Nem Szöszy… :)

 Tegnap kerestem egy eseménynek az időpontját itt a blogomban, így aztán visszaolvastam jónéhány bejegyzésem….
Hááát… Valami egészen fura dolgot vettem észre…
Addig poénkodok itten a szőkés, tündérkirálylányos fílinggel, míg tényleg azzá teszem magam ezeken az oldalakon. Megrémültem.
Atyaég!
Én nem vagyok ilyen!
Én nem ilyen vagyok!
Én nem c s a k ilyen vagyok!  J
Dehát ha azokat írtam ide amiket ideírtam az is jelent valamit… Nyilván bennem vannak azok is…
„Veszélyes” dolog ez a blogírás. J
 Az ember nem tudja (és persze nem is akarja) ideírni az összes kóbor gondolatát. Kiragad belőlük 1et, 1et és azt idebiggyeszti…. Az egészből lesz egy másik ember…. Lesz egy virtuális énünk….
Hogy aztán ez mennyiben hasonlít ránk?
Mondjuk ez a „kifliügy” verte ki nálam a biztosítékot igazán…. Innen már csak egy paraszthajszálnyi választ el attól, hogy azon keseregjek laza 50 sorban, hogy letört a körmöm…
És akkor itt a vég!
Itt a Csillámtündérbarbiság….!
Nesze nekem nőiesség… Ezt kell most úgyis kiteljesítenem…
Nem?
De!
Szóval szoktam ám azért a kiflicsücskön kívül máson is elmélkedni… Sőt néhány dologról igen veretes véleményem van…majd ezentúl néha idekarcolgatom azokat is….
Tegnap este pld.
Valami gagyi amerikás film volt a tvben…ami azért mégiscsak jobb volt egy fokkal a többinél. Nem volt annyira bugyuta….
Egy mexikói házvezetőnő kerül egy amerikai családba, aki latinosan szép, dolgos, józan paraszti ésszel gondolkodó, angolul csak a film végére beszélő nő.
Ezekkel a tulajdonságokkal aztán teljesen kenterbe veri a férjnél (is) az idegbeteg, szőke, amerikai feleséget, aki ráadásul még futólagosan meg is csalja a férjet…
A férj beleszeret a házvezetőnőbe, az a férjbe….a feleség bevallja, hogy félrelépett…tehát adott lenne a folytatás…. Ámde ! A házvezeőnő otthagyja a családot, a pasi szomorú ugyan de elengedi..illetve szó nem esik a közös jövőről…. Pasi szereti a gyerekeit, talán nem tartja teljesen menthetetlennek a feleségét sem….
Ahogy megnéztem a filmet, azt mondtam, igen, ennek így kellett lenni. De aztán rájöttem, hogy ez abszolút nem életszerű. Napjainkban meg főleg…. Tapasztalatom szerint, mindenki borítana mindent és meg sem próbálnák helyrehozni. Az emberek jó nagy százaléka eléggé sz*rul érzi magát és ha társa van akkor azt gondolja, hogy azért mert a párja ilyen meg olyan…
Valahogy mindenki rohan és még gyorsan boldog akar lenni, mielőtt….. Aztán persze zsinórban pofára esik….de nem számít semmi és senki….se gyerek se család….
(Az más kérdés ha valaki tesz kísérleteket és azok rendre kudarcba fulladnak. De nem ez a jellemző.)
Aztán pont a film után olvastam itt egy blogban… Van aki 16-17 évesen már a harmadik „apukát, testvért” és a hozzájuk tartozó családot kénytelen megszokni….Nem ítélkezem az anyuka felett de egyszerűen nem hiszem el, hogy rögtön a válás után újra férjhez kellett menni…. Időt kell adni a dolgoknak… (Igaz, mindenkinek abból van a legkevesebb)
A környezetemben is van egy pár, akik most válnak. Kifejezetten helyes, normális pasi és csaj két gyermekkel. A nagyobbik ötödikes a kisebbik óvodás. Most lett kész az új házuk, látszólag nagyon jól megvoltak. Most a csaj válni akar mert összejött egy másik pasival….
Mindenki áll és döbbenten néz… Az új pasi is nős, ott is vannak gyerekek…. Ez a csaj lenne a harmadik élettársa… Mindenki azt mondja, hogy nagy butaságot csinál a csaj de a jelek szerint nem igazán érdekli….
Na erről ennyit… Tán túl is ragoztam…
De mondjuk annyira megérintett a dolog, hogy azt álmodtam, hogy anyám válni akar és nekem már megmondta, apámnak meg még nem és az ablakból nézzük, ahogy jön haza apu és tudom, hogy mindjárt meg fogja tudni …… Nagyon sajnáltam és borzalmasan rossz érzés volt…
Aztán felébredtem!
Tiszta hülye vagyok.
Csinálok én magamnak gondot….
Ha nem adódik, kölcsönveszem a másét…. J
Na és van még egy dolog, ami mostanában sokszor eszembe jut… Múltkorjában valami oknál fogva előjött a szó a szavazásról. Mondtam, hogy nem mentem el, mert egyszerűen gőzöm sem volt, hogy kire szavazzak… Erre keresztlányom közli, hogy ő elment és kire szavazott.
Hát, dobtam egy duplaszaltót hátra…. Egyrészt a ténytől, hogy már elérte ezt a kort (amit persze azé tudtam de valahogy mégsem tudatosult), másrészt meg attól amit mondott…
Annyira megdöbbentem, hogy nem jutottam szóhoz…. Azt hiszem beszélgetni kéne vele. Figyelmébe ajánlani a történelemkönyv bizonyos leckéit. Megtalálni a párhuzamot… Megmutatni, hogy miből mi lehet…. Merthát tapasztalatom szerint a suliban abszolút nem világítanak rá a tantárgyak és az élet közti párhuzamra…. Történelem = mese, fizika = hogyazmeg minek?  Stb…
Pl. kb. hetedikes lehetett mikor a téglatest formájú medencében pancsikolva megkérdezte, hogy hány liter víz van benne. Mondtam neki, hogy számolja ki. Minden paramétert megadok. Kérdezzen… Hát mondanom sem kell, hogy gőze nem volt, hogy mit kéne kérdeznie, pedig nem volt hülyegyerek.
*
Anna barátnőmmel beszéltem valamennyit. Dolgozott szombaton. Húú ez a hely sem  éppen az ő számára lett teremtve.
Benne van abban a pár emberben, ekik előszőr átveszik a mentősöktől a sérültet….
Áááá…., hogy miket mondott…
Megkértem, hogy nekem soha többet ne mesélje el ezeket!
*
Node!
Tadammm!
7végén voltam fogathajtó versenyen…
( Bölcsesség és Jobbalsó6os…hajtja Dr Kiss)
Szóval lovasfogatokat hajtó versenyen… Tudom, ezt senkinek nem jutott volna eszébe félreérteni… De hátha…. J
Olvashatják ám ezt szőke Csillámtündérbarbik is…
Nem?
De!
Ripityomfalván volt a nagy haccáréé… Délre értem oda. Barátném férjura éppen megfőzte bográcsban a marhapörit….
Hát azt betermeltük kenyérrel és kovászos ubival…
(Nesze neked rinya a pénteki kifli miatt !!)
Aztán mentünk a pályára mert délután barátosném volt az írnok. Fent ültünk a naagy autón a bíróval  meg a másik írnokkal. Sőt! Jucusnak el kellett menni egy fél órára és akkor én voltam helyette. Komoly feladatom volt. Írtuk a helyezéseket, meg akkor sorsoltuk ki a vadászhajtás sorrendjét és sorba kellett szedni a nevezési lapokat….
Nagyon élveztem. Szépek voltak a lovak, a kocsik….
Szeretem a lovakat…
Aztán még ….. volt kint egy hennafestő csajszi  és festettem a kezemre a mutatóújjam hegyétől a csuklómig egy tök klassz mintát… Tavaly is volt ilyenem és nagyon tetszett. Igaz, hogy 4-5 napnál nem maradt meg tovább… Állítólag 2-3 hetet is ki kéne neki bírni…
Ma meglátta G.
– Miilyen a kezed?
– Szép!
– Átment rajta az egyik kocsi?
– Neem! Ez hennával van!
– Nna! Hát előbb belement egy hennapocsolyába!

Pasi. K
Nem beszélek vele ma többet!