És ami még van…..

Ezt nem akartam az előző bejegyzéshez hozzácsapni….
Gondolkodtam, hol kezdjem…. hogy egyáltalán elkezdjem-e…. Aztán úgy döntöttem, hogy ki kell írjam magamból a tegnapi napot (is)…
Szóval: szombaton hajnali egykor jöttünk el Judittal az osztálytalálkozóról, aztán itthon még 3ig beszélgettünk…. A pezsgőt nem bontottuk fel, mert valahogy egyikünk se kívánta. Mondtam, hogy majd az lesz, hogy vasárnap elvisszük hozzájuk és ebéd után megisszuk.
Nnna! Sikerült olyan 10 óra magasságában felkelni, kajáltunk, elmosogattam, bepakoltam a cuccaim meg a pezsit 4 hosszú talpas pezsgőspohárral, (hogy megadjuk a módját….meg gondoltam egy nyalintást a gyerekek is ihatnak belőle). Szóval így elindultunk nagy vigalommal. Mikor már majdnem odaértünk, Judit kapott egy smst a lányától, hogy hol a búbánatban vagyunk, mert az apja már nagyon bolond. És jó lenne, ha már hazaérnénk!
No ez asztán megcsappantotta a hangulatunkat eléggé…. Hazaértünk, nagykapu becsukva… Mindig tárva nyitva van ha tudják, hogy megyek, hogy be tudjak állni az udvarra….
Mondja Judit, hogy kiszáll és kinyitja. Mondtam, hogy hagyja a francba, majd beállok később…. Bementünk, gyerekek örültek….mondták, hogy apjuk alszik….
Persze nem aludt, hanem dúlva-fúlva kirontott a hálóból, hogy hol voltunk és hol aludt a Judit és miért nem mentünk éjszaka haza (hozzájuk) és biztos, hogy nem is nálam volt hanem valami pasinál…..
Na… Valami végtelen nyugalom volt bennem, mondtam neki szép halkan, hogy ne kiabáljon, üljünk le oszt mesélek…. Leültünk az asztalhoz és elmeséltem neki töviről hegyire, hogy hogy volt az egész délutánunk, esténk, reggelünk, vasárnapunk…. És hogy valóban előbb terveztük, hogy hazaérünk de csak 3 kor feküdtünk le így elaludtunk…
Úgytűnt felfogta…lehiggadt…. Beszélgettünk tovább….ebédeltünk…. A pezsgőt nem vettem elő…egyrészt láttam, hogy Ő már többet ivott mint kellene én meg nem akartam inni, mondván nulltolerancia van és mi van ha ma még vezetek… K
Ebéd után megint elkezdte, hogy de miért nem mentünk haza…ésss hol aludt a Judit….
Még mindig nagyon nyugodtan megint elmeséltem neki, hogy nyugodjon meg nálam aludt…
Hát akkormeg az volt a baja, hogy miért nem hívta fel…
Erre Judit:  – Azért mert már nem vagy nekem olyan fontos…
Na, vazze!
Kész….
Kezdődött előről….
Aztán megint lehiggadt… bement tvt nézni…. Én olvastam az ebédlőben, Judit meg mosogatott… Eccercsak kirontott a nappaliból..:
– Csak azt mondjátok meg nekem, hogy miért nem lehetett hajnali 3kor hazajönni?
Hát úgy néztem rá mint egy ufóra…. Mondom…ilyen nincs, vazze….
– Már 3szor elmeséltem…. Mondd meg, miért baj neked, hogy J. nálam aludt? Nem esik meg olyan sűrűn, hogy emiatt dühöngened kéne… Egyébként meg tudtad, hogy nálam fog aludni és együtt jövünk délelőtt…
– De biztos nem is nálad aludt!
– Most nem hiszel nekem? Máskor ha kételkedsz benne, hogy velem van amikor azt mondja, akkor nyugodtan hívjál föl a telefonomon …..
Na, abbahagyta kb. egy fél órára…. majd teljesen váratlanul újrakezdte…. Mondtam neki, hogy beszélgessünk egy kicsit….(bár egy porcikám se kívánta a dolgot dehát arra gondoltam, hogy valahogy véget kell ennek vetni)
– Én csak négyszemközt vagyok hajlandó veled beszélgetni!
Nna Judit kihúzott…gyerekek eleve az emeleten voltak…..
Ez a drága ember meg rámzúdította az össze vélt és valós sérelmét amin én abszolút nem tudok segíteni…. És sajnos az ő házasságuk már teljesen menthetetlen… Mindegyiknek akkora és annyi sérelme van, hogy nem tudják egymásnak megbocsátani a dolgokat ill. elfelejteni…. Mondtam neki, hogy a jelen heylzetben neki felül kell dolgokon emelkedni és máshonnan nézni, mert különben meg fog bolondulni…
Miután Judit kijelentette, hogy neki már csak papíron van férje…igazából nem sok mindent lehet tenni…. Rengeteg esélyt eljátszott mert nem hitte el, hogy ez bekövetkezhet, mostmeg már a feje tetejére is állhat, ha a másik ember már nem érez iránta az ég világon semmit…
Vagy elválnak, vagy felülemelkedik és elkerülgetik egymást vagy még „végigbuliznak” néhány évet…..
Végülis ahogy beszélgettünk, egyszer mind a ketten majdnem elbőgtük magunkat…
Eccer azt mondja, hogy ő csak velem tud ezekről beszélni….éshogy milyen jó…és én egy szinten vagyok nála az anyjával…..
Öööö….hátezmárazé’ nekem is sok volt azért…..
Szerencsére bejött a kisebbik gyermek és elkezdtünk csokit enni…. Úgy tünt megintcsak helyre került a háborgó lélek…. Közben lejött Judit is….
Néztük a TV-t….eccercsak megszólal ez a drága ember …
– Remélem neked meg megkarcolják a kocsid! Vagy befújják valami graffitivel….
– Örülnél?    -kérdeztem mosolyogva…. Komolyan mondom szórakoztam a dolgon…
– Igen!
– Hát köszönöm! Ez kedves tőled!
Na erre már Judit se bírta tovább:
– Komolyan mondom nem vagy normális!
– Megmondanád miért nem álltatok be? Nem volt annyi eszed, hogy kinyisd a kaput?
Gondoltam, ezért én vagyok a bűnös….
– Én mondtam neki, hogy hagyja, majd később beállok!
Őszintén megmondva, ekkormár éreztem, hogy nyerésre áll és kezdi vinni az energiámat… Kiültem a teraszra a hintaágyba és megfordult a fejemben, hogy el kéne jönnöm haza, csak
tudtam, hogy ha eljövök kitör az égiháború….
Meg egyszer kimentem a táskámért a kocsiba és a gyermek az erkélyről kiabált le, hogy „ugye nem mész haza?”   Szóval dilemmáztam, mert éreztem, hogy kezdek ideges lenni…olyan volt mintha egy puskaporos hordón ülnék és ha leszállok… bummm…
Aztán kijött mellém Judit is meg a gyermek aki egy bűvös kockát tekergetett bőszen és hetvenedszer magyarázta el, hogy’ kell kirakni, miközben Ő sem tudta mind a 6 oldalt….
Megbeszéltem vele is kb. négyszer, hogy én csak 1 oldalt tudok kirakni és ha majd neki sikerül mind a hat, utána mesélje el…. De hát csak nem hagyta abba…Magyarázta, hogy hogyan kéne szerinte…. És akkor értem energiáim végére…. Legszívesebben ráförmedtem volna, hogy hagyja már abba de visszafogtam magam. Szegénykém abszolút nem éredemelte volna meg….és ő is roppant feszült volt, mint mindenki….
De itt voltam úgy, hogy hazajövök…. Mentem befele, a zember meg jött ki a nappaliból és szerintem megérezte, hogy el akarok jönni…
– Ugye nem mész el?
– Hát eléggé leamortizálódtam, a helyzet meg nem javul….
– Ne menj el! Komolyan mondom nagyon megharagszom ha elmész! Úgy volt, hogy itt alszol.   -megfogta a kezem és még egy puszit is adott.
– Jó. OK. Nem megyek!
– De akkor álljál be az udvarra!
– Ok. Beállok.
És lőn. Beálltam….
Vacsiztunk, beszélgettünk…. de az a valami ottmaradt a levegőben…..
Nekiálltunk Tv-t nézni…. mintha úgy közénk szállt volna a nyugalom….
Ésss…eccercsak felordított újra!
– Csak azt mondjátok meg, miért nem lehetett hazajönni mikor vége lett? Hol aludt a Judit?
Na és ekkor már én is pár decibellel a suttogás kategóriája fölött mondtam, hogy:
– N Á L A M !! Mint már mondtam!!
Teljesen elképedtem és eszembe jutott amit M. szokott mondani: „Nem érzed jól magad? Miért nem teszel ellene?”
Úgyhogy csendesen felálltam, átöltöztem és eljöttem….
Szépen csendesen megbeszéltük, hogy nem haragszom és nem miatta jövök el, hanem  magam miatt…. Nekem sem 100as éppen a lelkem, fáradt is vagyok…. Nem szeretném ezt tovább hallgatni….
Ekkor már este 9 óra volt és kb. dél óta viaskodtunk…. Komolyan mondom, ahogy jöttem hazafelé szinte éreztem, hogy költözik belém vissza az élet….
Húú…. Kemény nap volt de ma akklimatizálódtam itthon…..
Jajj pasik!
Ilyenkor úgy örül az ember, hogy itthon  nincs belőle… J
Tiszta gyagyák, valami rejtélyes oknál fogva mégis kellenek…