Nyaf…nyaaf…..nyaaaafff…. (megkettőznémén a zipszilont is, csak azt nemtom kiejteni… )
Most nyafogok… J
Mer’ nyaffogni jóóó…. Néha. A léleknek….
Tegnap este már 9kor lefeküdtem….. És tényleg volt velem valami nemtommi…..hogy éreztem a stresszt….. mert mondhatni rémálomból riadtam hajnali 2kor….
Francba!
Nagyon rossz volt.
Nemértem…. Nem morfondírozok semmin….nem rágom magam, nem agyalok…..semmi más oka nem lehet csak a fáradtság….
Beszéltem Annával…. Hááát….nagyon nem tetszett a hangja… Teljesen ki van bukva a munkahelyi mizériája miatt…. Persze hiába van szegény Visegrádon ha közben meg azon eszi
magát, hogy mi lehet a munkahelyén…..
Aztán Anikóra is rácsörögtem, merthogy a borítékcímzés óta nem értekeztünk…..
Node! Majd hétvégén jól összefutunk és lesz traccsparty…. J
Mindjárt kitör a hétvége ……
A menetrendem:
Veszek gyomírtót….
Felszedem Lillácskát valami hálózsákkal vagy hátizsákkal vagymivel….
Kiviszem Aprajafalvára a mamájához…. Onnan elmegyek fodrászhoz…..
Holnap délelőtt porszívózok meg főzök valamit, délután összefutunk Anikóval…
Vasárnap reggel elmegyek a virágoshoz és onnan gyomírtóstul és kapástul a temetőkbe …..
Lesz vagy dél mire hazaérek….és akkor marad egy fél napom….. J
A zelőbb írt M. egy emailt….
„Szia !
Oké a jövő hét :). Majd pontosítunk 🙂
Jó hétvégét ! „
Mintha a titkárnőjének diktálta volna…. Persze mit csodálkozok… Mindigis ilyen rövid, tömör, száraz emileket írt….
Csak semmi érzelem…..
Hogy hányszor kell engem fejbekólintani?!
Szerintem mi nők, baromi rosszul vagyunk összerakva….. Vagy a pasik vannak elcseszve….
Egyre inkább úgy érzem, hogy nem egymás kiegészítésére van ez a két nem teremtve.
(Nem mellesleg, ez nem csak saját tapasztalat. Ahogy olvasom itt az nlc-s blogokat, ez az érzés egyre erősebb bennem…)
Mást akarunk, mást kapunk…és nem biztos, hogy azért nem kapunk mert a másik nem akar adni…lehet, hogy csak azért mert nem gondolja, hogy adnia kéne….eszébe sem jut….
Nemtom…
De azé’ pöttyet mérges vagyok magamra….
Meg az ingatagságomra…. A lelkem ingatagságára….
Na nem baj ám! Majd jövőhéten visszaállok egy bánatos másodperc alatt…. J
Lehet, hogy nagyon értetlen vagyok, de… anno F-el kapcsolatban javasoltad nekem, hogy beszéljem meg vele egyszerűen és konkrétan a dolgokat. Nálatok ennek mi az akadálya M-el? Mert szerintem jót tenne… egyből nem lennél olyan ingatag, ha biztosat tudnál arról, hogy ő mit gondol rólad/rólatok.
Dehát én tudom mit gondol “rólunk”… Barátok vagyunk…vagy néha “volt kollegák”…. Soha nem mondott olyat, amiből másra kellett volna következtetnem…. És tudom én ezt kezelni, csak néha nehéz, mert ugye az embert nem mindig az esze vezeti… 🙂
Most kicsit nyers leszek, de ezt érzem M-mel kapcsolatban: hülye! Mármint azért, hogy nem veszi észre a közeledésed. Szerintem hagyd a francba, ha ennyi idő után sem kapcsol, akkor kezdj el neki pasikról mesélni, randiélményekkel bombázd, hátha akkor rájön, hogy “Sosem tudod, hogy szeretsz valakit, csak ha eljön az idő, hogy elveszítsd” 1 próbát megér, s ha tényleg CSAK barátok vagytok, akkor ezután is marad minden ahogy volt. De legalább tudni fogod!
Neemhülyee! De tényleg! Csak nem akar megbántani. Nem tehet az én érzéseimről (mint ahogy én sem 🙂
És nemtok olyanról mesélni ami nincs mert rajtam rögtön megláccik ha kamuzok… De különben sem zavarná szerintem…. 🙂
🙂 és 🙁