Csak megyek mint a mérgezett egér….

De azé’ jó…. Kicsit zsufi lett az utóbbi pár napom.
Csütörtökön kertipary volt a főnöknél névnapja alkalmából…
Háát, tett egy erőtlen kísérletet, hogy mi lenne, ha idén inkább hozna be sütit… Deee aztán mégisinkább elmentünk hozzá J merthát tök jól szoktak sikerülni nála ezek a „bulik”. Szóval már akkor ráfázott szegény, mikor először kitalálta pár évvel ezelőtt, hogy kertiparty, mert onnantól aztán ez már hagyomány J. Most is majd’ éjfélig ott voltunk.
Pénteken szabin voltam, mert nagyon előrelátóan elterveztem, hogy én majd takarítok… olyan irdatlan nagyot….
Nnna mi lett belőle?
Írdatlan nagy alvás és  későn kelés…. de aztán mostam kéccer is…  (Tudom, ez nem nagy cucc, mióta nem a patakparton kell mángorolni…)
Délután 7kor elhúztam Ripityomfalvára, aholis összeszedtem Judit barátnőmet, valamint az apró tartozékait és ½ 9 magasságában elhúztunk Republic koncertre…. Húú… az naaagyooon jó volt. Szerencsére még az idő sem a morcabbik arcát mutogatta, csak a cserebogarak voltak megzakkanva.
Baromi kellemes tud lenni, mikor egy ilyen repülőkopter belerepül az ember hajába és minél jobban próbálod kikotorni, annál jobban belegabalyodik… Brrrrr…. Szörnyűűű….
Szóval a koncert nagyon klassz volt bár kellet azért idő mire ráhangolódtunk. Barátosnémnál megint állt a bál mire mentem. Illetve férjura már elhúzott dolgozni mert éjszakás volt de nagy dühében 1 órával előbb elment… Így aztán ez egy „pöttyet” rányomta a bélyegét a kedvünkre… Mostanában csappanóban az energiám…. Szerencsére pár szám után feloldódtunk (1,5 órát játszottak.) Nemtom… régebben annyi republicot hallgattam de mostanában valahogy már nem. Most újra felfedeztem…
Hmmm… ez meg nekem való….

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.


Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad.

Koncert után hazakocsiztunk és 3ig elemeztük a „helyzetet”…. Mármint a Juditét… de semmi okos nem jutott eszünkbe. Eléggé kilátástalan a dolog. Csak bizonyítva láttuk azt a tényt, miszerint, ha az ember nem old meg egy problémát a kellő időben és csak görgeti maga előtt, az idővel egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg végül rászakad az illetőre…

Tudja is ezt mindenki, mégis nagyon kevés ember oldja meg a problémáit akkor, mikor még relatíve könnyű lenne….
Nna ennyit a filozofálásról…
Szombaton reggel már 8kor eljöttem, mert kora délutánra ígérte magát Anna és valami kaját szándékoztam összedobni… Na ebből az lett, hogy hazaértem és egy akkorát aludtam, hogy húúú… aztán gyorsan felporszívóztam de kaját azt nem csináltam, úgyhogy szendvicset ettünk mikor Anna megérkezett. Este nyakunkba vettük (a sálon és a kabáton kívül) a várost, merthogymivel múzeumok éjszakája volt…. Nna, ez arra jó, hogy az ember bemenjen olyan épületekbe, amelyek mellett 268 éve járkál el és nem tudja, hogy mit kerülget…. J Megnéztük az Egyházmegyei múzeumot, aztán átfutottunk a megyei könyvtárba, ahol  l é z e r h á r f a koncert(?) vagymi volt…
Hááát…. Hogy az milyen….(?!)
Ha jól értettem, ez úgy működik kb. hogy: a lézersugarak adatokat továbbítanak egy számítógépbe és egy program segítségével ebből hangok generálódnak… A lézersugarak a térben a hárfa húrjaihoz hasonlóan helyezkednek el és aki „játszik” ezen a „hárfán”, az gyakorlatilag belenyúl a lézersugár útjába, ami ezáltal –attól függően, hogy éppen hol szakad meg a lézersugár- különböző hangot ad ki…. Külön „csemege” volt, hogy szombaton Ladányi Andrea „játszott”, „táncolt” a sugarak között…
Leginkább é r d e k e s volt.
Lehet, hogy már kifejtettem valamelyik bejegyzésemben, hogy én ezzel a kortárs művészettel nemigen tudok mit kezdeni… Leginkább az érdekes jelzőt használom rá de itt aztán ki is fújt a dolog… Illetve díjazom, ha mondjuk zeneműről van szó, akkor a szerző megtalálja azt a pontot ameddig még elviselhető a műélvezet, nem részegül meg az alkotás gyönyörétől és önmaga nagyszerűségétől, hanem képes a kellő pillanatban megálljt parancsolni a rátörő kényszernek, miszerint kitegye az összes lelkét eccerre….
  Biztosan nagyon konzervatív vagyok e téren, de se egy borosüvegbe gyömöszkölt karácsonyfaégőgombócon se egy 1,5×1,5 m nagyságú fekete négyzeten, melynek közepén egy sárga pötty van, nemigen tudok elmélázni… Mígnem pl. egy Munkácsy kép előtt, lehet, hogy még 5 perc elteltével is találok nézni valót… Szóval nemtom…de mindig kétségem van afelől, hogy mi marad meg ebből az utókorra. Megmaradnak pl. a 20. század második felének az alkotásai is több száz  évig?  Nem tartom ezeket maradandónak. De az is lehet, hogy ezek között az alkotások között van maradandó, csak én nem azokat látom, hallom…. Persze, tudom vannak olyan műértők akik egy ilyen alkotást látván, hallván, nem azt kérdezik kerek szemekkel, hogy „-Miiivaaan?!?!”
Én magammal mindig abban maradok, hogy ÉRDEKESek.
Eután még kiültünk a Rendház udvarára (asse tudtam, hogy van neki udvara ….) aholis jazz koncert volt. Nagyon hangulatos, mécseses, levendulás asztaloknál ülve lehetett hallgatni…. Hmmm… jóvót ez is, csak az rontotta egy kicsit, hogy kabátban kellett ülni…
Vasárnap kb. délig aludtunk, aztán beszélgettünk, összedobtam egy kis kaját, majd Anna este elment. Új helyen dolgozik…kíváncsian várjuk mi lesz belőle….
Aztán a mászkálásom még mindig nem ért véget, mert hétfőn meg elmentünk „kocsmázni” az angolos csapattal, ami annyira jól sikerült, hogy megint éjjel      ½ 1 –kor kerültem ágyba. Közben meg  rá kellett jönnöm, hogy nem bírom én már ezt a többnapos éjszakázást… J
Nademegmég mi vót?
Tegnap, ahogy nagy hangzavarral éppen rendeltünk, hallom ám, hogy cseng a mobilom… Időbe telt míg előbányásztam, el is hallgatott addigra….. közben láttam, hogy jött egy smsem is…
M. volt…. Hogy mikor dumcsizunk?
Nézem, hogy ki hívott, hát ő…(merthogy nem válaszoltam az smsre)…
No visszahívtam….nemtom… kérdezte, hogy mi a helyzet….. úgy beszélt volna de mondtam neki, hogy momentán egy ivóban vagyok, kocsmázok és legkorábban csütörtökön érek rá…
Hát… aszonta jó az neki….
Hmm… Bisztoss megjavult végre az órája és már nem kell non-stop az órásnál lennie… J
Áááááá….. Pics*ba…. Tuttam, hogy kijönnek ilyenek belőlem… De csütörtökig még sokat javulhatok.. Khm…
Nem?
De!
Annál is inkább, mert ma szabin vagyok és pár óra múlva elhúzok Anikóval a Julika nénihez… J
Hoopsz…

**************
Megörökítésre méltó párbeszéd Eliana és G. között:

G.: -Megnézem nyertem-e a lottón….

E.: -Miit  kapok ha nyertéél?
G.: -Egy sms-t !! J