Húúúúde nehéz volt ma visszaállnom a tettek mezejére…. Jesszusom….
Posztvakácionális sokk…. K
Igen.
Azom vót nekem…
Komolyan!
Van ilyen…
Az ember ideges, kapkod….meg ideges…
Pedig 7végével együtt csak 6 napot voltam távol, mégis valahogy 2 hétnek tűnik….
Nemtom… valami van velem… Megint kanyarodok valamerre…. Mi lesz ebből?!
Ja! Merthogy tegnap reggel a zuhany alatt állva belémvillant, hogy naneee… még kellene nekem egy nap itthon… És arra gondoltam, hogy most bent úgyis uborkaszezon van….és felhívtam G.-t, hogy én inkább ma itthon…. A főnöknek meg mondtam mikor eljöttem, hogy talán a szerda is de inkább nem… Hát igen lett belőle…
Ésss csináltam egy jódógomba napot….
Húúú…kimondottan élveztem…. Zuhany után visszafeküdtem és aludtam 9ig. Aztán kitaláltam, hogy rántott patiszont akarok enni és gyorsan megcsináltam… Úgyhogy egész napi tevékenységem az volt, hogy feküdtem és olvastam és rántott patiszont ettem ubisalival meg sárgadinnyét is ettem… meg pezsgőt ittam…. (na ezt nem mind eccerre)
Kiolvastam a Monaco Mon Amour –t, zenét hallgattam…… nem agyaltam semmin….
Csak úgy szimplán jó volt…
Többször kéne ilyet csinálnom….
*
Veszteségek: (?)J
Ma meg már gondolkodnom is kellett… J és amikor nem kellett, akor is járattam a zagyam…
Pl. Volt egy osztálytársam a gimiben…egy srác…. Hát igencsak érdekes, hogy úgy mondjam „fura” kapcsolaunk volt… Körülugrálták a lányok, engem kivéve…. Így aztán jóba lettünk J
Rengeteget veszekedtünk… eccer pl. mikor már nem volt érve, mérgében beledobta a kémia könyvem a csapba és ráengedte a vizet…., J
de mindig kibékültünk….Olyan se vele se nélküle dolog volt ez, ami aztán megmaradt suli után is… Felvették az orvosira…elvégezte….aztán kiment 1 évre külföldre….. 2 hetente írtunk egymásnak több oldalas leveleket…. Aztán egyszer jól összevesztünk! Merthogy én úgy tudtam, hogy még külhonban van és akkor eccer azt hittem, hogy káprázik a szemem…mert ott jött a főutca másik oldalán… jól berágtam… Persze nem mentem oda hozzá mert úgy elképedtem…..
No mind1. Levél…. a külföldi címére… Mondom…szemkáprázásom vót…. aztmondja: nemvóót… ügyet intézni vót itthon és ment is vissza….
No mind1. Úgy berágtam rajta, hogy azt írtam neki, hogy majd akkor írjon, ha én írok ….
És akkor így maradtunk.
Soha nem jött el oszt.találkozókra. Most sem volt ott.
Ellenben felrakta magát a wiwre az oszttali előtt… Kóbor mendemondákból arra lehetett következtetni, hogy esetleg el is jön… A fél osztály bejelölte isminek… ÉN NEM!
Gondoltam kivárom a találkozót… beszélünk pár szót….
Hát nem jött el!
No gondoltam írok neki pár sort. Megírtam, hogy sajnálom, hogy nem jött el. Jó lett volna találkozni ennyi év után…. A válasz egy szinte semmitmondó mondat volt… No erre még írtam egy kb. 4-5 mondatos választ… amit a mai napig nem olvasott el!! Ott figyel a levél már 1 hónapja az üzenetei között és nem olvassa el ! Eszem megáll !! Mondjuk nem sűrűn jár fel az oldalra, de kétszer már volt fent azóta mióta írtam… Na, Hát pl. ilyen volt…. mindenben… Mert az is egy dolog, hogy elolvasok egy levelet és nem válaszolok….na de hogy el sem olvasom…. Ez olyan izé… Hogy: látod, ennyire sem érdekelsz….
A másik szintén egy volt oszt.társam…Lány. Ő sem jött el a találkozóra és őt is hiányoltam. Mondjuk Őt jobban. Neki is írtam 1-2 sort, hogy kár, hogy nem jött… Válaszolt, hogy milyen jól esett neki, hogy hiányoltam és mi van velem…
nem válaszoltam rögtön… Erre kb. 3 nap múlva írt egy ilyen mondatot: „milyen jó neked, hogy nincs időd válaszolni”
Nna, hát nééztem, hogy miiivaaan…. Mellesleg tényleg nem volt időm még szuszogni sem és nem akartam 2 mondattal elintézni….ergo a válaszhoz idő kell… No átsiklottam a mondat cinikus felhangján és írtam neki egy jó hosszú emailt….merthát mi van velem…
Válaszolt… Leírta, hogy 3 fia van és, hogy egy éve nincs ideje fodrászhoz menni mert teljesen leamortizálják a gyerekek, szívják a vérét…. A legkisebbre azt írta, hogy egy kis terrorista….
Persze jóval hosszabban fejtette ki… teljesen életunt és elkeseredett volt…. de nagyon örült, hogy írtam és milyen jó, hogy ilyen sokat és írjak máskor is…..
Őszintén szólva erre nemigen tudtam mit válaszolni… Mert most mit mondjak erre… ?!
Amit igazából gondolok azt nem biztos, hogy le kéne írnom….
Szóval formálgattam a gondolataimat….
Ésakkor micsinál?
Törli magát a wiwről….
Mos’ mivaan….
Mer’ nem vótam elég gyors…?!
Vagy mi a bánat a baja?
Anyám…
Komolyan mondom eszem megáll….
*
Ahogy itt eztet pötyögöm csörög a telefonom….
Judit barátném… Zokog…. Alig bír megszólalni…. Összeveszett a férjurával és eljöhetne-e a hétvégén…. És a gyerekek is….
Áááááááááááááááááááááá……………………..
Holnap Anikóval találkoztam volna, (már nem is tudom mikor láttam) szombaton temetőbe kell mennem, már egy hónapja nem voltam ott sem (biztosan benne vagyok már az Aprajafalvai Harsonában…vagy kiprédikált a pap a misén…) És a hétvégén Anikóhoz is kellene mennem köszönteni. Szóval nem volt abszolút betervezve +3 fő gardírozása…..
Ésss miért ide? Miért nem az anyjához?
Miért nem oldja már meg végre ezt a rohadt helyzetet?!
K*va jó lesz. A gyerekeket megöli az unalom, minket az ideg és összességünket a meleg… Főleg ha főzünk is valamit…
Jajjjj….
Mindjárt kiugrok a tetőablakon…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: