Ma reggel azzal keltem, hogy inaktívvá teszem az előző bejegyzésem. Tegnap zavart, hogy kiraktam, azóta aludtam rá egyet és reggel még mindig zavart… most viszont elolvastam még egyszer és úgy gondolom, hogy nincs ebben semmi olyan amitől kényelmetlenül kéne éreznem magam. Most is így írnám meg. És ő sem ír olyat, ami ne lenne felvállalható.
Sőt! A levélváltástól kifejezetten jól éreztem magam.
Lábjegyzet:
Szerintem: senkit nem szabad egy blog alapján megítélni. Teljesen szubjektív, hogy ki, mikor, mit ír bele magáról vagy másokról amik persze mind igazak, de annyi minden van ezen felül…. Le nem írt gondolatok, kisugárzás, testbeszéd, mozdulatok, amik mind-mind meghatározzák az összképet, amik nélkül csak egy kis szeletet kapunk a másik emberből…. És nem elhanyagolható, hogy ez olyan szelet, amilyet ő akar mutatni. „Normális” esetben nem tudatosan de mégiscsak egy szabályozott énképet kapunk. Az írások néha felfokozott lelki állapotban születnek… dühösen, lila vagy rózsaszín ködpárában, ami később eloszlik de a bejegyzés megmarad és hozzátevődik a virtuális képünkhöz, érzelmeket generál az olvasóban ezáltal alakítja a rólunk alkotott képet….
Mondjuk azért talán olyan baromira nem lehet melléfogni. De nincs fehér, fekete, rózsaszín, lila… mindegyikbe belefolyik egy kicsi innen, egy kicsi onnan…
Távol áll tőlem, hogy osszam az észt, de blogokat csak fenntartással…
Szerintem…
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hééé,nem kell magyarázkodni….A lábjegyzet nagyon jó fogalmazás-ott van!Értettük…..Jah,és a TE blogod,azt írsz ,amit akarsz-így is isszuk szavaidat.
Ölelés-azért is!
Igen, egyetértek siccel. És csak annyit tennék hozzá, hogy én azért egyszer olyan kíváncsi lennék, milyen lenne az, ha nem múlik el a bogathatnékod, amikor az úriember színre lép és megrebegteti a szempilláit… :)))
Semmi szükség öncenzúrára! :o)
Szeretem(jük) a stílusod és drukkolok(unk) a szappanoperának. :o)
Bár szerintem a forgatókönyvben most kellene következzen jófiúfernando, aki addig is a tenyerén hordoz, amíg Rodrigo egy váratlan és súlyos billentyűzetbalesetet követően rá nem jön, hogy az egere helyett Téged és mégis csakis Téged akar. Vagy van a talonban egy kicsi korában elcserélt egypetéjű ikertesója, aki megkér és mire rájönnél a tévedésre… :o) Még jó, hogy nem én írom a forgatókönyvet, ugye?
Mindegy, mit írsz, mi maradunk, szeretünk 🙂 habár nem ismerünk, csak a blog alapján, de akkor is 🙂
hozzáteszem: ez bizonyíték, nem ígéret 🙂 olvasok pár blogot, de a Tiédet várom mindig legjobban, hogy mi a helyzet. 🙂 évek óta 🙂
Én ide nem ítélkezni, hanem olvasni gyüvök. És korrekt mindegyik post. És olyan vagy, amilyen. Akinek nem tetszik az klikk.
Engem pedig érdekelt (volna) élőben is az a személy, akit a sorok rejtenek, de nem kaptam rá lehetőséget. Így marad a képzelet, Esmeralda féltő-sértődött érzelmei és Rodrigo mellébeszélése. Sosem bírtam az efféle sorozatokat, így ebből most már tényleg kimaradnék. Ha ezzel kapcsolatban szeretnél írni, akkor drága Királylányom, kérlek NE TEDD. Nem fogom ugyanis másképp látni. De az irományaidat továbbra is szeretem (kivéve a dél-ami sorozatos bejegyzéseket).
Drága Királylány!
Én/mi, úgy szeretünk, ahogy vagy, amilyennek láttatni engeded magad. Tudjuk, hogy ez csak egy szeletke belőled, ahogy belőlem is a saját blogom. Sokszor én sem vagyok megelégedve azzal amit írok, vagy ahogyan írom. De sosem törlöm. Mert akkor az, úgy jött a klavira, ahogy jött. Úgy éreztem, gondoltam abban a pillanatban, és az is én vagyok. Nálad meg Te vagy.
Írjál csak, ahogy érzel, mi meg itt vagyunk, olvasunk, szeretünk!
millió pusz
Hú… hát én már nem is tudok mit hozzátenni. Egyetértek az előttem szólókkal. Írd csak le továbbra is, ami kikívánkozik, hisz ezért (is) van az embernek blogja.
Puszi!