigyorog….
Néézek rá…
– Mi van?
– Kérdezhetek valamit?
– Judit! Tudod, hogy a válaszom: nem!
– Tudod, hogy mit akarok kérdezni?
– Persze, hogy tudom…
– Azt akartam kérdezni, hogy felmehetnénk-e néha-néha hozzád L-val….
(Most senki ne vasárnap délutáni teára gondoljon… J )
– Tudod, hogy nem a válaszom. Szerintem ezt már egyszer megbeszéltük, igaz nem L. kapcsán…
– Jó OK! Semmi gond! Nem haragszom!
– Hát remélem is…
És akkor ettől megint rossz kedvem lett… Amiért nemet mondtam… és azért is mert ilyen helyzetbe hozott, hogy rosszul érezzem magam… tudta hogy nem fog menni mégis ….
Lehet, hogy hülye vagyok vagy maradi vagy nemtom….de az én házam az én váram…
Nem szeretnék olyan pillanatokat megélni, hogy én bent dolgozom, otthon meg L + J vannak… Még akkor sem, ha csak egy teát főznek…
Na és akkor elmentünk forrócsokizni…. (elég hűvös volt, néha az eső is kóstolgatott bennünket…)
És akkor még tudták tetézni a napot… az “ivóban” ülve még J. eleresztett egy poént A. kárára…. Amit tényleg poénnak szánt, A. viszont egyáltalán nem vett annak… Ez persze attól van, hogy nem ismerik egymást eléggé… J. nem tudja mennyire hiperérzékeny A. , A. pedig nem tudja, hogy J. spec. eset…főleg mióta pasizik…
Nnna azért nem öltük egymást ám halomra! Sőt éjfélre hazaérve még feltettem a gulyáslevest főni hétfőre, merthogy milyen jó lesz az ha délután hazaérünk és totál éhesek leszünk…
Jókat röhögtünk, hogy mennyire nem vagyunk normálisak… de különben se kevertünk volna ágyba egyhamar, akkormeg közben megfő a gulyás is… Csak az volt a gond, hogy én picike kockákra vágtam a husit, hogy előbb megfőjön és nem figyeltem J.-t, akimeg nagyobb kockákra vágta a krumplit…. És mire a krumplik megfőttek, addigra a hús meg jól szétfőtt….
No mondjuk azé’ ezen már nem aggodalmaskodtam …..
Hétfőn pedig elmentünk .. M a j k r a ….